Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-05-02 / 1526. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. május 2. BÉRMUNKÁS A CLEVELANDI KERÜLETI ÉRTEKEZLET FEHIVÄSA A BÉRMUNKÁS OLVASÓIHOZ (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Munkástársak! Testvérek! Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .................$2.00 One Year .............. $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Megint egy jelszó Paul G. Hoffman, akit Truman elnök a Märshall terv adminisztrátorává nevezett ki, egy uj jelszót hozott forgalomba, amelyj egyben irányt mutat jövőbeni működésére is. Hoffman hatáskörébe fog tartozni annak az 5 billió és 300 millió dollárnak az elköltése, amit a kongresszus az ERP (European Recovery Program) törvény alapján megszavazott. Ennek megfelelőleg a sajtó most már nem is Marshall tervről, hanem ERP költekezésről beszél. Megtudtuk az újságokból, hogy ez a Paul G. Hoffman évi 20,000 dohár fizetést fog kapni, igy valóságos áldozatot hozott a hazának és az emberiségnek, hogy elfogadta ezt az állást, mert mint a Studebaker Corporation elnöke többszörösen annyi jövedelme volt. Ismerjük már jól az ilyen “hazafias áldozatokat”, nem szoktunk meglepődni azon, hogy ily esetekben az áldozatot hozó egyén vállalatai valami különös módon olyan hasznot látnak a kinevezésből, hogy az áldozatot hozó nagy hazafinak megtérül a vámon, amit vészit a réven. Szóval nem vagyunk hajlandók gyüj;tést kezdeni, hogy Hoffman urnák kipótoljuk az évi 20,000 dollárját. Nem kell féltenünk ezt az urat, megél az még a jég hátán is, — hát még 5,300 millió* dollárnak a hátán?! Egyébiránt azt Írják róla a benfentes újságírók, hogy kitűnő “salesman”, vagyis nagyszerűen érti az eladást. Most egy csomó ország uralkodó osztálya részére segítséget, alamizsnát kell adnia. De akármennyire is könyörögnek, kiabálnak sőt követelődz- nek a görögök, a törökök, a kínaiak meg a többi országok vezetői is a jó amerikai dollárok után, mégis egy kicsit megszégyenítő dolog volna Uncle Samtól, hacsak úgy egyszerűen, mint a koldusnak szokás, dobná oda nekik a milliókat. Lehet ugyan, hogy a milliókat várók nem annyira finyásak, de Uncle Sam mégis nem adhatja ilyen durván, hanem valamilyen elegáns, szemérmes mozdulattal akarja a feneketlen zsebeket megtölteni. Erre a dologra Truman elnök nem is választhatott volna kü- lömb embert ennél a Hoffmannál. Mert Hoffman még fel sem esküdött tisztségére, máris kijelentette, hogy Amerika nem “adományt” nyújt a segélyre szoruló országoknak, hanem csak “befektetést” eszközöl az újjáépítésre. Igen, Hoffman ur meg az amerikai külügyi politikát intézők újjá akarják építeni az ötéves háborúban levert tengelyhatalmakat. Újjá akarják építeni úgy, hogy azokban egy részről megfelelő befektetést találjon az amerikai tőke, másrészről pedig fegyvertársakat szerezzenek a Szovjettel való esetleges háborúra. .... Hoffman ur tehát az uj külügyi politikai elv képviselője. Ma már nem beszélnek többé segítésről, hanem csak újjáépítésre adott befektetésről. Ezért kell visszaállítani Németország nehéz iparát, azért ajánlják, hogy Japán kapja vissza a kereskedelmi piacát és ennek az újjáépítésnek a védelmére kellenek a világ minden részében elhelyezett katonai bázisok is. Hoffman uj jó üzletember, mindjárt számokkal is dobálód- zik. Németország és Japán okupálása most több mint egy billió dollárba kerül évenként, — mondotta, — igy helyesebb, ha 5-6 billió költséggel felépítjük az iparaikat s akkor megélnek nálunk nélkül is. Hoffman ur azt már nem mondja, hogy az iparilag felépített Németország és Japán újból képesek lesznek a háborúra és hogy a leverésük 300 billióba került, amiből saját számítása szerint 300 évig is fenn lehetne tartani az okupációt. Hoffman ur és társai