Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-05-02 / 1526. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 MAY 2 NO. 1526 SZÁM MÁJUS 1. Irta: PALÄGYI LAJOS Teremtés legszebb, legcsodálatosabb napja, Légy üdvöz május első reggele! Millió munkás munkáját hagyja abba, Millió munkás rabszolga láncát tépi le. A földön ez az egyedüli ünnep, Mert maga a természet is ünnepel: A kikelet imára hiv bennünket, Szabad pacsirta himnuszt énekel. Örökké ifjú, örök uj természet Téged imádunk, te vagy istenünk, Tündöklő, fényes újjászületésed Napján mi is mind újjászületünk. S nem ódon templom fojtó légkörében, Hol szívre, észre vakhomály borult S hol rut, sötétkor szertartásaképpen Mint a kisértet jelenik meg a múlt. Nekünk nincs múltúnk, nincsen hagyományunk, Mi szertetéptük a bilincseket, Nincsen mit visszasírnunk vagy kívánnunk, Nincs miért keseregnünk szebb idők felett. Nekünk a múltból semmi, semmi sem kell, Leráztunk vallást, rögzött babonát, Mert mi a jövőbe nézünk ihlet szemmel, Érted küzdünk csak, fényes uj világ. Magunk alkottunk ünnepet szivünknek S nem kényre-kedvre, vagy parancs szerint; Ellestük, hogy mikor van igazi ünnep A végtelen nagy természetben kint. A költészet csodabáju napját, Legfényesebb perced, oh, te drága lét, Ellestük, hogy megüljük a szabadság Egyetlen, méltó, örök ünnepét. Dobbd hát a munkaszerszámait ember . . . Ne zúgj szövőgép, — érckatlan ne forrj! Ne csattanj fejsze, — és ne őrölj henger! Megállj kerék! — Mit dongsz most gőzmotor?! Legyen ma ünnep az egész világon, Fönséges és megdöbbentő szünet, E pillanatban minden gép megálljon, Ne Űzünk semmi földi üzemet! Kik éltünket éljük műhelyekben, Sötét bányáknak siri rejtekén, Egyesüljünk ma künn a kikeletben, Testvéresüljünk a természet ölén. Egy percre könnyebbüljön meg keblünk És gondolkodjék szabadon agyunk; Egy percig eszméljünk, egy percig feledjünk, Egy percig higyjük: emberek vagyunk. Mutassuk meg, hogy földön az a lélek, Amit mi holt anyagba lehelünk; Világ megáll és szünetel az élet Hogyha munkára nem mozdul kezünk. Mutassuk meg, hogy nincs más oly hatalmas, Mint a bennünk szunnyadó erő, És ha harc kél egykor, ez lesz diadalmas, Ellenfelét gigászként leverő. Mutassuk meg, hogy nincsen ur felettünk S szolgánk az, akit kormányra ülteténk. Császárok trónja eltörpül mellettünk S hogy a kerek föld a miénk, a miénk! Hogy minden rózsa számunkra termett, S minden kincsre rátesszük kezünk, Mi adunk jogot, mi osztunk kegyelmet És más hatalmat el nem tűrhetünk. Mutassuk meg, hogy egy a földnek népe, A földön minden munkás ünnepel, És kormányzóknak mülió cselszövénye Embert embertől nem választhat el. Fajok, színek között nincs többé külömbség A nagy szeretetben eggyé olvadunk, A nemzetek között megszűnt a gyülölség, Világ munkásai: EGY NEMZET VAGYUNK! MÁJUS ELSEJE Amint a civilizáció útjára lépő ember észrevette, hogy a természet bizonyos időközönkénti szabályszerű változásokat mutat, a tél dermesztő hidege alatt türelmetlenül várta a^ füvet, bokrokat és fákat újból kizöl- ditő tavasz megérkeztét. A természet ezen tavaszi megújhodását már az ősidőkben ünnepelték, később pedig az ily ünnepségekre május hó első napját jelölték ki. A legújabb korban az évenkénti újjászületés ezen napját a világ népeinek testvériségét hirdető munkások foglalták le maguknak. Május elsejét ma a nemzetközi érzelmű munkások ünnepük szerte a világon. Minden ilyen ünnep valamely eszmét, vagy mozgalmat szimbolizál. Május elseje ama valóban magasztos gondolat kifejezője, hogy a munkások, — tartozzanak bár akármelyik nemzethez is, — mindannyian egy nagy családnak, — a munkás- osztálynak a tagjai, akiknek érdekei tehát azonosak tekintet nélkül arra, hogy melyik nemzetnek a gyermekei, miként imádják isteneiket, ha éppen imádkozni akarnak, avagy milyen szine van a bőrüknek. Május élseje a munkások testvériségének szimbóluma. De ugyanakkor kihangsúlyozzuk, hogy ünnepe azon munkásoknak, akik ezen munkás-testvériség, munkás-szolidaritás érdekében harcolni is akarnak. Mert a “testvériség” “egyenlőség” , és egyéb szépenhangzó jelszavak nem sokat érnek, ha a gazdasági téren nem érvényesülnek. Már pedig jól tudjuk, hogy mindazon javakat, amelyek szükségesek az emberek életének fentartásához és kényelmesebbé tételéhez a munkásosztály termeli meg, de ezen termelt javakkal nem rendelkezik. A termelt javakat lefoglalja magának az a kisszámú osztály, amely rendelkezik a termelőeszközökkel, — a bányákkal, a gyárakkal, a bankokkal s általában a természeti kincsekkel. A javak előállításának ez a módszere a termelőeszközök tulajdonosait kizsákmányolókká, a munkásokat pedig kizsákmá- nyoltakká teszi. Május elseje szimbolizálja azt a harcot, amlit a kizsákmányolok folytatnak a kozsákmányolás ellen. Ezt a harcot általában az OSZTÁLYHARC névvel említjük. Május elseje tehát az osztályharcot vívó munkásság ünnepe az egész világon. Május elseje azonban több az egyszerű szimbólumnál; mérföldjelző határkő az osztályharcban. Ezen a napon világszerte összegyűlnek az osztályharc alapján álló munkások, hogy seregszemlét tartsanak. Nem csak ünnepelnek, hanem egyben számbaveszik, hogy mit tettek az elmúlt év folyamán. Értek-e el valamilyen sikereket s ha nem, mi volt a tétlenség oka? Ha a május elsei ünnepségek mérlegének az összeállításánál csak az Egyesült Államokat néznénk, akkor nagyon szomorú képet látnánk, mert ebben az országban az utolsó évben a kizsákmányoló osztály a védekezésből támadásba ment át és számottevő kezdeti sikereket könyvelhet el. Az osztalyharc azonban kiterjed az egész világra és amig egyik ponton vereséget szenvedünk, a másikról a haladás, sőt a nagy győzelem híreit halljuk. Május elsejét igen sokáig csak titokban ünnepelhette a munkásság. Avagy ha már nyíltan ünnepelte, akkor az ily ünnepségre összegyűlt tömegeket az uralkodó osztály a rendőrség, csendőrség és a katonaság állig felfegyverzett csapataival vette körül, — mint teszi azt még ma is itt, Amerikában. A kizsákmányolok igy mutatják ki, hogy félnek az öntudatra ébredt munkások hatalmától s készek vérontással is megakadályozni azt az eszmét, amit Május elseje szimbolizál. De ennek dacára ez az eszme, amely ideológiailag a munkásság testvériségét, gazdaságilag pedig a tervszerű kollektiv termelést jelenti, diadalmasan halad előre és mind nagyobb és nagyobb területekre terjed ki. (Folytatás a 8-ik oldalon)
