Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-04-03 / 1522. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. április 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ............. $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ............... 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás aivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Militarista politika ■----------------- I Truman elnöknek az Egyesült Államok kongresszusához in­tézett azon beszéde, amelyben az általános katonai kiképzés és az ideiglenes sorozást elrendelő törvények azonnali meghozását kérte meglepő nyíltsággal árulta el, hogy az amerikai külpolitikát most már teljesen a militaristák irányítják. Nem csoda tehát, hogy világszerte nagy ijedelmet okozott ez a beszéd, mert közis­mert dolog, hogy a militaristák által vezetett politika eddig még mindig háborúkhoz vezetett. Már pedig úgy véljük, hogy úgy az Egyesült Államok, mint a világ többi népeinek is elegendő volt két borzalmas világháború egy generáció életében. Hiszen még az első világháború pusztítá­sait sem tudták teljesen kijavítani, az adósságait még ma is fize­tik és rokkantjait még ma is uagy számmal látjuk, nem is beszél­ve az utolsó háború hasonló, csak jóval nagyobb méretű pusztí­tásairól és ime, a militaristák máris készenállnak, hogy az újabb, minden iddiginél pusztitóbb és borzalmasabb háborút zúdítsanak az emberiségre. A militaristák politikai elve a kardcsörtetés, az erő mutoga­tása. Igjy nevelik őket már gyermekkoruk óta. A vitás kérdések megoldásánál nem törekszenek az igazság keresésére, mert azt tartják, hogy az erősebbnek van igaza. Ez a politikai elv, amit az angolok a “show of force” kifejezéssel jeleznek, évezredek bizony- - sága szerint még mindig háborúkhoz vezetett. És miután Amerika külpolitikáját ma teljesen a militaristák irányítják, a békére vá­gyó világnak valóban komoly oka van a nagy ijedelemre. Mi, egyszerű emberek általában nem értjük és nem tudjuk, hogy miért is van olyan nagy szükség erre a kardcsörtetésre? Mi és honnan jön az a nagy veszedelem, amely az Egyesült Államok népének a függetlenségét, szabadságát és jólétét veszélyezteti, amelyet már csak a rettenetes atomháborúval lehet elhárítani? De nem csak mi, hanem még a szenátorok sem tudják és éppen az­ért jelen sorok írásának idején az Egyesült Államok szenátusá­nak katonai bizottsága maga elé idézte Marshall külügyminisztert és a jelenleg még nálánál is nagyobb befolyású Forrestal honvé­delmi minisztert, hogy árulják már el ezt a nagy titkot. Végre, ha már a nagyközönség nem is, de legalább a szenátoroknak illene tudni, hogy miben áll az a szörnyű nagy veszedelem, amelyet csak ágyukkal, tankokkal meg légibombázókkal lehet elhárítani? Mert amit eddig hallottunk az túlságosan ködös és amint kö­zelebbről vizsgáljuk, szétoszlik éppen úgy, mint ahogyan a nap fénye felszívja a levegő ködét. Az eddig koncul dobott nagy álta­lános jelszavak szerint a kommunizmus terjedését kell megakadá­lyozni, vagy meg kell akadályozni, hogy az oroszok elnyeljék az egész Európát. Amikor ezen általános jelszavakat félretolva az aktuális tényeket követeljük, rámutatnak a román, a magyar vagy a legutóbbi cseh kormányválságokra. Ugylátszik, hogy az amerikai militaristák felfogása szerínt ezentúl sehol a világon nem szabad kormányt megváltoztatni, sőt még csak bizónyos méretekig újjászervezni sem amerikai engede- lem nélkül. A bankárok és a generálisok által irányított amerikai kormány döntő beleszólást követel magának a világ összes kormá­nyainak az össszetételébe. Hogy az igazság, vagy a népek önren­delkezési jogát hirdető demokrácia nevében joga van-e erre, az nem számit, mert VAN EREJE, amivel keresztül tudja vinni ezt az akaratát. Keresztülvitte eddig Görögországban, Kínában és más álla­mokban. Most pedig már nyíltan hirdetik, hogy ha történetesen a jövő hó 18-án tartandó olasz választások alkalmával a kommu­nista-szocialista pártok győznek, akkor nem fogják engedni, hogy ezen munkáspártok átvegyék a kormányt. Hová lett már az az elv, hogy a nép a szabad választásokban nyilvánítsa akaratát?! Elta­posta a militarizmus vascsizmája. A rendkívül ngyméretü háborús hisztériával el lehet bolondi- tani a nagy tömegeket, de nem mindenkit. Vannak tehát, akik na­gyon jól látják, hogy nem az oroszok erőszakoskodása kergeti Európa és Ázsia népeit 'a régi termelési rendszerük feladására, amelynek a megnyilvánulása az, hogy kormányaikból eltávolítják ezen régi rendszer híveit. Kínában nem az orosz támogatás tartja fenn a polgárháborút, hanem az a tény, hogy a kínaiak már meg­elégelték a nemzeti kormány korrupciótelt kizsákmányoló ural­| mát és millió meg millió szegény kínai hajlandó az életét feláldoz­ni gazdasági és politikai szabadságuk kivívásáért. Ugyan ez áll Görögországra és ugyanezt mondhatjuk Olasz­országra is, ahol most valóban nincsenek oroszok, mégis a föld­reformra vágyó parasztok és a gazdaságilag kizsákmányolt ipari munkások dacára vallásos neveltségüknek olyan tömegesen for­dultak a