azonban nagyon biztosra veszik, hogy a legközelebbi háborúban a most felépített országok nem Amerika ellen, hanem mellette lesznek. De hátha tévednek? Hátha az általuk felépített nehéziparokat majd Amerika ellen fogják felhasználni? Szóval megtörténhetik, hogy ez a befektetés az amerikai tőkések szempontjából nézve sem lesz valami kifizető. Mi természetesen a háborúra adott költekezést mindenkor a nép érdekei ellen szolgáló rossz befektetésnek tartjuk. Most múlt három éve, hogy szülőföldünk, Magyarország felszabadult nem csak a förtelmes náci-nyilas uralom alól, de hogy megindult azon az utón, amely megszabadítja a magyar népet az ezer éves gazdasági elnyomás alól is. A teljes politikai és gazdasági felszabadulás utján, mérföl- des léptekkel halad a magyar nép. A száz és az ezerholdasok uralmának vége! A föld, amely az urglmuk alapja volt, azoké akik megmunkálják, a magyar parasztságé. A gyárak, a bányák, a bankok a burzsoázia uralmi eszközei az, állam tulajdonába vannak. A rendőrség, katonaság a régi uralmi rendszer erőszakszervezetei, ma megtisztítva a népi demokrácia védelmi szervezete lett. Az iskolák megnyíltak a nép, a munkás és paraszt gyermekek előtt. A Népi Kollégiumok gyors ütemben nevelik a munkás és paraszt ifjúságból a gyárak, a kormányzati szervek irányitóit. A “Bérmunkás” megértő szeretettel, proletár szolidaritással figyeli a magyar nép e gigászi harcát és segíti azt nem csak azzal, hogy keményen harcol a világ reakció élén álló amerikai imperializmus ellen és leleplezi az ideszökött magyarországi reakciósok és csatlósaik mesterkedéseit, de azzal is, hogy a Bérmunkást nagy tömegbe küldi át Magyarországba, szervezeteknek és magánosoknak. Megelégedéssel jelentjük azt, hogy lapunkat és irodalmunkat nagy szeretettel fogadják a magyar munkások, amelyet a hét- ről-hétre beérkező levelek igazolnak. Munkástársak! A magyar proletáriátus az elmúlt hetekben döntő fontosságú határozatokat hozott. Elhatározták, hogy megteremtik az egységes munkásmozgal mat. Egyesitik a két munkáspártot, hogy egységesen harcolhassanak a végcél, a proletáriátus teljes felszabadításáért, a szocialista társadalomért. A másik döntő fontosságú határozatot a szakszervezeti vezetők országos értekezlete hozta, amelyben elhatározták, hogy tekintettel arra, hogy a régi szakszervezeti rendszer idejét múlta, a munkásság gazdasági szervezetei fogják irányítani a termelést, azokat e nagy célnak megfelelően Ipari Uniókká alakítják át. Amikor ezt a nagyfontossá- gu határozatot meleg szeretettel üdvözöljük, ugyan akkor segítő kezet kívánunk nyújtani ennek végrehajtásához úgy, hogy újabb 500 Bérmunkást küldünk át a magyarországi szakszervezetek címére az Ipari Unioniz- mus könnyebb ismertetésére. Munkástársak! A Bérmunkást ti tartjátok fenn, ezt a határozatot nektek kell megvalósítani úgy, hogy előfizettek egy vagy több Bérmunkásra, ismerősötök címére, vagy valamelyik szakszervezet címére. Magyarországon junius 12-13- 14-én ül össze a magyar dolgozók egységesítő kongresszusa. Ezt az időt kell felhasználnunk és junius 12-ig össze kell gyűjtenünk 500 előfizetést a magyarországi szervezetek részére. Öreg harcosok! Fel a munkára, legyetek újra aktivak és teremtsétek meg a szorosabb kapcsolatot az amerikai és a magyarországi Ipari Unionisták között. A jelszó: junius 12-ig ötszáz Bérmunkást Magyarországra! Testvéri üdvözlettel A Bérmunkás Lapbizottsága és Kerületi Értekezlet. A kerületi értekezleten résztvevő Munkástársnők és Munkástársak Magyarországon élő ismerőseik és szervezetek részére 33 Bérmunkás előfizetését adták le $83.50 értékben. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása i szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az yj társadalma uerkezetet épi*iük •* régi társadalom keretein belül
