Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-09-06 / 1492. szám
1947. szeptember 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal Szerkesztői jelentés az országos értekezlethez Tisztelt Munkástársak: Az utóbbi évek szokásaitól el- térőleg ezúttal nem személyesen, hanem csak írásban teszem meg jelentésemet a konvencióhoz miután a Nagytavak vidékének éghajlata károsnak bizonyult egészségemre s ezen személyes oknál fogva kénytelen voltam Cleveland városból Cali- forniába költözni. Engedjék meg, hogy mint az előző jelentésekben, úgy most is rámutassak az elmúlt évek eseményeire, mert csak azok tárgyilagos szemlélete után mérlegelhetjük igazságosan, hogy vájjon lapunk, a Bérmunkás be- töltötte-e és ha igen, miként töltötte be azt a szerepet, amelyre szántuk. önök, munkástársaim, a világtörténelem legválságosabb napjaiban bíztak meg a Bérmunkás szerkesztésével; akkor, midőn az emberi agy által kitalált legborzalmasabb eszme, a fasiszta pestis, lángbaboritva az egész világot, diadalmasan törtetett előre. Ma sem tudjuk megérteni, hogyan akadhatott olyan sok ember nem csak a polgári társadalom, de a munkás- osztály tagjai között is, akiket az a szennyár magával ragadhatott. Talán csak úgy tudjuk megmagyarázni ezt a máskülönben érthetetlen jelenséget, hogy a már idejétmulta, kivénült tőkés termelési rendszer egyre gyorsulóbb ütemben hozta a nagy nyomort jelentő gazdasági pangásokat meg a pusztítást, az öldöklést szolgáló háborúkat, amelyek hatása alatt a sokat szenvedett néptömegek kritika nélkül fogadták a szadista moz- - galom vezéreinek kecsegtető ígéreteit. Ma már tisztán látjuk, hogy annak idején a Mussolini, Hitler és Horthy által vezetett kalandor banda miként akarta megteremteni az aránylag kisszámú parazita osztály korlátlan uralmát a többi népek leigázásával és saját munkásosztályaik gúzsbakötésével. A háború előtt és a háború első éveiben azonban ez a kép még nem volt ilyen tiszta. Éppen azért akadtak sokan még a munkások között is, akik felültek a hazafias jelszavaknak, a fajgyűlölet igéinek, az antiszemitizmus s egyéb borzalmas eszmék bujtogatásainak. Mi, a Bérmunkás szerkesztői és lapbizottságának tagjai, akik résztvesznek lapunk irányításában, büszkén mutathatunk ezen válságos években elfoglalt állás- foglalásunkra és működésűnkre, mert mindenkor a fasizmus, a nácizmus elleni legélesebb harcot folytattuk. Felismertük ennek a bestiális eszmének minden formáját és híveit, bármilyen formában jelentkeztek és bármilyen álarcot viselve közeledtek is. Sőt még akkor is felismertük és lelepleztük őket, ha más, látszólag a fasizmus ellen küzdő táborokban helyezkedtek el, hogy ezáltal annál nagyobb segítséget nyújtsanak a középkori módszereket és erkölcsöket visszaállító mozgalmuknak. És eldicsekedhetünk azzal is, hogy dacára az ellenséges támadásoknak, ez a magatartásunk nemhogy gyengítette, dé nagymértékben megerősítette lapunkat. Számosán, akik már félreálltak mozgalmunktól, újra életjelt adtak magukról, a régiek viszont újabb meg újabb tanújáét adták helyesléseiknek azon iránnyal szemben, amit lapunk a háború vérzivataros éveiben elfoglalt. Nem hiszem, hogy volna még egy olyan lap, amelynél az olvasók meg a lap szerkesztői és vezetői között olyan ba- rátságos benső jó viszony fejlődött volna ki, mint látjuk ezt a Bérmunkásnál. Az olvasóktól jövő ily mélységes ragaszkodást azzal az állás- foglalással váltottuk ki, amely egy részről kérlelhetetlen harcot hirdetett és hirdet ma is a fasizmus minden megnyilvánulása