Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-04-03 / 1522. szám
1948. április 3. \ bekmlmkas 5 oldal KÉRDÉSEK MILITARIZMUS A japánok állitólag boldogan haltak meg a harcban a hazáért és az uralkodójukért, aki egyszersmind istenük is volt. Sőt boldogság volt öngyilkosságot (hari-kari-t) követni el a japánnak, hogy Őfelségét valamilyen képzelt vagy valódi sértéstől tisztára mossa. Hát a gyermekkori nevelésemben jó messze elvittek abban az irányban, hogy boldog “dicső, hősi halált” kivánjak magamnak a “király, a haza és az isten” védelmében. Láttam a huszárokat — a szomszédságunkban gyakorlatoztak — daliás, szép emberek, szép lovakon, tündöklő egyenruhában. Az iskolában a hősi tettjeik- ről olvastunk. Bátorság, ügyesség, erő és hűség, ezek mind katonai tulajdonságok! Vájjon melyik gyerek tud szabadulni attól a vágytól, hogy ő is katona legyen? Az ötödik elemi osztályt kezdtem el egy őszön, amelyikbe a hatodik osztályúak is be voltak szorítva, bizonyára hely és tanító hiány miatt. Voltak nagy kamaszok köztünk, 14 évesek is. Egy szelíd tanító kezdte a tanítást, de csak egy hétig bírta, olyan rendetlen és rossz volt az osztály. A második héten egy fiatal, katonás ember vette át a tanítást. Az első nap rendet teremtett. Később mindnyájan megszerettük, mert barátunk lett. Bankorsós v.olt a neve. Sokszor mesélt az élete történetéből. Nemes származású volt, de azt mondta, hogy helyesebb az, hogy “igy yan, mint azelőtt”. Katona volt és ő is dicsőítet- ■ te a katona életet, a harcot, á bátorságot stb. Ugylátszik, hogy szerette a fegyelmet is. Elmondott egy esetet, ami vele történt. Nem tudom miért mondta el, de általa velem nem szeretette meg a katonai fegyelmet. Vizsgálatra voltak kirendelve és a tiszt ott járt előttük. Mindegyik kihúzta magát és állt mint a cövek. Egy méh éppen a tanítóm arcára szállt és ott mászkált. A tiszt észrevette és figyelte. A tanítóm tudta, hogy nem szabad mozdulni, elhajtani vagy fintorítani. A tiszt előveszi a zsebkendőjét mintha az orrát akarná kifújni, de rögtön visszafordult és — jól számítva — rajta fogta a tanítómat, amint az a méhet leütötte az arcáról. Erre odalépett a tanítómhoz és pofonvágta és összeszidta. Nekem a fejembe szállt a vér. Alig vártam, hogy haza mehessek. Elmondtam az anyámnak és azt mondtam, hogy ha velem ez történne a katonaságnál én megölném a tisztet. Szóbajött ez az eset a családi és elvtársi körben is. Hát aztán hallottam még több és még fel- háboritóbb eseteket. No hát én nem leszek katona! Nem is lettem. Részben azért, mert kijöttünk Amerikába. Amerikába pedig főleg azért jöttünk, mert megakartunk me- menekülni a katonai szolgálattól. KÖZTÁRSASÁG ÉS DEMOKRÁCIA Majdnem természetes, hogy a szociáldemokraták a köztársaság mellett és a monarchia ellen foglaltak állást. Hivatalosan és nyilvánosan talán nem lehetett imi és beszélni a monarchia és a király ellen. Nem tudok visszaemlékezni erre. De annyi bizonyos, hogy maguk között határozott volt a véleményük. A “demokrácia” mellett persze nyíltan harcoltak. Az egyik jelszavuk volt: “Éljen a világot megváltó szociáldemokrácia! ’ ’ Es követelték az “általános titkos választó jogot.” Ma sok szócsavarásra és értelemzavarra ad alkalmat ez a szó “demokrácia”. Hogy milyen viszonylagos lehet egy