Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-09-06 / 1492. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. szeptember 6. Embergyülöletet hirdető pap Irta: GERÉB JÓZSEF Los Angeles városban tett látogatásom alkalmával felkerestem egyik munkástársunkat, aki Westwood nevű városrészben lakik és történetesen szintén Cleveland városból “vándorolt el” a messze Californiába. Beszélgetés közben egyszer csak ezt kérdezi tőlem ez a munkástárs : — Van ám most itt egy másik clevelandi “földi” is, nem találkozott még vele? — Ki az a clevelandi “földi”? — kérdeztem kíváncsian. — Hát Dr. Herczegh József református pap. Ugy-e ismeri? — volt a válasz. Sietve tiltakoztam az ilyen gyanúsítás ellen, noha elismertem, hogy hírből már ismerem ezt a hírhedt egyént és egyszer már láttam a hátát. Elmondottam, hogy ez az a papipalástba takaródzó közveszélyes fasiszta izgató, akinek a nevét Cleve- landban már csak undorral említik és akivel már a Bérmunkás is foglalkozott. Megírtuk annak idején, amikor Franklin D. Roosevelt meghalt és amikor az a hamis hir érkezett Amerikába hogy Horthy Miklós, a magyar nép legkegyetlenebb hóhéra szintén meghalt, ez a Herczegh pap közös gyászistentiszteletet tartott a “két nagy halottért”. A gyászfátyollal bevont Roosevelt és Horthy képeket egymás mellé tette az oltárra és kény- szeritette a jámbor híveket, hogy együttesen imádkozzanak Rooseveltért és Horthyért. Szegény Roosevelt természetesen nem tudott védekezni az ilyen meggyalázás ellen. Egy másik igen ismert stik- lije ennek a “tiszteletes urnák” az volt, hogy hirdette széltehosszában, hogy az oroszok megölték a Magyarországon maradt feleségét és gyermekeit. Egyszer azonban a “szent pap” igen nagy bosszúságára megérkezett az asszony, nem esett semmi baja, senki meg nem sér- í tette, — hacsak az igy meglepett kegyes pap nem, amiért igy elrontotta a “bizniszét”. A múlt évben még a saját paptársait is megbotránkoztatta. Amikor Clevelandon gyűlést rendeztek a Sárospatakról idejött egyik kollégiumi tanár részére, aki a templom javára gyűjtögetve járta be az országot, a gyűlésen az összes clevelandi református papok felszólaltak, tehát ez a Dr. Herczegh is. Azonban amig a többi papok tisztességesen a tárgyhoz tartották magukat, ez az istengya- lázó egyéh csak annyit mondott: “És most, kedves híveim, imádkozzunk azon sok magyar gyermekért, akiket az oroszok legyilkoltak és azon sok leányért és asszonyért, akiken az oroszok átgázoltak.” A hallgatóság között általános volt a megbotránkozás és a saját paptársai, akik ugyanaz nap este az egyik pap lakásán gyűltek össze, a legkíméletlenebb szavakkal adták tudtára, hogy miként vélekednek róla. És hamár itt tartunk, elmondom azt is, hogy miért ismerem csak a hátát. A múlt évben, nem sokkal azután, hogy Szege- dy-Masszák Aladár, az akkori magyar követ látogatást tett Clevelandon, az East 130-ik utcánál a magyarok által lakott Buckeye Road villamos kocsijára szálltam. A Buckeye Roadon, még a villamos kocsikban sem ritka a zetnek és igy van miért verni a nagy dobot. Egy egész választási harc szintere ez a konvenció, ahol folyik a pálinka és az egyik fő döntő erőt jelenti ebben a választási harcban. Ami csak létezik és amit 'eljes egészében demokrácia ellenesnek lehet mondani, az minden összegyűjtve van ezen a konvención és mindazt mint demokratikus csalétket adnak be Amerika népének. A régi amerikások jól ismerik az American Legion társaságot, akik mindig mint