Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-04-24 / 1525. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. április 24. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. A “DEMOKRÁCIA” KÉT MOUOMKŐ KÖZÖTT AZ UTÓBBI években mind- gyakrabban kényszerülünk le­rántani a leplet — amit ma már “vasfüggönynek” is nevezhe­tünk — erről a mi “demokráci­ánkról” amelyet oly nagy buz- gósággal igyekeznek védelmez­ni és kiterjeszteni az egész vi­lágra. Hogy tévedés ne essék, isme­telten kijelentjük, hogy mi for­radalmi Ipari Unionisták soha­sem voltunk elragadtatva az ilyen “demokráciától” amely bár korlátolt jogokat még a mun­kásság részére is engedélyezett, de gazdasági téren az ellentét éppen olyan éles a kizsákmányo­ló és kizsákmányolt osztályok között, mint bárhol a világon. Mi pedig demokrácia alatt oly rendszert értünk, amelyben nem csak politikai, hanem gazdasági egyenlőség is van és azért har­colunk. És ebben a harcban bizony nagyon gyakran tapasztaltuk, hogy a politikai demokrácia is csak papiron létezik, mert mi­helyt annak gyakorlása sérel­mes az uralkodó osztály gazda­sági érdekeire, azt megvonják tőlünk. . Eltekintve azonban a mi lei­fogásunktól a demokráciát ille­tőleg, most maradjunk az álta­lános értelemben vett “amerikai demokráciá” tárgyal á s á n á 1, menetet minden nagyobb zökke­nés nélkül megússza. Hogy mi jön ezután, azt nem tudjuk, de tény az marad, hogy közvetle­nül a háború befejezése után nem az történt, amit a szakér­tők jósoltak. Az infláció kérdésénél a szak­értői jóslások nagyrészt bevál­tak, de ott sem közvetlenül a háború befejezése után, hanem jóval később. Az infláció most kezd olyan méreteket ölteni, melyet már érték zuhanás elője­leinek lehet minősiteni, amikor már 50 centen jóval alul megy a dollár vásárló ereje. A kapita­lista termelés irányitói és urai azért még mindig teljes bizton­ságban érzik magukat és nyu­godtan szórakoznak a politikai cirkuszban. Az ipari munkások itt-ott sztrájkokkal védekeznek az infláció hullámai ellen, de nem olyan megmozdulásokban, melyeket komoly akcióknak le­hetne nevezni az inflációs ve­széllyel szemben. A munkástö­megek együttes akcióinak hiá­nyán az uralkodó osztály föl- buzdulva, nyilt terroral igyek­szik letörni a munkásság bérkö­vetelési akcióit. Hogy ennél a kérdésnél hová vezetnek az ese­mények, nagyon nehéz határo­zottan megállapítani. A második világháború befe­jezése után azonban, közvetlenül szétfoszlott az a hiedelem, hogy a világfasizmus terjeszkedése fölött megvalósult a győzelem. Amilyen méretekben igyekezett a kapitalista demokrácia lever­ni a fasizmust mint első ellenfe­lét, olyan méretekben fogott ne­ki a háború befejezése után uj­mely állítólag mindenki részére biztosítja az egyenlőséget min­den korlátozás nélkül. Ennek alapján a sajtó, szólás, gyüleke­zési és mozgási szabadság min­denki részére, tekintet nélkül, hogy az uralkodó osztály és az azt szolgáló kormány felfogásá­val összehangzó, vagy ellentétes véleményt nyilvánít az egyén vagy csoport. A demokráciát ily szemszög­ből vizsgálva, az utóbbi időben mindnyilvánvalóbbá válik, hogy az csak elméletben létezik és csak azok élhetnek az ily érte­lembe vett demokráciával is, akik az uralkodó szellemmel egy felfogáson vannak. Akik más véleményen vannak, azok részé­re megszűnt ez a demokrácia. A HÁBORÚ befejezése óta az ország törvényhozó testületé­nek legalább 300 tagja — képvi­selők és szenátorok — rándult át Európába egy kis kéjutazás­ra. Mint a törvényhozó testület tagjai természetesen minden korlátozás nélkül utaztak és mi­vel utazásuknak mindig valame­lyes “hivatalos jelleget” adtak, még a költségek is az ország pénztárát terhelték. Ezen kéjutazók között a ró­zsaszínű liberálisok ' mellett nagyszámmal voltak a legreak- ciósabb képviselők és szenáto­rok — akiket bátran lehet fasiz- táknak nevezni — és nem egy közülök meglátogatta Francot a ra életre kelteni. Ebben a kér­désben aztán nem volt téves megállapítás az, hogy a fasiz­mus elsősorban a munkásosz­tály, a munkás szervezkedés el­lenfele. A fasizmus építése, a munkáselvek üldözésénél kezdő­dik, a munkásszervezkedés tel­jes kiirtásánál végződik. Ez a jelenség vagy ötször játszódott le Európa országaiban a szeme­ink előtt, mig most az Egyesült Államokban ugyanolyan jelensé­gek alapján áll a megismétlődés előtt. Ahogyan fontos a mun­kásosztályra, hogy a téves meg­állapításokat a múltak történel­me alapján kikerülje, ugyanúgy fontos, hogy a múltak hasonló jelenségeivel szemben a helyes­nek látszott álláspontját újból kövesse. A fasiszta háborúra ké­szülő világ tőkés osztályával szemben, csak természetes, hogy a világ munkásosztályá­nak a fasizmus elleni harci fronton kell a küzdelmet foly­tatnia. Ez a kis történelmi lecke azt bizonyítja, hogy habár a kapi­talizmus legyöngült, még min­dig elég erős arra, hogy a pro­fit rendszer védelmére talpra álljon. Éhez erőt ád neki az ipa­ri termelés trösztifikáit kontrol­ja, melyet osztályérdekének vé­delmére összpontosított. Hogy a munkásosztályt ne érjék töb­bé a multbani tévedések, első­sorban fontos volna, hogy ipari ereiét az Egy Nagy Ipari Szer­vezetbe összpontosítsa. Mert ipari erővel alátámasztva a jö­vő bírálata, csak helyes és jó le­het. spanyol fasizta diktátort, vala­kerületi Értekezlet CLEVELANDON A Bérmunkás olvasói Cleveland körzetben ÁPRILIS 25- án, vasárnap reggel 9 órai kezdettel KERÜLETI ÉRTEKEZ­LETET tartanak a Bérmunkás, 8618 Buckeye Roadi iroda helyiségében. A Bérmunkás olvasóit ezúttal is meghívjuk erre a kon­ferenciára. Ugyancsak kérjük azokat, akik munkájuk miatt nem tudnának személyesen eljönni, hogy a lapra és annak ter­jesztésére vonatkozó javaslataikat postán küldjék el az ér­tekezleten való megbeszélésre, Tisztelettel, a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. mint tárgyaltak az elcsapott ki­rályokkal Angliában, Portugáli­ában, vagy ahol találták őket, meglátogatták a Vatikánt és mindazon helyeket és egyéneket ahol és akik a reakciót és fasiz­must támogatják és akarják visszaállítani Európában. Ezek általánosan ismert té­nyek, de sem elutazásuk előtt, sem visszaérkezésükkor senki sem vonta őket felelőségre — még azért sem, hogy a fasiszta Francoval enyelegtek és banket- toztak. Ha itt, ott mégis meg­nyilvánult valami ellenszenv a törvényhozók aljas viselkedésé­ért, azt azzal torkolták le a hi­vatalos körök, hogy “mi demok­ráciában élünk és mindenkinek joga van oda menni és azzal tár­gyalni, ahová és akivel akar.” A VISZONYOK azonban ugy- látszik megváltoztak Európá­ban és a mi külügyi hivatalunk­ban is. A minap a kongresszus alsó házának egy tagja folya­modott a külügyi hivatalhoz út­levélért — és megtagadták