Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-09-13 / 1493. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1947. szeptember 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year .......... $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5o Single Copy ____ 5c Csomagos rendelésnél 3c ' Bundle Orders _________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre .,.............. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett eikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nvatalos felfogásával. ___________________^ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •*@*•42 Erkölcstelen emberek Megszoktuk már, hogy az American Federation of Labor szakszervezeteiben működő úgynevezett “munkásvezérek” a rájuk bizonyított csalás és zsarolás vádja következtében börtönbe kerülnek. Az ilyen “labor grafter”-ek száma ha nem is túl nagy, de elég jelentékeny ahoz, hogy bátran az amerikai munkásmozgalom szégyenfoltjainak kell tekintenünk őket. Talán éppen azért, mert a számuk elég jelentékeny, nem okozott nagyobb feltűnést, midőn a szövetségi Grand Jury a posta utján elkövetett csalás vádja alapján elfogatta, majd bail ellenében szabadlábra helyezte a United Textü Workers (AFL) Lloyd Klenert nevű központi titkárát. Amig a “labor-grafter”-ek bűnténye rendesen abból áll, hogy sztrájk, bojkott vagy más hasonló fenyegetéssel megzsarolják a munkáltatókat, esetleg saját szervezeteik tagjait is, addig Klenert most azzal szegte meg a posta- törvényeket, hogy hamisított körleveleket küldött szét a szervezés alatt álló egyik műhely munkásainak megtévesztésére. A vádirat szerint Jamestown, N.Y. városban a Jamestown Worsted Co. szövőgyárában a munkások szervezkedtek és a National Labor Relation Board (NLRB) elrendelte azon szavazást, amely hivatva volt eldönteni, hogy vájjon a munkások az AFL- hez tartozó United Textil Workers of America, avagy a CIO-hoz tartozó Textil Workers Union of America (TWUA) szervezethez csatlakoznak-e. A szavazást megelőző napon az érdekelt munkások a postán keresztül a TWUA levélpapírjára gépelt körlevelet kaptak (de a union label hiányzott róla), amelyen ezen CIO szervezet Jack Rubinstein nevű alelnöke aláírását találták. A körlevélben Rubinstein elmondja, hogy ő a kommunista pártnak a tagja és most a kommunista párt már át fogja venni az Egyesült Államok kormányát, azért fontos, hogy itt, a gyárban is minden munkás a CIO szervezetre szavazzon, mint a kommunista párt támogatójára. Sőt, — mondotta a levél, — a kommunisták győzelme olyan fontos, hogy még a vallást is figyelmen kívül kell hagyni, mert most jött meg az alkalom arra, hogy nagy csapást mérjünk az amerikai kapitalistákra, stb. Rövid vizsgálat után megállapították, hogy a levelet nem Rubinstein, hanem Lloyd Klenert küldte szét, aki ezen hamisítással igyekezett a szervezés előtt álló, de máskülönben hazafias gondolkozása és többnyire vallásos munkásokban gyűlöletet ébreszteni a CIO szervezet ellen. A csalás nem használt, mert még a legegyszerűbb munkások is felismerték és a szavazásnál 579 szavazattal 44 ellenében a CIO szervezethez csatlakoztak. Ez az alapjában véve jelentéktelen ügy csak annyiban fontos, amennyiben mutatja, hogy szakszervezetek kebelében milyen harc folyik a munkaalkalmakért és hogy az ilyen harcokban milyen erkölcstelen fogásokat alkalmaznak a professzionális tisztviselők, akiknek szeme előtt nem a munkásosztály, hanem csak a saját érdekük -lebeg. De egyben mutatja azt is, hogy a szakszervezeti eszme és módszer már mennyire elavult, nemhogy egyesítené a munkásságot, hanem még inkább az egymás elleni gyűlöletre és harcra neveli. Szerintünk a munkás-lekerek bűneit mentegetni nem lehet, de kétszeresen elítéljük azokat, akik a munkásosztály egységét akarják megdönteni a munkáserkölcsök ily durva megsértésével. És amig az AFL-ben a Fay, Bow és Klenert féle mun- kásfékerek szerepléséről hallunk, nem szüntethetjük be ezen szervezet elleni szigorú kritikánkat, még ha az elvi ellentéteket figyelmen kivül hagynánk is. A szabad verseny vége Az amerikai koripány egyik szerve, a Federal Trade Commission a múlt héten azzal vádolta a körülbelül 100 taggal rendelkező “American Iron and Steel Institute“ nevű szervezetet, hogy összeesküvést szőtt az acél árának felemelésére. A Federal Trade Commission szeptember 19-ére tűzte ki a vád tárgyalását, amikor az “Institute” név alá vett 26 nagy acélipari vállalatnak felelni kell, hogy miért emelték fel az acél árakat olyan egyönte- tüleg. A