Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-04-24 / 1525. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1948. április 24.

Egyről-Másról

ELMONDJA: J. Z.

A “DEMOKRÁCIA” KÉT

MOUOMKŐ KÖZÖTT

AZ UTÓBBI években mind- gyakrabban kényszerülünk lerántani a leplet — amit ma már “vasfüggönynek” is nevezhetünk — erről a mi “demokráciánkról” amelyet oly nagy buz- gósággal igyekeznek védelmezni és kiterjeszteni az egész világra.

Hogy tévedés ne essék, ismetelten kijelentjük, hogy mi forradalmi Ipari Unionisták sohasem voltunk elragadtatva az ilyen “demokráciától” amely bár korlátolt jogokat még a munkásság részére is engedélyezett, de gazdasági téren az ellentét éppen olyan éles a kizsákmányoló és kizsákmányolt osztályok között, mint bárhol a világon. Mi pedig demokrácia alatt oly rendszert értünk, amelyben nem csak politikai, hanem gazdasági egyenlőség is van és azért harcolunk.

És ebben a harcban bizony nagyon gyakran tapasztaltuk, hogy a politikai demokrácia is csak papiron létezik, mert mihelyt annak gyakorlása sérelmes az uralkodó osztály gazdasági érdekeire, azt megvonják

tőlünk. .

Eltekintve azonban a mi leifogásunktól a demokráciát illetőleg, most maradjunk az általános értelemben vett “amerikai demokráciá” tárgyal á s á n á 1,

menetet minden nagyobb zökkenés nélkül megússza. Hogy mi jön ezután, azt nem tudjuk, de tény az marad, hogy közvetlenül a háború befejezése után nem az történt, amit a szakértők jósoltak.

Az infláció kérdésénél a szakértői jóslások nagyrészt beváltak, de ott sem közvetlenül a háború befejezése után, hanem jóval később. Az infláció most kezd olyan méreteket ölteni, melyet már érték zuhanás előjeleinek lehet minősiteni, amikor már 50 centen jóval alul megy a dollár vásárló ereje. A kapitalista termelés irányitói és urai azért még mindig teljes biztonságban érzik magukat és nyugodtan szórakoznak a politikai cirkuszban. Az ipari munkások itt-ott sztrájkokkal védekeznek az infláció hullámai ellen, de nem olyan megmozdulásokban, melyeket komoly akcióknak lehetne nevezni az inflációs veszéllyel szemben. A munkástömegek együttes akcióinak hiányán az uralkodó osztály föl- buzdulva, nyilt terroral igyekszik letörni a munkásság bérkövetelési akcióit. Hogy ennél a kérdésnél hová vezetnek az események, nagyon nehéz határozottan megállapítani.

A második világháború befejezése után azonban, közvetlenül szétfoszlott az a hiedelem, hogy a világfasizmus terjeszkedése fölött megvalósult a győzelem. Amilyen méretekben igyekezett a kapitalista demokrácia leverni a fasizmust mint első ellenfelét, olyan méretekben fogott neki a háború befejezése után ujmely állítólag mindenki részére biztosítja az egyenlőséget minden korlátozás nélkül. Ennek alapján a sajtó, szólás, gyülekezési és mozgási szabadság mindenki részére, tekintet nélkül, hogy az uralkodó osztály és az azt szolgáló kormány felfogásával összehangzó, vagy ellentétes véleményt nyilvánít az egyén vagy csoport.

A demokráciát ily szemszögből vizsgálva, az utóbbi időben mindnyilvánvalóbbá válik, hogy az csak elméletben létezik és csak azok élhetnek az ily értelembe vett demokráciával is, akik az uralkodó szellemmel egy felfogáson vannak. Akik más véleményen vannak, azok részére megszűnt ez a demokrácia.

A HÁBORÚ befejezése óta az ország törvényhozó testületének legalább 300 tagja — képviselők és szenátorok — rándult át Európába egy kis kéjutazásra. Mint a törvényhozó testület tagjai természetesen minden korlátozás nélkül utaztak és mivel utazásuknak mindig valamelyes “hivatalos jelleget” adtak, még a költségek is az ország pénztárát terhelték.

Ezen kéjutazók között a rózsaszínű liberálisok ' mellett nagyszámmal voltak a legreak- ciósabb képviselők és szenátorok — akiket bátran lehet fasiz- táknak nevezni — és nem egy közülök meglátogatta Francot a

ra életre kelteni. Ebben a kérdésben aztán nem volt téves megállapítás az, hogy a fasizmus elsősorban a munkásosztály, a munkás szervezkedés ellenfele. A fasizmus építése, a munkáselvek üldözésénél kezdődik, a munkásszervezkedés teljes kiirtásánál végződik. Ez a jelenség vagy ötször játszódott le Európa országaiban a szemeink előtt, mig most az Egyesült Államokban ugyanolyan jelenségek alapján áll a megismétlődés előtt. Ahogyan fontos a munkásosztályra, hogy a téves megállapításokat a múltak történelme alapján kikerülje, ugyanúgy fontos, hogy a múltak hasonló jelenségeivel szemben a helyesnek látszott álláspontját újból kövesse. A fasiszta háborúra készülő világ tőkés osztályával szemben, csak természetes, hogy a világ munkásosztályának a fasizmus elleni harci fronton kell a küzdelmet folytatnia.

