Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-01-10 / 1510. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS t 1948. január 10. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2.00 One Year ........ $2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ---------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _______________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE »<SB»42 A fasiszták felbátoritása Közel kétheti tárgyalás után olyan hihetetlen enyhe Ítélettel nyert befejzést az a bünper, amit Los Angelesben folytattak az American Legion, Glendale csoportjának tagjai ellen. Mint ismeretes, a Los Angeleshez tartozó Glendale városrészben a demokrata párt néhány olyan tagja, akiket bántott pártjuk jelenlegi gyors jobbra tolódása, gyűlésre jöttek össze november 14-én egyik tagtársuk lakásán. A gyűlésre betörtek a legionáristák, fenyegető állást foglaltak el és a vezetőjük ezt a rövid beszédet mondotta: Figyelmeztetünk benneteket, hogy Glendaleben nem tűrünk semmiféle PCA (Progressive Citizens of America) gyűlést. Tíz percet adunk, hogy haza takarodjatok! Felejtsétek el ezt a gyűlést és adjatok hálát az istennek, hogy Amerikában éltek. Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy ez az utolsó figyelmeztetésünk! Amikor a lakástulajdonos tiltakozott, hogy ez nem PCA, hanem demokrata gyűlés, a legionáristák vezető'je mellbevágta, amivel mutatták, hogy készen állnak a vérengzésre is. Miután a durva támadók közül többet felismertek, feljelentették őket és kétheti olyan tárgyalás után, amit úgy a helyi mint az országos sajtó csaknem teljesen ignorált, Kenneth A. White nevű biró oly enyhe ítéletet szabott ki, amely valójában felhívás arra, hogy az amerikai fasizták folytassák ezt a tipikus fasiszta gangszter módszert. A tárgyalásnál kiderült, hogy a politikai szabadságjogok ily durva eltiprását célzó támadást a helyi újság volt tulajdonosa irányította és ő volt az is, aki tettlegességre is vetemedett. Mégis ez a H. C. Burkheimer nevű most már kimondottan elismert fasiszta “führer” csak 150 dollár büntetést kapott. Hogy a büntetés nagyobbnak tűnjön fel, a velük rokonszenvező biró 30 napi börtönt irt elő arra az esetre, ha az elitéit nem fizetné meg a pénzbírságot. És igy szólt az ítélet minden további vádlottra is, de aránytalanul kisebb összegre. A legtöbben csak 25 dolláros büntetést kaptak, amit a biró azonnal “felfüggesztett”, az az elengedett. Ez az ítélet valóban nem más, mint uszítás arra, hogy a szuperpatrióták csak folytassák tovább az amerikai szabadságjogok ily durva eltiprását, mert amikor a törvénysértést ily nyilvánosan rájuksütik, lesz elegendő biró, aki úgy bünteti őket, hogy az a büntetés inkább dicséretnek hangzik. De ugyanakkor azt is láttuk, hogy a sajtó csaknem agyonhallgatta ezt a dolgot, vagy legalább is lekicsinyeltette úgy, mintha teljesen jelentéktelen esemény lett volna. Pedig ez a glendalei dolog nem volt valami jelentéktelen ese-1 mény, hanem merész próbálkozás az amerikai fasiszták részéről! s miután úgy a sajtó, mint a bíróság megadta nekik azt a támogatást, amire számítottak, el lehetünk készülve, hogy az ilyen dolgok most már mind gyakrabban fognak megismétlődni. Most csak a demokrata párti klub gyűlését verték szét, hóinak már a kommunista vagy szocialista gyűléseket látogatják meg és holnapután sorra következnek a munkás unonok gyűlései is. Sorra következnek, ha a munkásság nem lesz résen és nem törekszik arra, hogy szervezett erejével állandóan készenálljon az ily durva támadások visszaverésére. Hitlert utánzó politikusok A Bérmunkás hasábjain már többször irtunk arról, hogy a jelenlegi munkás és oroszellenes hangulatot felhasználva egyes szövetségi törvényhozók miként ragadtak magukhoz olyan hatalmat, amelyhez a törvények értelmében semmi joguk sincs. Erre tipikus példát szolgáltat az alsóháznak az a bizottsága, amelyet az amerikaiatlan cselekedetek megvizsgálására küldtek ki. Ez a bizottság az ezen, szinte ártatlannak látszó megbízatás alapján nem csak vádol, hanem mindjárt keményen bünteti is azokat, akiket ily célra kiszemel. Az Egyesült Államok alkotmánya és törvényei pontosan megszabják a szenátorok és a kongressmenek működési körét, ami csak a törvények hozásából állhat. A bizottságok vizsgálatainak a célja az, hogy az igy nyert adatok alapján javaslatot