Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-05-02 / 1526. szám
6 oldat BÉRMUNKÁS 1948. május 2. # Egységes munkásmozgalom (a.l.) Napról-napra jobban kiélesedő osztályellentétek kris- tályozzák magát a munkásmozgalmat is. A kiöregedett műkedvelő szocialisták lassan letűnnek a tényleges munkásmozgalom éléről. A feltörekvő proletáriátus azért tovább fog haladni a kitűzött cél felé, mert a kapitalista rendszerbeli polgári “demokrácia” soha sem volt végcéljuk. Akik a lényeges szocialista törekvéseket nem vették komolyan, azok sohasem voltak szocialisták. Őszintén megmondhatjuk, hogy csak a kapitalista társadalom kiselejtezett és figyelmen kivül hagyott elemei. Az osztályharcot nem a jólét hozta életre, hanem a végtelen kizsákmányolás és addig meg sem szűnhet, amig bárminemű kizsákmányolás létezni fog. Nagyon sokszor volt alkalmunk hallani, hogy a szocializmus csak “utópia”, vagyis meg nem valósítható elgondolás. Utópisztikus volt mindaddig, amig a munkásoknak nem volt szervezett erejük, hogy a szocialista elméletet gyakorlatba átvigyék. Alig, hogy a munkások sok helyen a kapitalizmus romjain egy uj társadalmat akarnak építeni, nagy hangú megtorló kiáltás hangzik föl onnan, ahol a kapitalizmus még aranykorát éli. Fegyveres erővel akarják útját állni a nemrégen még “utópiának nevezett szocializmusnak! A tényleges szocializmus egy gazdaságilag újjászervezett társadalmi rendszer. A kapitalista osztály tudja, hogy ott, ahol még rendszere teljes egészében főn áll, csak úgy tudja azt még valahogyan biztosítani, ha a munkás tömegeket foglalkoztatni tudja. Csak hogy a kapitalista rendszer nem csak a rendes szükségletre, hanem profitra termeltet és ha áruinak nem talál piacot, úgy beszünteti a termelést. A munkás- mozgalom azért jött létre, hogy a fönt nevezett helytelen kapitalista rendszert, egy olyan termelési rendszerrel cserélje föl, amelyben termelési anarchia soha nem jöhet létre. Ez a szocialista társadalom. Természetesen tehát azok a műkedvelő szocialisták, akiknek soha nem ez volt a céljuk, most a tizenkettedik órában szint kell vallaniok és faképnél hagyni a maga utján előretörtető proletáriátust. Minden jel kimagaslóan igazol bennünket, akik sohasem té- velyegtünk el Marx Károlynak ama sarkalatos igaz mondásától, hogy a “munkásosztály fölszabadítása csak magának a munkás- osztálynak müve lehet.” Mint ipari unionisták kizárólag csak a bérért dolgozókat igyekszünk a forradalmi ipari szervezetekbe tömöríteni, mert csak a bérért dolgozóknak lehet vágyuk és hivatásuk a kizsákmányolással járó bérrendszer megszüntetése. Hogy azután sokan félre ne értsék az IWW ezen sarkalatos pontját a szervezkedésre vonatkozólag. Bérmunkás mindenki, aki megszabott bérért dolgozik, legyen az akár szellemi vagy fizikai munka. Ha egy ténylegesen egységes munkásmozgalmat akarunk építeni, föltétien egy forradalmi ipari szervezetre van szükségünk. Magában a kapitalista rendszerben egy ipari üzem föntartására szükség van mérnökökre és más szellemi munkásokra, éppen úgy mint a tényleges termelést végző fizikai munkásokra. Az olyan ipari szervezet, mint az IWW az összes munkásokat egy iparban, egy ipari szervezetbe tömöríti legyenek azok szellemi vagy fizikai munkások. A munkások egységes szervezetének kiépítését másképpen el sem lehet képzelni. Nagyon fontos, a feltörekvő munkásosztály részére, hogy másképpen sohasem alakulhat ki a munkás tömegek között, a minden időben nagyon fontos osztályszolidaritás. Mennyivel könnyebben esne át a munkásosztály az átmeneti korszakon, ha már jó előre a gazdasági berendezkedés gördülékeny