Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-04-17 / 1524. szám
-mai BÉRMUNKÁS 1948. április 17. WWflF Ml Jegyezd meG _______________Ajánlja: St. Visi._______________ Amikor Churchill az angol csapatokat a görög király védelmére rendelte, nem hipokrata kijelentésekkel, amint azt az amerikai kormány tette, hanem egyszerűen a “törvény és rend” fentartására küldte azokat. Ezzel szemben az amerikai hipok- raták a “demokráciát” akarják megvédeni a munkásság ellen, a király és társai érdekében. Az amerikai életben a “National Association of Manufacturers” a legszebb tehén, de egy- szersmint a legvadabb bika és a legjobban imádott arany borjú az amerikai lapok előtt, Írja az “In Fact” kőnyomatos. A románoktól kiebrudalt Mihály királyfi 100 mérföldes sebességgel hajtott Detroitban. Ugyanakkor két Lincoln autót vett meg, valószínűleg hogy mentői gyorsabban tudjon elszaladni, ha valahol sarokba szorítják. Minden kapitalista lap, ezek között legtöbb magyar lap is közölte a pápa azon kijelentését, hogy “a kommunizmus a világ legnagyobb veszedelmét képezi”. Ugyan akkor itt Amerikában ismerik a Klu Klux Klan azon állítását, hogy “a pápizmus a világ legnagyobb veszedelme”. Az egyik éppen olyan igaz, mint a másik. Tessék választani. “Kinek a pap, kinek a papné.” James Restor, a New York Times írója azt irta az amerikai képviselőkre, hogy “Ha csak keveset mondanak meg nekik, akkor elmennek halászni, ha sokat megmondanak nekik, akkor meg megbolondulnak”. Mennyire igazat mondott ez a Restor. Chiang, a kínai diktátor most már szent háborút hirdet a vörösök ellen. Mint egy jó keresztény, most már Jézus Krisztus nevében fogja azokat legyilkol- tatni amikhez a pápa és minden nagy egyházfő áldását megkapja. Sai Ewe Thaik, Burma elnöke két automobilt kapott az ango- loktól valamiért ajándékba. Azt követőleg megüzente a hadat a vörösöknek, akik nyugtalankodnak ottan is. . A clevelandi Szabadság siránkozik, hogy a bányászok nem értik meg, vagy félreértették a cikkeit. Hát bizony csodabogárnak kell lenni annak, aki azt állítja, hogy azt megérti. Mert ha véletlenségből meg is írják néha az igazat, más cikkeikben agyonverik azt a gyárosok propagandájával. Mert amilyen a falu, ők is olyanok. No meg a hirdetések fontosabbak, mint azok a bányászok, akik úgy sem értik meg őket. Sok ügyefogyott vezércikkíró ballépésnek vette azt, hogy az amerikai képviselőház keblére ölelte Francot, a véreskezü spanyol diktátort. Az nem ballépés • volt, hanem az amerikai urak nyílt szinvallomása. És szerencse, hogy legalább egy pár napra is levetették a demokrácia álarcát és az egész világ népe láthatta igazi arculatukat. John L. Lewisból minden erővel diktátort akarnak csinálni, amikor az érdekeik úgy kívánják. Most azt akarják, hogy ő küldje vissza a bányászokat munkába, még akkor is, ha azok nem akarnak visszamenni. Érdekes, hogy minden nagy polgári lap a bányászokat ítéli el, azokat üti-vág ja és nem a bányatulajdonosokat, akik a szerződés szerint összeszedték, de nem akarják kifizetni a penziót. Még a kormány sem meri nekik megmondani, hogy tartsák be a szerződésüket. Nem csoda, hogy a bányászok nem értik meg az ilyen lapokat. Szenátor Lodge azt ajánlja, hogy az európai menekültekből és fiatalokból szervezzenek önkéntes amerikai csapatokat. Ez alkalmat adna minden menekült nyilasnak, fasisztának,, nácinak az amerikai hadseregben elhelyezkedni. Ez nagyszerű ajánlat, a Franco megcsókolása mellett ez lenne a legjobb f egy vei az európai munkásság kezében a tőkés rendszer és amerikai főnökei elleni agitáciában. Az amerikai képviselőház beszavazta Francot, a spanyol diktátort is a Marshall terv pénzes zsákjához. Ez volt a legjobb amit tehettek, levetették az álarcot, megmutatják az igazi érzelmeiket, arcukat a többi országok népeinek, akik TUDJÁK, hogy ki Franco. A börze hivatalnokok sem tudnak megélni a mai fizetésekből a magas árak miatt, fizetés javítást kértek, melyet megtagadtak. Most sztrájkba álltak, vagy feküdtek, amig a rendőrség meg nem botozta őket. A fehérgalléros urakon, rendőr totókkal verik ki a Yankee Doodle cimü hazafias dalt. oldalon a forradalmiság álköntösét fölvenni. De mi mindig a harc emberei voltunk és azok is maradunk. És mivel még csak a harc kezdetén vagyunk, továbbra is szükséges lesz a magyar helyzettel részletesen foglalkozni. Egyrészt azért, hogy az amerikai reakciós sajtó aknamunkáját visszaverjük, másrészt pedig azért, hogy innét amennyire csak lehetséges a magyar nép küzdelmét elősegítsük. Ez a helyzet azonban szintén változni fog és ahogyan majd térnek vissza a zarándok utak résztvevői és jelenteni fogják szemtanúi tapasztalataikat, úgy fognak elnémulni a hazugságok özönei és tisztulni fog az amerikai láthatár. Addig azonban hangos lesz az amerikai magyar társas élet a magyar ügyek ismertetésétől. Viszont azonban vigyáznunk kell arra, nehogy teljesen magyarországi lappá alakuljunk át és megfeledkezzünk arról a hivatásról, mely részünkre mégis a legfontosabb, az amerikai