Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-04-24 / 1525. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1948. április 24. TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI SZABADSÁG JOGOK Az elmúlt vasárnap egy ösz- szejövetelen vettem részt, ahol vagy egy tucat régi mozgalmi emberrel találkoztam, kik vagy 35-40 évvel ezelőtt még Budapesten kapcsolódtak bele a munkásmozgalomba. Képviselve volt a csoportban a munkásmozgalom minden létező árnyalata. Csak egyben, a kiindulási pontban voltunk egyek, hogy mindegyikünk a magyarországi szociáldemokrata pártban kezdte el a munkásmozgalom megismerését. Ebből -azután magától értetődött, hogy rövidesen a mai magyarországi helyzet került a napirendre, amelyből parázs vita keveredett, mikor a szoc. dem. barátaink keservesen panaszkodtak a közös szülőanyánknak a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak a most lefolyt kongresszusának ama határozata miatt, hogy a párt egyesülni fog a kommunista pártái és egységes munkás pártot alakítanak. A vita keretében azután szóba kerültek mindazok a kérdések, amelyekkel nap-nap után találkozunk, szabadság jogok, terror kizárások, stb. Úgy gondolom, hogy nem lesz érdektelen, ha röviden ide rögzítem a vita lefolyását, amely egy tucat többé- kevésbé képzett, nagyrészben még ma is aktív munkásmozgalmi ember között lefolyt. . EGYESÜLÉS Szoc. dem.: A szociáldemokrata párt 75 éven keresztül vezetője és irányitója volt a magyar munkásmozgalomnak. Ez a mozgalom demokratikus alapon épült fel. Semmi ok sem volt az egyesülésre, külön-külön is együtt működhettek volna, mindegyik a maga jobb belátása szerint. így elszakították a magyar munkásságot a nyugati, angol, francia, svájci stb. szoc. dem. pártoktól. A baloldal ki és bezárta a magyar munkásság legrégibb vezetőit. Nem egyesülés történt, hanem a kommunista párt elnyelte a szoc. dem. pártot és most a magyar munkás- mozgalom, éppen úgy mint minden kommunista párt, úgy táncol, ahogy Moszkva fütyül. Kommunista: Ostobaság azt állítani egy marxistának, hogy a kommunista pártban azért látnak minden kérdést egyformán és azért van mindenütt egyforma taktakájuk, mert azt Moszkva írja elő. Ha van egy eszmei tudományos álláspontunk, akkor ha a világ két sarkán is él két hasonló gondolkodású ember akkor is egyformán analizálnak ki egy helyzetet. Nekünk kommunistáknak van egy ilyen alapunk és ez a Marxizmus amelyből kiindulva természete- san egyformán látjuk az eseményeket, viszont nem igaz az, hogy a taktikánk mindenütt egyforma, mert mint marxistáknak azt mindenütt és mindenkor az adott helyzet szabja meg. Természetes a nemzetközi mivoltunknál és forradalmi gondolkodásunknál fogva szoros kapcsolatot tartunk fenn azzal az országgal, amelyben 185 millió ember építi a szocializmust, amelyet a világ kapitalista országai próbálnak elgáncsolni. Sokkal inkább haladunk együtt Moszkvával, mint Londonnal, amelynek a szoc. dem. kormánya a leghűségesebb kiszolgálója az angolszáz imperializmusnak, amelynek a szekerébe fogja az összes országok jobboldali szoc. dem. pártjait, akik inkább szövetkeznek a klerikális, fél-fasiszta jobboldali polgári pártokkal, mint a kommunista párttal. I.W.W.: Hivatkozott a Bérmunkás egyik vezércikkére, amely helyesen analizálta azt, hogy miért és mikor válik szükségessé, hogy a különböző munkásszervezetek egyesüljenek a közös ellenség, a kapitalizmus ellen és a közös végcél megvalósítására. Azóta csak egy pár hét telt el, még az egyesülés meg sem történt, de a jótékony hatása máris