tőle. Leo Isacson képviselő volt a fo­lyamodó, akit. New York állam egyik kerülete választott be a kongresszusba a közelmúlt he­tekben. Isacson az American Labor Party jelöltje volt és Henry Wallance az uj “harmadik párt” elnök jelölt je is támogatta a vá­lasztások alkalmával, ami ugy- látszik nem jó “ajánló levél” a kormányköröknél. Utazásának célja volt résztvenni a Párisban megtartandó konferen cián, melynek célkitűzése támogatni a görög guerilla harcosokat. Ez pedig még az előbbinél is na­gyobb bűn és demokrácia ide, vagy oda, Isacson nem utazhat Párisba, mert “utazásának célja ellenkezik az ország érdekeivel.” Bár azt mondják, hogy ez az első eset az ország történelmé­ben, hogy a kongresszus törvé­nyesen megválasztott tagjának jogait a state department így megnyirbálta, de amint a viszo­nyok fejlődnek, nyilvánvaló az, hogy nem az utolsó. EGY MÁSIK eset a paleszti- nai kérdéssel kapcsolatban ke­rült nyilvánosságra, amikor a state department felrúgva az ál­taluk annyira hangoztatott “de­mokráciát” diktátori hatalom­mal élt. Mint ismeretes az Egyesült Nemzetek gyűlése — az Egye­sült Államok hozzájárulásával — elhatározta, hogy Palesztiná­ban támogatják a független zsi­dó állam megalapozását, amit az árabok élesen elleneztek és nyomban megkezdték a háborút a zsidók ellen. A határozat értelmében az Egyesült Nemzetekhez tartozó országoknak közösen kellett vol­na katonaságot küldeni Palesz­tinába a határozat végrehajtá­sára. Azonban alig került a ha­tározat nyilvánosságra, a palesz­tinéban érdekelt olajtársaságok rögtön megindították a gőzhen­gert a határozat végrehajtásá­nak meggátlására. Ugyanis az amerikai olajtár­saságoknak elképzelhet etlen profitra van kilátás a közép ke­leti olajforrásokból melyek na­gyobb részét az arab uralkodók kontrolálják és a határozat után az arab uralkodók rögtön azzal fenyegetőztek, hogy meg­vonják az olajforrások kiakná- zási jogát az amerikai olajtársa­ságoktól, ha az Egyesült Nem­zetek határozata érvényesül. Mi­vel a state departmentünket irá­nyitó egyének anyagilag jelenté­kenyen vannak érdekelve ezek­ben az olajtársaságokban, ért­hető, hogy minden követ meg­mozgattak, hogy az Egyesült Nemzetek határozata ne érvé­nyesüljön, mert ez az “ország érdekeivel ellenkezik.” A state department ezen ak­namunkáját élesen kritizáló Bartley Crum san franciscoi ügyvéd Palesztinába szóló útle­vélért folyamodott a state de- partmenthez — és tőle is meg­tagadták az útlevelet. Pedig Crum ügyvéd nem “kommunista” még csak nem is Wallace párti, hanem jó repub­likánus párti ember, de véletle­nül nem az olajforrásokban van érdekelve Palesztinában mint a state department irányitói, ha­nem a független zsidó ország­nak a harcosa és ez elég ok a külügyi hivatalunknak, hogy Pa­lesztinái útját ne engedélyezzék. A JELENBEN ezek még csak “szórványos” esetek, azonban kétségtelen bizonyítékok arra, hogy a sokat hangoztatott de­mokrácia csak addig “demokrá­cia” amig az országot irányitó egyének gazdasági érdekeire nem sérelmesek. Az áldozatos háborút végig küzdöttük, hogy “biztosítsuk a világot a demokrácia” számára. A háború befejezése óta nagy igyekezettel “harcolunk a má­sik veszély” a “kommunista dik­tatúra” megfékezésére és amig a közvélemény figyelmét erre a (Folytatás a 8-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents