Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-09-13 / 1493. szám
1947. szeptember 13. BÉRMUNKÁS 1 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------(gb) ROVATA---------------------------(PIHENÉS KÖZBEN) BESZÁMOLÓ A LOS ANGELESI LÁTOGATÁSRÓL A Keletről Dél-Californiába jövő embereknek azonnal feltűnik, hogy a városok, falvak, folyók és hegyek a szentek neveit viselik. A “szent” jelzőt a spanyol “san” vagy a “santa” szócskák adják, aszerint, amint férfi vagy nő szentről tesznek emlitést. Még a turisták is igen hamar megszokják, hogy az utak Santa Maria, San Bernan- dino, Santa Borbála, San Jose, Santa Monica, San Diego, Santa Barbara, Santa Paula és hasonló a szentekről elnevezett városokhoz vezetnek. Ennek oka az, hogy Califor- niába az első fehér telepesek nem keletről, hanem délről, tehát Mexikóból jöttek. Mexico spanyol gyarmat volt, ahol a katholikus egyház kezében volt úgy a politikai, mint a gazdasági élet vezetése. Dél-California kopár hegyei között meghúzódó termékeny völgyeit egészen a 18 század elejéig csak az indiánok lakták, akikhez azonban a kereszt jelvénye alatt elhozta a fehér ember a civilizációt és rövid két évszázad alatt annyira megcivilizálták őket, hogy alig maradt hírmondó belőlük. A civilizáló folyamat nagyjából úgy történt, hogy a spanyol király, vagy annak nevében a mexicoi helytartó kijelölt egy nagy darab indián területet és azt a számos szerzetes rendek valamelyikének ajándékozták. (A királyok mindig csak a masokét ajándékozzák.) A szerzetes rend aztán felszerelt egy úgynevezett “missziót”, ami első sorban a jól felfegyverzett katonacsapatokból és pár szerzetesből állott. Az ilyen csapat aztán nyomult előre, északra, a “vad népek” közé, ami alatt a szegény, jámbor, békeszerető indiánokat értették. Amikor alkalmas helyre akadtak, első sorban is egy kis várat építettek, rendesen földhányásból, vagy kövekből, ha köves vidéken voltak. Ez a vár védte őket a támadások ellen, amire számítandók kellett, mert a második cselekedetük már az volt, hogy összefogdostak ejv csomó erős indián férfit és nőt és azokat munkára kényszeritették., A KERESZTÉNY CIVILIZÁCIÓ A keresztény civilizáció terjesztésének ezen fázisából nem sokat mondanak azon romantikus regék, amelyek szerint az “apostoli szent életű” férfiak vagy nők kereszttel a kezükben vitték előre a fehér ember civilizációját és “magasztos erkölcseit”, amelyeknek nevében még ma is annyi sokat hazudnak. Ha azonban meglátogatjuk az igen számos misszió romokat, amiket ma beléptidij mellett mutogatnak a turistáknak, akkor a számos udvar és épületcsoport között, ott látjuk a katonaság kvártélyát, mellette a börtönöket és a kínzó kamrákat, ahol halálra kínozták azon indiánokat, akikre a kereszt nem gyakorolt olyan befolyást, hogy a californiai forróságban napi 12- 14 órát megadással dolgozott volna. Mert a keresztet mutogató papoknak és a katonáknak a munkába kényszeritett indiánok» csinálták a ruházatot, termelték az élelmet és állították elő azon javakat, amiket szállítottak tovább, Mexikóba, majd pedig Spanyolországba. Bizony a kereszt csak ezt a gazdasági kizsákmányolást fedezte. És mert a kereszt nevében történt minden, igy természetes, hogy a mindig tovább és tovább terjeszkedő szerzetesek a szentekről nevezték el az általuk alapított missziókat, amikből a falvak és a városok kifejlődtek. Ezért találunk Californiában olyan sok szentnevü