Ez a kis történelmi lecke azt bizonyítja, hogy habár a kapitalizmus legyöngült, még mindig elég erős arra, hogy a profit rendszer védelmére talpra álljon. Éhez erőt ád neki az ipari termelés trösztifikáit kontrolja, melyet osztályérdekének védelmére összpontosított. Hogy a munkásosztályt ne érjék többé a multbani tévedések, elsősorban fontos volna, hogy ipari ereiét az Egy Nagy Ipari Szervezetbe összpontosítsa. Mert ipari erővel alátámasztva a jövő bírálata, csak helyes és jó lehet.

spanyol fasizta diktátort, valakerületi Értekezlet

CLEVELANDON

A Bérmunkás olvasói Cleveland körzetben ÁPRILIS 25- án, vasárnap reggel 9 órai kezdettel KERÜLETI ÉRTEKEZLETET tartanak a Bérmunkás, 8618 Buckeye Roadi iroda helyiségében.

A Bérmunkás olvasóit ezúttal is meghívjuk erre a konferenciára.

Ugyancsak kérjük azokat, akik munkájuk miatt nem tudnának személyesen eljönni, hogy a lapra és annak terjesztésére vonatkozó javaslataikat postán küldjék el az értekezleten való megbeszélésre,

Tisztelettel,

a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA.

mint tárgyaltak az elcsapott királyokkal Angliában, Portugáliában, vagy ahol találták őket, meglátogatták a Vatikánt és mindazon helyeket és egyéneket ahol és akik a reakciót és fasizmust támogatják és akarják visszaállítani Európában.

Ezek általánosan ismert tények, de sem elutazásuk előtt, sem visszaérkezésükkor senki sem vonta őket felelőségre — még azért sem, hogy a fasiszta Francoval enyelegtek és banket- toztak. Ha itt, ott mégis megnyilvánult valami ellenszenv a törvényhozók aljas viselkedéséért, azt azzal torkolták le a hivatalos körök, hogy “mi demokráciában élünk és mindenkinek joga van oda menni és azzal tárgyalni, ahová és akivel akar.”

A VISZONYOK azonban ugy- látszik megváltoztak Európában és a mi külügyi hivatalunkban is. A minap a kongresszus alsó házának egy tagja folyamodott a külügyi hivatalhoz útlevélért — és megtagadták tőle. Leo Isacson képviselő volt a folyamodó, akit. New York állam egyik kerülete választott be a kongresszusba a közelmúlt hetekben.

Isacson az American Labor Party jelöltje volt és Henry Wallance az uj “harmadik párt” elnök jelölt je is támogatta a választások alkalmával, ami ugy- látszik nem jó “ajánló levél” a kormányköröknél. Utazásának célja volt résztvenni a Párisban megtartandó konferen cián, melynek célkitűzése támogatni a görög guerilla harcosokat. Ez pedig még az előbbinél is nagyobb bűn és demokrácia ide, vagy oda, Isacson nem utazhat Párisba, mert “utazásának célja ellenkezik az ország érdekeivel.”

Bár azt mondják, hogy ez az első eset az ország történelmében, hogy a kongresszus törvényesen megválasztott tagjának jogait a state department így megnyirbálta, de amint a viszonyok fejlődnek, nyilvánvaló az, hogy nem az utolsó.

EGY MÁSIK eset a paleszti- nai kérdéssel kapcsolatban került nyilvánosságra, amikor a state department felrúgva az általuk annyira hangoztatott “demokráciát” diktátori hatalommal élt.

Mint ismeretes az Egyesült Nemzetek gyűlése — az Egyesült Államok hozzájárulásával — elhatározta, hogy Palesztinában támogatják a független zsidó állam megalapozását, amit az árabok élesen elleneztek és nyomban megkezdték a háborút a zsidók ellen.

A határozat értelmében az Egyesült Nemzetekhez tartozó országoknak közösen kellett volna katonaságot küldeni Palesztinába a határozat végrehajtására. Azonban alig került a határozat nyilvánosságra, a palesztinéban érdekelt olajtársaságok rögtön megindították a gőzhengert a határozat végrehajtásának meggátlására.

Ugyanis az amerikai olajtársaságoknak elképzelhet etlen profitra van kilátás a közép keleti olajforrásokból melyek nagyobb részét az arab uralkodók kontrolálják és a határozat után az arab uralkodók rögtön azzal fenyegetőztek, hogy megvonják az olajforrások kiakná- zási jogát az amerikai olajtársaságoktól, ha az Egyesült Nemzetek határozata érvényesül. Mivel a state departmentünket irányitó egyének anyagilag jelentékenyen vannak érdekelve ezekben az olajtársaságokban, érthető, hogy minden követ megmozgattak, hogy az Egyesült Nemzetek határozata ne érvényesüljön, mert ez az “ország érdekeivel ellenkezik.”

A state department ezen aknamunkáját élesen kritizáló Bartley Crum san franciscoi ügyvéd Palesztinába szóló útlevélért folyamodott a state de- partmenthez — és tőle is megtagadták az útlevelet.

Pedig Crum ügyvéd nem “kommunista” még csak nem is Wallace párti, hanem jó republikánus párti ember, de véletlenül nem az olajforrásokban van érdekelve Palesztinában mint a state department irányitói, hanem a független zsidó országnak a harcosa és ez elég ok a külügyi hivatalunknak, hogy Palesztinái útját ne engedélyezzék.

A JELENBEN ezek még csak “szórványos” esetek, azonban kétségtelen bizonyítékok arra, hogy a sokat hangoztatott demokrácia csak addig “demokrácia” amig az országot irányitó egyének gazdasági érdekeire nem sérelmesek.

Az áldozatos háborút végig küzdöttük, hogy “biztosítsuk a világot a demokrácia” számára. A háború befejezése óta nagy igyekezettel “harcolunk a másik veszély” a “kommunista diktatúra” megfékezésére és amig a közvélemény figyelmét erre a (Folytatás a 8-ik oldalon)