Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-04-24 / 1525. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD ^|1§I

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1948 APRIL 24

NO. 1525 SZÄM

Egy jelentés a görög helyzetről

H E TIK R Ó NIK A

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

(Vi.) Néha az amerikai lapokban is meglepően megirják az igazságot és ez olyan nagy újság, hogy érdemes nekünk is leadni. Egy amerikai ujságiró, aki több nagy lapot képvisel, a görög falvakat járva a következő őszinte jelentést adta le és csodák csodájára le is közölték.

ATHEN, április 10 — Az amerikai négyszinben hirdetők, nagyon gyenge munkát végeztek abban, hogy a görögöknek megmagyaráznák, hogy mit akarnak az oroszok és az amerikaiak csinálni. A görögök által Ítélve, nincs egyetlen egy üzleti szellemű géniusz az egész külügyi hivatalban azokból, akik az egész világnak eltudják adni a fogpasztát, labdahegyü tollakat és szagtalanító szereket.

Ámbár az amerikai küldöttség évente 200.000 dollárt költ el hírszolgálatra (propagandára) és a külügyi minisztérium még külön 45.000-t a görögök közötti propagandára, mégis az átlag görög azt mondja: “Ti amerikaiak már egy éve itt vagytok, mégis a háború tovább folyik és a helyzet még rosz- szabbodik. Mit csináltatok ti? És mit veszthetünk mi, ha a kommunisták kerülnek hatalomra?”

Amerika nem képes válaszolni az átlag görögnek, mert nem is férhet hozzájuk. Ami propagandát mi végzünk, az leginkább Athen és Szolonika környékén van és más olyan városban, ahol még nincsen harc. Az újság és rádió hadjárat nem érinti a vidéket. Ámbár az amerikai State Department nyomtat újsághíreket görögül, de azok nem érhetnek a görög lakossághoz, a Jeepeken és kerékpáron járó újságos fiukon keresztül. Csak 50.000 rádió van a hét millió lakosú országban.

“Amerika szava” naponta csak 15 percet beszél, a moszkvai 45 percet. De amig az amerikai bejelentő amerikai kiejtéssel beszél, mely észrevehető, a moszkvai úgy beszél, mint egy benszülött.

Ami negyedórás programunk tartalma, egyhangú újsághírek, melyek a helyi híreket megismétlik. Azonban a partizán generális Markosnak van egy titkos rádió állomása, valamint bolgár, jugoszláv és albán rádiókon is beszélnek a vörösök érdekében.

A kommunista program nagyon éles. Az támad . . . támad . . . és megint támad. Legújabban a Markos rádióján megkezdték bemondani azon kormánycsapatokból elfogott, megölt, vagy megsebesítettek neveit, akik a harcokban elesnek. Ez nagyon sok titkos és érdeklődő hallgatót ad Markoséknak.

Mind a két hírszolgálati főnökünk azt mondja, hogy az utasítás megakadályozzá őket az oroszok elleni támadásban. De bármelyik kerületi politikai hajcsár tudja, hogy több szavazatot lehet kapni azáltal, hogy az ellenfelet görénynek lefestjük, mintha magunkat jelentjük ki szenteké.

Nekünk nincs falragasz programunk, nincs fölszerelésünk röplapokat a hegyi falvakban szétszórni, nincs programunk szónokokat küldeni a hegyek közé. Ámbár van film könyvtárunk, melyeket leginkább a nagyvárosokban mutogatunk, de ezek ilyen “szánzációs” képek: A test védelme a nyavaják ellen, Baromfiak tenyésztése.

Amit mi ottan használhatnánk, egy színes kép, ilyen címmel: Mit terveznek az oroszok a görögök részére . . . rabszolgaságot.

Mindezt összeadva, az amerikai propaganda eredménye éppen olyan sablonos és érdekfe- szitő, mintha a Milwaukee hal- kannázó üzemet hirdetnénk.”

Eddig szólt ez az őszinte jelentés. Hogy mennyire igaz, azt a legújabb hírek bizonyítják, melyben azt jelentik, hogy a szabadság harcosok, a vörösök vannak általános támadásban és erősödnek, mindég több és több görög áll a zászlajuk alá. A tanításaik, propagandájuk sikeres, ezzel szemben az amerikaiak által támogatott reakció és királyság veszíti befolyását, dacára az amerikai millióknak és hírneves generálisoknak, csőd gondnokoknak, akiket odaküldtek, hogy megmentsék a királyt és a tőkés rendszert, mely már dögledezik és rothadt.

CSEHSZLOVÁKIÁBAN IS EGYESÜLNEK A MUNKÁSPÁRTOK

PRÁGÁBÓL jelentik, hogy az ország építését megkövetelő egységes munka, megkívánja, hogy a munkáspártok egyesüljenek.

A FÖLD IS TILTAKOZIK

TOKIÓBÓL jelentik, hogy Japán déli részén, különösen Mandzsúria vidékén erős földrengés volt, amelynek nyomán hatalmas szökőár öntötte el az alacsonyabban fekvő területeket.

