Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-05-02 / 1526. szám

1948. május 2.

BÉRMUNKÁS

7 oldal

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

KELLEMES ÉRZÉS?

Sokfelé jártamba, a munkástársak között gyakran halottam, ha valamibe nem tudtak megegyezni, ha valakinek egy könyv, orvosság kellett és ott nem kaphattak, utazási, nyug- dij, örökösödési kérdésekben, stb. stb. forduljanak Lefokvits munkástársunkhoz. Ő megmondja, beszerzi, felvilágositást ad. Ez jutott eszembe, amikor nekem is van egy nagyon régi problémám, amelyre még ezide- ig nem tudtam választ kapni. Talán meg kellene kérdezni Lef- kovits munkástársat. Ha valaki, ő bizonyára tudja, hogy milyen érzés az, hogy ahogy mondani szokták: “Olyan kellemesen érzi magát, mintha hájjal kenegetnék”. Mondja munkástárs! Tényleg olyan kellemes az, ha az embert hájjal kenegetik?

Ez azért lett aktuális, mert én most nagyon kellemesen érzem magam, ahogy azt 1921- ben Berlinben jártamban egy* barátom megjósolta:

Horthy birodalmából mentem akkor Berlinbe és végtelen elkeseredéssel beszéltem arról a töméntelen gazságról, aljas gyilkosságokról, amelyeket Horthy banditái elkövettek.

Ő mondotta akkor “jár még kutyára dér”. Megfizet ezért még a magyar nép. Én még ma megmutatom neked a magyar uralkodó osztály jövőjét, tudom, úgy érzed majd magad, mintha “hájjal kenegetnének”. Akkor se tudtam elképzelni, milyen érzés az, ha az embert hájjal kenegetik, de az bizonyos, hogy amit a barátom mutatott az nagyon kellemes érzéssel töltött el.

Este kiöltözve, megborotválva elvitt egy előkelő orosz vendéglőbe, amelyben még a portás is legalább gárdatiszt volt. Minden nagyon előkelő, minden nagyon drága és hipokrata volt. A vendéglőt oroszokon kivül, porosz tisztek, amerikaiak és gazMint tudjuk ma az olajérdekeltségek miatt vérzik a zsidó és az arab és öletik egymást, pedig testvérek kéne legyenek, mert mint elnyomottak és üldözöttek a sorsuk egy és ugyanaz. Ha majd a háttérben levő olaj mágnások kiegyeznek és katonai haderővel “békét” teremtenek az újonnan megalkotott zsidóországban, az a béke, mindig uj és uj harcoknak lesz a szikrája.

Mert nincs jobb gyújtó tűz, a népek közötti gyűlölködésre, mint a vallási kérdés, melyet minden időben az uralkodó osztályok a saját gazdasági érdekeik szerint használnak ki. A zsidó valláson alapuló zsidóország annál inkább fog erre alapot szolgáltatni, mivel a vallási kérdés belevan gyömöszölve, az amúgy is ellentétekre szolgáló nemzetiségi kérdésbe. Ezt figyelembe véve csak arra lehetünk elkészülve, hogy még sokádag külföldiek látogatták. A zenekar tagjai cári tisztek, a főpincér cári ezredes, a pincérek volt tisztek, a pincérnők csupa grófnő, hercegnő volt. Ahol a vendégek között nő is volt, ott férfi pincérek szolgáltak ki, ahol csak férfiak ültek, ott nők voltak a felszolgálók.

Mi egy valódi hercegnőt fogtunk ki. Ha orosz vendégek jöttek, azok nem mulasztották el, hogy kézcsókkal ne üdvözöljék őhercegségét, aki úgy szolgált fel, mintha legalább is a cári udvari bálon volna jelen. A barátom aki erre az alkalomra monoklit viselt, viszont úgy viselkedett őhercegségével, mint ők szoktak a cselédekkel, kifogásolta a kiszolgálást, az ételt, italt, csak hogy le nem szidta őfenségét.

