Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-09-06 / 1492. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. szeptember 6. Korea előtérbe lépett (Vi.) Hol egyik, hol másik or­szág kerül előtérbe az öreg és az uj rendszer közötti harcban, mely leginkább két ország, vagy rendszer képviselői között fo­lyik. A szocialista rendszert épí­tő Oroszország és a kapitalista rendszert védő Amerika között, így ezen két egymás ellen har­coló ország körül fordulnak meg leginkább a hírek, sokszor rémhírek. Legújabban Korea lett ilyen érdeklődés központja. Ugyanis azt is mint Németországot és Ausztriát, két részre osztva, egyik részét az oroszok, másik részét az amerikaiak tartják megszállva és igyekeznek a sa­ját maguk részére biztosítani az ország jövőbeni kormányát. A tárgyalások sorozatai végződ­tek fiaskóval, most legújabban megint próbálkoztak és ugyan ezen legyőzhetetlen ellentétek miatt, nem tudtak megegyezni. Amig az amerikaiak a legreak- ciósabbakat akarják hatalomra juttatni, akik között sok a ja­pánokkal együttműködő, az oro­szok meg leginkább két tömeg­szervezetben tömörült néppárti­akat, vagy mondhatnánk szoci­alista érzelmüeket, vagy párt tagokat akarnak hatalomra jut­tatni. Ezek között két ilyen tö­meg mozgalomnak, a demokra­tikus egységfrontnak és a ko­reai munkás pártnak, akarnak több vezető szerepet adni, me­lyek nagy tömegeket befolyásol­nak. Ezzel szemben az amerikaiak meg az általuk megbízható re­akciós vezéreknek akarják ad­ni a hatalmat, akiknek ugyan kevés követőjük van, de mivel ezeknek nagy része a japáno­kat is éppen olyan hűségesen szolgálta, mint mostan az ame­rikaiakat, de a nép megutálta őket. Ezen a téren az amerikai­ak hűen követik a Truman dok­trínát, mely szerint még csak a halvány rózsaszínűeknek sem szabad kormány pozíciókat vagy munkás unionokban állá­sokat betölteni. És hogy ezt el­érjék, Koreában is tömeges le­tartóztatásokat végeztek ezen munkáspártok és szervezetek között. Most azon ürügy alatt, hogy azok börtön viselt emberek, nem engedik őket semmi állás­hoz, vagy kormány porcióhoz jutni, amint Németországban is tették azokkal, akiket Hitlerek bebörtönöztek és közismert ná­cikat hagytak, vagy raktak az állásokba, azon a címen, hogy nem lehet őket helyettesíteni, nincs más megbízható egyén a helyükre. Mivel az amerikai tő­kés urak, csak azokban a kipró­bált reakciós és áruló vezérek­ben biznak, akik a japánoknak is segítettek az unionokat, mun­kás megmozdulásokat és szoci­alizmus felé törekvő pártokat lebunkózni, üldözni, iffy a népek legnagyobb része utálattal van azok iránt és nem képesek tö­meget megnyerni mely őket tá­mogatná. Most mind ehhez hozzájárul azon rémhíreket terjesztő folya­mat, mint legutóbb három ame­rikai katona elfogása az oro­szok által. Igaz, hogy mikor az igazságnak egy része kiderül, nevetséges az egész dolog, de éppen az a baj, hogy amig az el­ső részét headlineokban közöl­ték, az igazságot csak eldugva. Ugyanis ezek az amerikai kato­nák csak úgy véletlenségből át­tévedtek az orosz zónába és szintén csak úgy véletlenségből magukkal vitték messzelátó üve­geiket és fényképező gépjüket. De már nem egész véletlenség­ből, akinél a fényképező gép volt, eldobta azt, amikor látta, hogy az oroszok nem biznak mindent a véletlenségre, hanem éberek voltak és elfogták őket. De egy jószivü benszülött, ahe­lyett, hogy a fékét piacon elad­ta volna ezt