Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-05-02 / 1526. szám
<! oldal BÉRMUNKÁS 1948. május 2. Május Elseje (Folytatás az 1-ső oldalról) Május elsejét a munkásság itt, az Egyesült Államokban ünnepelte először ily értelemben 1889-ben, — természetesen rendőri karhatalommal körülvéve, így volt az mindenütt egészen 1918-ig, amikor egy országban már igazán szabadon ünnepelhették a munkások ezt a szabadságünnepet. Ma már számos országban ünnepük igy s az ünneplők száma több száz milliót tesz ki. Olyan haladás ez, amire ifjú korunkban még gondolni is csak félve mertünk. Mint mondottuk, a május el- sei ünnepségeknek kettős célja van. Egyrészről számbavenni az eddigi küzdelmek eredményeit, másrészről pedig vizsgálnunk kell a sikertelenség okait is. Sajnos, nekünk, amerikai munkásoknak inkább csak erről lehet tárgyalnunk. Mert valóban szembetűnő, hogy éppen ebben az országban, ahol a technikai termelés a legmagasabb formát érte el és ennek megfelelőleg a nagy vagyon koncentrálódása is a legtökéletesebb, maga a munkásmozgalom nem csak szétdarabolt, de egyben öntudatlan, távoltartja magát a nemzetközi mozgalomtól és magát az osztályharcot háttérbe szorítja. A számottevő, nagy tömegeket felölelő amerikai munkásmozgalom csak a pillanatnyi elnőnyökért küzdő szakszervezeti mozgalomban merül ki. Ennek tudható be, hogy a kizsákmányolás foka a béremelések dacára is igen magas marad. Nem kell túlságos megfigyelő képesség annak észrevételére, hogy az amerikai munkásmozgalom ily elmaradottságának oka az, hogy az uralkodó osztály teljesen hatalmába vette a sajtót, a rádiót, a szószéket, a filmszínházakat és a közönséget informáló minden más intézményt. Mindezek ma a nagy hirdetők, — vagyis az iparbárók és a bankárok kezeiben vannak s valóságos “szellemi függönyt” építenek az olvasók vagy a hallgatók agya körül. A nap mind a 24 órájában, a “bölcsőtől a sírig” ontják feléje az álhazafias soviniszta frázisokat, amelyekhez legutóbb hozzáadták a “vörösek elleni lázitó gyűlöletet” is. Nincs az a szigorú cenzúra, amely ennél az amerikai metódusnál hatásosabb lenne, amely oly tökéletesen tudná szolgálni az uralkodó osztályt, mint ez a mákonyhintés. A kiváltságos jogok igazi véd- bástyája ez a szellemi vasfüggöny, amelynek lerombolása nélkül a munkásosztály felszabadítására gondolni sem lehet. Minden bástya, minden erőd lerombolására fegyverekre van szükségünk. Jelen esetben a MUNKÁS-SAJTÓ az a fegyver, amellyel ezt a szellemi bástyát ostromolhatjuk. így helyénvaló, hogy a nemzetközi munkásszolidaritás ünnepén megemlékezzünk a munkássajtóról, hiszen, mint mondottuk, most számításba kell vennünk nem csak a sikerek, de a sikertelenség okait is. Közismert tény, hogy az amerikai munkásmozgalom elmaradottságának okát elsősorban is abban találjuk, hogy itt nem sikerült kiépíteni az erőteljes munkássajtót. A sok-sok millió munkás nem a munkáslapokat, hanem a kereskedelmi sajtót támogatja, amely hálából ezen támogatásért a hazafias szólamokkal, olyan szellemi béklyót rak rá, amelytől nem látja, hogy A Bérmunkás Magyarországon (Folytatás a 3-ik oldalról) nem minket, hanem azt a munkástársat illeti, aki eredetileg előfizette lapunkat az Üvegipari Munkások Szakszervezetének. Ebből a levélből láthatja ez a munkástárs, hogy nagyon jó szolgálatot tett