néptömeget fölrázni, öntudatra ébreszteni és szervezni az itteni elnyomatás ellen. Ne feledjük egy pillanatra sem, az amerikai kapitalista uralom ellen, csakis az ipari szervezkedés hatalmi erejével tudunk védekezni. MEGBUKOTT A RÉGI ISKOLA (Folytatás 3 4-ik oldalról) ban például a hivatalnok és a fél viszonyáról, nem tanítottak beszélni, előadni, levelet Írni, nem szoktattak a pénzzel való takarékoskodásra, vásárolni. Sokáig folytatta még a felsorolást a régi iskolát vádlottak padjára ültető öregdiák, de a legfrappánsabb Ítéletet nem ő mondta ki a régi iskoláról, hanem a késő éjszakai órákba nyúló vita egyik hozzászólója, aki mindössze annyit mondott, szabadon az iró után: “Én elmegyek a régi iskolámba és visszakérem a tandijat!” Tiz évvel ezelőtt ilyen vita után a résztvevők tragikusnak érezhették a helyzetet, most azonban már a vitatkozók is tudták, hogy a régi iskola nincs többé, a mai diákok már uj iskolába járnak. Legfeljebb azon tűnődtek el, hogy az uj szellemű iskolában lesznek-e uj szellemű tanárok ? (k. d. — Demokrácia) HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-sö oldalról) mozgalomtól. Az egyházi híreket épugy közli mint minden más újság, a hirdetések közlésében sem válogatós. A magyar ügyekben mindent a magyar kormány javára könyvel el, amit szintén meg lehet érteni, mert a Magyar Jövő számos embere résztvett a fölszabadulási harcokban és azóta is többen akik hazamentek vezető szerepet végeznek az újjáépítési munkálatoknál. A múlt taktikáit felhagyva, amikor mindenkit leverni akartak, testvéri kezet nyújtanak, minden amerikai magyarnak, akikben a magyar nép javára a jóakaratu együttműködés lehetősége meg van. Náluk is vannak lapszámok, melyekben kutatni kell, hogy a ki- adóhivatal Amerikában van-e, vagy pedig Magyarországon. Van aztán két munkás hetilap, a Szocialista Labor Párt által kiadott A Munkás és az Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkások) által kiadott Bérmunkás. Nem hiszem, hogy a munkáslapok közé sorolható az Az Ember cimü hetilap, mely mint magán- vállalkozás se itt, se ott, szerkesztőjének magántulajdona és elvi fölfogásának gyakori változása szerint jelenik meg. A Munkás mint SLP pártlap, minden társadalmi jelenséget de le- oni szemüvegen keresztül bírál meg és ráüti a 40 év előtti bélyegzőt. Oroszország ellen csak a Hearst lapok kiabálják túl, vagy talán még azok sem. Nagy kár, hogy szocialista tudásukat, ma a reakció javára értékesítik, és még későn sem ismerik föl, hogy a munkástömegek között ne egymás iránt való gyűlöletre, hanem barátias megértésre törekednének. így tehát a Bérmunkás maradt meg mint az egyetlen munkás újság széles Amerikában, melynek nem volt és nem is lesz soha szervezeti összeköttetése a kommunista párttal. A Bérmunkás, mely arra az álláspontra helyezkedett, hogy a néptömegek érdekét kell mindenek fölé helyezni, különösen egy olyan helyzetben, mely Magyarországon volt, ahol a feudális elnyomás mellé a Horthy és náci uralom terpeszkedett a nép nyakára. Ilyen uralom visz- szaállitásának a megakadályozása munkásmozgalmi kötelezettség. A magyar változáson nincs rajta az IWW bélyegző, mégis támogattuk, kezdettől fogva s most, hogy az üzemtanácsok mindig nagyobb beleszólást nyernek az ipari termelésbe, valamint, hogy széles körökben érdeklődnek Magyarországon az ipari szervezkedés iránt, azt csak örömmel regisztráljuk. Lehetséges, hogy amilyen méretekben most a reakciós szelek fújnak itt Amerikában sokkal kényelmesebb a másik ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség mi csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az éiet összes javait ama kevesek bil iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdeíemnek kell folynia mindaddig, mig a vilá munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tei meló eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve sebb kezekben) öeszpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) kép telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmává felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amel lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparba dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérhar esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató esz tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kii zös érdekéik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekei megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden a egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala melyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelméne tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes nap munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL'” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend azért. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcr: kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amiko a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel »7 uj társadalom w»rk»zetét éoi*iük t. véri társadalom keretein bein]