terjesszenek a kongresszus elé. Az “Un-American” bizottság azonban összejátszva az ország reakciós erőivel, előbb átvitte a köztudatba, hogy a “vörösek”, vagy a velük szimpatizálók, akiket a “fellow travelers” (társutazók) név alá foglalnak, veszedelmes felforgatok, rombolók, szabotálok, bombavetők, gyilkosok, stb., akiket ki kell küszöbölnünk társadalmunkból. Most aztán csak rámutatnak a nekik vakon nem hódoló egyes emberekre, hogy vörös, vagy társutazó s ha az illető alkalmazott valahol, akkor követelik, hogy küldjék el munkájából. Ezt a követelést a velük egyhuron pendült munkáltatók készséggel teljesitik. Bármennyire gyalázatos is ez a dolog, Clare E. Hoffman, Michigan államba való republikánus párti képviselő még az “Un- American” bizottságot is felüli módon igyekszik terrorizálni azokat, akik bírálni merik a törvényhozók működését. Hoffman az alsóház munkaügyi bizottságának az elnöke. Ezen bizottság működéséről nem valami hízelgő módon irt Alfred Friendly újságíró a Washington Post lapban, mire Hoffman a bizottság elé idézté és követelte tőle, hogy nevezze meg, kitől kapta információit. Az ujságrió természetesen ezt megtagadta, mire Hoffman kijelentette, hogy vádat emel ellene a “kongresszus megsértése” címén. Másszóval ez a kis Hitlerfiók azt a “szent és sérthetetlen” jogokat követeli magának, amit a monarchiákban a királyoknak adtak valamikor. Szerinte az amerikai törvényhozókat már nem szabad kritizálni, bármilyen népellenes cselekedeteket visznek is véghez. Hoffman azt a jogot, hogy bárkit is a bizottság elé idézhet, úgy értelmezi, hogy mindjárt mindenkit meg is büntethet. Erről a Hoffman képviselőről közismert dolog, hogy már a háborút megelőzőleg is a fasiszták kedvenc szónoka volt. Beszédeiben állandóan Rooseveltet és Stalint szidta, mint tették a fasiszták világszerte. Beszédeit és nyilatkozatait prominens módon hozták az amerikai fasiszta publikációk és amikor a kormány hüt- lenségi vádat emelt az amerikai fasiszták ellen, Hoffmanban találták a legagilisabb védőjükre. Nem csoda tehát, hogy Gerald L. K. Smith, az egyik közismert amerikai fasiszta igy mutatta be a detroiti gyűlésen: “Valóban igen nagy örömömre szolgál, hogy Hoffman képviselőt én mutathatom be . . .” Nekünk azonban egy cseppet sem szolgál örömünkre, hogy ilyen politikust kell bemutatnunk a Bérmunkás hasábjain, de szükségesnek tartjuk, mert érthetővé teszi, hogy a politikus fogalom manapság már miért lett azonos a tisztességtelenség fogalmával. HETI KRÓNIKA (Folytatás a 1-sö oldalról) hogy volt alkalmuk a Medical Association konvencióján részt- venni, melynek 41 éves fönállá- sának történetében ez most történt meg először. Mindenesetre jellemző, hogy az intelektuális elemek körében is mennyire meg van a néger gyűlölet, amit egyes orvosok ezen a gyűlésen kihivó viselkedésükkel tanúsítottak. Ezek a “demokrácia” nevében a szellemi lincselők táborába tartoznak, mig a southi tudatlanak, a tényleges néger lincselők az ilyen szellemi értelemnek a gyakorlati végrehajtói. Ha az orvosok nem tudják megérteni azt, hogy az emberek bőrének színe nem képezhet társadalmi mértéket ember és ember között, akkor hogyan értsék meg azok a southi vadállatok, akik csak annyit tudnak, hogy a négereknek nagyobb rabszolgáknak kell lenniök, mint ők saját maguk. A Freedom Train útját megelőzték azok a munkásszervezetek, melyek nem a távoleső vasúti állomásokon hirdették a demokráciát, hanem bent a gyárakban és kint a földeken, ahol fekete és fehér munkás együtt huzza az igát a southi iparbárók érdekében, akiknek egyforma joguk van, a demokrácia nevében úgy a fehér, mint a fekete munkást kizsákmányolni. Az igazi Freedom Train az egységes munkásszervezkedés vasútvonalán halad, melynek végállomása az Egy Nagy Szervezet és célja az ipari demokrácia, mely nemcsak a fehér és fekete munkások egyenjogúságát hirdeti, hanem társadalmi egyenlőséget a kizsákmányolás jogának megszüntetése által. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakservezeteket ^trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépitett szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL?” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend- !zert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a. bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedésnel sv társadat»» ♦óraíul'vln»» hofolipín
