Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-09-06 / 1492. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1947. szeptember 6. Korea előtérbe lépett (Vi.) Hol egyik, hol másik ország kerül előtérbe az öreg és az uj rendszer közötti harcban, mely leginkább két ország, vagy rendszer képviselői között folyik. A szocialista rendszert építő Oroszország és a kapitalista rendszert védő Amerika között, így ezen két egymás ellen harcoló ország körül fordulnak meg leginkább a hírek, sokszor rémhírek. Legújabban Korea lett ilyen érdeklődés központja. Ugyanis azt is mint Németországot és Ausztriát, két részre osztva, egyik részét az oroszok, másik részét az amerikaiak tartják megszállva és igyekeznek a saját maguk részére biztosítani az ország jövőbeni kormányát. A tárgyalások sorozatai végződtek fiaskóval, most legújabban megint próbálkoztak és ugyan ezen legyőzhetetlen ellentétek miatt, nem tudtak megegyezni. Amig az amerikaiak a legreak- ciósabbakat akarják hatalomra juttatni, akik között sok a japánokkal együttműködő, az oroszok meg leginkább két tömegszervezetben tömörült néppártiakat, vagy mondhatnánk szocialista érzelmüeket, vagy párt tagokat akarnak hatalomra juttatni. Ezek között két ilyen tömeg mozgalomnak, a demokratikus egységfrontnak és a koreai munkás pártnak, akarnak több vezető szerepet adni, melyek nagy tömegeket befolyásolnak. Ezzel szemben az amerikaiak meg az általuk megbízható reakciós vezéreknek akarják adni a hatalmat, akiknek ugyan kevés követőjük van, de mivel ezeknek nagy része a japánokat is éppen olyan hűségesen szolgálta, mint mostan az amerikaiakat, de a nép megutálta őket. Ezen a téren az amerikaiak hűen követik a Truman doktrínát, mely szerint még csak a halvány rózsaszínűeknek sem szabad kormány pozíciókat vagy munkás unionokban állásokat betölteni. És hogy ezt elérjék, Koreában is tömeges letartóztatásokat végeztek ezen munkáspártok és szervezetek között. Most azon ürügy alatt, hogy azok börtön viselt emberek, nem engedik őket semmi álláshoz, vagy kormány porcióhoz jutni, amint Németországban is tették azokkal, akiket Hitlerek bebörtönöztek és közismert nácikat hagytak, vagy raktak az állásokba, azon a címen, hogy nem lehet őket helyettesíteni, nincs más megbízható egyén a helyükre. Mivel az amerikai tőkés urak, csak azokban a kipróbált reakciós és áruló vezérekben biznak, akik a japánoknak is segítettek az unionokat, munkás megmozdulásokat és szocializmus felé törekvő pártokat lebunkózni, üldözni, iffy a népek legnagyobb része utálattal van azok iránt és nem képesek tömeget megnyerni mely őket támogatná. Most mind ehhez hozzájárul azon rémhíreket terjesztő folyamat, mint legutóbb három amerikai katona elfogása az oroszok által. Igaz, hogy mikor az igazságnak egy része kiderül, nevetséges az egész dolog, de éppen az a baj, hogy amig az első részét headlineokban közölték, az igazságot csak eldugva. Ugyanis ezek az amerikai katonák csak úgy véletlenségből áttévedtek az orosz zónába és szintén csak úgy véletlenségből magukkal vitték messzelátó üvegeiket és fényképező gépjüket. De már nem egész véletlenségből, akinél a fényképező gép volt, eldobta azt, amikor látta, hogy az oroszok nem biznak mindent a véletlenségre, hanem éberek voltak és elfogták őket. De egy jószivü benszülött, ahelyett, hogy a fékét piacon eladta volna