várost. Vagy ha már nem szentről, akkor az angyalokról, vagy más hasonló vallási misztikumra emlékeztek meg az elnevezésben, így kapta nevét California legnagyobb városa, Los Angeles is. Alig tesszük lábunkat az “Angyalok városába”, máris halljuk, hogy ez a világ legnagyobb városa, — legnagyobb a területre nézve. A Csendes Óceán partján fekvő város, amelynek a jelenlegi' becslés szerint közel 2 millió lakosa van, 450 négyzetmérföld területet foglal ^ el. (New York területet 325 négyzetmérföld, Budapesté pedig csak körülbelül 80 négyzetmérföld, igy ezen összehasonlításból fogalmat alkothatunk, hogy mekkora területen fekszik Los Angeles.) SZÍVÉLYESEN FOGADTAK Ennek a roppant területnek legnagyobb része a tenger felé gyengén lejtő fensik, északon azonban magában foglalja a Santa Monica és a San Gabriel hegységeket is, amelyek csúcsait számos alagút fúrja keresztül. Valójában ez az óriási terjedelmű város számos kisebb városnak és falunak az összeépülésé- ből keletkezett. Több ilyen városrésznek még ma is külön köz- igazgatása van, a lakosság azonban általában csak az egy nagy Los Angeles kebelében számítja a Hollywood. Beverly Hills, Santa Monica, Culver City. Inglewood, Universal City es más, valami 19 hasonló szubdiviziót. És miután a város területe ilyen nagy, a közúti közlekedés igen nehéz. Azért az ismerősök felkeresése sem könnyű annak, akinek nincs automobilja. Nekem szerencsém volt abban, hogy /a Los Angelesben töltött egy heti időm alatt nem csak rendkívül szívesen fogadtak, de készséggel vittek egyik helyről a másikra és igy találkozhattam számos munkastárssal, személyes régi baráttal és rokonnal is. Egy hét természetesen korántsem elegendő arra, hogy erről a “csoda” városról valami kimerítő információt adjak. így ezúttal inkább arról számolok be. hogy a Bérmunkás nagy családjából kikkel találkoztam, ayagy azon régi ismerősök közül, akikkel a munkásmozgalomban valamikor együtt dolgoztunk, miként találkoztam újra. A más, tágasabb értelemben vett közérdekű dolgokról majd máskor fogok valamit Írni. A los angelesi látogatásommal kapcsolatban először is nyilvánosan köszönetét kell mondanom nos angelesi munkástársainknak, akik valóban olyan szívélyességgel és szeretettel fogadtak. Jól tudom, hogy a szívélyességnek és szeretetnek ez a megnyilvánulása nem annyira az én személyemnek, mint a lapunknak, a Bérmunkásnak és a forradalmi ipari unionizmus eszméjének szólt, amelyet immár oly hosszú időn át magyarázni és tanítani igyekszem szerény tehetségem szerint. CIGÁNYÉLET AMERIKÁBAN Elsinore-ból Los Angelesba egy régi jó ismerősömmel, Cal- len Ernővel mentem be. Callené- ket még Mount Pleasant, N. Y.- ból ismerem. A mount pleasanti “gang”-et (akik között több Bérmunkás olvasó is van) talán érdekelni fogja, hogy Callenék, valamint Haasék jelenleg Hollywoodon laknak. Haas a szabó- iparban helyezkedett el. Amint tőle és másoktól is értesültem, a Jó,szabók, — úgy a férfi mint a női szabók itt elég jól keresnek s van munkájuk bőven. A műhelyek csaknem száz százalékig szervezettek. Haasné (Mount Pleasant Villa “Bözsije”) most csak a saját, privát háztartása felett rendelkezik és időközönként még most is nagyokat sóhajt a Mount Pleasant Villa után. Callen a festészettel foglalkozik, — de nem hollywoodi festőművész, hanem csak házfestő és papirozó, — szóval tisztességes munkásember. És mint számos más munkáscsalád, úgy ők is vettek