a megtalált fény­képező gépet, az amerikai ka­tona után vitte, igy az oroszok mindhármukat vizsgálat alá vették és egy egész hétig ott tartották őket. Az ilyen híreket felfújják és ilyen puskaporos környezetben nagyon könnyen összeütközést idézhet elő. De a tény az, hogy nagy tömegmegmozdulásoktól rettegnek az amerikaiak, ezért az oroszokat vádolják, okolják. Nem látják, hogy éppen az a tény, hogy a nép által gyűlölt árulók, reakciósok felkarolása uszította a népet az amerikaiak ellen. És már a tömegmozgalom oly erőssé vált, hogy szükséges­nek látták a vezéreik tömeges elfogatását és bebörtönzését. Ami viszont még jobban az ame­rikaiak ellen fogja őket fellází­tani. A benszülöttek azt is látják, hogy amig az oroszok leginkább a munkások közül kialakult cso­portot segítik a japánok segítsé­gével dúsgazdagokká vált reak­ciós urakkal szemben, akiknek a vagyonát, földjeit felosztották a nép között, gyárjaikat meg állami kezelésbe vették az unio- nok segítségével. Ezzel szemben az amerikai területen éppen ezen dúsgazdagokat védik és a munkásszervezeteket és azok vezéreit üldözik. Nem nagy tu­dás kell, az ilyen közelről össze­hasonlítható két rendszer kö­zött a munkások részére a job­bikat felfedezni. Ugyanezt a taktikát követték Kínában is, ahol a földesurakat és bankárokat valamint önké­nyeskedő hadurakat támogat­ták, tartották hatalmon a föl­det osztó néphadsereg, vagy vö­rösök ellenében. Ezt a mostan ott járt Wedemeyer generális is megállapította, pedig senki nem vádolhatná ezt a generálist az­zal, hogy nem barátja Chiang Khai Shekéknek. Wedemeyer kijelentette, hogy nagymérvű korrupció, csalás, rablás folyik a kormányközegek és vezérek között és ezeket kellene először megakadályozni. De azt minden gondolkozó ember megláthatja, hogy csak is a haszonrendszer hívei, minden piszkosságra haj­lamos, kapzsi haszonharácsolók hívei a mai rendszernek és csak is azért, hogy mentői gyorsab­ban meggazdagodhassanak. Va­lamint azt is tudják, hogy olyan piszkos munkáért, melyet végez­niük kell, a saját népeik ellen, nagy dijakat akarnak behajta­ni. Az ilyen pribékek, akik a mai rendszert védik, csak is a saját érdekeiket tartják szem előtt. Ez áll görög, török, japán, ko- rea, kina és minden olyan or­szágra, ahol a reakciót tartják hatalmon, hogy a mai rendszert ottan megvédjék az amerikai bankárok részére. De éppen emiatt vesztik el a talajt minden országban. Még Franciaországból is — melynek egy pár billiós kölcsönt ígérték és egyet már meg is adtak csak azért, hogy megtartsák őket a tőkésrendszer kereteiben — azt jelentik az amerikai újságírók, hogy nagy Amerika ellenes hangulat van kialakulóban és gyorsan terjed leginkább a mun­kás és középosztály között. El­képzelhetjük mennyivel na­gyobb mértékben van ez meg Koreában, Kínában és Görögor­szágban, ahol csak is a legreak- ciósabbakat nyerték meg saját maguk részére és tartják őket hatalmon minden terror segít­ségével. A Bérmunkás Jubileumi vacsorája Harmincöt év egy ember éle­tében is nagy jelentőségű, amelyben benne van a gondta­lan gyermek kor, a nagy remé­nyekkel biztató ifjú kor és a megállapodott, kialakult harcos férfikor. Egy újságnál, különösen egy munkáslapnál ugyan ez a folya­mat megy végbe azzal a különb­séggel, hogy megindulásától kezdve végig küzdelmes és har­cos életet kell, hogy éljen és hogy az idő — és ezt képletesen is mutatja a Bérmunkás — csak