Mikor fizetésre került a sor, megkérdezte a főpincér ezredes urat, hogy a hercegnő “szabad-e ma este” az ezredes ur megnézte az előjegyzési naplóját és jelentette, hogy őhercegsége, szívesen látja a barátomat 12 óra után egy csésze teára, megkérdezve, hogy a barátom milyen hosszú ideig óhajt “teázni” kérdését azzal indokolta, hogy ha egész éjjel kíván teázni, úgy más vendéget nem fogad őhercegsége az éjjel.

A “költségekre” megmondotta, hogy milyen (elég hatalmas) összeget kell fizetni, hivatkozva, hogy a teát és a kaviárt direkt Oroszországból csempészték ki. Mikor a barátom azt mondotta, hogy a tea és a kaviár nem fontos, akkor az ezredes ur arra hivatkozott, hogy ez a személyzet miatt fontos.

Mikor kimentünk beismertem, hogy nagyon jóleső érzés volt az, hogy a hires orosz arisztokratákat ilyen lezülve, elaljasod- va láttam. Barátom akkor azt mondotta, hogy a magyar uralkodó osztály is odakerül, de amig az oroszoknak 3-4 év kellett erre, a magyaroknak fele idő is elég lesz.

ig puskaporos hordó lesz a Palesztinái ügy, melyhöz a gyújtó kanócot alaposan beolajozva, hol az egyik vagy a másik olajérdekeltség fogja lángra lobbantam. A zsidó vallás hirdetői és vámszedői továbbra is isteni csodatételekkel hitetik a hívőket, akiknek igy nagyrésze még mindig isten kiválasztott népének képzelik magukat. Azok azonban, akik ebből kiábrándultak, fölismerték azt, hogy csakis harcok árán érhetik el céljaikat, mely ma nem egyéb csak egy fedél megszerzése a vadul kiüldözött európai zsidóság feje fölé. És ezután azonban remélhetjük, hogy megindul a tisztulási folyamat, mely eltünteti a vallási és faji kérdést s egyetlen emberfiát sem fognak vallása vagy származása miatt legyilkolni. Hogy ehhez mennyiben fog hozzájárulni a paleszti- nai kérdés tisztázása, azt a jövő fogja megmutatni.

Mostanában vannak ilyen kellemes érzéseim, amikor a magyar uralkodó osztály, amely ezer éven keresztül nyúzta, nyomorította a magyar népet, teljes lezüléséről hallok hirt.

Ne mondja senki, hogy ez kárörvendés, hogy nem szép dolog igy kimutatni az örömet egy osztály pusztulásán, züllésén. Soha nem titkoltam, hogy végtelen gyűlölet fog el valahányszor a magyar uralkodó osztályra gondoltam, én sohase mondom vagy irom le, hogy gazember kapitalista, mert az kizsákmányol. Ez a kapitalista természetrajza, ha nem zsákmányolna ki, már nem is volna kapitalista. De a magyar uralkodó osztály más volt, az nem csak kizsákmányolt, de valósággal irtotta, nyomorította, megalázta, ember számba se vette a magyar népet.

Ezt a dőzsölő, minden termelő munkára alkalmatlan osztályt, amely még arra is képtelen volt, hogy legalább névlegesen irányítsa a termelést, mert ez nem fért össze a magyar úri mivoltával, el kellett pusztulnia, nem fizikailag, hanem úgy, hogy kihúzták alóla a földet, az állami hivatalt, amelyek a henye életének és uralkodásának az alapja volt.

A barátom jövendölése bevált, mind gyakrabban van alkalmam meggyőződni arról, hogy tényleg a magyar uralkodó osztálynak nem kellett 4 év, hogy teljesen lezüljön. A hazulról kilopott pénz, ékszer, hamarosan elfogyott, amint azt Him- ler Márton cikkeiből olvastam, a magyar arisztokrata hölgyek, a szökésük után már egy évre “fogadták teára” az amerikai tiszteket, hadnagytól fölfelé, ott az amerikaiak által megszállt területeken, azzal a külömbség- gel, hogy most nem márkába, hanem dollárba számítják fel a “költségeket”.