Federal Trade Commission által megnevezett cégek között megtaláljuk az amerikai acélipar minden nevesebb képviselőjét. Ott van a United States Steel Corporation, az American Steel and Wire Co., Carnegie-Illinois Steel Corporation, National Tube Co., American Sheet and Tin Plate Co., Bethlehem Steel Corporation, Republic Steel Corporation, Younstown Sheet and Tube Company, Inland Steel Company, Jones and Laughlin Steel Company és még számos más hasonló cég. Szóval mindazon cégek amelyek az acéliparban csak valamennyire is számottevők. A kormány vádja szerint ezen nagyvállalatok összeesküdtek, hogy az acél árát közösen, vagyis kollektiv módon megszabják és kontrolálják. Ennek bizonyítására felemlítik, hogy a vád alá fogott cégek egyszerre és egyöntetűen felemelték az acél árát tonnánként 5-7 dollárral, a minőség szerint. Ezzel a tettükkel tehát kiküszöbölték az acéliparból azt a versenyt, amelyet a tőkés termelési rendszer “lelkének” tartottak eddig. A vád alá fogott cégek urai érdekelve vannak mindenféle más iparokban is és az ily kollektiv ármegszabás nem első dolog az amerikai iparokban, nem szorítkozik csupán csak az acéliparra. Dacára annak, hogy az összeesküvéssel vádolt iparbárók egy évvel ezelőtt éppen a “szabad verseny” nevében követelték az árszabályozás eltörlését, most ők maguk vetnek véget az ily versenynek, amelyet mint valami fétist, úgy imádtak évtizedekkel ezelőtt. A nagy közönséget talán soha még ily durván nem csapták be, mint ezen emberek és bérenceik tették a “szabad verseny” meséjével. Noha már kivégezték azt a szabad versenyt, mégis még mindig annak az állítólagos áldásaival bonlonditották & népet, hogy a profitjukat korlátozó árszabályozást beszüntessék. A tőkés termelési rendszer ma már elérte azt a fokát, amelynél a Szabad versenyre nincs szüksége, amelynél a szabad verseny már nem emeli, hanem csak leszállítaná a profitot. Kétségtelen, hogy a szabad verseny elősegítette a tőkés termelési rendszer kifejlődését. Ennélfogva meg is tűrték egyideig. És még ma is megtaláljuk a most feltűnő uj iparágakban, avagy a még mindig sínylődő kisiparokban. A nagyipar részére azonban már meghalt. És miután a modern tőkés termelési rendszert a nagy ipar jellemzi és irányítja, kimondhatjuk, hogy a termelésben a szabad verseny korát túlhaladtuk. Aki még a Federal Trade Commission jelenlegi vádirata után is elhiszi a propaganda célra közreadott szabadverseny humbugot, az helyesen teszi, ha elhúzódik valami elmegyógyintézetbe. A tőkések modern kizsákmányoló módszerei már nem tűri a szabad versenyt! Ez a jutalom A hadügyminisztérium jelentése szerint csupán ennek a de- partmentnek az alkalmazottai olyan kitűnő ajánlatokat terjesztettek be a háború alatt, hogy azoknak alkalmazása 174,513,020 dollárt takarított meg az állam részére. Ezen ajánlatok elismeréséül 1,865,167 dollárt osztottak szét az alkalmazottak között. Ugyanekkor azonban azt is halljuk, hogy most ugyanezen department minden egyes alkalmazottját megvizsgálják, hogy vájjon elég lojálisak-e az Egyesült Államokkal szemben? A Truman elnök rendelete következtében minden alkalmazottnak eskü alatt kell vallania, hogy nem akarja erőszakosan megdönteni azt a kormányt, amelynek védelmére olyan nagyszerű ötleteket adtak alig pár évvel ezelőtt. Nem valószínű, hogy az alsóbbrangu kormányhivatalnokok lojalitása annyira megváltozott volna, hogy most igy kellene kutatni utánuk. Inkább valószínű az, hogy az irányitó főbb tisztviselőket cserélték ki olyanokkal, akik valamilyen rejtett cél érdekében akarják megfélemlíteni az alantasabb alkalmazottakat. Ezt a jutámat kapják a túlzott lojalitásukért! ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található & dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E_ két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! össznontnsulása a szakservezeteket 'trade ipiions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oivan állapotot ápolnak, amelv lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egv ipa-ban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai he «öntessék a_ munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyeb esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helvett:“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra- “BE Á rrr RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termein hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer _ már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ni társadalom e»i*iSlf c, tnrasirinlni«' Hol ni
