Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-04-10 / 1523. szám
1948. április 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal KÉRDÉSEK az elnököt (és igy az adminisztrációt), hat évre a szenátorokat, két évre a képviselőket. Bármilyen nagy és fontos uj kérdés merül fel, a népnek nem lehet az akaratát érvényesíteni szavazás által. (Például a Truman doktrína, a Marshall Plan, stb.) Egy másik fogyatékosság az amerikai demokráciában különösen a munkásokat érinti. Bizonyos ideig kell egy helyen tart- tózkodni, hogy szávazhasson valaki. Jobban mondva, lakóhelyet kell fentartani. így a munkások milliói veszitik el szavazati jogukat, különösen általános munkanélküliség esetén. Vannak munkások, akiknek állandóan kell vándorolni. Viszont olyanok, akik tudnak lakást fentartani, utazhatnak és távol lehetnek egész éven át, mégsem veszitik el a szavazati jogukat. Ebből az egyetlen egy körülményből is kezdjük látni, hogy a demokrácia még nem jelent egyenlőséget a jogok élvezésében vagy gyakorlásában. De más és nagyon fontos dolgok is hozzájárulnak az egyenlőtlenség súlyosbítására. Például, a választási harchoz, a propagandához rém sok pénz kell. Csak egy ilyen kis hetilap kiadása, mint a Bérmunkás tekintélyes összegbe kerül. Nyilvánvaló, hogy a vagyonos osztály már eleve előnyben van a szegények pártjával szemben. A munkáltató a munkással szemben szintén fölényben van, különösen ha a munkások szervezetlenek és tájékozatlanok. Például egyik leghatásosabb fegyverük volt a Republikánusoknak az a fenyegetés, hogy ha a Demokrata párt fog győzni, akkor le kell csukni a gyárakat. Mindezeket a fogyatékosságokat felismerve, mégis el kell ismerni, hogy még igy is az elnyomott vagy a szegényebb osztálynak az előnyére van a polgári demokrácia, még ha korlátolt szabadsággal bir is. Hosszan lehetne bizonyítani, hogy az osztályharcban a munkásosztály a demokrácia és a polgári szabadság kiszélesítésére, kimélyitésére törekedett — kénytelen volt arra törekedni. Ellenben az uralkodó osztály annak a megszorítását szorgalmazta. És végül el kell ismerni, ha nem vagyunk vakok elfogultságunkban, hogy szinte hihetetlen az a szabadság, amellyel itten Amerikában az “elnyomott” osztály nyíltan hadat üzenhet az “uralkodó” osztálynak, hogy meg akarja és meg fogja “dönteni”, el fogja “törölni” esetleg “forradalom”-mal. Abban az esetben, ha a “megdöntők” és “eltörlők” jutnának a hatalomra, vájjon megengednék-e a megdöntőiteknek, hogy ellenforradalmi propagandával és akcióval törekedjenek a szocializmust megdönteni vagy eltörölni ? Következő számban ezt a kérdést fogjuk tárgyalni. Y. Palesztinái munkásmozgalom (Folytatás az 1-sö oldalról) DEMOKRÁCIA “Demokrácia” a szó szoros értelmében nép uralmat jelent, ellentétben például autokráciával, ami egy egyén uralmát jelenti. A nép uralmának az érvényesülésére szükséges volt szavazati jog minden egyén számára, a különféle közügyi kérdéseket illetőleg. Mint hogy célszerűnek bizonyult a képviseleti rendszer, tehát a nép képviselői megválasztásában szintén szavazati jog volt szükséges minden egyén számára. És amennyiben alapvető emberi tulajdonság az, hogy nem látunk, hallunk, érezünk és gondolkodunk egyformán, nem is határozhatunk egyöntetüleg a különféle közügyi (vagy más egyéb) kérdésekben. Tehát alig akad olyan kérdés, amelyben még csak 90 százalék többséget lehetne kapni, nem beszélve 100 