pápával szövetkezett és az Amerikától is támogatott Gasperi kormány ellen, hogy az amerikai újságírók jövendölése szerint a két munkáspárt meg fogja kapni a 29 millió szavazat többséget. A szavazók “megvásárlására” máris kilátásba helyez­ték, hogy abban az esetben, ha az olaszok “jó fiuk” maradnak, ak­kor visszaadják nekik Triesztet, ami most a United Nations kezé­ben van. Tudvalelő dolog, hogy az egyes területeknek ide-oda való csatolásával lehet legerősebben felizgatni a nemzeti sovinizmust. Ezzel a módszerrel uszították egymásnak a németek Romániát és Magyarországot is; ez a dolog képezte a cseh-magyar ellentétek lényegét is. Lehet, hogy az európai népek egyszer csak rájönnek, hogy a határkérdést mennyire ki tudják használni a leigázásukra s ki fogják küszöbölni ezt a problémát az életükből. * A nagy kardcsörtetésre nincs semmi komoly ok, mint Henry Wallace is kimutatta, mert a népek polgári jogait Amerika korlá­tozza annyira, vagy még jobban, mint a Szovjet Union. A béke megteremtésére szánt Egyesült Nemzetek szervezetét sokkal na­gyobb mértékben rombolja a Truman-Marshall terv, mint az oro­szok gyakori vétója. A kommunizmus elleni azon acsarkodás, hogy vallás és isten ellenes, igazán nem egyeztethető össze a val­lásszabadsággal. Mert milyen vallásszabadság van ott, ahol atom­bombával akarják kényszeríteni a népeket, hogy higyjenek bár­miféle istenben is? És végre liem igaz az sem, hogy az orosz meg az amerikai imperializmus a világpiacok felett veszett össze, mert a szétrombolt európai és ázsiai városok felépítése olyan nagy pia­cot nyújt mindkét országnak, hogy évtizedekig nem tudják a szükségletet kielégíteni. Az érvek azonban mitsem érnek a militaristák előtt. Nekik egyetlen érvük a kard. Természetesen a kard ma már csak képle­tes beszéd s valóban az atombombát és a hasonló fegyvereket ér­tik. Minden militarista elvakultan hiszi, hogy ő külömb kardfor­gató, mint az ellenfele. Az amerikai militaristák is rendületlenül hiszik, hogy csak nekik van atombombájuk, vagy más hasonló tö­megirtó harcieszközük, azért csörtetik olyan merészen a kardjai­kat, azért hajlandók olyan könnyedén megindítani a harmadik világháborút. De hátha tévednek?! A történelem bizonyítja, hogy már sok­szor tévedtek. Gondoljanak csak Napóleonra vagy Hitlerre! És gondoljanak erre most, ámig nem késő! A háború esélyei A floridai vakációjáról hazatérő Truman elnök a csehorszá­gi eseményekre célozva azt a kijelentést tette az első újságírói konferenciáján, hogy “a békében való hite nagyon megrendült”. “De azért,” — tette hozzá, — “fáradhatatlanul tovább kell dol­goznunk a béke érdekében.” Ugyan milyen őszintén és lelkesedéssel dolgozhatik a béke ér­dekében az, aki nem hiszi, hogy még soká fel lehet tartani és még kevésbé hiszi, hogy a háborút egészen ki lehetne küszöbölni az emberiség életéből? A végső katasztrófa felé haladó emberiség igen nagy szerencsétlensége, hogy most, ebben a valóban válságos időkben a világ leghatalmasabb államának irányítása ilyen inga­tag kezekben van. Truman elnök fenti kijelentése annál megle­pőbb, mert az újságírók jelentése szerint még ezt is mondotta: We must have peace because the world coult not stand the self destruction of another great war. (Meg kell terem­teni a békét, mert a világ nem bírná ki még egy nagy háború önpusztitását.) De dacára, hogy ez a háború a világ pusztítását okozhatja, mint mondotta, mégis a megakadályozására annyit sem hajlandó tenni, hogy az ellenségnek bélyegzett másik világhatalom vezető­jével tanácskozásra üljön össze az ellentétek elsimításának meg­kísérlésére. Truman szerint az Uyesmi, — vagyis a nyílt, őszinte tárgyalás nemvezetne eredményre. Ehelyett a béke érdekében csak azt a már évtizedek óta alkalmazott, de még mindig csak az ellenkező eredményt hozó módszert ajánlja, hogy nagy fegyve­res hatalommal félemlitsük meg az ellenfelet. A történelem bi­zonysága szerint ez a módszer még mindig csak a nagyobb és na­gyobb háborúkhoz vezetett. Semmi okunk sincs azon elgondolásra, hogy jelen esetben az örökbékét fogja megteremteni. Truman elnöknek ez a nyilatkozata kétségkívül intelem a vi­lág népéhez arra, hogy készüljünk a vüágkatasztrófára, amely elementáris erővel tör felénk. Csaknem hasonló kijelentést tett Marshall külügyminiszter is, aki arról panaszkodott, hogy Ameri­ka jószándékait mennyire félreértik a külföldön. A “Federal Council of Churches” által rendezett gyűlésen Truman elnök je­lenlétében mondotta: Külügyi politikánkkal kapcsolatban bármit csinálunk is, mindig akadnak olyanok a külföldön, akik félreértenek ben­nünket. A bőkezűségünket és jóakaratunkat gyapuval fogad­ják, amiért aztán mi türelmünket veszítjük és cselekedete­inkben lelassulunk. Igazán bámulatra méltó a külügyminiszternek ez a naiv fel­fogása. Csodálkozik azon, hogy az európai és ázsiai népek nem úsznak örömmámorban azért, hogy bőkezűen kapják az amerikai fegyvereket, amelyekkel halomra gyilkolhatják egymást. Avagy nem áradoznak azért, mert az amerikai nagyhatalom most min-

Next

/
Thumbnails
Contents