Az itteni papi lapokban mind gyakrabban olvassuk, hogy ezredes, főispán, szolgabiró,^ stb. urak a lapon keresztül kérnek szeretetcsomagokat. Olvastam Alexy volt clevelandi Horthy konzul levelét, amelyet egyik hívének irt, kinek Horthy érdemkeresztet szerzett annak idején. A levélben élelmiszert “egy kis babot” kért. Természetes, hogy a szerencsétlen papi maszlaggal elbutitott hívek küldik a csomagokat azoknak, akiknek az uralmuk miatt kellett kivándoroltok, kik előtt csak levett kalappal állhatták meg. Ezek a szerencsétlen alakok elfelejtették a pofonokat, a rúgásokat, segítik a “szegény urakat”.

Nem irigylem, sőt nagyon jól esik, mintha csak hájjal kenegetnének. Ezt a sorsot igazán megérdemlik, ez az elzüllés méltó a magyar uralkodó osztály ezer éves múltjához.

FELELEGESSÉ VÁLT

Olvasom a hazai újságokból, hogy a “Gyárosok Országos Szövetsége”, amely a munkások előtt “Kutya Szövetség” név alatt volt ismeretes, az Érték- tőzsdéval együtt mint felesleges intézmények, megszűntek. A gyárakat az állam vette át, nincsenek részvények, igy igazán feleslegessé vált a kizsákmányolásnak ez a két fellegvára,

a Gyárosok Szövetsége és a tőzsde.

Ez is nagyon kellemes hir volt, de az volna az igazi, ha már arról jönne a jelentés, hogy az amerikai kutyaszövetség és a Wall Street is beadta a kulcsot, megszűntek mint “felesleges intézmények”. De ami késik, az nem múlik. Jön még dér a mi kutyáinkra is.

MAR OTTHON IS

Ez sem utolsó a sorba, hogy már Magyarországon is eljutottak oda, hogy belátták, hogy a régimódi szakszervezeti rendszer idejét múlta és az uj rendszerben, ahol a termelés irányításába mind nagyobb szerep jut a munkásszervezeteknek, olyan szervezetre van szükség, amely képes betölteni a hivatását.

A magyarországi szakszervezeti vezetők országos értekezletén a Szakszervezeti Tanács főtitkára bejelentette, hogy a szakmai szervezkedésről a szak- szervezetek áttérnek az Ipari Szervezkedésre. A másik nagyon fontos határozatuk, hogy megszüntetik azt, hogy az uj Ipari Szervezetekbe bekénysze- ritsék a munkásokat. “A szervezetek a proletáriátus felszabadításáért harcolnak és ez a harc független attól, hogy mennyien támogatják. Tudatosan elaltatja a proletárok köteles éberségét az, aki válogatás nélkül, mindenkit belekénysze- rit a szakszervezetekbe” — jelentette ki a főtitkár a gyűlésen. Minden intézkedésében osz- tálytudatosabb lesz a magyar- országi munkásság.

“GYŐZTÜNK!”

Már mint Amerika az olasz választásokon, ez az ami szintén kellemesen érintett. Igaz, hogy az Amerika által támogatott jobboldal kapott többséget, de közel 8 millió olyan munkás van Olaszországban, akiket nem tántorított el az, hogy Amerika 2000 millió dollárt adott a kormánynak áruban, aranyban, hajókban, élelmiszerekben. Még a választás előestéjén is 8 mülió dollár értékű élelmiszert szállítottunk, amelyet sietve osztottak ki az éhező tömegeknek, ígérve azt, hogy ha reakciós többséget választanak, akkor újabb és újabb szállítmányok érkeznek.

De megígértük Triesztet, a gyarmatokat és azt is, hogy ellenkező esetben, esetleg katonailag avatkozunk bele, ami ma a népeknél az atombombát jelenti. Hogy ez a szándékunk komoly, azt az ott cirkáló hadihajóink jelképezik.

Kellemesen érintett az, hogy Olaszországban akadt 8 millió katholikus vallásu munkás, akik fittyet hánytak a pápa és püspökei, papjai légiójának arra a fenyegetésére, hogy kiátkozzák az egyházból azt, aki a baloldalra szavaz.

Az a 8 millió munkás, akiket nem csábított el az amerikai adomány, akiket nem félemli- tett meg az atombomba, a pápai átok, az vérpiros reménység biztos záloga az elkövetkező olasz felszabadulásnak.