Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-04-10 / 1523. szám

i oldal

1948. április 10. .

Egyről-Másról

(Folytatás a 2-ik oldalról)

Jászi professzor nem politikus és nincsennek ily vágyai. Miért tehát ez a defetista hang ?

Hogy őszinték legyünk, a mi ideálunkkal sem egyezik meg 100 százalékban, ami Magyarországon és más országokban történik, pedig mi százszázalékos marxistáknak valljuk magunkat és a mi törekvésünk nem reformálni a kapitalista rendszert, hanem azt az Ipari Demokráciával helyettesíteni, de ennek előfeltételei vannak. Ehhez elengedetlenül szükség van a munkásság egy jelentékeny osztály és céltudatos — szervezetére amelynek a kapitalista rendszer keretein belül kell már kiépülni.

Meg volt-e ez magyar vagy bármely más országban az ösz- szeomlás idején. Sajnos nem! És mivel a munkásság nem készült fel a javak termelése es szétosztása irányításának átvételére, az államnak kellett azt átvenni. És a körülmények csak két utat hagytak nyitva szamukra: vagy azt amelyen haladnak, vagy a régi rendszert.

Vájjon komolyan hiszi-e Ja- szi Oszkár és a vele egy véleményén levők, hogy a 25 eves Horthy nyilas fehérterror uralom és a pár éves Hitler-Szállasi náci uralom után lehetséges volna ma Magyarországon érvényesíteni az ő általuk elképzelt demokráciát”? Az idő teljesen kimosta az emlékezetükből az 1918-19 évi eseményeket?

Scheidemanék megkíséreltek a “nem-marxista szocialisták álmát megvalósítani Németországban az 1920-as években es a junkerizmus elsöpörte okét Jött Hindenburgh és utána Hitler.

Magyarországon ma nem kellenének évek, csak ^ hónapok, vagy hetek, hogy a nácizmus diadalmaskodjon. Már nem kellene nevelni a terroristákat, azt elvégezték 1919 és 1945 között. Nem kellene más, mint a Jászi féle “nem-marxista szocialista demokráciát” bevezetni és a Marko ucca lenne ismét a kormány székhelye. A Duna vir ismét a liberálisok, nem-marxista és marxista szocialisták és kommunisták vérétől volna piros és ezrek jutnának Jászi sorsára — feltéve, hogy alkahnuk volna emigrálni.

Volt barátai, akik nem az oberlini katedráról nézték az eseményeket, hanem ott voltak és vannak és részesei az ottani életnek, tudják, hogy mit cselekszenek.

AZ ÜZENET befejező részében pedig Jászi Oszkár a következőkép elmélkedik: ‘Többször kellett ilyen gondolatokkal is küzdenem a jobboldaliakkal szemben. Igyekeztem meggyőz- ni őket egy belső forradalom el- lentállás lehetetlenségéről és mindenek felett arról, hogy Amerika nem csak nem akar háborút, de minden áldozatra kész, hogy az atomháború borzalmait elkerüljük. ^ A legjobb amerikaiak közös célja, partku- lömbség nélkül az, hogy a nyugati demokráciák visszanyerjek régi gazdasági erejüket és hogy egy magasabb egységbe tömörüljenek, egy újfajta federáció- ba, közös kulturális és gazdasági céljaik megvalósítására.

“Már pedig nem az orosz érdekszféra ellen. Ellenkezőleg, Marshall külügyi államtitkár tervének lényege: nyitva tartani az ajtót úgy Oroszországnak, mint szövetséges államainak, hogy mint egyenrangú felek lépjenek be a demokrata federá- cióba, mihelyt megértik annak kölcsönös előnyeit és a világbékét őszintén akarják. A Marshall terv és egy nyugati fede- ráció rövid időn belül végetvet- ne Európa mai éhségének és megnyitná az alkotó munka lehetőségét a Nemzetek Szövetségén belül.”

Nagyon csodálkozunk azon, hogy Jászi professzor ezeket bemerte mondani a mikrofonba akkor, amikor szemeink előtt játszódik le a legveszettebb, a leghisztérikusabb uszítás Oroszország és a vele szövetségben levők ellen. Ki hiheti el, hogy a “legjobb amerikaiak pártkü- lömbség nélkül” közös célja egy újabb háború elkerülése. Ha szabad kérdeznünk: kik azok a

“legjobb amerikaiak?” Mert ha tényleg vannak ilyenek, akkor azok hangja hiányzik a hivatalos közegekből. Talán nem tudná azt Jászi Oszkár, hogy ma aki a háború ellen szót mer itt emelni — legyen az tudós, politikus, vagy csak egyszerű munkás — az rögtön “kommunista” bélyeget kap? Felsoroljunk neveket? Wallace, Condon, Einstein és mások — nem eggyek, hanem ezrek.

Kit tehát azok a “legjobb amerikaiak” talán a törvényhozók. Éppen a napokban fogadta el a kongresszus, hogy Franco fasiszta spanyol kormányát is részesíteni kell a Marshall

terv által nyújtandó segítségben. Vagy talán Truman elnök, vagy Marshall külügyi államtitkár? Azok a legfőbb intézői a háborúra való uszításnak.

Abban azonban igazat adunk Jászi Oszkárnak, hogy ezek a “legjobb amerikaiak” mindent elkövetnek, hogy a “nyugati demokráciák” visszanyerjék “régi gazdasági erejüket” amit úgy akarnak elérni, hogy visszaállítsák a kapitalista rendszert régi terror uralmával és biztosítani a korlátlan kizsákmányolást örökidőkre. És ebben úgy a liberálisok, mint szocialisták és szociáldemokraták is segítségükre vannak.

TUDJUK, hogy nehéz megérteni Jászt Oszkárnak és társainak az ily gondolkodást és a tények ily meglátását. A magyar- országi munkásság azonban nem akarja az 1919 évi események megismétlődését — és mi sem. Abban sem egyezünk meg a “nem-marxista” szocialistákkal, hogy az volna a munkás- osztály felszabadulási harcának a végcélja, hogy a képviselői és miniszteri bársonyszékekig eljussanak és ott aztán megálljunk. Nekik lehet ez “demokrácia”, nekünk azonban nem. Az az idő már elmúlt,' amikor a munkásság azzal is megelégedett, hogy Kossuth ideáljait megvalósítsa. Ma már nem a jobbágyság felszabadítása és független Magyarország a cél, hanem a kizsákmányolás, a háborúk és a munkásosztály nyomorának és szenvedésének (kozó j át a kapitalista rendszert megszüntetni és helyette az Ipari Demokráciát megteremteni.

Tudjuk, hogy ez nem egyezik meg Jászi Oszkár és társai felfogásával, de megállítani úgy sem tudják, csak megnehezítik ha hátbatámadják azokat, akik megfelelőbb eszközök hij.j án, csak úgy tudnak ma előre haladni, ahogy a magyarországi testvéreink haladnak.

Az olasz választások

(Vi.) Eddig nem tartották oly fontosnak egyetlen külföldi országban a választásokat, mint most az Olaszországit az amerikai urak és politikusok^ mintha csak a világ sorsa azon dőlne el.

Mi tudjuk, hogy nem azon fog eldőlni, sem jobbra sem balra. Ámbár nagyon fontos, hogy az olasz népet megtudják-e vásárolni azon a 860,000,000 dolláron, melyet a Marshall tervezetből ígértek nekik. De az olasz nép sorsa azon dől el, hogy milyen erősen vannak szervezkedve a munkán, mennyire osztálytudatosak és készek lesznek-e cselekedni, minden reakció és terror ellen megvédeni magukat és szervezeteiket. Éppen ettől félnek legjobban úgy az amerikai mint az olasz urak, emiatt sietnek az útleveleket készenlétben tartani és vagyonukat amerikai dollárokra váltani.

