Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-09-13 / 1493. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1947 SEPT. 13

NO. 1493 SZÁM

Munkában az amerikai magyar reakció

A MAGYARORSZÁGBÓL KISZÖKÖTT NAGY FERENC GYŰLÉSEIRE A PAPOK NAGY PROPAGANDÁVAL CSALTÁK AZ AMERIKAI MAGYAROKAT. — A BÉRMUNKÁS A RÁDIÓN.

HE fi KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI

(f.)

A Bérmunkás előző számaiban már említést tettünk arról a nagyszabású “fekete” propagandáról, amit az amerikai magyarság feltolakodott “hivatalos” vezetői akik negyedszázadon át híven szolgálták a Horthy éra “uri-bitang” uralmát, milyen nagy szerelttel fogadták az állítólagos “demokrata” Nagy Ferencet, aki most már nem csak a magyar, de a nemzetközi reakció részére is leszerződött s paraszti származását arra akarja felhasználni, hogy a munkásságot és a dolgozó parasztokat egymás ellen uszítsa.

Miután ez a gonosz terv beillik a már haldokló tőkés termelési rendszer védelmébe, Nagy Ferenc és társai erős támogatást kapnak az amerikai reakció minden árnyalatától is. Mi sem természetesebb, hogy a volt Horthy ügynökök, akik lába alól a talaj csuszamlóban van, mint a vizbefuló a szalmaszálhoz, úgy kaptak Nagy Ferenc után és megtették “hires szónoknak” ezt a különben nagyon is korlátolt tehetségű embert.

Hogy a Nagy Ferenc gyűléseinek mégis legyen valami sikere, igen nagy apparátussal dolgoznak. Említést tettünk már lapunk hasábjain azon szégyen- teljes gyűlésről, amelyet Nagy Ferencék Perth Amboy városban tartottak a múlt hó első hetében. Csak most utólag tudtuk meg, hogy a környező városokban, — még Trentonban is milyen nagyszabású propagandával csalták a hallgatókat arra a gyűlésre, de ugylátszik, hogy nem sok eredménnyel.

Trentonból kapjuk most azt az értesítést, hogy ott még a rádiót is igénybe vették a papok Nagy Ferenc perth amboyi gyűlésének a behirdetésére. A rádió beszédet bizonyos Mrs. Fran- csák tartotta, de a beszédet magát a papok írták a számára. És mint minden ilyen beszéd, úgy ez is csak úgy “csöpögött” a munkásgyülölettől. Bejelentették aztán, hogy a pert- amboyi gyűlésre autóbuszon visznek el mindenkit 50 centért, de ingyen viszik el azt, akinek nem lesz 50 centje.

Trentoni munkástárs a i n k, Szabó János munkástárssal az élükön elmentek a rádió órát bérlő Mr. Stolczhoz és megmagyarázták neki, hogy mennyire nem igazságos az, amikor egy ilyen kontroverzális dologban csak az egyik fél veheti igénybe a rádiót. Mr. Stolcz belátta a panasz jogos voltát és augusztus 5-én, tehát a gyűlést megelőzőleg, megfelelő időt adott a munkástársainknak. A megjelölt órában aztán Szabó János munkástársunk minden más beszéd helyett felolvasta Pika Pál munkástársunknak lapunk július 26-iki számában megjelent “Amerikai magyar dolgozók” című cikkét, amely kemény szavakkal ostorozta a fiatal magyar demokrácia ellenségeit, de különösen azokat, akik az utóbbi időkben kiszöktek Magyarországról és itt az amerikai és a magyar reakcióval szövetkezve igyekszenek befeketetiteni a jelenlegi magyar kormányt és igy hátbaszurják a magyar népet.

“Ha az itteni magyarság elfordul tőlük, akkor hullává lesznek”. — mondja Pika mt. abban a cikkben ezen népellenes reakciós vezérekre vonatkozólag. És ez igaz is, mert Szabó munkás- társék olyan hatásosan ellensúlyozták a trentoni propagandát, hogy az öt autobusból, amit felfogadtak arra, hogy a trentoni- akat átvigyék Perth Amboyba, csak egy indult útnak, miután a többire már nem akadt jelentkező még ingyen sem.

Ha a többi városokban is hasonló módon fogadják Nagy Ferenc és a zászlaja alá csatlakozott volt Horthy ügynököket, akkor ez a reakciós banda hamar a már jól kiérdemelt feledés hományába fog merülni.

Hogy a magyar nép miként vélekedik a Nagy Ferencekről, akik ahelyett, hogy velük építenék a tönkretett országot, hű képet ad egy gimnazista levele, amelyet a Newark, O.-ban lakó Pallagi Gábor munkástársunk kapott egyik falubelije fiától. A levél minden kommentár nélkül igy ismerteti a helyzetet:

Kedves Pallagi Bácsi és Néni!