jobbá és harciasabbá teszi és soha el nem öregedhet, soha el nem gyengülhet, amig a kitű­zött célt el/nem éri. Ezen elgondolás hozta össze az országos étekezlet előestéjé^ re a magyar munkásoknak azt a részét, amely hosszabb-rövi- debb időn keresztül a Bérmun­kás táborához tartoznak. Ez a “Birthday Party” kitü­nően sikerült mindenképpen, ki­tűnő vacsora, jó műsor, a régi harcosok találkozása emelke­dett hangulatot idézett elő. Pika Pál és Lefkovits Lajos munkástársak, a Bérmunkás gárda két veteránja ismertette azt a küzdelmes életet, amely­ben a Bérmunkásnak része volt. A kitűnő műsor nagy részét Kucher munkástárs hozta ma­gával Pittsburghból. Munkások gyermekei voltak a szereplők nagyrésze, igazolva azt, hogy nem az osztályhelyzet adja meg a művészi képességet. John Schimpf pittsburghi ze­netanár, ki maga is szerepelt egy zongora szólóval, kisérte a szereplőket, kik egyben a tanít­ványai is voltak. Miss June Paul énekszóló, Miss Mary Lou Kucher hegedű­szóló, mig Miss Olga Kucher énekszólóval értek el nagy elis­merést. Pittsburghból még Mr. Joseph Causey énekszóiéival ért el megérdemelt sikert. Clevelandból Eleanor Hauser magyar dalokkal szerepelt, Gu­lyás Gyula zongorakiséretével. Akront Kern Margit képvisel­te nagy sikert arató zongorajá­tékával. A nyitányt a Cleveland West Sidei Munkás Dalárda adta nagy képzettséggel, Heinrich munkástárs dirigálásával. A dalosok az Ítélet idő dacára szép számmal jelentek meg. Meg kell emlékezni arról, hogy a Bérmunkás összejövete­lén első ízben jelentek meg más munkásszervezetek képviselői. A Clevelandi East Sidei Munkás Otthon és annak Női osztálya, szép számban voltak ott, kiknek nevében Grécs József munkás­társ üdvözölte az összejövetelt, nagy elismeréssel nyilatkozva a mai Bérmunkásról. Éjfél körül volt már, mire a vacsora és műsor véget ért. Mindenki egy kellemes és hasz­nosan eltöltött est érzésével tá­vozott, hogy az országos érte­kezlet delegátusai másnap egy szebb jövő érdekében üljenek össze tanácskozni. A legnagyobb elismerést kell azuton is tolmácsolni a vacsorát készítő és ügyesen felszolgáló clevelandi és akroni munkás­társnőknek, akik a süteménye­ket is készítették. NEM MIND ARANY AMI FÉNYLIK (a.l.) A párisi gazdasági konferencia a befejezéséhez köze­leg. Hanem azért a nagy hü-hóval beharangozott Marshall terv nem egészen úgy fejlődött, mint ahogy az üzleti érdeke az Egye- * sült Államoknak megkívánta volna. Nem írják meg egészen nyíl­tan, de annyit már tudunk, hogy a 16 résztvevő európai ország közül már kettő bejelentette, hogy a további részletes tárgyalá­sokba nem hajlandók résztvenni. A svédek és a norvégek azzal okolták meg távolmaradásukat a jövőre vonatkozóan, hogy ne­kik már van kereskedelmi szerződésük az oroszokkal. A többi or­szágok is ugylátszik, hogy nem hajlandók a Marshall tervezetet a maga egészében elfogadni. A tervezet bizonyára olyan feltételekhez van kötve, ami ta­lán azonos azon megállapítással: “Nesze semmi fogd meg jól.” Tudjuk, hogy az egésznek hátterébe az amerikai tőkének terveze­te rejlik, hogy az egész európai piacot megnyerje az itteni kapi­talista érdekeltség számára. Hiszen maga Marshall is egészen őszintén nyilatkozott akkor, amikor azt mondta: “Segítsünk Európán, mert ezáltal magunkon segítünk elsősorban.” Hiszen a közmondás is azt mondja: “Mindén szentnek saját maga felé hajlik a keze.”

Next

/
Thumbnails
Contents