Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-05-02 / 1526. szám

1948. május 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ POLITIZÁLNAK A MUNKÁSOK Az őszi választások közeled­tével egyre hangosabb lesz a korteskodási zaj. Miután a hi­vatalos jelentés szerint az Egye­sült Államokban hatvan millió munkás van, akiknek legna­gyobb része szavazó polgár, a jelöltek mindegyike a munkás­ság legodaadóbb barátjának je­lenti ki magát. Sőt mi több, ha hinni lehet a jelöltek nyilatko­zatainak, akkor rajtuk kivül mindenki más ellensége a mun­kásoknak s csupán ők azok, akik a szabadság, a prosperitás és a boldogság korszakát képe­sek megteremteni a munkások számára. Érdekes megfigyelésre nyújt alkalmat, hogy ezen választási maszlagolást miként fogadja az amerikai munkásság? Az aláb­biakban megkísérlem, hogy er­ről hü képet adjak. Hü.kép alatt értem azt, hogy tényeket soroljak fel tekintet nélkül ar­ra, hogy tetszenek-e azok ne­kem vagy sem. Ez a tisztességes újságírás és nem az, amikor va­lamely dologról hamis képet adunk, mert nekünk az úgy job­ban tetszik, avagy mert azért megfizetnek. Szomorú tény, hogy a válasz­tásokkal kapcsolatban úgy a jobb, mint a baloldali sajtó min­dig hamis képet nyújt olvasói­nak. Úgy tesznek, mint az a festő, aki jó pénzért tűrhető ki­nézésű arcképet fest az elhizott ráncos képű, de gazdag szatócs feleségéről, ellenben eszményi, a valóságban nem található tün­dér képet készít a termetes sze­retőjéről, akit oly ideális lény­nek szeretne látni. Az ujságiró legfőbb kötelessége, hogy ne hagyja befolyásni magát sem másoktól, sem a saját érzelmei­től. A SZERVEZETT MUNKÁSOK AKCIÓI Ha ilyen elfogulatlan szem­mel tekintünk az amerikai mun­kásságra, akkor látjuk, hogy'a nagyobbik része igen is gondol­kodás nélkül fogadja és nyeli le a választási maszlagot. Ezért úgy a demokrata, mint a repub­likánus párt joggal mondhatja, hogy a munkások támogatják őket. És megkapják ezt a támo­gatást még akkor is, ha mind­járt a legélesebb munkásnyuzó törvényeket hozzák is a hona­tyák, mert be tudják beszélni nekik, hogy a munkás jogok megszorításával a nép, — tehát a munkásság érdekeit szolgál­ják. Az utóbbi években azonban a munkásellenes támadás olyan erős volt, hogy a szervezett munkások végre is feleszméltek. Miután a szervezett munkások száma 20 millió körül van, elég szavazattal bírnának a válasz­tások eldöntésére, ha összetar­tanának. Azonban nem tartanak össze, sőt a választási harc még az eddigi egységet is megbon­totta. Ezt nagyon jól látják a munkásellenes politikusok és azért nem félnek a munkás sza­vazatoktól. A szervezett munkások politi­kai akciója most éppen olyan széttagolt, mint a gazdasági szervezeteik. Legtöbbet hallunk jelenleg a CIO politikai akciójá­ról, amelynek Jack Kroll a veze­tője. Ez a csoport már 1946-ban is működött, de semmi nagyobb eredményt felmutatni nem tu­dott, noha akkor még egységes volt. Most, miután a CIO veze­tősége Wallace és a Harmadik Párt ellen fordult, nagyméretű veszekedés folyik a szervezet­ben a Wallace pártiak háttérbe szorítására. Ezek a kommunis­ták és a velük rokonszenvezők soraiból kerülnek ki, akiknek egyes CIO unionokban, mint a hajómunkások, a villanyszere­lők, a szőrmeipari és más szer­vezetekben nagy erejük van. Ezen szervezetekben a választá­si mozgalom olyan elkeseredett belső harcokat eredményez, hogy esetleg