fogalom, azt bizonyítja az a tény, hogy a szociáldemokraták az “általános” választói jog élvezetébe nem is képzelték el a nőket is bevonni abban az időben. És hogy mennyire tévedhetünk annak megítélésében, hogy mi fogja “megváltani” a világot, bizonyítja az a tény, hogy majdnem mindenütt van “demokrácia”, de legalább én nem látok “megváltást.” Truman barátai,védnökei a Palesztinái visszatáncol ássál kapcsolatban, Hoffman a michi- gani, Rankin missipipi, kongres- men védte. Akik támadják: Helen G. Douglas, califomiai, Cel- ler new yorki képviselők és íves new yorki szenátor. Hoffman és Rankin a legreakciósabb két képviselő. Truman megígérte Mihály volt román királynak, hogy támogatni fogja trónjának vissza szerzésében. Az is demokrácia lesz? A jugoszlávok kihúzták az amerikai-angol trieszti adás-vételi üzlet méregfogát, azt tanácsolták, hogy az ottlakó nép szavazzon afelett, hogy mit akar, ne a Wall Street urai. A római pápától állitólag ellopott 100.000 dollár értékű ékszereket és készpénzt, valamint aranyat, egy Edward Pretter nevű pap-pénztárnok. De a pápa nem az istenre bízza a büntetést, már amint illenék, hanem az olasz rendőrséget kérte fel, hogy fogja el és büntesse meg a tolvaj papot. Az nagyon el van ismerve, hogy a kommunsita miniszterek kidobása az olasz-francia kormányokból, — dacára, hogy ők kapták a legtöbb szavazatot — egyik föltétele volt a Truman doktrínának és a pénzelésnek. Ezt már minden amerikai iró tudja és némelyik meg is irta. Az amerikai politikusoknak, íróknak legnagyobb része már lemondott Chiang hatalmának megmentéséről. Az egyik iró igy fejezi ezt ki: “Mivel a hideg háború Európában minden nap forróbbá válik, leghelyesebb lepne a kínai ügyet a polcra tenni ét otthagyni.” Erre mi is rámondhatjuk, hogy “amen”. A reakciós olasz politikusoknak amerikai uraik minden segítséget meg akarnak adni, hogy megnyerjék a választásoMost már van polgári demokrácia, a kapitalista országokban (a nők bevonásával is); van sok helyen szociáldemokrácia is, mint Angliában és a skandináv országokban; van népi demokrácia, mint Oroszországban, Ma- gyaroszágon, Bulgáriában stb. és már olvastam, hogy Argentínában van a legtisztább demokrácia, amelynek még nevet sem adtak, tehát kénytelen vagyok én adni nevet, (bocsánat a kifejezésért) hogy fasiszta demokrácia. így azután mindenki választhat saját magának egy olyan “demokráciát” amelynek alapján egy másik embertársától megvonhatja azt a jogot, hogy szabadon, megtorlás félelem nélkül, kritikát mondhasson az illetőről vagy -az illetőnek a “de- mokráciáj áról”. Erről bővebben írunk a jövő számban. Y. kát. A pénz kínálat, trieszti ajánlat, stb., de az olasz politikusok nem nagy hasznát veszik az üyen támogatásnak, mert mivel az összes lapjaiknál sztrájk van, igy nem tudják az örömhíreket híveiknek kitálalni. A kapitalista rendszer romjainak megmentésére, az amerikai adófizetők pénzéből megszavaztak 6 billió dollárt, persze ezt egyszerű politikusra vagy generálisra nem bizhatják, igy egyik társukat, a Studebaker gyár tulajdonosát és igazgatóját bízták meg. Amint az amerikai State Departmentot sem bízzák egyszerű politikusokra, hanem direkt a nemzetközi bankárok maguk foglalták azt le. Minden országban, de leginkább Csehszlovákiában éppen az 1938-as