egy darab földet az Elsinore tó partján, amelyre előbb egy sátort ütöttek, amelyben cigány-módra élnének, ha történetesen ez a tó nem Amerikában, hanem valahol Magyarországon lenne. Mert ébbe a sátorba azonnal bevezették a villanyt és a vizet. Mármost Cal- lenné villanykályhán főz, jégszekrénye van, vízcsapból kapja a vizet, zuhany és más kényelmi eszközök allnak rendelkezésükre a “cigány” sátorban. A sátor arra való, hogy abban laknak, amig felépitik azt a kis házat, amelyben viszont addig akarnak lakni, amig felépitik a nagyobb házat, amikor aztán a kisebb házat kiadják. Ez itt a rendes eljárás, azért említem meg. JÖTTEK A BARÁTOK Visszatérve Los Angelesra, ahol Callenéknél laktam, ahonnan első sorban is Bercsa mun- kástársékat hívtam fel. Ez reg- gél 10 óra tájban lehetett s úgy I del tájban értem le Bercsáék- hoz. Alig értem oda, attól kezdve valóságos bucsujárás vette a kezdetét Bercsáéknál. Sorra jöttek Kishék, Bakosék, Habánék es a ^ többi munkástársak és munkástársnők. Legnagyobb meglepetés ért azonban, amikor egyszer csak benyitottak Török es Török munkástársnő, akik atrándultak” Miami, Fia. városból, hogy több évi folytonos munka után egy kis pihenőt vegyenek maguknak. Igaz, hogy az ilyen pihenő, — ami folytonos vándorlásból áll, noha élvezetes, mégis olyan fáradtságos, hogy utána jólesik otthon az igazi pihenő. Nekem azonban nagy szerencsém volt a Török munkástárs- ék látogatásával, mert igy aztán vittek mindenüvé és a rövid egy heti látogatásom alatt sok mindent láttam és sok munkástársat látogathattam meg. Igaz az, hogy Kish munkástárs is készséggel vitt mindenüvé. így például az egyik nap Kish munkástárs gépén Török munkás- társ es Bercsa munkástársnővel együtt kimentünk a környékbeli^ városrészekben lakó munkás- társak látogatására. Sorba vettük őket és megálltunk Mátyási, majd Pekarovich, Simon, Wagner és Alexái munkástársak házainál. Kicsit hosszadalmas lenne mindegyikről részletesebben Írnom, noha tudom, hogy különösen a clevelandiak szeretnének bővebben hallani azon munkás- tarsak és munkástársnőkről, akik Clevelandból jöttek Cali- forniába. Itt azonban legfeljebb csak annyit irhatok, hogy egészségügyileg mindannyiokat jól találtam, ami alól kivételt csak Bercsa munkástárssal kell ten- nem, akinek éppen akkor munkaközben egy vasdarab esett a labara s csontrepedést kapott a bokában. A lába tehát gipszbe került, ami nem valami kellemes meg télén sem, de még keservesebb a forró nyári napokban. Remélem azonban, hogy amikor ezen sorok napvilágot látnak, már régen el is felejtette a balesetet. SOK Jő RÉGI BARÁT Mondanom se kell talán, hogy a munkástársakkal legnikább a Bérmunkásról és a mozgalomról beszélgettünk. Különösen élénk volt ez a beszélgetés Wagner munkástárséknál s igazán fajt, hogy a “vén harcossal” nem volt több időm beszélgetni No de még módját ejtjük annak is. Ugyancsak nagyon szívesen fogadtak Révész munkástárs- ek is, akiknél egy estét töltöttünk, de azonkívül Révész és Kaufler munkástámőkkel a Magyar Jövő hívei által fen tartott tengerparti fürdőházban is találkoztam s folytattuk a továb- bi beszélgetést. Ugyancsak ott találkoztam Rényivel, akivel 1919 és a megelőző években az Előre szerkesztőségében dolgoztam. De találkoztam ótt más régi jó ismerősökkel is, mint Uh- nn Jánossal, akivel a barátsági?,1*1 még az első világháború előtti időkre datálódik s akit év(Folytatás a 8-ik oldalon)