szakadásra is ke­rülhet a dolog. AFL MÓDSZER Ez a belső harc már annyira fajult, hogy a Wallace szemé­lye feletti veszekedés már hát­térbe vonult. A kérdés most már az, hogy a CIO unionokból teljesen kiszorítsák a kommu­nista, vagy a kommunistákkal rokonszenvező vezetőket. Ha ez nem sikerül, akkor izolálni akar­ják azt a uniont, amelyre rásü­tik a kommunista bélyeget. Be­avatottak már azt jósolják, hogy ezek ki fognak válni a CIO-ból és megalakítják a radi­kális uniont. Úgy számítanak, hogy körülbelül 750,000 mun­kást képesek volnának igy egye­síteni. Ez természetesen nagy harcot jelentene a munkaalka­lomért és az ily harcokban csak a munkások veszíthetnek. Az American Federation of Labor (AFL) régi szokásához híven lepaktál mindenkivel, aki­től ígéretet kap, hogy oroszelle­nes. Most ugyan fogadkoznak, hogy ki fogják buktatni minda­zon képviselőket, akik a Taft- Hartley munkásellenes törvényt megszavazták. Erre a célra 8 millió dollárt szednek össze, amelyet egész biztosan elkölte­nek, noha eddig még semmit sem csináltak, mert mint mond­ják, nem kapnak alkalmas em­bert a politikai kampány veze­tésére. De ha kapnak is, nem kell sokat várni ettől az akció­tól, mert közismert dolog, hogy az AFL tagságának nagyrésze olyan maradi gondolkodású re­akciós hajlamú munkás, akik semmiféle propagandára meg nem cserélik politikai felfogásu­kat. Különben már az apjuk is reakciós politikusra szavazott, miért cserélnének most ők poli­tikai pártot vagy irányt — Ilyenformán gondolkoznak. A vasúti munkások szerveze­teiről sem lehet valami sokat hallani. Az egy évvel ezelőtt Trumant felfalni készülő Whit­ney most már igen megszelídült és Truman legjobb kortesévé lett. A 18 vasúti szervezet ugyan megalakította a Railway Labor’s Political League egye­sületet, amelynek vezetője A. E. Lyon, de a tagokhoz küldött egy-két röplapon kivül mást nem igen csinálnak. Ezek is a Taft-Hartley legények ellen szálltak síkra. NEM TUDNAK SZAVA­ZATOKAT SZÁLLÍTANI John L. Lewis, a United Mine Worker vezére még nem nyilat­kozott, hogy melyik politikus­sal paktált le. Azonban a múlt azt bizonyítja, hogy amig a bá­nyászok vakon követik a gazda­sági harcok alkalmával, a poli­tikai választásoknál nem hall­gatnak rá. Más szóval ő sem tudja szállítani a bányászok szavazatait. Bebizonyult ez 1940 óta, mert a bányavidékek politi­kai tisztségeit majdnem minden esetben a Lewis által ellenzett jelöltek nyerték el. A Taft-Hartley törvények po­litikai akcióra ösztökélték a je­lenleg független International Association of Machinists (IÁM) szervezetet is. Ez a szer­vezet is elhatározta, hogy több mint fél milliót kitevő tagságát ki fogja oktatni, hogy ne sza­vazzanak a Taft-Hartley tör­vény támogatóira. Az amerikai szervezett mun­kások politikai akciója jelenleg tehát csak arra szorítkozik, hogy a régi két párt kebelében olyan képviselőket, esetleg sze­nátorokat válasszanak, akik “barátságosak” a munkások irányában. A hivatalos vezető­ség a unionok óriási többségé­ben ellenzi a Harmadik Pártot s igy ellenzi Henry Wallacet is. Viszont a régi pártokban csak igen csekély befolyásuk van s igy nem szólnak bele a jelölésbe. Vagyis végeredményben azon jelöltek felé terelik a szavazato­Mihelyt a háború befejezése után a postai közlekedést hely­reállították az Egyesült Álla­mok és Magyarország között, a forradalmi ipari unionizmus ma- gyarajku hívei