Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-05-02 / 1526. szám

<! oldal BÉRMUNKÁS 1948. május 2. Május Elseje (Folytatás az 1-ső oldalról) Május elsejét a munkásság itt, az Egyesült Államokban ünne­pelte először ily értelemben 1889-ben, — természetesen ren­dőri karhatalommal körülvéve, így volt az mindenütt egészen 1918-ig, amikor egy országban már igazán szabadon ünnepel­hették a munkások ezt a sza­badságünnepet. Ma már számos országban ünnepük igy s az ün­neplők száma több száz milliót tesz ki. Olyan haladás ez, ami­re ifjú korunkban még gondolni is csak félve mertünk. Mint mondottuk, a május el- sei ünnepségeknek kettős célja van. Egyrészről számbavenni az eddigi küzdelmek eredményeit, másrészről pedig vizsgálnunk kell a sikertelenség okait is. Saj­nos, nekünk, amerikai munká­soknak inkább csak erről lehet tárgyalnunk. Mert valóban szembetűnő, hogy éppen ebben az országban, ahol a technikai termelés a legmagasabb formát érte el és ennek megfelelőleg a nagy vagyon koncentrálódása is a legtökéletesebb, maga a munkásmozgalom nem csak szétdarabolt, de egyben öntu­datlan, távoltartja magát a nemzetközi mozgalomtól és ma­gát az osztályharcot háttérbe szorítja. A számottevő, nagy tö­megeket felölelő amerikai mun­kásmozgalom csak a pillanatnyi elnőnyökért küzdő szakszerve­zeti mozgalomban merül ki. En­nek tudható be, hogy a kizsák­mányolás foka a béremelések dacára is igen magas marad. Nem kell túlságos megfigye­lő képesség annak észrevételére, hogy az amerikai munkásmoz­galom ily elmaradottságának oka az, hogy az uralkodó osz­tály teljesen hatalmába vette a sajtót, a rádiót, a szószéket, a filmszínházakat és a közönséget informáló minden más intéz­ményt. Mindezek ma a nagy hirdetők, — vagyis az iparbá­rók és a bankárok kezeiben van­nak s valóságos “szellemi füg­gönyt” építenek az olvasók vagy a hallgatók agya körül. A nap mind a 24 órájában, a “böl­csőtől a sírig” ontják feléje az álhazafias soviniszta frázisokat, amelyekhez legutóbb hozzáad­ták a “vörösek elleni lázitó gyű­löletet” is. Nincs az a szigorú cenzúra, amely ennél az ameri­kai metódusnál hatásosabb len­ne, amely oly tökéletesen tudná szolgálni az uralkodó osztályt, mint ez a mákonyhintés. A kiváltságos jogok igazi véd- bástyája ez a szellemi vasfüg­göny, amelynek lerombolása nélkül a munkásosztály felsza­badítására gondolni sem lehet. Minden bástya, minden erőd le­rombolására fegyverekre van szükségünk. Jelen esetben a MUNKÁS-SAJTÓ az a fegyver, amellyel ezt a szellemi bástyát ostromolhatjuk. így helyénvaló, hogy a nemzetközi munkásszoli­daritás ünnepén megemlékez­zünk a munkássajtóról, hiszen, mint mondottuk, most számítás­ba kell vennünk nem csak a si­kerek, de a sikertelenség okait is. Közismert tény, hogy az ame­rikai munkásmozgalom elmara­dottságának okát elsősorban is abban találjuk, hogy itt nem si­került kiépíteni az erőteljes munkássajtót. A sok-sok millió munkás nem a munkáslapokat, hanem a kereskedelmi sajtót tá­mogatja, amely hálából ezen tá­mogatásért a hazafias szóla­mokkal, olyan szellemi béklyót rak rá, amelytől nem látja, hogy A Bérmunkás Magyarországon (Folytatás a 3-ik oldalról) nem minket, hanem azt a mun­kástársat illeti, aki eredetileg előfizette lapunkat az Üvegipa­ri Munkások Szakszervezetének. Ebből a levélből láthatja ez a munkástárs, hogy nagyon jó szolgálatot tett és értékelik