müncheni események vetették meg az 1948 évek eseményeit. Azt már visszacsinálni vagy elfelejtetni nem tudják az angol-amerikai urak. Dr. Miroszlav Novak, prágai püspök kijelentette, hogy együtt akar működni az uj cseh kormánnyal. Ha ezt beváltja, akkor hiába püspök, nem lesz semmi baja. Mrs. íren Joliet-Curie, világhíres tudós, párnak, világhíres tudós leányát, nem akarták ide beengedni. Egy napig fogva is tartották, mert azt hiszik róla, hogy .szocialista és a spanyol menekültek érdekében jött ide előadásokat tartani, azoknak segítséget gyűjteni. A Nagy Feriket, meg minden tőkés rendszer barátait, nagyon gyorsan, minden akadály nélkül idehozták, de aki a fasiszta rendszer áldozatai érdekében akar valamit tenni, még a tudós mivolta sem védi meg az amerikai brötöntől. A szólásszabadság nevében úgy kiherélték Wallacenek a beszédét a nagy lapokban, hogy kevés értelme maradt, pedig a beszéd elég jó volt. denütt a néptömegeket kizsákmányoló kissebbségeket akar hatalomhoz juttatni, vagy ahol már hatalmon vannak, ott tovább is megtartani akarja őket szerte a világon. Marshall szerint talán ezért a “jószándékért” legalább is alázatos kézcsók járna. És mert ez nem jön, hát akkor hadd jöjjön a végítélet! Marshalion kívül még a republikánus pártot képviselő John Foster Dulles wall streeti ügyvéd is beszélt. Noha óva intette az országot a gyors, elhamarkodott lépéstől, de egyben hangoztatta, hogy “szilárdnak kell lennünk, nehogy a kígyó azt képzelje, hogy tekintetével megbénított bennünket”. Mindezen kijelentésekből azt kell kimagyaráznunk, hogy az Egyesült Államok külügyi politikájának irányitói nem riadnak vissza a háborútól, bármilyen következménnyel járjon is az. Nem riadnak vissza azért, mert elvakultságukban úgy vélik, hogy olyan fegyverekkel rendelkeznek, amelyekkel rövid idő alatt döntő győzelmet arathatnak az ellenség felett. Egyszerűen figyelmen kívül hagyják a szaktudósok azon intelmet, hogy a jövő világháborúja valóban olyan destruktiv lesz, hogy abban mindany- nyian belepusztulhatunk. Ezek az emberek csak azt tudják, hogy milyen fegyvereik vannak nekik, de nem ismerik az ellenfél erejét, vagy ha ismerik, akkor azt nagyon lebecsülik. Mármost ily mentalitás mellett megtörténhetik, hogy az a kormánypárt, amely uralmának csaknem biztosan befellegzett az őszi választások után, képes lesz megkísérelni uralma fentartásat a háború révén is. Mert a mai jelek szerint a demokrata pártot már csak a választások előtt esetleg kitörő háború tarthatja meg a hatalomban. Vegyük még figyelembe, hogy a jelenlegi kormányt nem az elnök, nem is a külügyminiszter, hanem valójában a bankárból lett honvédelmi miniszter uralja, akkor láthatjuk, hogy ma éppen olyan vagy talán még közelebb állunk a nagy világkatasztrófához, mint álltunk 1939-ben, a müncheni egyezség előtt, amikor ugyancsak a világot “veszélyeztető kommunizmus” mumussal való rémitgetéssel útnak indították azon borzalmakat, amit a világ- történelem a Második Világháború név alatt könyvelt el. De ha megismétlik ezt a világpusztitást, vájjon marad-e valaki, aki azt a történelmet tovább is vezesse? Avagy érdemes lesz-e még feljegyezni az ilyen történelmet az olyan nép részére, amely még az eddigiekből sem tanult?! Jegyezd meG _______________Ajánlja: St. Visi,