lebonyolítása céljából, egy egységes ipari szervezetbe volnának tömörülve. Vegyük alapul a társadalom összetételét, vagyis magát az emberi szükségletet. Az életfentartása ösztön vezérli mindig az emberiséget. Maga a szocialista társadalom is gazdasági alapokon fog nyugodni. Hogy azután ezt a gazdasági alapot hogyan tudjuk a legcélszerűbb irányítani, az csak attól függ, hogy a kizsákmányolás járma alól fölszabadult munkásosztály, hogyan lesz megszervezve annak irányítására. Nagyon fontos, hogy a munkások nem csak szervezve legyenek, hanem ugyan akkor az osztálytudat is mélyen gyökeret verjen gondolkozási módjukban, hogy cselekedeteikben ne kárára, hanem ténylegesen hasznára legyenek a saját társadalmuknak. Azért fontos, hogy az egységes ipari szervezetekben nagymérvű tanítás folyjon, mert sémilyen társadalom nem tud haladást mutatni, amelynek termelő ereje teljes tudatának magaslatán nincs abban, hogy az élet javaihoz csak úgy juthatunk hozzá, ha annak előállításához a legjobb tudásunkkal járulunk hozzá. Egy egységes munkásmozgalomra már azért is föltétien szükség van, hogy minden válaszfalat ledöntsünk munkás és munkás között. A szocialista társadalom a munka társadalma. Minden munkabíró embernek hozzá kell, hogy járuljon hasznos munkájával a társadalom föntartásához. Mindenkinek munkájára szükség van. Mindenki olyan munkát végezzen, amelyre a legalkalmasabb. A fontos az, hogy sohase kontárkodjunk bele olyasmibe, amihez nem értünk. Egységes munkásmozgalmat, ahol azután meg kéll, hogy tanuljuk a fegyelmet, mert a szocialista társadalom nem egy rendőr állam kell, hogy legyen, amint ma azt a kapitalisták próbálják a tudatlanokkal elhitetni, hanem egy jól megszervezett szabad ipari köztársaság. HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . El kell mondjam egyik olvasónk panaszait lapunkkal szemben. Mint az írógárdának egyik tagja, rendszerint ha lapunk olvasóival találkozók, megszoktam kérdezni, “hogy munkástárs mit NEM szeret látni a Bérmunkásban”. Tudatosan vigyázok arra, nehogy azt kérdezzem, hogy mit szeret látni a Bérmunkásban, mert valahogy úgy néz ki legtöbb esetben, mintha a Bérmunkást dicsérő levelek megrendelésre készülnének. Már jó hosszú idő óta, nem láttam egyetlen kritizáló megjegyzést a Bérmunkás álláspontjával és cikkeivel szemben, ami ameny- nyire jó ma, annyira ártalmas lehet a jövőt illetőleg. Ugyanis véleményem szerint a vezetőségi intézőség jó és helyes cselekedeteit az építő kritikával még jobbá és még helyesebbé lehet tenni, ami pedig rossz és helytelen, azokat korrigálni lehet. Az a tény, hogy a Bérmunkás írógárdája és minden vezetőségi tagja fizetés nélküli alkalmazott, ezért még nincsennek mentesítve a kritika alól. Hivatásuk ép oly felelős, sőt még talán fe- lelősebb mintha fizetésért végeznék azt. Fizetés nélkül tévedni avagy bizonyos kérdésekben helytelenül eljárni ép olyan következményekkel jár, mintha azokért fizetést adnának. Amikor a fönt említett munkástársam, kérdésemre azt felelte, “hát minek kritizáljam magukat, csak elismerést érdemelnek azért az önzetlen munkáért, amit a Bérmunkás kiadásával folytatnak” szinte mérgesen válaszoltam vissza, csak mondja meg mi fekszik a begyén. Hátha mindenáron tudni akarja, az, amiről a legkevesebbet írnak a Bérmunkásban, a palesztinai kérdés. Az egész világ kapitalista sajtóján naponta headlineon van ez az ügy, a rádión minden félórában mint a legfontosabb világeseményt jelentik be, de a Bérmunkásban mint egy legutolsó mellékkérdés van kezelve. Hát azért ez nem egészen igy van munkástárs, mert vezércikkek jelentek meg már ebben