Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-04-24 / 1525. szám

1948. április 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal KÉRDÉSEK POLGÁRI DEMOKRÁCIA VAGY FASIZMUS A tőkés társadalmi rendszer­ben lehet messzemenő politikai szabadság és demokrácia. De le­het fasizmus is. A kettőt egy lapra Írni éppen olyan értelmetlenség, mint a Roosevelt vagy Wallace tipusu kapitalistát kommunistának ne­vezni. A fasiszta uralom alatt Wal- lacenek, bizony nem volna sza­badsága a következőket monda­ni: “Ma áldozatot jelent az amerikai fasizmus elleni moz­galomban résztvenni, de, há­la istennek, most még felszí­nen (above the ground) mű­ködhetünk. Holnap talán már szükséges lesz az alapvető po­litikai jogunkkal, a forrada­lommal élni.” A kapitalista osztály, az erős- bödő szocialista mozgalommal szemben tényleg nyers erősza­kot szervezhet. Német, Olasz és Spanyolország csak néhány tör­ténelmi példa erre. Marx és általában a marxis­ták azt tartották, hogy ez min­denütt igy fog történni. Ámde bármiként is történne a nagy társadalmi átalakulás a kapita­lizmusból a kommunizmusba, Marx a közbeeső átmeneti kor­szakot proletárdiktaturának ne­vezte el. Szószerint ezt irta a német s z o c i áldemokraták “Gothai“ programjáról irt kritikájában: “A kapitalista és a kom­munista társadalom közé az egyiknek a másikba való for­radalmi átalakulás korszaka esik. Ennek felel meg a poli­tikai átmeneti idő, mikor az állam nem lehet egyéb, mint a proletárság forradalmi dikta­túrája.” Marx azonban hangsúlyozta, hogy ez átmeneti s biztosra vet­te, hogy egy osztály nélküli tár­sadalomban az “állam”-ra nincs szükség, tehát az “állam” magá­tól megszűnik. SZOVJET DEMOKRÁCIA Lenin, Tortzky, Stalin és a többi orosz kommunisták, a bol­sevikek, ezt az elméletet gya­korlatba vitték át. Nem a polgári demokrácia ut­ján foglalták el az államhatal­mat. Megalapozták a proletár- diktatúrát. A polgári remokrá- ciát eltörölték. A kommunista párt tartja kezében a kormányt, az államhatalmat. Azzal szem­ben nem tűrnek ellenzéki pártot. Ellenzéki sajtó nincsen. Azonban mégis demokráciá­nak nevezik, sőt azt nevezik igazi demokráciának. IPARI DEMOKRÁCIA Az IWW-isták a polgári de­mokráciát nem tartották fon­tosnak. Persze ez2íel én sohasem értettem egyet. Azonban az ér­velésük magja teljesen helyes szocialista érvelés. Ugyanis a szocialisták rámu­tattak arra a tényre, hogy a ka­pitalizmus alatt a polgári de­mokrácia csak annyiban jelent egyenlő jogot és szabadságot, hogy mindenkinek egyforma sú­lyú szavazata van és elméletben egyenlő szabadsága van. Azon­ban gyakorlatban a gazdagnak több szabadsága van, mert több lehetö'sége van a véleményének a kifejezésére és propagálására, mint a szegénynek és igy mégis nagyobb a politikai súlya is. Emellett még fontosabb a kö­vetkező tény a kapitalista rend­szerben. A munka színhelyén nincs demokrácia. Nincs ipari demokrácia. Egy alkalmazó esetleg tiz ember, száz vagy százezer ember felett diktátor a legfontosabb kérdésben — a megélhetésében. A munkaidő hossza, a munka­bér megállapítása az alkalmazó korlátlan akaratától függ. Köztudomású persze az a tény, hogy ezzel szemben a mun­kások gazdasági szervezetei oly mértékben gyakorolnak ipari de­mokráciát, amilyen mértékben erősek. Itt New Yorkban például van­nak olyan gazdasági szerveze­tek, amelyek már régen túlha­ladták az erzsébetfalvi szociál­demokraták álmát: a nyolc órai munka napot. Mert ők hatszor nyolc órát gondoltak egy mun­kahétben. Az Egyesült Államok­ban már törvényben van a negy­ven órás munkahét. De amint mondtam, sok iparban csak 37, 36, 35 vagy. éppen 30 órát dol­goznak egy héten. Némely iparban már nyugdi­jat, betegsegélyt és fizetett va­kációt kapnak a munkások, me­lyekhez az alkalmazók tekinté­lyes összeggel járulnak. Emellett, politikai nyomásra, az alkalmazók zsebéből kerül ki munkanélküli segély. N. Y. ál­lamban például 26 dollár heten­ként 25 hétre évente. A nagyon szerény aggkori biztosításnak egyharmadát szin­tén az alkalmazók fizetik, a má­sik harmadát az állam, a har­madik harmadát a munkás fize­ti. Némely iparban még az elbo­csátás sem teljesen az alkalma­zótól függ. De bármennyire szélesedne ki az ipari demokrácia a gazdasági szervezetek nyomása alatt, a szocialisták szerint teljes gazda­sági demokrácia csak olyan tár­sadalomban lehet, amelyben a föld és a termelési eszközök köztulajdonban vannak. Ezt mondják az IWW-isták is. Az orosz bolsevikiek ezt csi­nálták meg gyakorlatban. Meg­teremtették a gazdasági demok­ráciát. Ámde az IWW-isták — az orosz