Ahogyan az emberi életnek a szívműködés az alapja, ugyan úgy a kapitalista termelésnek a profit az éltető ereje. Szív nélkül nincs emberi élet, profit nélkül nincs kapitalizmus. Hányszor irtuk már le és mondottuk el, hogy a társadalmi fejlődésben ahogyan a rendszerek átváltoztak, úgy változott az ember életmódja. A szív viszonya azonban az emberi élet föntartásá- hoz nem változott és kétség sem férhet ahoz, hogy az ősember szive ugyanazt a hivatást végezte és töltötte be, mint a mai modern emberé. Ha tehát az emberi szív megmaradhatott annak ami mindig volt. miért akarjuk a kapitalista termelés szivét, kioperálni, vagyis ahogyan hirdetni szoktuk, a kapitalista profit termelést megszüntetni. Ennek a kérdésnek a tárgyalása nagyfontosságu probléma, sőt azt is mondhatjuk, hogy a legnagyobb társadalmi probléma. A háború és béke kérdése egyaránt ezen kérdés körül fordul meg, ebből indul ki és ehez tér vissza.

így tehát csak természetes, hogy összefüggésben van a társadalmi jelenségekkel és ezeket a jelenségeket figyelve és bírálva, szoktunk véleményt mondani a társadalmi helyzetet illetőleg. Hogy aztán az események alaposan rácáfoltak a jelenségekből megállapított véleményekre, hát ez csak annak a bizonyítéka, hogy a társadalmi eseményeknél nem lehet jóslásokba bocsátkozni. Ismerek szívbajos embereket, akiknek életét már vagy tiz évvel ezelőtt föladták az orvosok s akik még ma is vígan éldegélnek. Egész biztos, hogy ezeknél a baj jelenségei ott vannak, viszont a szervezeti erőviszonyok nem engedik a szív utolsó kalapácsütését leadni. Ha az emberi szervezetnél történnek tévedéses megállapítások, mennyivel inkább elfogadható az ilyesmi a társadalmi eseményeknél.

Ha gondolatainkat visszaidézzük az 1918-as időkre, amikor a munkás szónokok nagyrésze arról beszélt, hogy már nincs idő a szervezkedésre, mert nyakunkon van a világforradalom, nem is lehet olyan nagyon csodálkozni azon, hogy a világhelyzetet abban az időben annyira tévesen bírálták meg. A jelenségek ott voltak, több országban lázadások voltak és ugylátszott, hogy a kapitalizmus véarórái előtt állunk. Ma, harminc évvel később, alapjaiban meggyöngült a kapitalizmus, mégis erősebbnek látszik mint abban az időben volt. Nem hogy harminc évvel ezelőtt lett volna késő, a világ dolgozóinak az ipari szervezkedésre gondolni és fölkészülni, hanem még most is éppen kellő idő volna rá. Amikor a világ kapitalizmusának a gazdasági csődje tárult szemeink elé, mindenre lehetett gondolni csak arra nem, hogy a haláltusából oly erős életre kel, hogy uralkodási idejét beláthatatlan időkre meghosszabbítja.

Egyszóval a társadalmi jelenségek nyomán nem lehet jóslásokba bocsátkozni és ahogyan nem lehet a betegségi tünetek jelei által az emberi élet idejét pontosan megállapítani, annyival inkább lehetetlen a társadalmi események irányát időhöz kötni. Az azonban bizonyos és itt már nem a jelenségek után való véleményezés a mérvadó, hanem a társadalmi fejlődés, mely pontosan mutatja, akárcsak az a természeti folyamat, hogy a sötétség után napsütés, hogy a profit termelés után uj rendszer következik. Ez nem 24 órás vagy 50 vagy száz éves körforgás, nincs időmértékhez szabva, de hogy jön és lesz, az biztos. Az ilyen társadalmi átalakulásra az ipari szervezkedés nemcsak fölkészülés, hanem egy harci taktika, bekövetkezésének a siettetésére.

De nem csak az első világháború után történtek tévedéses jóslások a világhelyzetet és a társadalmi eseményeket illetőleg, hanem a második világháború befejezése óta is. És itt már nem kell várni, harminc évig, hogy ezt észrevegyük, de láthatjuk már most is elég jól. Először is nézzük csak azt a tévedéses megállapítást, melyet mindenki elfogadott, hogy a háborús termelési iparból a békés termelési iparba való átmenet, nagy ipari zökkenést fog előidézni. Közvetlenül a háború befejezése után, még a kapitalista ipari szakértők is nagy munkanélküliségi hullámot jósoltak, egyesek az 1929-es évekhez hasonlót. És mit látunk 3 évvel a háború befejezése után? Munkanélküliség van, de még megközelítőleg sem olyan mértékben, hogy azt az 1929-es krízishez lehetne hasonlítani. Az akkori 18-20 millió munkanélkülivel szemben ma, 3 millió körül számítják a munkanélküliek táborát. A kapitalizmus elég erős volt ahoz, hogy a termelési át$