Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-04-03 / 1522. szám
1948. április 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munka Közben _________________(gb) ROVATA ________________ NE HIGYJ A GÖRÖGNEK Épen egy éve már, hogy Amerika a Truman doktrína értelmében 300 millió dollárral segítette a görög kormányt a nép- nyuzást már megunó görög guerilla harcosok kiirtására. Egy amerikai újságíró számításai szerint Amerikának több mint 20.000 dollárjába kerül minden görög guerilla harcos megöleté- se. Ez az újságíró aztán megjegyzi, hogy eltekintve attól, hogy megér-e ennyit az amerikai népnek egy-egy monarchiaellenes görög polgár legyilkolá- sa, a tény azt, hogy a görögöknek küldött összeg nem szolgálja ezt a célt, mert a guerilla harcosok száma nem hogy apadna, hanem 'folyton nő. így tehát á Truman doktrína a gyakorlatban épen az ellenkező eredményt hozza, mint amire szánták. A Görögországból jövő hírek valóban olyan különösen hangzanak, hogy azoknak még a legelfogultabb embereket is gondolkodóba kellene ejteni. Az egy évvel ezelőtti hírek szerint csak rosszul fegyverzett 6-8 ezer “bandita”, — mert igy nevezik a szabadságharcosokat, — bujkált a hegyek között, akiket a szintén rosszul felfegyverzett 80-90 ezer főből álló görög hadsereg nem tudott összefogdosni. Erre aztán Trumanék 300 millió dollárt, amerikai kiképző tiszteket meg tanácsadókat adtak nekik ; a hadsereget felemelték 135.000 főre. És az eredmény? Az, hogy most már 30,000 gue- rilláról (pardon “banditáról”) panaszkodnak és újabb 275 millió dollárt kérnek a jó Truman bácsitól, aki meg is fogja adni nekik ezt a kis támogatást. Erről a kérdésről olyan nyü- tan és érdekesen ir Harold L. Ic- kes, volt kereskedelmi miniszter a legutóbbi rovatában, hogy úgy vélem, jó szolgálatot teszek dőr, a sztrájk kitörésekor 2,250 rendőrt rendeltek ki a sztrájk- őrvonalfogadására. A munkabeszüntetést megelőző napon Truman elnök felszólította a szervezet vezetőségét, hogy halasszák el a munkabeszüntetést április 1-ig, amíg az általa kinevezett vizsgáló bizottság az ügyet felülvizsgálja, de mivel az elnök semmi pozitív ajánlatot nem tett és az általa kinevezett bizottságnak sincs joga semmiféle ajánlat tételre, csupán jelentést tenni az eddig lefolyt tárgyalásokról, a szervezet a felszólítást figyelmen kívül hagyta. Ismerve a nehézségeket, amelyek a vágóhídi munkásokat körülveszik, kétségtelen, hogy harcuk nehéz lesz és minden támogatásra szükségük van. Az a tény, hogy ma már annyira haladtak a vágóhidak rabszolgái, hogy képesejt harcbaszállni a hatalmas huströszttel, félreérthetetlen bizonyítéka, hogy a “posvány” tisztul és az évtizedek óta baromi sorsban sínylődő páriák, mint emberek akarnak élni. a rovat olvasóinak, midőn itt továbbítom. FENKETLEN ZSÁK Egy közmondás szerint ne higyj a görögnek, még ha ajándékot hoz is. Ee a közmondás azonban hallgat azon görögökről, akik elfogadnak, — sőt követelnek ajándékot. Truman elnök is csak attól tart, hogy az amerikai kongresszus nem fogja olyan gyorsan megszavazni a Görögországnak szánt ajándékot, mint amilyen módon ki lehetne elégíteni a görög államférfiaknak az amerikai dollár iránti éhségét. Egy évvel ezelőtt Truman elnök 300 millió dollárt követelt arra, hogy a görögöket megmentsük a kommunizmustól. Akkor a görögök közül néhá- nyan megkezdték a harcot a királyuk ellen, akit nem szeretnek. Ma kétszer annyi harcol ellene, mint egy évvel ezelőtt és a 300 millió már elúszott, igy Truman elnök most újabb 275 miihót kér. Ha az engedelmes kongresszus megszavazza ezt is, akkor mennyi idő múlva jelentke- , zik majd Truman újabb százmilliókért? Tudja-e az amerikai nép, hogy ennek a görög királynak havi 40,000 dollár adómentes fizetése vari? És ezért semmit sem dolgozik, noha ez a fizetés közel félmillió dollárt tesz ki egy évben. Hiszen maga Truman, aki az elődeinél jóval többet költ személyes kiadásokra, koránt sem költ el ekkora összeget. De azonkívül a görög király még igen nagy magánvagyonnal is bir. A magánvagyona állítólag kétszer akkora, mint az angol királyé. Két nagy királyi palotát tartanak fenn neki, egyet Athénban, egyet pedig a várostól 15 mérföldnyire. Ez a görög király német nemzetiségű, a felesége még inkább. A királynőnek hét testvére szolgált Hitler hadseregében. Honnan kapja a görög király havonta ezt a 40,000 dollárt? A felelet az, hogy az amerikai adófizetőktől, ha nem közvetlenül, de közvetve, mert hiszen mi gondoskodunk arról, hogy a görög kincstárban legyen elegendő összeg a költségek fedezésére. Másszóval amikor a görög kincstárból kivesznek 40,000 dollárt a király fizetésére, a hiányt az amerikai pénzekből pótolják, hogy legyen