a kérdésben és egyes irógárdisták részletesen mutatták ki, az olaj érdekeltségek manipulációit a palesztinai ügy hátterében, szóval a Bérmunkás már elég .sokat foglalkozott ez üggyel. De azért ez mégsem egészen igy van, mert vegyük csak elő a régi lapszámokat és megfogjuk látni, hogy amikor a csehek által kiüldözött kétszázezer magyarról volt szó, egész oldalakra menő cikkek voltak közölve. Vagy ott van a görög ügy, nincs olyan lapszám, hogy néhány hasábot ne írnának róla. Nem is szólva a magyar ügyről, mellyel a Bérmunkás minden száma oldalakon át foglalkozik. Nem azért mondom ezt, mintha ezt az eljárást helyteleníteném, de úgy tudom, hogy a Bérmunkás először munkáslap és csak azután magyar. Sőt úgy tudom, hogy a Bérmunkás csak nyelvbep magyar, de álláspontjában nemzetközi, a munkástömegek ipari egységére törekszik, vallási, faji és nemzetiségi különbségek nélkül. Ha a cseh nemzeti ügyben annyi sok cikk volt közölve, a görög nemzeti ügyben még több, a magyar nemzeti ügyben pedig egész Bérmunkás lapszámok jelentek meg, úgy ezekhez arányitva, a zsidó nemzeti üggyel alig alig foglalkoztak. így beszélgettünk, vagy inkább vitatkoztunk a palesztinai ügyben jó hosszú ideig, s habár már jó pár napja annak, hogy találkoztunk, azok a kritikai panaszok még mindig a fülembe csengenek, sőt már egész vádakká alakultak át irántunk. Valahogy úgy érzem, mintha ennek a munkástársunk- nak gondolataiban olyan gyanakvó föltételezések lappangnának, mintha a Bérmunkás irói, csakis azért nem foglalkoztak volna többet a zsidó nemzeti üggyel, mert zsidókról van szó. Mivel az ilyesmi még csak gondolatban is távol áll a Bérmunkás minden Írójától és az összes olvasóitól is nézzünk csak még- egyszer bele a zsidókérdés sajátságos jelenségeibe. Az elvitathatatlan tény, hogy a Bérmunkás az antiszemitizmus ellen állandóan harcot folytatott ,a náci pribékek küengé- seit egyetlen újság sem ostorozhatta jobban mint a Bérmunkás. A történelem legsötétebb korszaka az a pár év, mely idő alatt 6 millió ártatlan embert kiirtottak csak azért, mert származásiig más fajhoz tartoztak. Még a legutolsó állatnál is le- jebb sülyedt a náci elmélet nívója, mert az állat is csak akkor öli meg a másik állatot, ha arra életösztöne kényszeríti. De még a fasizta származás határozott megállapítása is kérdés maradt azoknál a zsidó tömegeknél, akiket elődeik száz évekkel előbb különféle nemzeteknél asz- szimilálódtak. A zsidó vallás az megmaradt, de zsidó nemzet az olyasmi, amit a különféle nemzetiségű zsidó vallásu hívőkből kell összetoborozni. A zsidó nemzeti kérdés iróniája, hogy a zsidó vallás oszlopain nyugszik. Ha bármely más nemzetről van szó, annak a nemzetnek különféle vallási hívői egész más elbírálás alá kerülnek, teljesen külön a nemzetiségi kérdéstől, így ph ha a magyar népről van szó, úgy annak nem jelenti szerves részét a katolikus vallás. Vagy ha a görög ügyről beszélünk úgy nem értjük alatta a görög katolikus vallást. Ellenben ha a zsidó nemzetről van szó, úgy lehetetlen elválasztani a zsidó vallástól. Mi nem lehetünk hívei a nemzeti válaszfalak fölállításának, sőt még azokat is ledönteni szeretnénk a nemzetközi megértés eszméje alapján, melyek még léteznek. Viszont mérlegelve a zsidóság borzalmas szenvedéseit és a meghurcoltak helyzetét, és látva, hogy a kapitalista érdekeltségek hogyan manővereznek, a saját érdekeiket szolgáló kis nemzetek javára, meglehet érteni elszánt harcukat egy zsidóország fölállítására. Hogy aztán ez viszont más nemzetiségek rovására történik, az ilyesmit lehet esetleg elfelejteni, de a tényen ez változtatni nem fog. *