forradalom iránti lel­kesedés első hulláma után — erősen kritizálták az orosz tár­sadalmi berendezést. A kritika majdnem kizárólag csak arra szorítkozott, hogy a munkásoknak ninccsen szabad­ságuk, amennyiben egy politikai párt diktátorsága alatt élnek és dolgoznak. A bolsevikiek megteremtették a gazdasági demokráciát, de el­törölték a polgári vagy politikai demokráciát. A szociáldemokraták erre azt mondták, hogy a gazdasági de­mokrácia politikai demokrácia nélkül nem igazi demokrácia. Szóval a gazdasági és a poli­tikai demokrácia kérdése fejte­tőre lett állítva. A kapitalista rendszerben még a teljes politikai demokrá­cia sem igazi demokrácia; vi­szont a proletárdiktatúra alatt még a teljes gazdasági demok­rácia sem igazi demokrácia. Azonban miért zárná ki az egyik a másikat? Miért nem le­het a politikai demokráciát, a kisebbségi ellenzéknek kritikai jogát megtartani, vagy ha a for­radalomban elveszett, minél ha­marább visszaállítani? “NÉPI DEMOKRÁCIA” Közforgalomba jött ez a kife­jezés: “Népi Demokrácia”. A szó szoros értelmében véve ez egy értelmetlen kifejezés, mert ez magyarul “népi népuralmat” jelent. Varga Jenő, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia tagja a Ju­goszláviában, Bulgá ri á b a n, Csehszlovákiában és Magyaror­szágban levő államformát uj ti­pusu demokráciának nevezi és igy írja le: “Ezeknek az államoknak a társadalmi szerkezete külön­bözik minden eddig ismert ál­lamétól. Valahogyan egészen uj jelenség ez az emberiség történetében. Nem burzsoá diktatúra, de. nem is proletár diktatúra. A régi állami apparátust nem törték szét, mint a Szovjet Unióban. Nem kapitalista ál­lamok a szó megszokott értel­mében, de nem is szocialista államok. A szocializmus felé a leg­fontosabb termelési eszközök államosításán és magának az államnak újszerű jellegén ke­resztül vezet az ut.” (Magyar Jövő-bői) Továbbá ezt Írja az uj tipusu demokráciákról: “Sehol sem ismételték meg azt a hibát, amelyet a magyar kommunisták követtek el 1919-ben, amikor át akarták ugrani a történelmileg szük­ségszerű közbeeső állomást és az elkobzott nagybirtokokat állami gazdaságokká alakítot­ták át, ahelyett, hogy szétosz­tották volna a földéhes pa­rasztok között.” Ha Vargának a fenti megál­lapításai igazak és helyesek, ak­kor nagyon sok régi kritikát kell elnyelni a baloldali, az úgy­nevezett “forradalmi” szocialis­táknak, amelyeket a jobboldali, az úgynevezett reform szocialis­tákról írtak. Kiveszi a gyékényt azok alól, akik az angol szocialist4kat tá­madják, azon az alapon, hogy azok fokonként, lépésről-lépésre valósítják meg a szocializmust. Erről a Demokratikus Szocia- lizmus-ról a következő cikkem- fogok bővebben Írni. (Y) gyarországi hírek beszélnek. Minél nagyobb mértékű lesz a kol­lektiv termelési rendszer és az azzal kapcsolatos tervgazdaság, annál nagyobb ellenállást mutatnak a régi rendszer hívei. És most már a támadók között ott találjuk még az úgynevezett “liberális’ elemeket is, akik addig, amig csak a tőkés termelő rendszer bizo­nyos méretű megszorításairól van szó, hajlandók a totális kizsák­mányolást hirdetőkkel szembeszállni. Most ezek is a régi, az igaz-1 ságtalan kizsákmányoló rendszer mellé állnak, mihelyt igazan ke­nyértörésre kerül a dolog. Ez magyarázza meg, hogy az amerikai magyar liberálisok is miért lépnek fel olyan támadóan mostanában az újjászületett Ma­gyarország irányítóival szemben. A Bérmunkás irói tisztán látják ezt és anélkül, hogy szolgalelküleg magasztalnának mindent, ami most Magyarországon, — avagy az orosz befolyás alá került más országokban — történik, az érdemeket elismerve, a hibákat meg­kritizálva, kellő tárgyilagossággal ismertetik és analizálják az eseményeket. Éppen ezen tárgyilagosságunknál fogva a magyarnyelvű munkások, — akiket a vallás vagy a nemzeti sovinszta eszmék nem vakítottak el, örömmel olvassak lapunkat. így joggal remél­hetjük, hogy az értekezlet a Bérmunkás terjesztésére sikeres ha­tározatokat fog hozni és hogy azon határozakot hamarosan ér­vényre is lehet juttatni. Munkástársi üdvözlettel Geréb József, Elsinore, Cal. ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. £ két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. i E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai he- süntessék á munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének' tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor 1 bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel yj társadalom 1 werkezeté* ét>i*iük v régi társadalom keretein HelBJ V

Next

/
Thumbnails
Contents