és értékelik az ajándékát. Egyben megírjuk azt is, hogy megkaptuk az “Üvegipari Munkás” első számát. A vörös cim- nyomásu, 4 oldalas lapocska nem csak' szakmai kérdésekkel foglalkozik, hanem több, általános értékű nevelő cikket is hoz és általában érdekes olvasmányt nyújt a munkásügyek iránt érdeklődők számára. Ezen szám minden sorából kiviláglik, hogy a szerkesztők a szervezet tagjait osztálytudatra igyekszenek nevelni. Éppen azért innen a messze távolból szeretettel üdvözöljük az uj munkáslapot és sok sikert kívánunk további müködésökhöz. Hogy a szervezeteken kívül az egyének is mennyire megbecsülik lapunkat, azt bizonyítja az a hazai levél, amit Buffalo, N.Y. városban lakó egyik olvasónk kapott unokaöccsétől, Sashalomról. A családi ügyek közé ékelve ezt a szakaszt találtuk ebben a levélben: “A ‘Bérmunkás’ naptár megérkezett, de a szomszédok lecsaptak rá, igy én még nem is olvastam, csak átlapoztam s megállapítottam, hogy tartalmas, komoly és értékes olvasmányokban lesz részem, ha visz- szakerül hozzám. A lap is pontosan jár mostanában és bizony elszomorít, amikor olvasom, hogy Amerikában milyen erős fasiszta áramlat van és teljesen egyetértek a lap megállapításaival arra vonatkozólag, hogy a tömeg, akiket megnyernek a fasizmus számára bizonyítja, milyen éretlenek és félrevezethetek, mert nem látják, hogy a fasizmusnak nem az egyenlőség, szabadság és testvériség, hanem a gyűlölet és az emberek rabszolgaságba döntése a célja. A fasiszták a sötétség lovagjai, kíméletlenek és eszközeikben nem válogatósak. Jaj lenne a világnak, ha uralomra jutnának. Kívánok sok olyan újságot mint a ‘Bérmunkás’. Harcoljon a fasizmus ellen és vigye diadalra az igazságos szocialista társadalmat. miként fosztják meg gazdasági és politikai jogaiktól. Nem megszokott frázis gyanánt mondjuk, hogy ennek a szellemi vasfüggönynek az áttörése ma sokkal fontosabb, mint bármikor ezelőtt volt. Fontosabb pedig azért, mert a világ népei egymással farkasszemet néző két táborban sorakoznak fel s az egyik tábor vezetőjét az Egyesült Államok uralkodóosztálya szolgáltatja. De jól tudjuk azt is, hogy a következő világháború olyan borzalmas ember- és vagyonpusztitást eredményezhet, amelybe esetleg belepusztulhat egész civilizációnk. A Bérmunkás büszke arra, hogy eme rettenetes nagy veszély elhárításának nagy munkájából teljes erejével veszi ki a részét. Tisztán látjuk és hirdetjük, hogy ez az újabb világ- katasztrófa elkerülhető, hogy abba csak a hatalmuk elvesztése felett kétségbeesett kisszámú embercsoport akarja belekergetni az emberiséget, akik nem törődnek a következményekkel, mert a hatalmivágy már szinte őrületbe kergette őket. Ezeknek leleplezése az amerikai munkásság előtt az amerikai munkássajtóra vár. Ezért olyan nagyon fontos az amerikai munkássajtó most nem csak az amerikai munkásság, de egyben a világ össze dolgozói számára is. A Május elsejét győzelmi zászlók lengése mellett ünneplő nemzetközi munkásokat abban a reményben üdvözöljük, hogy az újjáépítés nagy munkáját nem fogja megzavarni a harci gépek fülsiketítő zaja, városok felrobbantásának döreje és millió meg millió ártatlan ember halálsikolya. A világ munkásainak összefogása eíejétve- heti e végkatasztrófának és biztosíthatja a jobb, szebb és boldogabb jövő felé vezető haladás útját. HÍREK