Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-04-03 / 1522. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 APRIL 3 '•) NO. 1522 SZÁM KERÜLETI ÉRTEKEZLET CLEVELANDON A Bérmunkás olvasói Cleveland körzetben ÁPRILIS 25- án, vasárnap reggel 9 órai kezdettel KERÜLETI ÉRTEKEZLETET tartanak a Bérmunkás, 8618 Buckeye Roadi iroda helyiségében. A Bérmunkás olvasóit ezúttal is meghívjuk erre a konferenciára. Ugyancsak kérjük azokat, akik munkájuk miatt nem tudnának személyesen eljönni, hogy a lapra és annak terjesztésére vonatkozó javaslataikat postán küldjék el az értekezleten való megbeszélésre, Tisztelettel, a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. Túlbuzgó hivatalnokok Az amerikai háborús hisztériára nagyon jellemző, hogy a bevándorlási hatóságok amig néhány percnyi vizsgálat után beengednek ide vérlázitó gazságokat elkövetett fasisztákat, mint például Vajta Ferencet is, addig órák hosszán át faggatnak olyan látogatókat, mint például Madam Irene Joilet-Curie, a francia rádium intézet igazgatója, a Nobel-dij nyertes tudós leánya, a rádiumot felfedező Curie házaspárnak. Madam Joilet-Curie az Anti- Fascist Refugee Organization meghívására jött ide egy előadás megtartására. Ez az organizáció, mint a neve is mutatja, a fasiz- ták által kiüldözött menekültek segélyezését szolgálja. Ez a tény már elég volt arra, hogy a bevándorlási hatóság emberei három órán át faggassák Madame Curiet, aki meglepetve mondotta: ’‘Szinte hihetetlen, itt a fasiszta-ellenes erőkre nem tekintenek oly szívesen, mint azokra, akik a nácikat akarják segíteni. Ugylát- szik, hogy Amerikának is meg van a maga kis vasfüggönye!” Még Madame Joilet-Curie kihallgatása befejezést sem nyert, amikor egy másik repülőgépen megérkezett Louis Saillant, a World Federation of Trade Union központi titkára, akit a “fogd- megek” azonnal vallatóra fogtak, őt is csak órákig tartó faggatás után engedték tovább az útjára. Mert ebben az esetben még azt is számításba kell venni, hogy Saillant nem is az Egyesült Államokba jött, hanem csak átutazóban volt Mexikóba. A bevándorlási hatóság azonban megijedt, hogy hátha ez a “kommunista” erőszakosan megdönti az Egyesült Államok kormányát azon 2-3 óra hossza alatt, amig a La Guardia repülőtéren a Mexkóba induló gépre várakoznia kellett. Saillant is nagy méltatlankodva mondotta az újságíróknak, hogy milyen faggatás alá vették a bevándorlási biztosok. Először is azt kérdezték tőle, hogy kommunista-e ? Amikor erre a kérdésre azt felelte, hogy nem kommunista és hogy soha nem volt a kommunista párt tagja, a bevándorlási tisztek azt kérdezték tőle, hogy a legutóbbi francia választások alkalmával kire szávazott? — “Soha még ilyesmit tőlem nem kérdeztek” — mondotta Saillant, — “és azért azt feleltem, hogy Franciaországban titkos szavazás van és törvények védik a polgároknak ezt a jogát”. Az ember igazán meghökken, amikor ilyesmikről értesül. Szinte hihetetlen, hogy akadjon amerikai állami tisztviselő, aki nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy az Egyesült Államok alkotmánya is milyen szent jognak tekinti a szavazás titkosságát. Avagy a demokráciának ezt az alapvető jogát csak az amerikai polgárok gyakorolhatják? De hát akkor miért költ az Egyesült Államok olyan sok száz milliót állítólag azért, hogy más országok népei is titkosan szavazhassanak? A tény ebben az esetben az, hogy az alantasabb hivatalnokok túlságos buzgalommal akarják szolgálni fellebbvalóikat, akik a politikai irányt megszabják. Az iránytszabó politikusok most kiadták a jelszót, hogy a kommunistákat üldözni kell. A tudatlan, túlbuzgó kis hivatalnok természetesen most már mindenkiben kommunistát lát, aki nem fasiszta. Hogy ez mennyire igy van, azt igen szépen mutatja az az eset, amikor az egyik sztrájkőrszemre rárivalt a rendőr: — Takarodsz le a járdáról, piszok kommunistáknak nem engedjük elfoglalni a járdát! i-c Vv' \ HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Bármennyire is ugylátszik, hogy a természeti erők minden titokzatosságait megoldotta az emberiség az eddig soha nem ismert technikai képzettséggel, mégis vannak olyan jelenségek melyekről csak aztán nyerünk tudomást, amikor már megtörténtek. így pl. a nagy atomtudományunk nem tudta előre megállapítani azt, hogy a középnyugaton hirtelenében egy forgószél kerekedik fel és néhány perc alatt rombadönt falvakat és városokat, melynek nyomán 50 emberélet pusztult el a múlt héten. A fejlődés mai korszakában illő volna pedig legalább egy pár nappal előbb megtudni, hogy jön a forgószél veszély, hogy annak nyomában ne pusztuljanak el emberi lények és amennyire lehetséges az emberi alkotás épületeit megvédelmezni tudjuk. Állitólag sokat foglalkoznak is ezzel és hasonló természeti jelenségekkel, de eddig mint láthatatlan kirobbanást megoldhatatlan jelenségnek tudták be. Ahogyan a természeti erőkben vannak ilyen előre megmagyarázhatatlanul kirobbanó jelenségek, ugyanúgy van a társadalmi életben, amit ma már lesürithetünk az általános világ- helyzetre. Az “egész világ egy város” közmondás amit bizonyos kérdéseknél, mint képletes példát szoktunk emlegetni, mindig jobban és jobban domborodik ki a maga valóságában. A föld bármely sarkán történjék valamilyen fontos esemény, azt csaknem ugyanazon pülanatban tudják az egész világon. Tény az, hogy a középnyugati szélvihart is azonnal tudtuk, de csak azután, amikor megtörtént. A természettudósok megtudják állapítani, most már majdnem pontosan az időjárást hetekre előbbre, amit aztán az ilyen közbejött szélvihar jelenségek elrontanak. Ilyen forgószél jelenségek törnek elő aztán a társadalmi helyzetben, amikét előre megállapítani lehetetlen. így pl. az ipari unionisták akik az ipari fejlődés kapcsán még az időjelző iránytűnél is pontosabban rátudnak mutatni, hogy társadalmi rendszer jelensége a gazdasági erőlködésből indul ki és ott végződik, melynek csak visszatükröződése a politikai kérdés és jelenség. Tehát misem természetesebb mint az, hogy a társadalmi kérdések megoldása az iparokon nyugszik. Ettől való elkalandozás a politikai útvesztőjébe, csak erőfecsérlés azok részéről, akik mint bérmunkások a bérrendszer kizsákmányoló ereje alól fölszabadulni akarnak. Különösen tisztán lehetett elemezni ezt a kérdést itt Amerikában, ahol a két párt rendszer politikai uralmi divatja volt meg a politikai arénában. Ez a két párt rendszer valójában egy párt rendszer volt mindig, akár republikánus akár demokrata elnevezés alatt, a gazdasági hatalom urainak szolgálatában. Ezek iránt való bizalmatlanság keltés és a tőlük való elfordulás, úgyszólván egyik legszebb szolgálat volt a néptömegek érdekében. Siketté válni az amerikai politikai lármával szemben, ez már egymagában a legerősebb munkás értelemnek és öntudatnak volt a szimboliu- ma. Most aztán jön egy előre láthatatlan szélvihar és mi, akik azt gondoltuk, hogy az amerikai politikai lármát legalább részben lecsapoltuk, jön az Óceánon át az olasz választás még sokkal nagyobb robajjal, mint az amerikai választások. Az egyik washingtoni újságíró meg is jegyezi, hogy ma Washingtonban ha választásról beszélnek, nem lehet megtudni, hogy az olasz avagy az amerikai választásokat értik-e alatta. Április 18-át úgy emlegetik itt, amikor az olasz választások napja lesz, mintha legalább is julius 4-ről volna szó. Na itt van, igy jártunk mi a politikai lármával, nem volt elég nekünk eltűrni ami eddig ránk zudult az itteni választások állandó láncolatában, most még hozzá kapcsolták az olasz választásokat is. A napokban bekerültem egy egyszerű munkáscsalád házához a vá- (Folytatás a 7-ik oldalon) — De officer, én antikommunista vagyok, — tiltakozott a sztrájkőrszem. — Nem bánom én akármilyen kommunista vagy, — válaszolt a rendőr, — nekünk ki van adva a parancs, hogy "mindenféle kommunistát kergessünk! A Joliet-Curie meg a Saillant esete bozinyatja, hogy a “tisztogatással” már megijesztett amerikai közhivatalnokokat, az a szellem uralja, mint ezt a rendőrt, mert az ilyen nagy, túlbuzgó szol- galelküséggel akrják bizonyítani lojalitásukat.
