Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-04-24 / 1525. szám
1948. április 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal M unka Közben _________________(gb) ROVATA________________ A BUDAPESTI LÁNCHÍD (Befejező közlemény) Multheti rovatunkban ismertettük azon “alkotmányos” akadályokat, amelyeket a budapesti Lánchidat építő Gróf Széchenyi István és társainak le kellett küzdeniük a hid aktuális építésének megkezdése előtt. De maga az építés is nagy technikai akadályokba ütközött. Ezekről is bővebb felvilágosítást nyerünk a Vajda Pál R. által irt “A Lánchíd története” cimü könyvecskéből, amelyből úgy az előző héten adott, valamint az itt következő adatokat is merítem. Széchenyi már az angliai útja előtt is tudta, hogy Buda és Pest között a legcélszerűbb a láncokon függő hid lesz, amelynél a vízben nincsenek oszlopok, amelyek az árvíz szabad lefolyását akadályoznák. De azonkívül a Dunán a tavasszal igen erős a jégzajlás is s felmerült a kérdés, hogy a láncokat tartó két pillér kibirná-e a jég nyomását. Azért először is Clark W. Tierney angol hídépítő mérnök véleményét kérték ki, aki később helyszíni szemlét is tartott, megállapította a hid legmagasabb helyét s megadta a költségvetést. Előzetes számítás szerint a hid költségeit 1,200,000 forintban szabták meg. Széchenyi és Sina báró, aki finanszírozta az építést, 2 millió forintot irányiztak elő, nehogy építés közben pénzhiány miatt bajok legyenek. Ily előzetes számítások dacára is a hid több mint hat millió forintot emésztett fel, amikorra készen lett. Hosszas tárgyalások után a hid tervezését és építését Clark W. Tierney angol mérnökre bízták, aki helyettesének és az építés vezetésére magával hozta Angliából Clark Ádámot, aki az elterjedt közhiedelemmel ellenkezőleg, nem volt a nagynevű mérnök testvére, sőt rokona sem, hanem csak segítője. Ez a választás azonban igen kitűnőnek bizonyult, mert a nagytudá- su Clark Adám az építkezésen kívül még a magyarországi viszonyokat is igen jól ismerte. FOLYIK A MUNKA A mulheti rovatban említett Kohn J. G. nevű német utazó könyvében igy ir a Lánchíd építéséről : “Többször megszemléltem ennek a hídnak az építési munkálatait a Hirdetési iroda részemre kiállított engedélyével. Az építkezés tőszomszédságában volt az iroda, amelyben rengeteg írnok, számvevő a gazdasági és munkásügyek intézésével foglalatoskodott. Az egyik vezető építőmesterrel az épülő hid középső pilléréig mentem; az érdekelt legjobban, hogyan dolgozik ez a hangyabolyszerü tömeg, amelynek bábeli keverékében a rengeteg olasz, angol, német, magyar és szláv munkás nyüzsgött a méh szolgalmával. Igazán rendkívüli élmény volt.” “Több mint 20 sulykolót számoltam meg, amelyek mind egy cölöpnél tevékenykedtek. Ezeknél a sulykolóknál már sok ember megsebesült, főleg kezeiken és karjaikon. Bármily egyszerű is egy ilyen gép, a munkások nehezen tudják megtanulni, hogy óvatosan kell bánni az olyan szerkezettel, amelyiknél egy 10 mázsa súly 30 láb magasból zuhan elá. Az is előfordult már, hogy a lezuhanó sulyokból apró darabkák repültek szerte, amelyek a dolgozó munkások fejét megsértették ...” A munkásokról és a fizetésről igy ir a német utazó: “Az angol munkások, akiket az építészek Angliából hoztak magukkal, minden munkában az élen járnak úgy tudásban, mint szorgalomban. Utánuk a Triesztből és Velencéből hozott olasz munkások értenek a legtöbbet a hídépítési munkálatokhoz és csak utánuk következnek a