ellen, de ugyanakkor szigorú, de igazságos kritika tárgyává teszi a munkásságot érdeklő minden eseményt, minden megmozdulást. Nem vagyunk semmiféle eszmének vakbuzgó követői. Nyílt szemmel, elfogulatlan ä&gyM tekintünk minden olyan dologra, ami a munkásság életére befolyást gyakorol. Szilárd meggyőződésünk az, hogy a munkásság a legmagasabb életszínvonalhoz, tehát a legboldogabb korszakhoz csak olyan termelési rendszerben juthat el, amely saját maga rendelkezik azon termelőeszközökkel, amelyekkel az élethez szükséges javakat előállítja. Figyelve az utolsó évszázad eseményeit, rámutathatunk, hogy a társadalmi fejlődés ebben az irányban halad, méghozzá fokozatosan gyorsuló iramban s napjainkban a nagy átalakulás éveihez értünk. De egyben azt is látjuk, hogy a munkásság ezen átalakulási korszakot meggyorsíthatná és aránytalanul kisebb áldozatok árán mehetne át rajta, ha olyan egységes, harcias és határozott végcél felé törekvő nagy gazdasági szervezete lenne, mint az Industrial Workers of the World, amely nem számos és gyakran egymással is harcoló unionokban osztja el a munkásokat. hanem az egv cél felé törekvő Egy Nagy Szervezetben egyesíti őket. Éppen azért lapunkat első sorban is a forradalmi ipari unionizmus eszméjének szolgálatába állítjuk. De dacára annak, hogy az eseményeket a forradalmi ipari unionizmus szemüvegén át nézzük, nem lettünk elfogulttá. Annyira nem, hogy képesek voltunk és vagyunk az önkritikára is. Ennek a tárgyilagos világ- szemléletnek köszönhetjük, hogy nem tévesztettek meg bennünket sem az amerikai, sem a magyar álhazafias szólamok és nem szűntünk meg ostorozni a nemzeti sovinizmust, bármely oldalon találtuk is, hamarosan felismertük és lelepleztük azokat. És ugyanezen tárgyilagos világszemléletnek köszönhetjük, hogy nem lettünk sem oroszimádók. sem oroszgyülölők. Éppen azért nem fogadunk szolgalelkü dicsérettel mindent, ami Moszkvából indul ki; de ugyanakkor azt is jól tudjuk, hogy az oroszok elleni gyűlölet mesterséges fejlesztését miként akarja felhasználni a már haldokló kapitalizmus arra, hogy gyarló életét még valamivel meghosz- szabitsa. Elfogulatlan szemekkel vizsgáljuk az amerikai és a fontosabb világeseményeken kívül különösen a magyarországi fejleményeket, amennyiben jól tudjuk, hogy lapunk olvasóit nagy mértékben érdekli azon ország népének a sorsa, ahol születtek. Itt is beigazolódott az a régi állításunk, hogy a magyar nép felszabadulásának problémáját nem lehet elválasztani a környező népek hasonló problémáitól. Örömmel látjuk tehát, hogy az utolsó években ez az irányelv jutott kifejezésre Magyarországon is és reméljük, hogy az eddig elért eredményeket csak kezdetnek tekintik, amelyet a többi népekkel együtt karöltve fognak fejleszteni a végleges felszabadulásig. A háború folyamán a Bérmunkás csaknem minden számában figyelmeztettük olvasóinkat, hogy a totalitär államok fegyveres erejének leverése nem jelenti a fasizmus leverését is. Mint látjuk, ez a meglátásunk is beigazolást nyert, mert a fasizmus hívei, akik a tőkés termelési rendszer haszonélvezői és bérencei közül kerültek ki, ma megint olyan hangosak, mint bármikor azelőtt, csupán más nevek alatt szerepelnek. Jelenlegi taktikájuk, — amiről teljes biztonsággal fel lehet őket ismerni az, hogy az oroszok elleni féktelen izgatás álcája alatt a vüágot két, egymással szembenálló táborra igyekszenek szakítani, hogy egy újabb, minden eddiginél borzalmasabb, véresebb és végzetesebb háborúba döntsék. Ezen újabb s most már az emberi