százalékos egységről. Következőleg, a nép uralom valójában a többség uralmát jelenti. A többség határozatát el kell fogadni a kisebbségnek is. Tehát a demokrácia nem jelent abszolút szabadságot, még a legideálisabb formájában sem. Sőt a demokrácia alapján nem lehetetlen a fejlődés vagy mondjuk a változás megakadályozása. Ha a többség — a pillanatban uralkodó többség — a határozatát megváltozhatatlan- nak jelenti ki, amely ellen érvelni sem szabad, szavazás alá a jövőben nem lehet hozni, akik pedig még is beszélnének ellene, azok már eleve bűnösök, mondjuk “hazaárulók” vagy “rend- felforgatók” és igy likvidálan- dók. Ebben az esetben a demokráciát valójában zsarnokságnak lehet nevezni. Ezzel szemben a demokrácia lehet olyan,■ hogy a többség határozatát nem kell végérvényesnek tekinteni, bár be kell tartani, amig érvényben van. A kisebbségnek szabadsága van azt mondani továbbra is, hogy a többség határozata helytelen és joga van a többséget meggyőzni és megnyerni saját oldalára, úgy, hogy a mai kisebbség holnapi többség lesz. Ha egy “demokráciában” nincsen meg ez a szabadsága a kisebbségnek, vagy másszóval az ellenzéknek, akkor a békés haladás majdnem teljesen lehetetlen. Ha ez a szabadság meg van, elértük a civilizáció, a haladásában azt a kort, amely feleslegessé teszi az erőszak alkalmazását, hogy további haladást tegyünk minden téren. Természetesen ez magával hozza a mindenkori pillanatnyi többség bukásának a lehetőségét és igy a kisértés nagy 'arra, hogy a pillanatnyi többség dogmává fagyassza a határozatát és uralmát. A történelemben láttuk, hogy egy jól szervezett kisebbség is sokáig megtarthatta uralmát és megtudott akadályozni változást. POLGÁRI DEMOKRÁCIA Annak idején a fejlődő iparos és kereskedő polgárok szükségét érezték a demokráciának, hogy szabadabban érvényesülhessenek úgy gazdaságilag, mint politikailag. A munkássággal és a félig vagy egészen jobbágyság keretében élő fölművesekkel egységfrontba szervezve kivívták a demokráciát. Legtöbb országban véres, erőszakos forradalomra volt szükség, hogy kivívják. Amikor a demokrácia alapján és más fontos tényezők folytán uralkodó osztály lett az iparosok és a kereskedők csoportjából, amit azután kapitalista osztálynak neveztek, ez az uj uralkodó osztály megkísérelte a polgári demokráciát megnyirbálni. A munkások és a szegény parasztok különféle módon'' ki voltak zárva a demokrácia gyakor lásából. Magyarországon például egy bizonvós összegű adót kellett fizetni, hogy valakinek szavazati joga legyen. Viszont aki egy bizonyos összegnél többet fizetett, annak több szavazata volt. Azután, amennyiben a választás nem volt titkos, az “ellen- zék”-et a “kormánypárt”-iak hamarosan megbüntethették gazdasági eszközökkel. (A munkást elbocsátotta az alkalmazója, a közszolgálati munkásoknak a helyzetét megnehezítették, az előmenetelét megakadályozhatták, stb. stb.) Az Egyesült Államokban, ahol a pqlgári demokrácia talán a legjobban megközelíti az ideális formáját, szintén vannak megszorítások. És itt majdnem mindenki az úgynevezett szavazati adóra (poll-tax) gondol, ami csak néhány államban van • érvényben és aránylag véve, csekély összeg. Ennél sokkal hatásosabb alkotmányos formák vannak arra, hogy a nép többsége az akara- ratát ne érvényesíthesse. Például, az a tény. hogy a szenátusban nem egyszerű, hanem két-harmad többség kell bizonyos dolgokban változást