Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-04-17 / 1524. szám
1948. április 17. BÉRMUNKÁS 7 oldal ÉPÍTSÜNK! (a.l.) Talán helyén volna nyiltan megírni, hogy nagyon sokszor megnyilvánul az “állat az emberben”. Ma különösen másról sem hallunk, hogy vájjon lesz-e harmadik világháború? Addig amig a mai ember eljutott a barlang lakástól a mai kapitalista “civilizációhoz”, nagyon sok megpróbáltatáson ment keresztül. A mindenkori bajok okozója, a gazdasági féltékenyság volt. Az emberi társadalom a mai napig nem sok fejlődést mutatott ezen a téren. Azok, akik felismerték a társadalom ezen alapvető hibáit, arra törekednek, hogy egy olyan társadalmat építsenek, amelyben nem lesznek gazdasági különbözetek. Ez feltétlen szükséges -— ha már egyszer a háború félelmét ki akarjuk küszöbölni. A mai kapitalista rendszerhez csökönyösen ragaszkodók, el sem akarják hinni, hogy a mai dulakodás a társadalom irányításáért egy teljesen időszerű folyamat. Amint a fejlődés hatalmas utat tört magának a technikai téren, ennek a fejlődésnek át kell plántálódni a társadalmi viszonyokra is. Hiába hangzanak el nagy érvek, hogy a magántulajdonra épült kapitalista rendszer az, ahol a népek a legmagasabb életszínvonalát tudják biztosítani. Vegyük például az európai államokat, ahol a kapitalizmus tényleg szárnyat bontott. Ki merné állítani, hogy a népek magas színvonalon éltek. Természetesen a gazdaságilag kiváltságos osztály, az egész földtekén jómódban él. A németországi ipari fejlődés tette szükségessé a határokon kívüli terjeszkedést, amire első lépés, hogy áruit külföldön helyezze el. Természetesen a piacok meghódítása nagyon sokszor féltékenységet okoz, aminek természetes következménye az ebből eredő háború. A legutóbbi két világháborúért Németországot okolják, nagyon könnyen meg is lehet érteni, mert többet tudott termelni a modern technika vívmányaival, mint amennyit a bérért dolgozók visszatudtak vásárolni. Olyan iparilag gevésbé fejlett területeket akart bekebelezni, ahol áruit eltudja helyezni. Magát a népeket sohasem lehet okozni a háborúkért, hanem csak azt a rendszert, amelynek urai soha sem voltak és nem is lesznek hívei egy gyökeres társadalmi változásnak. Az uralkodó osztály mindig tudta és ma is teszi, hogy a közvéleményt saját oldalára billentse, hogy állandó gyűlölet elhintésével kénye-kedve szerint irányíthassák a közvéleményt. A mai társadalmat uraló kapitalista osztály nem akarja megérteni, hogy azok is jogot formáljanak a társadalom irányításához, akik ténylegesen föntartói a társadalomnak. Éhez az osztályhoz tartoznak azok, akik csak egyetlen magántulajdonnal rendelkeznek, ez a magántulajdon pedig csak a munkaerejük. És hogy a fejlett ipari rendszerben a munkások felismerték, hogy az ő egyetlen magántulajdonuk megvédésére csak a munkásszervezetek az egyedüliek, a kapitalista osztály az egész földtekén gondoskodott olyan intézkedésekről, hogy a saját osztályérdekeiket a magántulajdonnal egyetembe törvényileg biztosítsák. A munkásszervezetek, amelyek társadalmi változást akarnak létrehozni, konrántsem felforgatói az emberi társadalomnak, hanem tovább építői a technikai fejlődésnek megfelelő életviszonyoknak. Talán nevetséges volna azok részére, akik annyira ragaszkodnak a kapitalista rendszerhez, ha valaki olyan törvényjavaslatot terjesztene be, hogy nem szabad újabb feltalálásokat életbe léptetni a technika tér én. Azok, akik a legveszedelmesebb ellenségei volnának a