a Bérmunkás egyes példányait elkezdték kül­deni magyarországi testvéreik, rokonaik és ismerőseik részére. Lapunkban már igen sok hazai levelet közöltünk, amelyek bizo­nyítják, hogy milyen nagy ér­deklődéssel és szeretettel fogad- ját a Bérmunkást Magyaror­szág öntudatos munkásai. A kezdeti sikereken felbuz­dulva számos olvasónk előfizet­te lapunkat rokonai, avagy va­lamelyik szakszervezet részére. Minden esetben a leghálásabb köszönő leveleket kapták vála­szul. Az ily előfizetések jórésze már lejárt vagy lejáróban van. Reméljük, hogy minden ilyen olvasónk megújítja a régi elő­fizetést (két és fél dollár egy évre) és akik tehetik, még csat­lakoznak hozzájuk újabb előfi­zetésekkel. A Bérmunkás olyan nevelő munkát végez, amilyenre ma igen nagy szükség van Ma­gyarországon. Hogy milyen sze­retettel fogadják lapunkat, mu­tatja például a Magyar Üvegi­pari Munkások Szakszervezeté­től kapott következő levél: A BÉRMUNKÁS CLEVELANDI OLVASÓI a lap javára 1948 MÁJUS 2- ÁN, VASÁRNAP délután 3 órai kezdettel a west sidei Munkás Dalárda első emeleti helyiségében, 4309 Lorain Ave. TÁRSAS ÖSSZEJÖVE­TELT tartanak. 'Részvételi jegy 75 cent, amiért szend- vvich, kávé és sütemény lesz felszolgálva. kát, akiket a régi (munkáselle­nes) politikai gépezetek kivá­lasztanak számukra. KISEBB POLITIKAI PÁRTOK Azon kisebb politikai pártok, amelyek önkényesen kitűzik ma­gukra a “munkás” jelzőt, mind igen gyengék. A kommunista párt nem is igen állít jelölteket. Eddig csak azt látjuk, hogy fel­csapott Wallace uszályhordozó- jává. Még legtöbb sikert az American Labor Party érte el, amelynek azonban csak New Yorkban van számottevő ereje. A régi Non-Partisan League már teljesen erejét vesztette. A Socialist Party néhány intellek- tuelnek a múltakon kesergő zártkörű klubbjává lett. Úgy ez, valamint a más olyan politikai pártok, amelyek címeiben ott van a “szocialista” jelző, jelen­leg mitsem számítanak az ame­rikai politikai arénában. Hát bizony ez elég szomorú kép, amit az amerikai szerve­zett munkások politikai akciója most mutat. Szomorú, mert az a lényeg, ami a politikai akciót jogositaná, amiből a munkások­nak ha nem azonnal, de idővel haszna lenne, az OSZTÁLYTU­DATRA NEVELÉS teljesen hi­ányzik a jelenlegi politikai kam­pányból. T. “Bérmunkás” Szerkesztőség: Nagyon köszönjük a cleve­landi “Bérmunkás” c. folyóirat szerkesztőségének figyel m é t, hogy ránk, üvegipari munká­sokra is gondolnak akkor, ami­kor a számunkra nagyon érté­kes lapjukat az anyaországba küldik. Egyben ezúton kérjük a T. szerkesztőséget, hogy nekünk a már kiolvasott lap havi számait 2 példányban szíveskedjenek el­küldeni, mert oly nagy közér­deklődés kiséri a “Bérmunkás” minden egyes számát szaktársa­ink körében, hogy annak propa­gálása céljából, azt csak a fali­újságunkon tudjuk mindenki számára hozzáférhetővé tenni. Viszontszolgálatképpen küld­jük mi is a most megindult szaklapunk első példányát, va­lamint a többit is folyamatosan fogjuk küldeni 2 példányban. Szívességükért előre is hálás köszönetét móndva vagyunk Munkásegység köszöntéssel Kiss János Az övegipari Munkások Szerkesztősége nevében. Természetesen teljesíthettük ezt a kérést. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy a levélben ki­fejezett köszönet elsősorban (Folytatás a 8-ik oldalon) A Bérmunkás Magyarországon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents