Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-04-24 / 1525. szám

4 oldal

BÉRMUNKÁS

1948. április 24.

BÉRMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.

Előfizetési árak: Subscription Rates:

Egy évre ......................$2.00 One Year ........ $2.00

Félévre ........................... 1-00 Six Months .......... 1.00

Egyes szám ára ........ 5c Single Copy _________ 5c

Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c

Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50

“Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio

Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával.

Published Weekly by the

BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE

Amerikai fasizmus

Az amerikai nép megszokta már, hogy az elnökválasztási korteskodások idején az egymással szembenálló jelöltek ugyancsak lemossák egymás fejéről a keresztvizet. A harc hevében az elvfc kérdésekről hamar megfeledkeznek, személyeskednek és az egymás elleni vádaskodás alapján valóságos cirkuszt rendeznek. Azonban még igy is eddig aligha volt példa arra, hogy a kortej hadjárat ily kezdetén oly nagymérvű uszításról hallottunk volna mint ami most folyik a harmadik párt jelöltje, Henry Wallace ellen.

Wallaceon kívül még valójában nincs is több elnökjelölt, mert a többiek még csak aspiránsok. Úgy Truman, valamint a jelölésért korteskodó republikánus politikusok is csak majd a konvenciókon tudják meg, hogy ki nyeri el a pálmát arra, hogy elnökjelöltnek tekinthesse magát, de azért a személyeskedés, az egymás elleni kritika és csúfolódás máris iben magas fokot ért el.

Ugylátszik, hogy ebben az irányban maga Truman elnök jár elő olyan példával, amely egy cseppet sem fogja emelni eddig is nagyon vékonyra nőtt babérkoszorúját. Truman már látja, hogy az ő elnöki aspirációjának befellegzett és ezért első sorban is Henry Wallacet okolja, aki kiszakította a demokrata pártból a liberális szavazókat. Ezeknek, meg a déli reakciósoknak elvesztése megpecsételte Truman politikai jövőjét és ugylátszik, hogy nem elég jó politikus még arra sem, hogy az ilyen kudarcot “diplomatikus” módon tudná elviselni, hanem mint a kis kaliberű embertől várni lehet, a szó szoros értelmében uszít Wallace ellen.

Ezt az uszítást már megkezdte a március 17-én tartott beszédében, amikor kijelentette, hogy “Wallace és kommunistáinak a támogatását nem is fogadná el”, — noha senki sem kínálta fel neki ezt a támogatást; — majd folytatta ezt a hangmodort március 29-ón, amikor Washingtonban a tiszteletére rendezett lakomán azt mondotta, hogy “ha Wallace annyira szereti azt az országot, akkor miért nem költözik oda?” A névvel nem említett ország alatt természetesen a Szovjet Uniont értette.

Eddig itt csak a végtelenül elmaradt gondolkodású, idegengyűlölő, reakciós nemzeti soviniszták megszokott mondása volt: “Ha nem tetszik ez az ország, menj vissza oda, ahonnan jöttél!” Nagyon de nagyon sokszor hallottuk ezt a múltban és annyira megszoktuk, hogy ma már humoros módon csak a bigottságoí jelezzük vele. Truman elnök most egészen erre a nívóra sülyedt, mert a Wallacera mondott megjegyzése teljesen arra a mentalitásra vall.

Truman elnök uszító megjegyzéseinek tudható be, hogy most már számos helyen megkísérlik a Wallace gyűlések szétverését. Indianapolis városban például Wallacenak a szállodák nem akartak szobát adni, Evansville, Ind. városban pedig a felbérelt, vagy felbiztatott suhancok tetlegesen bántalmazták a Wallace gyűlés két rendezőjét és a rendőrség csak úgy immel-ámmal lépett közbe.

Most még csak az van hátra, hogy az ilyen suhancokra valamilyen színes inget és egyenruhára emlékeztető nadrágot adjanak és itt is megjelennek a politikai szintéren az “S.S.” csapatok; az erőszakszervezetek, amelyek garázdálkodásainál a rendőrség szemethimyt. Eddig még csak az Ízelítőt kaptuk Indiana államban, de amint közeledünk a választásokhoz, egyre több ilyen esetről fogunk hallani.

Pedig itt még nem is olyan jelölt ellen irányul ez az izgatás, aki valamilyen uj társadalmi rendszer megalkotása érdekében szállt volna síkra! Wallace csaknem minden második szavában kihangsúlyozza, hogy hive a jelenlegi tőkés termelési rendszernek. Csupán a profitot akarja valamennyire korlátozni és azonkívül szeretné elejét venni a háborúnak.

Ez a két dolog elegendő arra, hogy a kiváltságos jogaikat védő és a korlátlan kizsákmányolást élvező bankárok s iparbárók ilyen ádáz dühhel forduljanak ellene. Ez a Wallace elleni uszítás egyben nagyon szépen mutatja, hogy az amerikai uralkodó osztály éppen úgy megtagadja a politikai jogok szabad gyakorlását azoktól, akik gazdasági kiváltságaikat korlátozni akarják, mint teszik ezt a kommunisták befolyása alá került országokban.

Amig azonban az oroszok és követőiknek politikai korlátozásait az amerikaiak égbekiáltó bűnnek tartják, addig a sajátjukat erénynek, hazafiságnak minősitik. Pedig számításba lehetne venni azt is, hogy az egyik helyen azoknak a politikai jogait korlátozzák, akik a magánvagyon:;, a kizsákmányolást ellenzik; a másikon pedig azokét, akik a földosztást, a gyárak, a bányák, a közlekedési eszközök, a bankok, — szóval a termelés eszközeinek a köztulajdonbavétele ellen Szállnak harcba.

Wallace még nem jutott el ennyire és valószínűleg soha sem fog. A Truman elnök által ellene indított hajsza tehát valójában indokolatlan és nem egyéb, mint a szűklátókörű, ellenvéleményt tűrni nem akaró politikai irányelv gyakorlati megnyilvánulása.

Avagy, ha igy jobban érthető, — mondjuk ki nyíltan, a fasizmusnak amerikai válfaja.

A sors legkegyetlenebb iróniája, hogy erre éppen az az ember nyújt alapot, aki három évvel ezelőtt esküre emelt kézzel fogadta, hogy elődjének a nyomdokait fogja követni.

Annak az elődjének, akinek a neve a fasizmus elleni harcot szimbolizálja.

A Kerületi Értekezlethez

Tisztelt Munkástársak:

A Bérmunkás szeptember havában tartott országos konvenciója óta lapunk nemcsak zavartalnul, de állandóan gazdag tartalommal jelent meg. Ugyancsak eleget tettünk a konvenciónak a naptár kiadására vonatkozó határozatának is és ez évben újból olyan értékes, magas nívón álló évkönyvet adtunk olvasóinknak, amely messze túlhaladta a csak szezon olvasmánynak szánt naptárirodalmat.

A konvenció lezajlása óta a világesemények gyors irama az újabb világháború felé mutat. A Bérmunkás szerkesztője és az írógárda tagjai tudatában vannak annak, hogy nem csak maga az újabb háború, hanem már a háborúra való készülődés is igen nagy veszedelmet jelent a világ munkássága számára. A Bérmunkás irói jól látják azt a tényt, hogy a háborúra való ij esztgetéssel, a háborúra való készülődés örve alatt miként igyekeznek megfosztani a munkásokat a sok nehéz és véres küzdelmek árán kivívott jogaiktól, nem csak az Egyesült Államokban, hanem világszerte.

A Bérmunkás irói nem hisznek a militaristák azon jelszavában, hogy a békének a nagy katonai felkészültség a biztosítéka, Sőt éppen ellenkezőleg, nem téveszthetjük szemelől a történelem tanítását, úgy tartjuk, hogy az állig való felfegyverkezés előbb- utóbb a háborúhoz vezet, min: vezetett még eddig mindig. A Bérmunkás irói anélkül, hogy ezen alapvető fontos kérdésben egymással tanácskoztak volna is, egyöntetű nézetet vallanak és egyformán kritikus szemmel nézik a háborús uszítást, a fegyveres készülődést és az úgynevezett “idegháborut”. Cikkeiket ez a kritikai felfogás irányítja.

De ezen politikai tény felismerésén kívül azt is jól látják, hogy elérkeztünk azon korhoz amelynél az uj, a kollektív termelő rendszer már annyira megerősödött a világ bizonyos részein, hogy versenyre kelt a régi, tőkés termelési rendszerrel. Ennek megfelelőig tisztán látjuk, hogy a világ népei miként sorakoznak fel egymással farkas szemet néző két táborban.

A részletesebb vizsgálat mutatja, hogy egyik fél sem teljesen egységes, azonban a régi rendszer hívei közötti tagozódás jóval könnyebben észlelhető. A tőkés termelési rendszer híveinek egy része igen jól látja annak a termelési rendszernek hiányosságait, az igazságtalanságait s tudják, hogy mai formájában nem állhat fenn sokáig. Azonban azt tartják, hogy bizonyos javításokkal, az állami hatalom által eszközölt megszorításokkal és gyámkodással még tovább is fel lehet tartani s az uj rendszerrel párhuzamosan üzemben tarthatják. Ennek az iránynak a hívei az Egyesült Államokban jelenleg az úgynevezett Harmadik Pártban csoportosulnak.

Ezekkel szemben a tőkés termelési rendszer nagy haszonélvezői nem akarnak engedni semmit sem régi kiváltságaikból. Úgy tartják, hogy az atombomba valamint a két világháború alatt nyert nagy technikai fejlődés olyan óriási, döntő hatalmat adott a kezükbe, hogy most elfojthatják a kiváltságaikat korlátozó, támadó s megszüntetéssel fenyegető uj rendszert, ha kiirtják a kollektiv termelési rendszer híveinek vezetőit.

A tőkés termelési rendszer jellemzője, hogy a munkásság által termelt vagyonokat mind kevesebb és kevesebb kezekben koncentrálja. Ez a koncentrálódás jelenleg itt, az Egyesült Államokban összpontosul és ezért irányítják a régi rendszer védelmi harcát ebből az országból. Ez a háború ugyan már a védelemből átment a támadásba és már túllépte az “idegháboru” jellegét, hiszen számos területen véres küzdelem folyik, amelyekben százak és százak pusztulnak el.

A Bérmunkásban nem csak a politikai jelentőségű napi eseményeket analizáltuk, de igyekeztünk tiszta képet nyújtani az egymással küzdő két termelési rendszerről is. Nincs még egy olyan amerikai újság, amely csak megközelítőleg is oly tisztán és oly tárgyilagosan ismertette volna a tervgazdálkodás jelentőségét, mint a mi lapunk. Tettük ezt azért, mert az Industrial Workers of the World szervezet által hirdetett forradalmi ipari union- izmus a legökéletesebb tervgazdaság kifejezője s igy ezen eszme híveit nagymértékben érdekli a tervgazdaság mikénti fejlődése. Ennek megfelelőleg számos cikksorozatban ismertettük a terv- gazdaság eddig gyakorlatba vitt formáit. Úgy tartjuk, hogy ezen kérdés helyes ismerete életbevágóan fontos a munkásság részére.

Ennek az egész világra kiterjedő nagy gazdasági és politikai harcnak a megnyilvánulásai azon események is, amelyekről a ma-