ezt a megtalált fényképező gépet, az amerikai katona után vitte, igy az oroszok mindhármukat vizsgálat alá vették és egy egész hétig ott tartották őket. Az ilyen híreket felfújják és ilyen puskaporos környezetben nagyon könnyen összeütközést idézhet elő. De a tény az, hogy nagy tömegmegmozdulásoktól rettegnek az amerikaiak, ezért az oroszokat vádolják, okolják. Nem látják, hogy éppen az a tény, hogy a nép által gyűlölt árulók, reakciósok felkarolása uszította a népet az amerikaiak ellen. És már a tömegmozgalom oly erőssé vált, hogy szükségesnek látták a vezéreik tömeges elfogatását és bebörtönzését. Ami viszont még jobban az amerikaiak ellen fogja őket fellázítani. A benszülöttek azt is látják, hogy amig az oroszok leginkább a munkások közül kialakult csoportot segítik a japánok segítségével dúsgazdagokká vált reakciós urakkal szemben, akiknek a vagyonát, földjeit felosztották a nép között, gyárjaikat meg állami kezelésbe vették az unio- nok segítségével. Ezzel szemben az amerikai területen éppen ezen dúsgazdagokat védik és a munkásszervezeteket és azok vezéreit üldözik. Nem nagy tudás kell, az ilyen közelről összehasonlítható két rendszer között a munkások részére a jobbikat felfedezni. Ugyanezt a taktikát követték Kínában is, ahol a földesurakat és bankárokat valamint önkényeskedő hadurakat támogatták, tartották hatalmon a földet osztó néphadsereg, vagy vörösök ellenében. Ezt a mostan ott járt Wedemeyer generális is megállapította, pedig senki nem vádolhatná ezt a generálist azzal, hogy nem barátja Chiang Khai Shekéknek. Wedemeyer kijelentette, hogy nagymérvű korrupció, csalás, rablás folyik a kormányközegek és vezérek között és ezeket kellene először megakadályozni. De azt minden gondolkozó ember megláthatja, hogy csak is a haszonrendszer hívei, minden piszkosságra hajlamos, kapzsi haszonharácsolók hívei a mai rendszernek és csak is azért, hogy mentői gyorsabban meggazdagodhassanak. Valamint azt is tudják, hogy olyan piszkos munkáért, melyet végezniük kell, a saját népeik ellen, nagy dijakat akarnak behajtani. Az ilyen pribékek, akik a mai rendszert védik, csak is a saját érdekeiket tartják szem előtt. Ez áll görög, török, japán, ko- rea, kina és minden olyan országra, ahol a reakciót tartják hatalmon, hogy a mai rendszert ottan megvédjék az amerikai bankárok részére. De éppen emiatt vesztik el a talajt minden országban. Még Franciaországból is — melynek egy pár billiós kölcsönt ígérték és egyet már meg is adtak csak azért, hogy megtartsák őket a tőkésrendszer kereteiben — azt jelentik az amerikai újságírók, hogy nagy Amerika ellenes hangulat van kialakulóban és gyorsan terjed leginkább a munkás és középosztály között. Elképzelhetjük mennyivel nagyobb mértékben van ez meg Koreában, Kínában és Görögországban, ahol csak is a legreak- ciósabbakat nyerték meg saját maguk részére és tartják őket hatalmon minden terror segítségével. A Bérmunkás Jubileumi vacsorája Harmincöt év egy ember életében is nagy jelentőségű, amelyben benne van a gondtalan gyermek kor, a nagy reményekkel biztató ifjú kor és a megállapodott, kialakult harcos férfikor. Egy újságnál, különösen egy munkáslapnál ugyan ez a folyamat megy végbe azzal a különbséggel, hogy megindulásától kezdve végig küzdelmes és harcos életet kell, hogy éljen és hogy az idő — és ezt képletesen is mutatja a