az ajándékát. Egyben megírjuk azt is, hogy megkaptuk az “Üvegipari Mun­kás” első számát. A vörös cim- nyomásu, 4 oldalas lapocska nem csak' szakmai kérdésekkel foglalkozik, hanem több, álta­lános értékű nevelő cikket is hoz és általában érdekes olvas­mányt nyújt a munkásügyek iránt érdeklődők számára. Ezen szám minden sorából kiviláglik, hogy a szerkesztők a szervezet tagjait osztálytudatra igyek­szenek nevelni. Éppen azért in­nen a messze távolból szeretet­tel üdvözöljük az uj munkásla­pot és sok sikert kívánunk to­vábbi müködésökhöz. Hogy a szervezeteken kívül az egyének is mennyire megbe­csülik lapunkat, azt bizonyítja az a hazai levél, amit Buffalo, N.Y. városban lakó egyik olva­sónk kapott unokaöccsétől, Sashalomról. A családi ügyek közé ékelve ezt a szakaszt talál­tuk ebben a levélben: “A ‘Bérmunkás’ naptár meg­érkezett, de a szomszédok le­csaptak rá, igy én még nem is olvastam, csak átlapoztam s megállapítottam, hogy tartal­mas, komoly és értékes olvas­mányokban lesz részem, ha visz- szakerül hozzám. A lap is pon­tosan jár mostanában és bizony elszomorít, amikor olvasom, hogy Amerikában milyen erős fasiszta áramlat van és teljesen egyetértek a lap megállapítása­ival arra vonatkozólag, hogy a tömeg, akiket megnyernek a fasizmus számára bizonyítja, milyen éretlenek és félrevezet­hetek, mert nem látják, hogy a fasizmusnak nem az egyenlőség, szabadság és testvériség, hanem a gyűlölet és az emberek rab­szolgaságba döntése a célja. A fasiszták a sötétség lovagjai, kíméletlenek és eszközeikben nem válogatósak. Jaj lenne a vi­lágnak, ha uralomra jutnának. Kívánok sok olyan újságot mint a ‘Bérmunkás’. Harcoljon a fa­sizmus ellen és vigye diadalra az igazságos szocialista társa­dalmat. miként fosztják meg gazdasá­gi és politikai jogaiktól. Nem megszokott frázis gya­nánt mondjuk, hogy ennek a szellemi vasfüggönynek az áttö­rése ma sokkal fontosabb, mint bármikor ezelőtt volt. Fonto­sabb pedig azért, mert a világ népei egymással farkasszemet néző két táborban sorakoznak fel s az egyik tábor vezetőjét az Egyesült Államok uralkodóosz­tálya szolgáltatja. De jól tud­juk azt is, hogy a következő vi­lágháború olyan borzalmas em­ber- és vagyonpusztitást ered­ményezhet, amelybe esetleg be­lepusztulhat egész civilizációnk. A Bérmunkás büszke arra, hogy eme rettenetes nagy ve­szély elhárításának nagy mun­kájából teljes erejével veszi ki a részét. Tisztán látjuk és hir­detjük, hogy ez az újabb világ- katasztrófa elkerülhető, hogy abba csak a hatalmuk elveszté­se felett kétségbeesett kisszámú embercsoport akarja beleker­getni az emberiséget, akik nem törődnek a következményekkel, mert a hatalmivágy már szinte őrületbe kergette őket. Ezek­nek leleplezése az amerikai mun­kásság előtt az amerikai mun­kássajtóra vár. Ezért olyan na­gyon fontos az amerikai mun­kássajtó most nem csak az ame­rikai munkásság, de egyben a világ össze dolgozói számára is. A Május elsejét győzelmi zászlók lengése mellett ünnep­lő nemzetközi munkásokat ab­ban a reményben üdvözöljük, hogy az újjáépítés nagy munká­ját nem fogja megzavarni a harci gépek fülsiketítő zaja, vá­rosok felrobbantásának döreje és millió meg millió ártatlan em­ber halálsikolya. A világ mun­kásainak összefogása eíejétve- heti e végkatasztrófának és biz­tosíthatja a jobb, szebb és bol­dogabb jövő felé vezető haladás útját. HÍREK magyarorszagbol — KŐVÁRI MIHÁLY TUDÓSÍTÁSA — MUNKASBIRÓSAGI ÍTÉLET A budapesti munkásbiroság több napon át tárgyalta Csics-' mán Sándor gabonakereskedő és dr. Székely Lajos szövetke­zeti igazgató bünperét. Csics- mán 7 vaggon gabonát bocsáj- tott dr. Székely rendelkezésére, amit az a hatóságilag megállapí­tott árnál jóval magasabban ho­zott forgalomba. A munkásbiró- ság dr. Székelyt 15,évi fegyház­ra, 20,000 forint pénzbüntetésre és vagyonelkobzásra, Csicsmánt pedig 2 évi fegyházra Ítélte. Az üzérkedésben résztvevő Bauer László molnárt 22 havi és Végh József kereskedőt pedig 14 havi börtönre Ítélte. BÄNYÄSZSORS Könnyen tragikussá válható bányásszerencsétlenség történt Dorogon. Az egyik akna nagy robajjal bedőlt és az ott dolgo­zó három vájár közül Simon Jó­zsef vájárt eltemette, illetve tel­jesen elzárta a külvilágtól. Sze­rencsére Simon egy csille és az alátámasztékok közé esett és igy nem lett teljesen betemetve, hanem még ő is hozzátudott fogni az omladékok eltakarítá­sához. Puszta kézzel és véres újakkal ásta a földet, hogy a mentése biztosabb legyen. Si­mon József megmentéséért rög­tön megindultak a mentési mun­kálatok, mely éjjel-nappal folyt és teljesen 72 óra hosszat tar­tott, mig Simont sértetlenül si­került kimenteni az eltemetett bányarészből. Utána Simont a bányakórházba szállít o 11 á k, hogy a kimerültségtől és az el­szenvedett izgalmaktól legyen­gülve kipihenhesse magát. Pécsen bányalégrobbanás kö­vetkeztében 5 bányász meghalt és 2 súlyosan megsebesült. Az elhalt, szerencsétlenül járt bá­nyászokat, névszerint: Wagner György 40 éves, Mátis Imre 33 éves, Finta György 46 éves, Végh Gyula 20 éves és Keller Lajos 32 éves bányászokat tel­jes gyászpompával, fényes kül­sőségek között, méltó módon temették el. Az elhalt bányászo­kat a kormány nevében Vajda Imre iparügyi államtitkár, a Kommunista Párt részéről Kar- czag Imre államtitkár búcsúz­tatta el. Úgy a vállalat, mint a kormány is azonnali nagyobb- összegü pénzbeli segélyt utalt ki a szerencsétlenül járt bányá­szok hozzátartozóinak. BUDAPEST ÉLETE Budapest március havi élet­megnyilvánulásairól kiadott hi­vatalos jelentés szerint a szüle­tések száma 600-al érte fe­lül az elhalálozások számát. Csökkent a fertőző megbetege­dések száma is. Márciusban csak 2 rablás fordult elő, mig a betöréses lopások száma 376 volt, lopás 2826, csalás 943, sik­kasztás 1390, zsarolás 156 volt. A pénzhamisítások nagyon gya­kori esetté váltak. A gazdasági rendőrség ügyforgalma 717, az őrizetbe vett egyének száma 26 volt. Márciusban összesen 113 baleset történt. RÖVID HÍREK A budapesti Lánchíd újjáépí­tésére folyó gyűjtés eddigi ered­ménye 5 és fél millió forint. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége április hónapban tartotta meg n. kongresszusát, melyben 17 állam nőküldöttjei vettek részt. A Duna-Tisza csatorna építé­si munkálataira eddig 1.700 munkás és parasztfiu jelentke­zett. 840 görög gyermek érkezett Magyarországra üdültetés cél­jából, kik részben árvák, rész­ben a szüleik a görög demokra­tikus hadseregben harcolnak. A főváros 150 gyermeket fogad gondozásba, a többit a Vörös- kereszt és MNDSz. A többtermelés fokozására Magyarországon a gyárak és közüzemekben munkaversenyek indultak meg. A Ganz hajógyárban elké­szült a Szovjet részére a jóváté­tel fejében egy újabb 1.100 ton­nás tengerjáró hajó. t

Next

/
Thumbnails
Contents