fenti javaslatnak, ma a legnagyobb ellenségei bármilyen társadalmi változásnak. Az atomenergia feltalálói eljutottak a technika fejlődésének magaslatára,, de akik az^ atombombát arra akarják használni, hogy a társadalmi fejlődést megakadályozzák, valósággal ellenségei minden haladásnak. Ha az emberiség ma a technika vívmányait humánusan akarná kihasználni, akkor ahelyett, hogy folyton háborúval fenyegetőznének, inkább törekednének arra, hogy az ipari fejlődés áldásos voltát ne rombolásra használják ki, haném a mainál egy sokkal boldogabb emberi társadalom fölépítésére. Amint, hogy a technika fejlődése nem fog megállni a mai stádiumában, úgy ne gondolják a mai kardcsörtetők azt, hogy a társadalmi fejlődést meglehet állítani. Tanulmányozva a különböző emberek nézetét és társadalmi tudását, megállapíthatjuk, hogy az átlagos ember a társadalmi téren nem fejlődött még annyira sem, hogy tulajdonképen a mai puskaporral telített hangulat okát megértse. Ahol pedig már az emberek nagy tömege látni kezd és nem hajlandó tovább elhinni, hogy ez a társadalom tényleg az igazságon alapszik, ahol egyesek bőségesen dúskálnak az élet javaiban, mások pedig a végtelen nyomor közepette tengetik életüket. Attól fél a mai uralkodó osztály, hogy az eddig nyomorban és megalázkodásba kergetett népmilliók tömör sorokba vonulnak fel és részt kérnek, nem csak a munkása elvégzéséből, hanem a termelt javak elosztásából is. A tényleges rombolók azok, akik ezt a fejlődést akadályozni próbálják. A társadalom igazi építői azok, akik serényen haladnak előre egy uj gazdasági rendszer építésében. Eme uj rendszer építésére a dolgozók tömegének nincsen szüksége az atombombára, mert a céltudatos eszme erősebb minden erőszaknál. Technikai építményeket mindig romba lehet dönteni, de eszmét, amelynek létjogosultsága van az emberi társadalomban, kiirtani sohasem lehet, mert ha lassan is, de halad az uj társadalmat építők célja felé. Ma különösen nagyon fontos a feltörekvő proletariátus MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Kedves Munkástársak: Talán emlékszenek még, hogy egy évvel ezelőtt említettem, hogy Kanadából, ahol 18 évet töltöttem, haza akarok menni a győrmegyei Sokorópát kára, ahonnét kivándoroltam. A múlt év március közepén vonatra is ültem s miután pár hetet a Steubenville, O. városban lakó nővéremmel töltöttem, a füstös Pittsburgh és New York megtekintése után hajóra szálltam és Franciaország meg Svájcon át hazautaztam. Persze 18 évi távoliét után itt is sok változást találtam, habár a háború nyomait itt csak a ló és szarvasmarha hiány mutatja és azonkívül vannak itt is rongyos ruháju emberek, de az átlag megélhetési viszonyok jobbaknak látszanak, mint voltak 1929-ben, amikor itthagytam a falunkat. Az orosz megszállás után itt is végrehajtották a földreformot, mert két nagy birtok is volt itt, amelyeket felosztottak 240 uj gazda között, akik eddig cselédek, napszámosok, vagy arató munkások voltak. De azonkívül 115 házhelyet is adtak ki, abból már 50 házat fel is építettek. így mondhatom, hogy gazdaságilag a falunk szépen gyarapodott. A szellemi haladásról azonban már nem mondhatom ezt, mert a 25 éves Horthy fasiszta rendszer elmérgező munkája még most is mutatkozik. Mint Trotz- ky is mondotta, a tudatlan, politikailag visszamaradt, gyámoltalan parasztság gyakran a tőkés reakciót támogatja. Itt is a legutóbbi választások alkalmával a nagy többség a Branko- vics pártra adta a