érezhető. Megszűnt a két párt közötti versengés, egymásra való féltékenységé a nevelés és a szervezés fokozott mértékben indult meg. De a legnagyszerűbb jelenség a gyárakban és a szakszervezetekben érezhető. A társadalom építő munka fokozott mértékben indult meg, a termelés nagy mértékben emelkedett, a szakszervezetekben megszűnt a vezetésért való versengés. Mindenhova a legmegfelelőbb erőt állítsák anélkül, hogy azt vizsgálnák, hogy szoc. dem, vagy kommunista-e az illető. Ami legörvendetesebb ma már a szakszervezetek szövetségének a vezetősége kedvezően tárgyalja az Ipari Szervezetekre való áttérés szükséges voltát. Csak azok sírnak az egyesülés miatt, akiknek a párt cél volt és nem eszköz a cél elérésére. A párt vagy a szervezeti sovinizmus éppen olyan veszedelmes, mint a hazafiság, amelynek a hatása alatt elveszti a szemei elől a végcélt. Peyerék kizárása elkerülhetetlen szükség volt. Ők ott akarták folytatni, ahol Szálasi előtt elhagyták, a paktálással, a bársonyszékhez való görcsös ragaszkodással. Államosítást, földosztást angol módra, ahol a tulajdonost szépen kártalanították, igy módot adva nekik, hogy az igy kapott tőkét uj vállalatokba fektessék be, mig az állami üzemek csődbe kerültek. A munkásmozgalomban nincs helye a szentimentalizmusnak, az olyan vezetőket kíméletlenül el kell távolítani az átalakulás utjából, ha bármily hosszú időt is töltöttek itt. Bevinnek, Blu- mok, Attleek, Payerek a munkásosztály halálos ellenségei ma, a mai kiélesedett osztályharc idején. Mikor még otthon voltunk, ti éppen úgy szidtátok Peyer, Vancák, Peidl, Garami, stb. jobboldaliságát, mint én ma, amikor a magyar munkásság élet-halál harcot viv a jövendőért, a végcélért, a szocializmusért, akkor ti forradalmárok olyan szentimentálisok vagytok, mint egy vénkisasszony. SZABADSÁGDEMOKRÁCIA Ebben a kérdésben már kevesebb ellentét mutatkozott. Magyarországon éppen úgy, mint Oroszországban és a többi keleti országokban, ma hire sincsen a demokráciának és a közszabadságoknak. Amerikában, Angliában, általában a nyugati országokban nagyobb szabadság van, mint az úgynevezett népi-demokráciákban. Itt és nyugaton, szabadon kritizálhassuk a kormányt és az elnököt, tarthatunk gyűléseket, kiadhatunk lapokat, arra szavazhatunk akire akarunk. Ha a nép úgy akarja, még kommunista kormányzatot is választhat. Ha a népi-demokráciákba úgy írnának mint itt a kapitalista demokráciában, már felakasztották volna az Írókat, mig itt a hajuk szála se görbül meg. A “népi-demokráciák” megtanítottak bennünket értékelni a kapitalista országok által nyújtott szabadság jogokat. Kommunista: Lássátok éppen oda jutottak, ahová Peyer és társaik, akik nem láttak tovább az orruknál, elszédültek a kapitalista frázis demokráciától. Valamikor a Szabadság szobor fáklyája világított a szabadság után vágyódó Európának, de ma jobb ha átalakítsák ezt a szobrot, mert csak az egyik kezét használja, amelybe a Szabadság fáklyája lobog. Ez már idejét múlta, ki kell venni azt a fáklyát és az egyik kezébe aranyat kell tenni, amelyet csaléteknek mutat, Európa felszabadulni induló népeinek, a másikba meg az atombombát, amellyel fenyeget, ha az európai népek lerázzák a kapitalista igát. IWW: Ti úgy látszik átalud- tátok az utolsó 10 évet, nem tudtok Hitlerről, Mussoliniról, Francoról, hogy Horthyt ne is említsem. Ti általudtátok a második világháborút is, hogy eny- nyire elvakit benneteket a kapitalista országok demokráciája, szabadsága, csak azt nem tudjátok, hogy meddig juthattok hires közszabadságaitokkal. Magyarországon is volt szabadság, hisz azt ünnepeltük minden március 15-én, Német, Olaszországban is volt szabadság és demokrácia az első világháború után. Meddig? Amig az nem volt veszélyes a burzsoáziára. Amikor a munkás nagyon élt a polgári demokrácia szabadság jogaival, akkor jött Hitler, Mussolini, Franco stb. Nem azért mert Hitler, Mussolini gonosz, rossz volt, hanem azért kellett jönnie, mert már csak az ő eszközeikkel vált fentart- hatóvá a kapitalista termelési rendszer. Tudjátok miért van itt olyan nagy szabadság? Mert a munkásság nem tud élni vele, ha egyszer megpróbálna élni jogaival, majd kimutatná a foga fehérét az amerikai demokrácia is. Éhez a hires szabadság jogokhoz tartozik különben az is, hogy ma nem csak a vörösöket, de még a halvány rózsaszínűeket is kidobálják az állami alkalmazásból, ide számítanak a deportálási akciók, a szétvert Wallace gyűlések, hogy olyan esetekről ne is beszéljünk, mint Haymarket, a centráliai vérfürdő, Sacco Vanzetti kivégzése, Palmer raidek, stb. Nevetni kellene azon a frázison, amely olyan öreg mint az országút, hogy nekem Robotos Pálnak éppen olyan jogaim vannak, mint Fordnak. Hát ezt már nem is vitatom, csak sajnálom, hogy idáig láttok csak. Hogy a “népi demokráciákba” nincs olyan szabadság mint a kapitalista demokráciákb a n, hogy itt is megnyirbálnák a közszabadságokat ha a kommunisták, vagy az IWW kerülne uralomra, ebben igazatok van. De nem tudjátok vagy nem akarjátok tudni azt, hogy minden forradalom megnyirbálja a legyőzött uralkodó osztály és annak a szolgálatába állók jogait. A francia polgári forradalmak, az amerikai forradalmi háború, a polgárháború nem-e jogfosztást és ‘terrort’ jelentett az addigi uralommal szemben? Oroszországban és a népi demokráciákban pedig forradalom volt és van, még pedig nem politikai, hanem társadalmi és gazdasági forradalom. Az egész társadalmi, gazdasági felépítés gyökeres megváltoztatására. Fölosztották a földet, államosították a gyárakat, bányákat, bankokat, vagyis kivették a termelőeszközök tulajdon jogát az eddigi uralkodó osztály kezeiből és azt a nép, illetve az állam vette át kártérítés nélkül, amivel kihúzták a gazdasági alapot a régi uralom alól. A különbség a nyugati és a keleti államosítás között az, hogy nyugaton kártérítést kap a volt tulajdonos, tehát a gazdasági hatalom a kezében van, továbbra is profitból él és a feleslegét uj befektetésbe helyezheti el. Keleten kártérítés nélkül történt a kisajátítás, amely megszüntette az eddigi uralkodó osztályt. Ez az ami fáj és cselekvésre ösztönzi a nyugati kapitalista hatalmakat az élen Amerikával és ez is a “köz” szabadságok egyik sérelme, amelyet ti is nehézményeztek. A népi demokráciák a múlt és a jelen tapasztalatok alapján tisztában vannak azzal, hogy eredményesen csak úgy tudnak tovább építeni, ha az egész államgépezetet kicserélik és intézményesen akadályozzák meg, hogy a végrehajtó közegek szabotálják a társadalmi forradalom tovább építését. Ezért ki kellett cserélni az állami, megyei, községi hivatalok magasrangu hivatalnokait, akik a letűnt uralkodó osztály tagjai voltak. Felülvizsgálták a múltjukat és a régi Horthy-Szálasi rezsim embereit, akik megbízhatatlanok voltak, akik szabotálták a törvények végrehajtását elbocsájtották, vagy nyugdíjba helyezték. Ez történt a karhatalmi szerveknél, a rendőrségnél és a hadseregnél is. De kisajátítás alá kerültek a nyomdák, a nagy lap és könyvkiadó vállalatok is, valamint a gyárak, üzemek és megreformálták az oktatást is. Erre feltétlen szükség van