civilizációra végzetessé válható katasztrófa megakadályozására csak a munkásság képes. A termelőeszközök fejlődése oly elavulttá tette a tőkés termelési rendszert, hogy az átalakulás már elkerülhetetlen, mert a rendszertelen, anarchisztik u s termelés nagy ipari pangásokhoz, tömegnyomorhoz, ugyanakkor egyesek részére dáriusi kincsek felhalmozásához vezet. így tehát elkerülhetetlen a tudatos, tervezett gazdaság bevezetése. Ez azonban csak akkor hoz fel- szabadulást a munkások részére, ha maguk a munkások kontrolálják a tervezett gazdaságot ipari szervezeteik utján. A mai rendszer nagy haszon- élvezői azonban úgy vélik, hogy megvédhetik rendszerüket és kiváltságos helyzetüket, ha az egész világra kiterjedő kartelj e- ik utján ők rendezkedhetnek be a tervezett gazdaságra. És miután rendelkeznek a sajtóval, a szószékkel, a rádióval és a közvélemény informálására szolgáló mindenféle más eszközökkel, határtalan nagy propagandát fejtenek ki a nagy néptömegek félrevezetésére és kizsarolására. A Bérmunkásnak kötelessége rámutatni erre a népámitó propagandára melynek eredménye, hogy jelenleg két, egymással farkasszemet néző táborban sorakoztatják fel az emberiséget. A hivatását komolyan vevő munkáslapnak rá kell mutatni arra a veszedelemre, amely a társadalom eme legfontosabb és leghasznosabb osztályát fenyegeti azért, mert osztályérdekeiről megfeledkezik. A Bérmunkás az osztálytudatra való ébresztést, az osztálytudatra való nevelést tartja a munkáslap legfontosabb munkakörének. Ezért amig a különböző munkásfrakciókkal mindig csak az építő kritikát alkalmaztuk, kíméletlen harcot hirdettünk osztályellenségeinkkel szemben. De még ebben az esetben is szem- előtt tartottuk ezt a jelszavunkat: “Még az ellenségeinkről is csak az igazat kell Írni!” Hivatásunk tudatában valóban nagy áldozatok árán tartottuk fel lapunkat fizetett alkalmazott nélkül. Ez az áldozat- készség, lapunk bátor, harcias fellépése tekintélyt és megbecsülést vívott ki lapunk részére. Ezen irányelvek betartásának tudható be, hogy Magyarországon is olyan nagy érdeklődéssel és szeretettel fogadják lapunkat. Magyarországi híreinket budapesti tudósítónk, Kővári Mihály munkástársunk állítja össze. A lap szerkesztésében Lefkovits Lajos munkástárson kívül, aki a lap színes és ügyes összeállítását is végzi, Zára János, Fishbein László, Pika Pál, Visi István és Gulyás János munkástársak segítettek rovataikkal és egyéb cikkeikkel. Azonkívül Gőgös Pál munkástárs irt időközönként és egyes esetekben más irók is felkeresték lapunkat közérdekű cikkeikkel. Ilv kooperációval eltudtuk érni, hogy lapunkban több értékes eredeti cikk jelent meg, mint bármely más amerikai magyar lapban, beleértve még a napilapokat is. Tudjuk jól, hogy a bevándorlás megszorítása következtében a nemzetiségi mozgalmak és az idegennyelvü lapok napjai meg vannak számlálva. így aggódva gondolunk arra az időre, amikor a mi táborunk is lefogy annyira, hogy a lap fentartásá- ról már nem gondoskodhatunk. Azonban látván azt, hogy jelenleg milyen fontos szerepet tölt be és látván azt a mély ragaszkodást, amellyel olvasó táborunk lapunkat körülöleli, úgy vélem, hogy még fokozatosabb áldozatok árán is ki kell tartanunk a Bérmunkás mellett a mai válságos időkben. Hiszem, hogy a konvenció módokat talál arra, hogy a Bérmunkás még egy ideig zavartalanul teljesítse hivatását. Abban a reményben, hogy ebben az irányban a konvenció sikeres munkát fog végezni, küldöm önöknek munkástársi üdvözletemet. Geréb József, Elsinore, Cal.