Bérmunkás — csak jobbá és harciasabbá teszi és soha el nem öregedhet, soha el nem gyengülhet, amig a kitűzött célt el/nem éri. Ezen elgondolás hozta össze az országos étekezlet előestéjé^ re a magyar munkásoknak azt a részét, amely hosszabb-rövi- debb időn keresztül a Bérmunkás táborához tartoznak. Ez a “Birthday Party” kitünően sikerült mindenképpen, kitűnő vacsora, jó műsor, a régi harcosok találkozása emelkedett hangulatot idézett elő. Pika Pál és Lefkovits Lajos munkástársak, a Bérmunkás gárda két veteránja ismertette azt a küzdelmes életet, amelyben a Bérmunkásnak része volt. A kitűnő műsor nagy részét Kucher munkástárs hozta magával Pittsburghból. Munkások gyermekei voltak a szereplők nagyrésze, igazolva azt, hogy nem az osztályhelyzet adja meg a művészi képességet. John Schimpf pittsburghi zenetanár, ki maga is szerepelt egy zongora szólóval, kisérte a szereplőket, kik egyben a tanítványai is voltak. Miss June Paul énekszóló, Miss Mary Lou Kucher hegedűszóló, mig Miss Olga Kucher énekszólóval értek el nagy elismerést. Pittsburghból még Mr. Joseph Causey énekszóiéival ért el megérdemelt sikert. Clevelandból Eleanor Hauser magyar dalokkal szerepelt, Gulyás Gyula zongorakiséretével. Akront Kern Margit képviselte nagy sikert arató zongorajátékával. A nyitányt a Cleveland West Sidei Munkás Dalárda adta nagy képzettséggel, Heinrich munkástárs dirigálásával. A dalosok az Ítélet idő dacára szép számmal jelentek meg. Meg kell emlékezni arról, hogy a Bérmunkás összejövetelén első ízben jelentek meg más munkásszervezetek képviselői. A Clevelandi East Sidei Munkás Otthon és annak Női osztálya, szép számban voltak ott, kiknek nevében Grécs József munkástárs üdvözölte az összejövetelt, nagy elismeréssel nyilatkozva a mai Bérmunkásról. Éjfél körül volt már, mire a vacsora és műsor véget ért. Mindenki egy kellemes és hasznosan eltöltött est érzésével távozott, hogy az országos értekezlet delegátusai másnap egy szebb jövő érdekében üljenek össze tanácskozni. A legnagyobb elismerést kell azuton is tolmácsolni a vacsorát készítő és ügyesen felszolgáló clevelandi és akroni munkástársnőknek, akik a süteményeket is készítették. NEM MIND ARANY AMI FÉNYLIK (a.l.) A párisi gazdasági konferencia a befejezéséhez közeleg. Hanem azért a nagy hü-hóval beharangozott Marshall terv nem egészen úgy fejlődött, mint ahogy az üzleti érdeke az Egye- * sült Államoknak megkívánta volna. Nem írják meg egészen nyíltan, de annyit már tudunk, hogy a 16 résztvevő európai ország közül már kettő bejelentette, hogy a további részletes tárgyalásokba nem hajlandók résztvenni. A svédek és a norvégek azzal okolták meg távolmaradásukat a jövőre vonatkozóan, hogy nekik már van kereskedelmi szerződésük az oroszokkal. A többi országok is ugylátszik, hogy nem hajlandók a Marshall tervezetet a maga egészében elfogadni. A tervezet bizonyára olyan feltételekhez van kötve, ami talán azonos azon megállapítással: “Nesze semmi fogd meg jól.” Tudjuk, hogy az egésznek hátterébe az amerikai tőkének tervezete rejlik, hogy az egész európai piacot megnyerje az itteni kapitalista érdekeltség számára. Hiszen maga Marshall is egészen őszintén nyilatkozott akkor, amikor azt mondta: “Segítsünk Európán, mert ezáltal magunkon segítünk elsősorban.” Hiszen a közmondás is azt mondja: “Mindén szentnek saját maga felé hajlik a keze.”