Ez a nagy izgalom, melyet a tőkés rendszer védnökei, szócsövei mutatnak, alapos és kevésbé hiresztelt jelentések miatt történnek. Olyan helyezetjelen- téseket kapnak, melyek őket

nyuglatallán teszik, de azokat a nagy tömeg előtt elhallgatták. Ámbár egyeseket kiadnak, burkolt, leplezett formákban, ezek között van az a hir, hogy a gazdagok útleveleket szereznek be, tömegesen akarnak onnan elszaladni. Vagyis akik ott vannak, nem hiszik, hogy akár a közép utasok, akár a reakciósok kapnának többséget a 18-iki választásoknál. így hiába a sok reménykedés, jóslás az itteni szakértőktől.

Drew Pearson is, aki ott járt és sok barátot szerzett a közép utasok között, ilyen riasztó híreket kapott és egynéhányat leirt rovatában. Ezek között azt Írja, hogy “a csehszlovák események következtében tömegesen szaladnak a vörösök szekere után, arra akarnak felkapaszkodni, még idejében, azt számítva, hogy igy érkeznek be a kormányhivatalokba.”

A Garibaldi front (a vörös front) azt Ígéri, hogy a nagybirtokokat felosztják az azt megművelő parasztság között, ha ők nyernek. Ebből azt is következtetik, hogy akik erősen J

dolgoznak a vörös front érdekében, azok lesznek elsők az ilyen földosztásnál.

Valamint azt is kitudják mutatni az olasz munkáspártok, hogy ha ők nem nyernek, akkor nem a munkásság fog kapni abból a 860 millió dollárbél, hanem csak a gyárosok, a bankárok és a szállító eszközök tulajdonosai, nekik csak a morzsák jutnak és esetleg tovább dolgozhatnak majd a nagybirtokokon, a.gyárakban, amikor szükség lesz rájuk. Tehát akkor nem változik semmi, marad minden ilyen rossz és bizonytalan mint mostan.

A FÖLDOSZTÁS

legjobban igzagtja az olasz parasztságot, akik sok milliós tagsággal rendelkeznek és most a nagybirtokosok kénye-kedve szerint juthatnak munkához, vagy kenyérhez. Minden ilyen nincstelen parasztnak, minden országban legkedvesebb álma, vágya volt a földet magáénak mondani, melyen dolgozik. Az olasz paraszt ezt csak úgy kaphatja meg, ha a “Garibaldi erős többséggel, hogy megkezd- front” kerül hatalomra és elég hesse a földosztást és örök levelek adását.

Amig az amerikai tőkés osztály és a reakciót szolgáló papság minden országban a földmü- keresztül reméli megvédeni ha- vesekre támaszkodik, azokon talmát, meg sem Ígérheti, vagy adhatja meg azoknak éppen azt, melyre' legjobban vágynak, a földet. Amig a képzettebb ipari munkásság is a gyárak és más termelő eszközök társadalmosi- tását követelik már évtizedeken keresztül, igy öntudatos szervezkedéssel és akciókkal már tisztán látja a helyzetet és cselekedni is tud, de föltétien szükséges, különösen olyan országban, ahol a népnek többsége földmunkás, hogy azok között is találjanak elegendő megértésre, segítségre. És ezt legjobban a földosztással érhetik és érték el már több helyen.

Ha ez nem sikerül most, majd jobban harcolnak, szervezkednek és fog sikerülni a közel jövőben. És azért nem a mostani választásokon fog eldőlni a világ, vagy Olaszország sorsa, hanem a munkásság szervezkedésén és öntudatán. Mert csak is azzal lehet lesz őket kielégíteni, ha a földet oda adják nekik, meg a gyárakat, üzemeket. Ezt a középutasok nem adhatják.

Megoldást a mai rendszer keretein belül nem találnak. Ha nem most, ezen évben, akkor más évben lesz a végleges leszámolás, vagy egy újabb, de a munkásság részére több sikerrel kecsegtető polgárháború.

Vandenberg michigani szenátor véletlenségből elszólta magát, meg mondta a közismert igazságot Chiangról és kormányáról, hogy korruptak és tehetetlenek. De ezt rosszkor tette, éppen mostan akarnak Chiang- nak 600.000.000 millió dollárt adni. így arra kényszeritették, hogy vonja vissza az igaz kijelentést. Mr. Vandenberg most nyilvánosan szánja-bánja, hogy eljárt a szája.

i- K VI i t\ A í*