szavazatát. A földhöz és házhelyhez juttatott föld és házhelyhez juttatottak itt mutatták ki tudatlanságukat. Ezért lett szükséges az, hogy a baloldali pártok egyesüljenek, hiszem, hogy ennek meg is lesz a maga jó eredménye. De hiszem azt is, hogy gazdaságilag úgy a mezőgazdaság, mint az ipari terén, szintén jó eredményeket fogunk elérni. Igaz, hogy a szárazság következtében a múlt évben gyenge termés volt, azonban a téli nagy havazás és esőzés már jól átáztatta a talajt és ha a jövő nyáron kis esőt kapunk, akkor jó termésre számíthatunk. Persze lesznek mindig akik panaszkodnak, mert az átlagos ember vagy dicsekszik, vagy pedig panaszkodik, a reális valót ritkán veszik számításba. A tudatlan parasztság természetesen úgy értelmezi a demokráciát, hogy hamár kiveszi a tagsági könyvét a szakszervezettől, vagy a párttól, akkor mindent csak akar, követel, de ő maga nem akar adni semmit, nem akarja beadni az adó-gabonát, sőt még simán sem szereti eladni a termelvényeit, hanem csak feketézni akar, hogy minél magasabb árakat kapjon, így felhajtják a megélhetési árakat és ennek az a következménye, hogy az iparcikkek árai is felmennek. így most a mező- gazdasági gépek árait is felemelték 10-20 százalékkal. De azonkívül a munkásszervezetek és a szövetkezetek ügyeit is hanyagul kezelik, nincs rendes vezetőség, havi taggyűléseken nem látom a jóakaratot és a munkásöntudatot. Szóval sok még itt a hiba. De azért ha az amerikai-angol tőke zür-zavart keltő háborús hírei elhallgatnának, úgy a nép között rémhíreket terjesztők is gyorsabban elnémulnának és több figyelmet meg jóakaratot tanúsítanának a demokrácia felé. Az alkohol is nagy hatást gyakorol még a keveset gondolkodókra és sokaknál a bor meg a pálinka ma is értékesebb a kenyérnél vagy a ruházatnál., De mindezek dacára mégis azt mondhatom, hogy az ország lakóinak 35 százaléka jobb állapotban van, mint volt 1938-ban. Kilenchavi itthoni tartózkodásom után nagyjában ezeket írhatom az itteni viszonyokról. Hiszem, hogy a jövőben szebb eredményekről számolhatok be. Magamról csak annyit irok, hogy sokat dolgoztam amióta hazakerültem a szüleim után maradt kis, elhanyagolt házon és néhány hold földön, de türelmesen, szorgalmasan tovább dolgozom, már nem vágyok külföldre. Azon leszek, hogy akiktől lehet tanulok; akiket lehet, tanítok. Sok jó, öntudatos emberre van most itt szükség,'akik felépitik az osztálynélküli Magyarországot. A Bérmunkásra az előfizetésem még néhány hónapra ki van fizetve. Ha lejár, majd elintézi a steubenvillei nővérem. A naptárt megkaptam, nagyon köszönöm, hogy elküldték, nagyon értékes olvasmányokat tartalmaz. Munkástársi üdvözlettel Takács Gábor Sokorópátka, Hungary Tisztelt Munkástársak: Itt küldök öt dollárt a Bér; munkásért és a napárért járó tartozásomra. A kalendáriumot még decemberben megkaptam, nagyon értékes és tanulságos, de úgyszintén a lap is, nagyon igazságos és nagyon szeretem. Anna Mojzer McMehen, W. Va. Tisztelt Munkástársak: Mellékelten küldöm az újság és a kalendárium árát. Hálásan köszönöm, hogy nem felejtkeztek meg rólam és elküldték a naptárt, nagyon szép és tanulságos olvasnivalókkal van teli. Albert Vágó Simcoe, Ont., Canada szempontjából, hogy építsék az uj társadalmat a mai társadalomnak keretein belül, ha ténylegesen, a munkásosztály veszi át a társadalom irányítását, hogy akkorra az építés már teljes legyen. Az uj társadalom építésének a legszilárdabb alapja a munkások ipari szervezete lehet.