pestiek; németek és magyarok, majd a szláv munkások. Hogy a pesti munkásokat menynyire lebecsülték például az olaszokhoz viszonyítva, arra jellemző, hogy amig az olaszok heti 25 forintot, a magyarok és a németek csak 10 forint hetifizetést kaptak.” A MUNKÁSOK FIZETÉSE “A hídépítés raktárainál egymás mellé kerültek a különféle műhelyek, modelkamrák és a hozzájuk tartozó két iroda. Az egyikben a ‘Sina’ (Báró Sina megbízottja) eszközli a fizetést, a másikban az angol ur. Az angol munkások ugyanis a többiektől elkülönítve kapták a fizetésüket. A legtöbben Sina körül forgolódtak.” “Fából készült fészer közepén hosszú asztal állott, nagy, tete- jesen rakott pénzhalommal; forint és krajcárokkal. O, milyen édes teher! — mondogatták a kis emberkék százai, akik a fészer előtt állva vágyakozó pillantást vetettek a pénzhegyektől roskadozó asztalra. A név- szerint szólított munkás jelentkezett a fizetésért, a könyvelő beírta a pénztárkönyvbe és a pénztáros virtuóz gyorsasággal fizette ki az összegeket. Istenem milyen egykedvűen, milyen elővigyázatosság nélkül kezelte azt a drága pénzt, amelyet a szegény munkás oly tisztelettel és megbecsüléssel vett át és any- nyiszor megforgat kezei között gyengéden, mielőtt elköltené. És a pénztáros úgy kezeli, mintha rozsot vetne a barázdába.” “Most uj nevet kiabál. Különös ügyefogyott öreg emberke lép elő. Hatszor nyúl a hajába, hogy eligazítsa a fésülés hiányát, mielőtt az asztalhoz lépne. Gyorsan öregem, gyerünk! Sietnünk kell a kifizetéssel! Nem csoda, ha ezek után igy sóhajtott fel: Istenem, milyen gazdag lehet ez a báró Sina, ha ennyire siet elkölteni a pénzét!” “Voltak, akik erszényükbe rakták a kapott pénz, voltak, akik a sapkájukba, vagy a zsebükbe gyűrték, sokan úgy tartották a markukban, görcsösen, mint a macska tartja karmai között az egeret. Amikor elhagyják a fészert, odakünn még egyszer megszámolják a fizetésüket, van aki kétszer-három- szor is átszámolja, egyik markából a másikba.” “Érdekes volt látni, ahogy a verejtékkel megkeresett pénzt, egész heti munkájuk gyümölcsét, egyesek úgyszólván percek alatt kiadták a kezeik közül: megfizették munkástársaiknak a kapott kölcsönt, avagy átadták várakozó feleségüknek. Sokan azonban egyenesen a csapszékek felé indultak, ahol lármás izgalommal fejezték be a munkában eltöltött fáradságos hetet.” AZ UTOLSÓ LÁNC Éveken át folyt aztán a szorgos munka. A pillérek 1847 elejére már annyira elkészültek, hogy márciusban, amikorra a láncok megérkeztek, már azok felvonását is megkezdték. Széchenyi, aki abban az időben már közlekedési miniszter volt, nagy ijedelemmel vette a hirt, hogy a hídépítést vezető Clark Adám, akit igen nagyra becsült, azonnal átsétált a felhúzott első láncon. Gyöngéd, “dorgáló” levelet irt Clarknak, figyelmeztetve őt a nagy veszélyre, amivel az ilyen ut jár. De ennek dacára ő maga is átsétált a láncokon, sőt még Béla nevű fiát is magával vitte. A következő 1848-as év válságos időt jelentett a hid építésében. Az idegen munkások ugyan nem törődtek a forradalmi hangulattal és a később kezdődő szabadságharccal, de annál inkább a magyar munkások, akik egy időben követelték az idegenek elbocsájtását. Csak Széchenyi meg Clark lélekjele- netének köszönhető, hogy a fel- zudult magyarok a műhelyeket le nem rombolták. Az utolsó láncot 1848 julius 18-án húzták fel, amelynél nagy szerencsétlenség történt. Az egyik emelő lánc elszakadt és a 7940 mázsás teher nagy robajjal szakadt