fizetnivaló a guerilla harcok költségeire. INGYENÉLÖK TÁBORA Ha a görög királyt olyan mélyen érdekli a jólfizetett állása, akkor miért nem ád ő is valamennyit a királyság védelmére ? Azonban az amerikai, pénzek részére a királyi zsebeken kívül más görög zsebek is nyitva állnak. Az amerikai adófizetők pénzén a semmitevő görög tisztviselők ’ egész hordája él. Amig 1939-ben csak 50,000 “politikai” állás volt ebben a szerencsétlen országban, ma már 90 ezer parazita él a nép nyakán. De ezekhez hozzá kell még számítani azt a 60 ezret is, akik ha nem egészen is, de részben közpénzekből élnek. A mi külügyi hivatalunk nagyon jól tudja ezen dolgokat, vagy legalább is tudhatja, ha éppen akarja tudni. A legtöbbje ezen “közhivatalnokoknak” semmit sem, avagy legfeljebb csak napi 3-4 órát dolgozik, de természetesen nem valami nehezen. Legnagyobb munkájuk a fizetéseik felvételéből áll. Vannak, akik azt állítják, hogy a lakosság fele a kormány zsoldjában áll. Azonban az is ismeretes már jóidő óta, hogy a gazdag görögök semmi, vagy csak igen kis adót fizetnek. Ezzel szemben a gazdagok legalább is egy billió dollár értékű görög vagyont csempésztek ki amerikai, angol, svájci, argentínai és egyéb külföldi bankokba. Természetes, hogy az igy el- hájasodott görögök hűségesen kitartanak a német királyuk és királynéjuk mellett. Nem akarnak semmi változást abban a rothadt gazdasági rendszerben, amely csak a szegényekre rakja az adókat, védi a parazitákat és amig ilyen könnyűszerrel nyithatják meg az amerikai adófizetők zsebeit. Megemlítésre méltó, a görög nyugdíjrendszer is, amelyik noha igen nagy rétegekre terjed ki, nem vonatkozik a munkásokra és a szegényekre. A köztisztviselőknél azonbari a penzió örökölhető, az apa után a fiúra száll. Ezért vannak olyanok, akik penziót kapnak, noha más keresetük is van; vannak olyanok, akik két vagy több nyugdijat is kapnak és végre számoson élveznek ilyen nyugdijat még olyanok is, akik máskülönben igen gazdagok. így aztán nemcsoda, hogy hamar elúszott az amerikai 300 millió dollár. HOL VAGY DIOGENES? A régi görög legenda szerint Diogenes lámpával kereste az igaz embert. Ha ma újra megjelenne Görögországban, még a legerősebb villamos fényszóróval sem találna egy becsületes embert a görög közhivatalnokok körében. És mégis ez az ország, amelyben az egy évvel ezelőtt elültetett Truman doktiran meghozta az első tökéletes virágát. Ez az ország, amelybe az elnökünk újabb 275 millió dollárt akar bedobni, miután az előző 300 milliónak már csak a hült helye maradt. Vájjon volna-e bátorsága Marshall külügyminiszternek nyilvánosságra hozni, hogy a görög kormány miként költi el a görög néptől beszedett adókat? Az idevonatkozó tényeket megkaphatja a saját departmentjében, ha éppen kiváncsi rá, éppen úgy, mint megkapja Wedemeyer generálistól a Kínára vonatkozó hasonló adatokat, amelyeket azonban szintén eltitkolnak. Ezek a tények pedig nagyon érdeklik az amerikai közönséget s mint halljuk, a napokban kapott is ilyen jelentést a State Department. Reméljük, hogy ha Marishall külügyminiszter rövidesen nem tisztázza ezt az egész szomorú görög mocskot, akad valaki a kongresszusban, aki követelni fogja a tények bemutatását. Lehet, hogy akad majd valaki a kongresszusban, aki követelni fogja a Görögország elnyomóinak fentartására költött pénzek elszámolását, de azt már lekésnék is kellene tudni, hogy az ilyen követelést nem fogják teljesíteni. Egyébiránt amig jelen esetben Ickes “barátunk” a követelők közé, addig a múlt hetekben a Jan Massa- ryk halálával kapcsolatban ő is a “tapsolok” közé állt, ha a “tapsolok” alatt a háborús uszi- tókat értjük. A Truma» elleni ellenszenvének hatása alatt azonban megmeri írni a Truman doktrínára vonatkozó tényeket is. ÍGY IS LEHET . . . A kínai helyzetet vizsgáló amerikai bizottság, mint arról már irtunk, megállapította, hogy az Amerikából Kínának adott segítség az ottani vezetők kezein vész el, illetve nem kerül az arra rászorultak segítségére. Most, hogy újabb segítség adásán tárgyalnak Washingtonban, Arthur H. Vandenberg szenátor visszavonja ezt a jelentést, hogy az ne álljon útjába az újabb “segítség” megadásának. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni öeszpontosulása a szaktervezőteket ftrade unions) képtelenné • teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai he- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helvett:“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE \ BÉRRENDSZERREL'” A munkásosztálv történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor i bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az -»i társadalom werlí»7ptp* én'Vjnk eée* társed-dnai* 1 -í n rhelft)