sztrájktörők végezték hivatásukat, akik a munkás gyűléseket nem egyszer verték szét, sőt mint a történelmük legnagyobb szégyene, a Centraliai IWW munkás- otthon elleni való támadás, amikor parádéjuk azzal fejeződött be, hogy a védtelen munkásokra lövöldöztek. Számos halottja volt ennek a kilengésnek, amit most a New Yorkban dőzsölő vad alakok elfelejtettek, azonban mi, nem fogjuk felejteni soha és mindenütt ahol ezek fölütik fejüket, tudjuk, hogy a munkásosztály ellenségeivel állónk szembe. A konvenciós parádé, melyet New Yorkban másfél millió ember nézett végig, nem tudja lemosni azt a szégyent, melyet az American Legion múltja és az itt fölsorolt jelene, mint határozott bizonyítékot tár elénk. Ettől az elemtől nem lehet várni mást, mint amit mutatnak, ezeknek az agyvelejük ott maradt a lumpenproletariátus színvonalán és ezek képezik a backbone-j át annak a kapitalista reakciónak, mely nem habozik egy pillanatra sem, hogy saját önző érdekének a céljából ismét vértengerbe döntse a világot. Ilyenkor látjuk csak igazán, hogy milyen veszély fenyegeti a világ öntudatos dolgozó osztályát, akik egész életükön át, egy szebb és jobb társadalmi rendszer fölépítésén fáradoznak, mert látjuk azt, hogy a sötétség még mindig eltakarva tartja, a fölszabadító világi tó fáklyát. A nagy és fő munka csak ezután jön, amikor meg kell birkóznunk majd a félrevezetett nagy tömeggel és az igazság a munkás szervezkedés oldalára bírni őket. A gyerekésszel rendelkező 50 éves emberek rakoncátlankodása bennünket nem keserít el, sőt inkább annak a nagy munkának még erőteljesebb végzésére ösztökél, amit eddig folytattunk. magyar szó s nem vettem volna figyelembe a magyar beszélgetést, azonban egyszer csak valaki, aki háttal állt hozzám, nagy hangon azt mondja a szomszédjának:-r- Hát mondja csak, hogy szerette a magyar követet? — Nagyon helyes embernek látszik, — válaszolta rá a buckeye roadi magyar. — Dehogy helyes, — feleli a nagyhangú alak, — hiszen zsidó annak még a felesége is, hogy az iz-frász törje ki valamennyit, amennyi csak a világon van! Ebben a percben megállt a villamos és az antiszemita fráter leszállt a kocsiról. De ezért meghallhatta, mindőn jó hangosan odakiáltottam a magyarnak: — Ugyan mondja már, ki ez a piszok fráter, aki még a közúti kocsikban is ily pimaszul mer viselkedni? — Ez a Herczegh József tiszteletes, az Első Református Egyház papja, — mondja a magyar. Aztán hozzátette: — Nagyon zsidógyülölő ember ám ez, éppen azért nem is szeretjük és már sokan nem járunk a templomba. így hát nyilvávaló, hogy ezt az antiszemita bérencet elhagyták a clevelandi hívei és azért kidobták onnan. Eljött tehát Los Angelesbe a Magyar Pres- biterian Egyházhoz s miután sikerült neki néhány tagot megnyerni, engedték kétszer prédikálni és igy biztosra vette, hogy megválasztják. Ekkor azonban Hadi Albert, ezen egyház volt papja, kapott néhány olyan Bérmunkást, amelyben már leleplezték az ur ezen hamis prófétáját, aki emberszeretet helyett csak embergyülöletet hirdet. Hadi és a többiek ekkor Ole- velandba küldtek egy Fodor nevű presbitert, hogy érdeklődjön Herczeghről. Fodor aztán olyan információkat kapott Csutoros paptól, meg másoktól, hogy olyan gyorsan visszajött, ahogy csak tudott. így aztán ezt a Horthy imádót nem választották meg, mindössze csak pár követőre támaszkodva szét akarta szakítani azt az egyházat, amelyik nem választotta meg. Azonban ez sem sikerült neki s miután “élni akar”, ha ilyen csúfosan