Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-04-17 / 1524. szám
HETI KRÓNIKA (Vi.) Az amerikai politikusok úgy kezelik a világeseményeket, mint a forgalmi lámpákat az utcák keresztezéseinél. Egyszer vörös, máskor zöld, néha néha sárga. Két héttel ezelőtt szinte hisztérikusok lettek, már-már úgy látszott, hogy a háborút megkezdik. A Fehér Háztól kezdve a kutyapecérig, mindenki készen volt a háborúra. Nagy szenzációknak fújták fel a lapok, hogy valamilyen bu- várhajókat láttak 200-300 mérföldre az amerikai partoktól. Már azt is megmondták, hogy Truman titkos utasítást adott, hogy az amerikai csapatok szánjanak partra Olaszországban, ha azok vörösökre mernének szavazni nagy többségben. A politikusok, millitaristák verték a nagy dobot, fújták a riadókat. Ez most mind megszűnt, mivel megszavazták a 6 billió dollárt az amerikai tőkésekhez hűséges országok részére, megszűnt a nagy lárma. Mintha csak az lett volna a fegyver ezen hat billió dollár kirevolverezésé- hez. Most megint a szabadforgalmat jelző zöld lámpa lett bekapcsolva. Sőt még március 28- án este, először az utóbbi két évben Walter Winchell sem üzent háborút az oroszoknak, amint azt minden vasárnap megszokta tenni. Ahelyett nyöszörgött, siránkozott, hogy az amerikai militaristák ragadták meg a hatalmat és hogy ha háború lesz, akkor itten a fasiszták kerülnek uralomra. Ez olyan tény, amit Winchell, a féktelen gyűlölet vakultsága miatt eddig nem látott, vagy talán nem akart meglátni. De valaki megsúgta neki, hogy ha kitörne a háború, akkor a zsidókat éppen úgy fogják üldözni, mint a vösösöket és még az ő gyáva élete sem lenne veszély nélküli. Ezt megláthatta amikor az amerikai urak olyan nyíltan keblükre ölelték Francot, minden borzadály nélkül. Ez a szerelemes vallomás és enyelgés nem csak az olasz, francia, skandináv népet rettentette meg, hanem sok amerikait is. Mert amig az amerikai pecséttel ellátott görög királyságot, kínai diktatúrát és török basákat, demokratává tudták tenni az amerikai nép előtt, sőt még a billiós adományok osztogatása mellett sok európai politikussal is elfogadtatták őket, mint demokratákat, már Fan- cora nem tudják ezt a bélyeget úgy rányomni, hogy a vérfoltokat meg ne lássák rajta a népek. Az amerikai militaristák a hatalmuk tetőfokán állva, egészen megvadultak. Kimutatták igazi mivoltukat. Ezek diktálták a Palesztinái, trieszti egyezmények fenékbe rúgását, Olaszország megszállását, Franco befogadását, stb. És ha nem ijedtek volna halálra az angol, francia, olasz urak, ha nem jelentik elég gyorsan az európai országokban levő amerikai újságírók, politikusok azt a nagy felháborodást, melyet ezen intézkedésekkel ott előidéztek, akkor még ma is a vörös vészjelző lámpákkal szaladgálnának itten ezek a militaristák. Winchellnek ezek között csak a palesztinai árulás fájt, de az európai népek előtt, minden egyes eset, mint késdőfés fájt, de különösen a Francoval való nászéjszaka. Ez a megrémített európai nép és politikusok nyomása cserélte meg a forgalmi lámpát, a háborús hangulat keltést és sok józanabb eszü egyén közbelépett, hogy egy kis hidegvíz zuhanyt adjanak a megbolondult militarista bandának, akik egy kicsit hattérbe szorultak. Hogy meddig azt nem tudhatjuk. Azt is látták, hogy mindezen ijesztő intézkedések éppen ellenkező hatással voltak az egész világra, mint ahogy a miliratisták remélték. Nem hogy csak az olaszok és az oroszok nem ijedtek meg, hanem éppen azok ijedtek agyonra, akiknek a fel- bátoritására szánták a kard- csörtetést, az olasz, francia és angol politikusok. És amint az egyik európai kommentátor jelentette ki a rádión, a népek előtt bebizonyították az oroszok állítását, hogy a Marshall tervezet egy olyan szövetség, mely a fasisztákat igyekszik hatalomra juttatni minden országban. Erre az amerikai képviselőház adta meg a bizonyítékot. Valamint éppen az Egyesült Államok rúgta fel az Egyesült Nemzetek tanácsában elfogadott egyezmények közül néhányat, mely esetleg újabb háborús veszedelmet, vérengzéseket jelentene a világ népére, melytől minden jó- zaneszü egyén fél, de legjobban a munkásság mindenfelé. A BÁNYÁSZOK ÚJRA TÉR MELNEK Lapzártakor vesszük a hirt, hogy a bányászok 27 napi munkaszünet után felveszik a munkát, amennyiben a vitás jóléti alap kedvező elintézéshez jutott. A 400,000 puhaszén bányász munka szünetelése különösen érintette az ország acél termelését és az acél feldolgozó iparokat. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .-----Mint régi amerikás magyarok, hozzá voltunk szokva ahoz, hogy az amerikai magyar újságok óhazai kérdésekkel foglalkozzanak. Minden újságban volt egy-két hasáb, melyben a magyarországi események közölve voltak és az elégséges is volt, hogy mindazok, akik a magyar ügyek iránt érdeklődtek, kellő információkat nyerjenek. Az utóbbi időkben azonban teljesen megfordult a helyzet. Vannak olyan amerikai magyar újságok, mélyekben talán láthatunk egy-két hasábot ami az amerikai helyzettel foglalkozik, de vannak olyan újságok amelyekben az amerikai ügyekről alig van szó és teljes egészében a magyarországi eseményekkel foglalkoznak. (Némelykor a Bérmunkás sem kivétel ez alól.) Hogy aztán, ez helyes-e vagy nem, azt aztán nagyon nehéz határozottan eldönteni. Azonban az tény marad, ha egy újság és ebben az esetben egy magyar újság nem akar szemet hunyni az események fölött, úgy erre rá van kényszerülve. Nem kell tehát azon csodálkoznunk, ha az amerikai magyar újságok fhár nem is úgy néznek ki, mintha Amerikában íródnának, hanem inkább mintha csak Magyarország külföldi tudósítói lennének. És ez áll minden amerikai magyar újságra. Vegyünk csak elő néhányat névszerint. Ott van az Amerikai Magyar Népszava, naponta tömve van magyar hírekkel, melyekhez trimmingül szolgálnak a Horthyt szolgáló vezércikkei. Amióta ez az újság fönáll, állandóan a magyar kormányok szubvenciós képviselője volt. Ez az első eset, hogy a magyar kormánytól nem kapnak koncot. Hát persze, hogy nekik csapnivaló rossz a mostani kormány. Annyira rossz, hogy a szubvenció megvonása miatt, állítólag már is piacra tették a Népszavát és lázasan keresnek vevőt, persze elég pénzzel. Ha meg lesz az uj vevő, teljesen uj átformálás alá számítják majd tenni a Népszavát, ahol aztán az idemenekült és leginkább irói állást kereső léhütők uj aktivitást nyernének. Ettől viszont a Népszava élén álló mostani léhütők rettegnek. Lehetséges, hogy emiatt szakadás lesz közöttük, de a magyar változások elleni támadásban továbbra is egységesek fognak maradni. Ott van aztán három katolikus újság, melyeket egy kalap alatt a papi reakció legsötétebb dum-dum lövegjeivel eresztenek az amerikai magyarok közé. Ezek a Magyarok Vasárnapja, a Jo Pásztor és a Mi Lapunk, mint három jó madár egyhuron pendülve egyáltalán nem válogatósak a hazugság terjesztésében, a magyar uj rendszer ellen. Ezek még véletlenül sem közölnének le egyetlen sor hirt sem, melyet a mostani változás java- ra lehetne elkönyvelni. Ezeknek az újságoknak a papi szerkesztőit is meglehet érteni. Utóvégre a katholikus egyháztól elvettek 8 százezer hold földet és még hozzá az egyházat teljesen elválasztották az államtól. Csak természetes, hogy ezek az újságok mindenkit kommunistának keresztelnek el, akije az ily aktusokat helyeslik. Még a saját papjaikat is kommunistáknak nevezik, akik a magyar kormány akcióban részt vesznek. Ezeknek a papoknak az lett volna a jó változás Magyarországon, ha még több földet adtak volna az egyháznak és még kevesebbet a népnek. Amilyen hangosak most a magyar kormány ellen, olyan hangosak lennének akkor mellette. Az itt felsorolt négy újságnak a nyomán van körforgásban az amerikai magyar reakció, hol vadabb, hol szelidebb formában mintegy 40 hetilappal. A másik napilap a clevelandi Szabadság se hideg, se meleg jelzővel lehet díszíteni! Habár van nekik néhány liberálisnak nevezhető íróik, nagyobb százalékban a reakció felé kacsingatnak, mert hát üzlet-üzlet. Ha bármilyen változás is lenne akár itt, vagy odaát, nekik nem kellene nagyot ugrani egyik oldalra sem. Ha igy inkább csak félszem- me4 pillantottunk az amerikai újságok nagy tömegére és arra a helyzetre, melyet a magyar ügyekkel való nagymérvű foglalkozás előidézett, nézzük csak legalább félszemmel az amerikai magyar munkássajtót. Sajnos itt már többesszámban nem lehet napilapokról beszélni, sőt a hetilapokról is alig többesszámmal. Mint tudjuk a Magyar Jövő az egyetlen napilap, de ezt az újságot is csak részben lehet munkás napilapnak nevezni, dacára annak, hogy a reakciós sajtó kommunistának nevezi. Tény az, hogy minden tikentetben támogatja a kommunista párti taktikát, de ugyanúgy támogat olyan megmozdulásokat is, melyek távol állanak a munkás(Folytatás a 8-ik oldalon) HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM ___________ CLEVELAND, 1948 APRIL 17 NO. 1524 SZÁM Színváltozás