magyarorszagbol — KŐVÁRI MIHÁLY TUDÓSÍTÁSA — MUNKASBIRÓSAGI ÍTÉLET A budapesti munkásbiroság több napon át tárgyalta Csics-' mán Sándor gabonakereskedő és dr. Székely Lajos szövetkezeti igazgató bünperét. Csics- mán 7 vaggon gabonát bocsáj- tott dr. Székely rendelkezésére, amit az a hatóságilag megállapított árnál jóval magasabban hozott forgalomba. A munkásbiró- ság dr. Székelyt 15,évi fegyházra, 20,000 forint pénzbüntetésre és vagyonelkobzásra, Csicsmánt pedig 2 évi fegyházra Ítélte. Az üzérkedésben résztvevő Bauer László molnárt 22 havi és Végh József kereskedőt pedig 14 havi börtönre Ítélte. BÄNYÄSZSORS Könnyen tragikussá válható bányásszerencsétlenség történt Dorogon. Az egyik akna nagy robajjal bedőlt és az ott dolgozó három vájár közül Simon József vájárt eltemette, illetve teljesen elzárta a külvilágtól. Szerencsére Simon egy csille és az alátámasztékok közé esett és igy nem lett teljesen betemetve, hanem még ő is hozzátudott fogni az omladékok eltakarításához. Puszta kézzel és véres újakkal ásta a földet, hogy a mentése biztosabb legyen. Simon József megmentéséért rögtön megindultak a mentési munkálatok, mely éjjel-nappal folyt és teljesen 72 óra hosszat tartott, mig Simont sértetlenül sikerült kimenteni az eltemetett bányarészből. Utána Simont a bányakórházba szállít o 11 á k, hogy a kimerültségtől és az elszenvedett izgalmaktól legyengülve kipihenhesse magát. Pécsen bányalégrobbanás következtében 5 bányász meghalt és 2 súlyosan megsebesült. Az elhalt, szerencsétlenül járt bányászokat, névszerint: Wagner György 40 éves, Mátis Imre 33 éves, Finta György 46 éves, Végh Gyula 20 éves és Keller Lajos 32 éves bányászokat teljes gyászpompával, fényes külsőségek között, méltó módon temették el. Az elhalt bányászokat a kormány nevében Vajda Imre iparügyi államtitkár, a Kommunista Párt részéről Kar- czag Imre államtitkár búcsúztatta el. Úgy a vállalat, mint a kormány is azonnali nagyobb- összegü pénzbeli segélyt utalt ki a szerencsétlenül járt bányászok hozzátartozóinak. BUDAPEST ÉLETE Budapest március havi életmegnyilvánulásairól kiadott hivatalos jelentés szerint a születések száma 600-al érte felül az elhalálozások számát. Csökkent a fertőző megbetegedések száma is. Márciusban csak 2 rablás fordult elő, mig a betöréses lopások száma 376 volt, lopás 2826, csalás 943, sikkasztás 1390, zsarolás 156 volt. A pénzhamisítások nagyon gyakori esetté váltak. A gazdasági rendőrség ügyforgalma 717, az őrizetbe vett egyének száma 26 volt. Márciusban összesen 113 baleset történt. RÖVID HÍREK A budapesti Lánchíd újjáépítésére folyó gyűjtés eddigi eredménye 5 és fél millió forint. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége április hónapban tartotta meg n. kongresszusát, melyben 17 állam nőküldöttjei vettek részt. A Duna-Tisza csatorna építési munkálataira eddig 1.700 munkás és parasztfiu jelentkezett. 840 görög gyermek érkezett Magyarországra üdültetés céljából, kik részben árvák, részben a szüleik a görög demokratikus hadseregben harcolnak. A főváros 150 gyermeket fogad gondozásba, a többit a Vörös- kereszt és MNDSz. A többtermelés fokozására Magyarországon a gyárak és közüzemekben munkaversenyek indultak meg. A Ganz hajógyárban elkészült a Szovjet részére a jóvátétel fejében egy újabb 1.100 tonnás tengerjáró hajó. t