az egyik munkahidra, amelyen sokan voltak, közöttük Széchenyi István is, akik a Dunába estek. Széchenyi jó úszó lévén, gyorsan kiúszott és az ijedelmen kívül más baja nem történt. VESZÉLYBEN A HID Széchenyit azonban már akkor az ország egyéb bajai nagyon elkeserítették, buskomor- rá lett s szeretett hidj át, amelyért annyit fáradott, soha sem látta készen. A Lánchidhoz fűzött reményei azonban teljesültek, mert ez a hid nem csak a két várost kötötte össze, hanem európai hirü alkotás lett. A szabadságharc fejleményei természeaesen késleltették a hid befejezését. A hid munkásait többször igénybe vették honvédelmi célokra is. De még igy is elkészült annyira, hogy az év vége felé a nép már használni kezdte Clark figyelmeztetése ellenére is. Midőn a magyarok feladták Pestet, 1849 január elején, a 70,000 embert számláló osztrák hadsereg, 720 ágyúval átvonult rajta, a hadiszerencse azonban fordult s most megint az oszt-1 A BÉRMUNKÁS CLEVELANDI OLVASÓI a lap javára 1948 MÁJUS 2- AN, VASÁRNAP délután 3 órai kezdettel a west sídéi Munkás Dalárda első emeleti helyiségében, 4309 Lorain Ave. TARSAS ÖSSZEJÖVETELT tartanak. Részvételi jegy 75 cent, amiért szend- wich, kávé és sütemény lesz felszolgálva. rákok adták fel a fővárost. Ekkor, 1849 május 21-én, Alnoch von Edelstadt császári ezredes fel akarta robbantani. A hidra tett lőporos hordókba bedobta a szivarját, a lőpor felrobbant, de a hídban alig tett valami kárt az ezredest azonban darabokra tépte. Erről bővebb tudósítást találunk a Clark Adám naplójában. Görgey rendeletére a megrongált hidat gyorsan helyreállították. Azonban a hadiszerencse kereke megint fordult egyet és a magyarok újra feladták a fővárost. Julius 7-én, az elveszett győri csata után Dembinszky akarta felrobbantani a hidat, mielőtt egészen elkészült volna. Egy osztag aknászt rendelt a hídhoz, hpgy a magyar csapatok átkelése után a hidat rombolják le. Clark Adám azonnal felkereste Dembinszkyt, megmagyarázta neki, hogy a hid oktalan felrobbantásával úgyis csak pár napig tartanák vissza az ellenséget, aki hamarosan ha- jóhidat verne és azon menne át a folyón. így menekült meg a hid a másodszori felrobbantástól is. A HID megnyitása A hid igy aztán elkészült 1849 november 20-ára, amikor ünnepélyesen megnyitották. 1883- ban az állam átvette a részvény- társsaágtól, mert a társaságnak adott engedély értelmében a hídtól le és fel egy mérföldnyire (8 kilométer) nem szabad lett volna más hidat építeni. A főváros fejlődése azonban már szükségessé tette a többi hidakat is és azért az állam megvásárolta a Lánchidat, amelynek anyagát 1913-ban felülvizsgálták és a következő két év alatt átépítették. A következő nagy esemény 1918-ban történt, amikor eltörülték rajta a vámot. Sajnos, 1945-ben már nem volt Clark Adámja a hídnak, aki megmagyarázhatta volna a német náciknak és a magyar nyilasoknak, hogy micsoda bűnt követnek el a hid felrobbantásával. De valószínű, hogy ezen fenevadaknak hiába magyarázták volna és 1945 január 15-én a többi hidakkel együtt a Lánchidat is elpusztították. Most már javában folyik az újjáépítése és a terv az, hogy 1949 november 20-ára, vagyis az első megnyitás százéves évfordulójára újra készen legyen a nagynevű hid. Kiszivárgó hírek szerint Burmában is erős forradalmi megmozdulások, harcok vannak. Egyes kerületek, melyek a vörösök kezeiben vannak, valamint erős fegyveres csapatok'több helyen, akár csak Kínában állnak készen az összecsapásra.