tenni. Ennél még súlyosabb az, hogy az elnök az egyszerű többséggel hozott törvényt megvétózhatja. De mindennél súlyosabb az, hogy a kilenc emberből álló legfelső biróság, az esetleg egyhangúlag hozott és az elnök által aláirt törvényt “alkotmányelle- nes”-nek ítélheti és igy hatályon kívül helyezheti. Na most előfordult, de nem egyszer, hogy a kilenc közül csak öt talált egy törvényt alkotmány ellenesnek és négy nem tehát egyetlen egy ember véleménye mellette vagy ellene döntötte el a kérdést. Egy másik alapvető hibája az amerikai polgári demokráciának az a tény, hogy a népnek nincs alkalma a kérdések felett szavazni. Angliában és Franciaországban például egy fontos kérdésben a kormánypárt megbukhat amennyiben a parlamenti többség “bizalmatlanságot” szavaz meg. így uj választás lesz, melyben a vitás kérdés, nem a jelöltek szépsége vagy jósága felett szavaznak a polgárok. Mi négy évre választjuk meg szervezetlen, nagyon is kizsákmányolt arab munkásság nyújt. Ezért a zsidó munkások az arab munkások problémáját magukénak tekintették. A zsidó szervezett munkásság arra törekszik, hogy az arab munkásokkal ke- zetfogva, egyenlő jogok alapján építsék közösen a jövő társadalmát. Ezért a szakszervezetek már a 20-as években megnyitották kapuikat az arab munkásoknak. Mindazon gazdasági harcokban, amit a HISTADRUT (a palesztinai szakszervezetek neve) folytatott, egyenlő fizetést követeltek úgy a zsidó, mint az arab munkások részére. A Palesztinai Labor Liga révén eddig már több mint 5000 arab munkást vontuk be a szak- szervezetekbe. Mi tanítjuk az arab munkásokat arra, hogy mint munkásoknak mihez van joguk a saját környezetükben. A mi szakszervezeti munkánk következtében Palesztinában az arab munkások, — szakképzettek éppen úgy, mint a napszámosok, — 200-500 percenttel magasabb béreket kapnak, mint a többi arab munkások hasonló munkákért a független arab területeken. KIVÍVOTT ELŐNYÖK A mi szervezkedési munkánkat megelőzőleg az arab munkások semmit sem tudtak a 8 órás munkanapról, vakációról^ vagy munkafelmentésről betegs é g esetén, kollektív szerződésekről, kompenzációról és más hasonló olyan jogokról, amik megilletik a munkást. Mi tanítottuk őket erre az arab nyelvű “Hanqua- qat at-Amr” nevű lapunkon keresztül és az egész Közép-Keletre kiterjedő nevelő munkaprogramunk révén. Nehéz feladat ez és azonkívül veszedelmes úgy a zsidó, mint az arab munkásokra, mert az arab feudális lordok el akarják nyomni a munkásmozgafmat. A Histadrut több az egyszerű szervezetnél. A union aktivitáson kívül még nagymérvű szövetkezeti mozgalmat és gyarmatosi- tási mozgalmat is tartunk fenn. Építünk, nevelünk, intézzük a szállítást, pártoljuk a sportokat és védjük ezen intézményeinket. Köszönettel vesszük az amerikai munkások érdeklődését és támogatását. Reméljük, hogy a testvéries érzet és a szolidaritás a jövőben még fokozottabb lesz. És reméljük azt is, hogy az amerikai szervezett munkások erkölcsi ereje támogatni fogja az Egyesült Nemzeteknek a független palesztinai zsidó államra vonatkozó határozatát. Mihály román királyt kétféle módon fogadták Detroitban. A polgármester leánya románná lett miatta, vagyis azzá öltözöz- tették. A román munkások meg demokraták lettek és királyság ellenes táblákkal piketeltek ellene. “Wall Street az olajat, Mihály a trónt akarja”, “Távozz innen ^Mihály, ez köztársasági ország” — hirdették a tüntető táblák.
