Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-05-02 / 1526. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. május 2. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. MÁJUS ELSEI GONDOLATOK A MUNKÁSOSZTÁLY fel- szabadulási harcának mérföld jezői között jelentős helyet foglal el Május Elseje. Ezen a napon az osztálytudatos munkások az egész világon számotvet- nek a kizsákmányolás megszüntetését célzó harc előhaladásá- ról és tervezgetik a jövő harcainak formáit, melyek legtöbb sikert Ígérnek a cél megvalósításához. Május Elseje a munkásosztály nemzetközi ünnepe és ez az ünnep különbözik minden más nemzeti és nemzetközi ünneptől. Bár ez is, mint minden más ünnep, szimbóluma valamely megtörtént, vagy képzelt eseménynek, mégis nagyban kü- lömbözik minden más ünneptől. Amig más ünnepeket az uralkodó osztály hozzájárulásával, vagy rendeletére ünnepelünk, addig Május Elsejét a munkásság saját elhatározásából, nagyon gyakran a munkáltató osztály éles ellenzése dacára ünnepli. MÁJUS ELSEJE megünneplésének eszméje harcban született 4és harcot szimbolizál. Mint nemzetközi ünnepnek története több mint hat évtizedre nyúlik vissza és szoros összefüggésben van a társadalom két osztálya — a kizsákmányoló és kizsákmányoltak — között folyó harccal és ennek megismerése nagyon fontos a munkásságnak az egész világon. Különösen fontos ez ma, amikor azt látjuk, hogy a harc az egész világon fokozott lendülettel folyik és ennek akadályozására és ha egyáltalán lehetséges, annak megsemmisítésére a reakció az egész világon hisztérikus erőfeszítéssel készülődik. És ebben a harcban olyanok is ellenünk fordulnak, akikről eddig azt hittük, hogy velünk vannak. . tályharc történetébe. A kapitalista osztály önkakartából sohasem tett engedményt, a munkás- osztálynak. Minden előretett lépést áldozatos harccal kellett kivívni és ezen harcokban mindig a gyilkos fegyverekkel, bombával és akasztófával kellett szembenézni a munkásságnak. És Május Elsejének ünneppé avatását is ily terror hadjárat előzte meg. A TÖMEGTERMELÉS bevezetése már a múlt század utolsó negyedében nagymértéket öltött itt az Egyesült Államokban és ezzel egyetemben a kizsákmányolás állandóan fokozódott. Ez a folyamat nem csak sokkal több energiát követelt a munkásságtól, hanem a munkanélküliséget is állandóan fokozta és a munkásság már az 1880-as évek elején széleskörű agitációt indított a 8 órás munkanap bevezetéséért. A kapitalista osztály természetesen “anarchizmusnak” bélyegezte a 8 órás munkanapért megindított harcot és annak harcosait a legbrutálisabb terrorral támadták. A döntő ütközet napja 1886 Május Elsejére volt kitűzve, amely napra a munkásság Általános Sztrájkot proklamált a 8 órás munkanap megvalósításáért. Ezt a sztrájkot a munkáltatók vérbe akarták fojtani és fegyveres bérenceikkel terrori- záltatták a sztrájkolókat. A terror hullámai Chicagóban emelkedtek legmagasabbra és itt a munkásszervezetek tiltakozó tömeggyülést hívtak össze a “Haymarket Squarre” (szénatérre) a fegyveres bérencek brutalitása ellen. Ezt a gyűlést a rendőrség megtámadta, közbe pedig máig is ismeretlen tettes egy bombát dobott a tömeg közé, mely úgy a gyűlés hallgatói, mint a rendőrség soraiból többeket megölt és számosat megsebesített. EZEN TRAGÉDIA minden SOKAT HALLUNK manapság a “demokráciát fenyegető veszélyről, olyanoktól is, akik eddig meggyőződésből, vagy talán képmutatásból a társadalom két osztálya között folyó harcban az elnyomottakat támogatták. Ezek az elemek nem ismerik, vagy tudatosan szemet hunynak az osztyályharc története felett és nagy igyekezettel azt akarják elhitetni — már akik elhiszik — hogy “demokrácia” csakis a kapitalista rendszerben létezhet és a kapitalista rendszer védelmezőivel válvetve harcolnak azok ellen, akik áldozatos harcokkal vívták ki azon elnőnyöket, amelyekben részük van és amit “tökéletes demokráciának” neveznek. Pedig ezek az állapotok nem önmaguktól jöttek — és nem a kapitalista osztály jóvoltából — hanem azok a folytonos harcoknak az eredményei. AZ ESEMÉNY, amely Május Elsejét nemzetközi ünneppé avatta, vérrel van beírva az oszelfogadható bizonyíték szerint a kapitalista osztály provokatő- reinek müve volt, de a munkáltatók mindenre kész lakájai a munkásszervezetek vezetőit helyezték vád alá és közülök ötöt halálra ítéltek. Ezen gyalázatos Ítélet ellen az egész világ munkássága legnagyobb felháborodás hangját nyilvánította, a kapitalista osztály azonban elrettentő példát akart szolgáltatni a munkásságnak és az elitélteket 1887 november 11-én felakasztották. A munkáltató osztály ezen vakmerő vérszomjassága a munkásságot az egész világon fokozottabb szervezkedésre ösztökélte és a szervezett erő demonstrálására a munkásszervezetek nemzetközi bizottsága Május Elsejét a munkásság nemzetközi ünnepévé proklamálta. A