Bár meg vagyok győződve, hogy mindenben megértenek engem, hiszen olyan jó, ha valahonnan, messze tengeren túlról egy levelet kaphatok, melyben leírva látom a mai kornak téves

(Folytatás a 8-ik oldalon)

Ha azt gondoltuk, hogy a nagy választási lármával a jövő évig csak időközönként fogunk találkozni, hát bizony nagyon tévedtünk. Az uj demokratikus divat szerint, az eddig évenként vagy két-három évenként föltálalt választások most már rá kerültek a napi menüre és az újság headlineok csaknem naponta hozzák a különböző országok választási híreit. Nézzük csak pl. a múlt vasárnap történt magyarországi választásokat. Mint régi amerikások, elég sok magyarországi választás szemlélői lehettünk volna, ha ugyan tudtuk volna, hogy mikor is van Magyarországon választás. Nem hogy az amerikai nagy újságok, hanem azokhoz hasonlítva a féreg nagyságú amerikai magyar napilapokban is legfeljebb csak hetekkel a választások után lehetett találni némi híreket. Nem igy most. A magyar választási híreket még vasárnap este mondogatták be a rádión, mig hétfőn reggel már headlineon volt az összes újságokban.

És ennek a nagy szenzációnak a fő oka mint tudjuk, nem annyira a választás volt, mint attól való rettegés, hogy Magyarországon orosz támogatással a kommunista párt kapja meg a többséget és ott ahol pár évvel ezelőtt a kommunista párttagság még a föld alól is kiirtva volt, most a parlamenti bársonyszék többségében díszeleg. Azok akik a parlamenti bársonyszéket a kiváltságos rend privilégiumának tartották, most kétségbeesetten dörzsölték szemeiket és torokszakadtukból kiabálták csalás-csalás-csalás. Mi akik a politikai parlamenti hatalmat, a saját valóságában bíráljuk el, amennyire nem örvendünk a nagy szenzációnak any- nyire nem is siránkozunk rajta. Azt azonban sajnáljuk, hogy a mai iparilag ennyire kifejlett társadalmi rendszerben, a régi választási játék még erőteljesebben kerül, mint ámítás, a nép szeme elé. Azok a mezitlá- bos magyar proletárok, akik sorbaálltak a szavazó urnánál, ha ötvenszer egymás után is adták le, akár kommunista akár más párti szavazatukat, cipőt a lábukra nem szavaztak meg.

Ahhoz, hogy cipő legyen a lábukon, az ipari munkásság dolgos termelő keze kell legyen mozgásban, melyet nem a parlamenti bársonyszék tart mozgásban sehol a világon, hanem a munkásosztály termelő képessége. A magyar nép helyzete és sorsa, kizárólag attól függ, amilyen a termelési képzettsége és szervezettsége. Hogy aztán ezen a téren még nem érte el a munkásosztály az irányitó képességét, arról ad bizonyságot a választási komédia, amikor a termelési helyen kívül álló pártokhoz megy a munkásnép irányitó képességért. Mint látjuk Angliában, ezért végtelen nagy tandijat kell fizetniök, Oroszországban szintén, hogy Magyar- országon milyen lesz az ár, azt majd később látjuk meg. A régi reakció, csaknem teljes kiszorításával remélhetőleg nem lesz olyan rémséges ez az ár, mint a múltban volt.

Az ily irányú reménységhez azonban, első sorban a kommunista párt jövőbeni viselkedése lesz mérvadó. Bizonyára tanultak a múltból a kommunisták is és megváltoztatták azon taktikájukat, mely inkább a nácizmus magvának erős kikelését eredményezte. Az a jelszó, hogy először a szocdemeket kell letörni és aztán a burzsoáziát, láttuk milyen eredményt hozott Németországban. Az a régi taktikájuk, hogy minden más mozgalmat likvidálni kell, mely nem veti alá magát a harmadik In- ternacionale diktatúrájának, azt eredményezte, hogy a harmadik Internacionalet kellett likvidálni. Okulva a múltak hibáin remélhetőleg nem lesznek ismétlések, amihez azonban sajnos a magyar választások, majdnem uj példát adtak.

Mi egyáltalán nem akarunk bedülni annak a kapitalista propagandának, mely a magyar választásokat teljes egészében kommunista csalásnak igyekezett megbélyegezni. Ami bennünket aggaszt, az a tény, amit a kommunisták maguk ismernek el, hogy , vagy 20 ezernyi számban voltak visszaélések, vagyis elvtársak kétszer-három- szor és egyesek hatszor szavaztak le. Az ilyesmi állandó divat, a kapitalista csalóknál, akik sok esetben a szavazatokat üzletszerűen árucikk szerint vásárolják meg. A kommunistáknak azonban, akiknek legalább az erkölcsi téren kellene más példát mutatni, nem huszezerszer, de egyszer sem volna szabad ilyesmit megengedni.

Most az a fontos, hogy a magyar nép bizalmát megnyerjék,