is, hirtelen elfoglalta San Bernandinoban azt a kis magyar egyház papi állását, ahol az öreg tiszteletes éppen most halt meg. Itt azonban a hívek száma igen kevés és azok sem hajlandók mindannyian bevenni a “kegyes Dr.” embergyülöletet hirdető tanait, azért sorra járja a környék magyarjait, hogy uj híveket szerezzen. A Perris városkába élő egyik ismerősöm is említette, de miután csak pár szót beszéltünk, kértem, hogy levélben írja meg a részleteket. Most aztán ezt a levelet kaptam: Kedves Geréb Munkástárs: A napsütéses Californiának meg vannak a maga sajátságai, a hegy tetején szánkózunk, de ugyanazon hegy tövében izzadunk és narancsot szedünk. Az utóbbi évtizedekben a munkások ezrei jöttek e csodavölgybe, i többnyire olyanok, akiknek fiatal életerejét a kapitalista profitrendszer már kiszívta a Keleten. És amint ez a folyamat tart, úgy fejlődnek itt is a gazdasági és politikai szervezetek. Természetes, hogy a reakció irányitói is figyelemmel kisérik ezt a fejlődést és elhelyezik az ő érdekeiknek szószólóit is. Ezért alakították meg Californiá- ban a hírhedt Tenney bizottságot, amely sok esetben igyekszik tultenni még a szövetségi Rankin (Committee on Uname- rican Activities) boszorkány- hajhászó bizottságon is. Az ilyen hivatalos jellegű szervek azonban nem képesek a munkástömegek legalsóbb rétegeihez eljutni. És noha a rendőrség, a bíróság, az újságok, a rádió, iskola és a színházak a rendelkezésükre állnak, a munkásszervezetekbe kémeket, a nép közé meg a papokat küldik. Ide, Los Angelesbe is küldtek mostanában egy református papot Clevelandból. Dr. Herczegh József a neve, valószínűleg a clevelandi reformátusok már jóllaktak lélekmentési szolgálataival s igy tisztes távolságra kellett illannia. Az első stációja Los Angeles volt, ahol az immár 17 éve fennálló egyházat ketté akarta szakítani. Ez nem sikerült, tehát tovább kellett állnia. A következő stációja San Bernardino, ahol körülbelül 25-30 magyar család lakik, de a közeli egyéb városokban már megtelepedett körülbelül 100, különböző vallásu magyar család. Dr. Herczegh gondolt egy merészet. Mivel a San Bernardino egyház lévén kicsiny kis koporsó, alig, alig rőfnyi” (Szegény kicsi féreg, nem tudna benne megnőni) — elment meglátogatni minden magyar családot, hiván őket efféle ékesszólással: “Az oroszok elfoglalták, kirabolták édes magyar hazánkat. Férfiait elhordják kényszer- munkára, magyar lányokkal töltik meg az összes orosz bordélyházakat. A legjobb magyaroknak menekülni kell az országból, mint a szegény Nagy Ferencnek is. Hitler még igen sok zsidót hagyott meg, mert Magyar- országon most csak az történik, amit a zsidók, — Rákosival az élükön, — akarnak.” Nyomatékül még hozzáteszi, hogy “Tildy Zoltán is zsidóbarát és közönséges szélhámos, ismeri személyesen, tehát tudja.” Ilyen és hasonló beszédekkel csalogatja az itteni magyarokat a templomába. Felesleges talán megemlítenem, hogy minden házból (szellemi értelemben) kiebrudalták. Valóban nagyon rosszul állhat a szénája a kapitalista társadalomnak, ha csak ilyen ócska csepürágókat tud kiküldeni tanító, szervező útra. A Westre került munkásság már eleget tanult az elet iskolájában s hamar odaköti az útilaput az ilyen K.K.K. bérencnek kimondhatatlan részére. És ha itt is ki- ebrudalják, akkor ennek a Dr. Herczeghnek csak San Francisco marad, azután pedig ott van már a tenger . . . Munkástársi üdvözlettel Bustya Károly Talán már túl sok helyet is vesztegettünk ezen címeres