CHICAGÓI tragédia óta 62 év telt el és a világ munkássága ez évben ötvenkilencedszer “tart seregszemlét sorai felett”. Voltak Májusok, amikor kilátásaink remény teljesebbek voltak a mainál — bár ez talán nagyrészben optimizmuson alapult — voltak azonban Májusok, amikor kiáltásainkat átláthatatlan sötét felhők borították és sokan közülünk reményt vesztve feladták a harcot, félreálltak. A munkásosztály felszabadulási harcának haladását mindkét eset jelentékenyen hátráltatta. Az optimizmus elbizako- dottá tette és nem látta meg a veszélyt, amelyet a munkáltató osztály előkészített, a pesszimizmus pedig nagyban gyengítette sorainkat és a tényleges erőnél is kevesebbet tudtunk felmutatni. A MÚLTAK hibáiból tanulva, a munkásosztálynak végre meg kell érteni, hogy felszabadulási harcát nem bizhatja másokra, hanem azt saját magának kell végig küzdeni a végső győzele- mig. Volt idő amikor a munkásosztály túlságosan elbizakodott és azt hitte, hogy céljának elérésére elegendő ha megjelenik a szavazó urnánál és szavazatát oly politikusra adja le, aki esetleg “munkásbarátnak” látszik. Ennek a taktikának helytelenségét azonban számtalan eset bizonyította. A kapitalista osztály törvényhozó testületében hozott törvényekre nem támaszkodhat a munkásosztály, mert egy áramlat uj politikusokat söpörhet a törvényhozásba — mint annak szemtanúi vagyunk itt az Egyesült Államokban — akik a munkásság érdekeit szolgáló törvényeket sokkal könnyebben változtatják meg, mint azt elődeik meghozták és évtizedes “harcok” eredménye egyszerre összeomlik. VANNAK munkástömegek, akik ugyan a szavazó urna megbízhatóságából kiábrándultak, de a szervezett gazdasági erő 'ontosságát még nem ismerték 'el s ezek úgy vélekednek, hogy a munkásosztálynak az országok kormányait kell — bármilyen eszközökkel — lefoglalni és azokat a munkásság céljával rokonszenvező politikusok kezébe helyezni, akik aztán elvégzik a “munkásosztály történelmi hivatását”. Azonban amint a történelem bizonyítja az a taktika sem állja ki a tüzpróbát minden eset- Den, mert ezeket a “kommunista, vagy munkás” kormányokat is meg lehet dönteni éppen úgy, mint a kapitalista kormányokat. MINDEN eshetőséget felmérve, nekünk forradalmi Ipari Uni- onistáknak még mindig szilárd meggy őződésünk, hogy: “a munkásosztály felszabadulása csakis a munkásosztály müve lehet” és ennek végrehajtására elengedhetetlenül szükséges a munkásságnak megszerve zni gazdasági erejét és pedig a termelés szinterén — az iparokban. Ezen erő megszervezésével a munkásság törvényeket hozhat, amelyek maradandók, kormányokat dönthet és állíthat, ahogyan a szükség megköveteli és oly társadalmi rendszert létesíthet, amelyben nem lesz kizsákmányoló és kizsákmányolt, nem lesznek osztályok, nem lesz LOS ANGELES FIGYELEM! Az IWW los angelesi csoportja Május 9-én, vasárnap reggel 10 órától este 6-ig tartó PIKNIKET RENDEZ az Elysian Park 3 számú piknik groundján, melyre meghívja az IWW magyar tagjait és barátait. Kitűnő ételek és italok, belépti dij nincs. Útirány: Vegye a vörös villamost a Hill St.-en a Sunset és Echo Park Ave.-ig, ot az Echo Park villamossal menjen a Morton Ave.-ig és onnan rövid séta a Morton Ave.-n a 3 számú piknik gorundig. szükség diktatúrára, hanem a társadalom minden tagja egyforma kötelezettséggel és egyforma jogokkal fog rendelkezni. A termelés szinterén a forradalmi Egy Nagy Szervezetbe tömörített munkásság oly erőt képviselhet, amely minden más erőt felülmúl a társadalomban és kizárja a kockázatot, amely ma még az úgynevezett “kommunista” kormányokat is fenyegeti. És ez megvalósítható, ha a termelő munkásság felismeri saját erejét és azt a cél érdekében alkalmazza. AUGUST SPIES, a haymar- keti tragédia egyik mártírja, amikor az akasztófa alá állt mondotta hóhérainak: “Eljön az idő, amikor némaságunk sokkal erőteljesebb lesz, mint a szavak, melyeket most belénk fojtanak.” (There will come a time when our silence will be more powerful than the voice you strangle today.) Ma amikor ismét seregszemlét tartunk soraink felett, minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy Spies szavai nem üres frázisokat tartalmaztak. A kizsákmányoltak az egész világon szervezkednek és mind erőteljesebben hallatják azokat a szavakat, melyeket a hóhér kötele Spies és társaiba belé- fojtott, mert: “Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folyni mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.” TÁMADÁS A DEMOKRÁCIA ELLEN BUKARESTBŐL jele n t i k, hogy a román kormány állami ellenőrzés alá helyezte az amerikai és az angol olaj érdekeltségeket, mert indokolatlanul megdrágították az olaj és gazolin árát. A State Department rövidesen kiadja a jelentését, hogy ez hamis vád a talpig becsületes Shell és Standard Oil Co. ellen. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
