Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-09-06 / 1492. szám

1947. szeptember 6. BÉRMUNKÁS % 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------(gb) ROVATA---------------------------­(PIHENÉS KÖZBEN) ELSINORE Dél-California számos helyiér­dekű legendáinak egyike szerint még abban az időben, amikor California Spanyolország birto­ka volt, két utas, az egyik an­gol, a másik pedig spanyol, fá­rasztó utazás után átkeltek a nyugati partvidékhez közeleső hegycsoporton és az eléjük tá­ruló völgykatlanból hatalmas tó tükre integetett feléjük. Mi­után a californiai nap már ak­kor is elég forrón sütött, az uta­sok nagyon szomjasak voltak. A spanyol utas örömkiálltást hal­latva rohant a vízhez, nekiha­salt és szívta magába az éltető nedvet. A yankee azonban óva­tosabb volt és előbb megkérdez­te: — Signore, hogy Ízlik a viz? A spanyol, aki az első nagy kortyok után abbhagyta az ivást, száját fincsorgatva, rossz angolsággal mondotta: — ‘ike Hell, Signore. (Mint a pokol, uram.) És nem is csodáljuk, hogy a spanyol barátunk ezt a választ adta, mert annak a tónak a vi­ze számos ásványt, — közöttük nagy mennyiségű ként is taltal- maz és bizony az ize nem valami kellemes. A legenda szerint a yankee utas nyomban a “Hellsi- nore” nevet adta a tónak, ami­ből később, miután a “h” betűt nem ejtik, Elsinore lett. Ha a helyi Chamber of Com­merce (Kereskedelmi Kamara) prospektusát nézzük, akkor megtudjuk, hogy ez a tó, amely­nek hivatalos neve “Lake Elsi­nore”, 1300 láb magasságban fekszik a tenger szine felett, 5 mérföld hosszú és 2 mérföld széles. A vizét földalatti forrá­sokból kapja, időközönként, a nyári hónapok alatt részben le­apad, de a téli esőzések és ami­kor a környező nagy hegyekben olvad a hó, újból megtelik. A tó vizében a kémikusok glauber sót, közönséges sót, vas, magnézium, kalcium és egyéb anyagoknak oldatát találták, azért azt állítják, hogy a víznek gyógyhatása van. Maga a tó 75 mérföldre esik Los Angelestől és 79 mérföldre San Diegótól, tehát mindkét nagyváros részé­re alkalmas kirándulóhelyül szolgál. A tó vizén kívül azon­Horthy ügynök “felmagasztalá- sára”. Azonban figyelmeztetni j akarjuk a californiai magyarsá- I got, hogy még vallásos értelem- j ben szólva is milyen “istente- | len” ember járja őket sorra, j mert nem lehet istenfélő az, aki ily gonosz embergyülöletet hir­det. De meg azt is tudjuk, hogy i a clevelandiakat is érdekelni fogják ezen sorok, mert mint hallottuk, amikor végre megsza­badultak ettől a Dr. Herczegh- től, hálaadó istensztiszteletet tartottak. Reméljük, a Bérmunkás ha­sábjait sem szennyezzük be töb­bé a nevével. ban számos kén és egyéb ásvár nyokat tartalmazó gyógyforrás van a környéken és igy ez a vi­dék Dél-California legismertebb gyógy és nyári üdülőhelye. SOK MAGYAR ÉL A VIDÉKEN Mindez eddig úgy hangzik mintha a helyi telekügynöksé­gek számára Írnám ezen soro­kat, de ezen bevezetés nélkül nem tudnám elmondani, hogy mit is keresek én itt, Elsinore- ban. Valahogy úgy vélem, hogy az előbb említett spanyol bará­tunknak akadt egy vagy két magyar utódja is, akik szintén megkóstolták az Elsinore vizét s ha az első pillanatban meg is egyeztek a spanyollal abban, hogy pokoli ize van, mégis ké­sőbb megszokhatták, mert itt ragadtak és ma már több mint 100 magyar család él ezen a vi­déken. De nem csak hogy itt ragad­tak, hanem még akik elmentek, azok is visszajöttek és most még a Tiszáról is megfeledkezve ezt mondják: “Aki egyszer az Elsinore tó vizét issza . . . ” Minderről azonban én mit sem tudtam. Sőt bevallom, pár hó­nappal ezelőtt azt sem tudtam, hogy van ilyen nevű tó a vilá­gon. Mikor azonban a Schubert barátom utasításai szerint meg­érkeztem és autóbuszról leszáll- va megkérdeztem az első elsino- rei lakost, — egy nőt, — hogy merre menjek Schuberték felé, azt kérdezte tőlem, hogy néme­tek-e az illetők? Amikor mon­dottam, hogy magyarok, azon­nal tört magyarsággal felelt és mondotta, hogy lakik ám itt igen sok magyar. És attól kezd­ve annyi magyar szót hallok El- sinoreban, hogy egyszer már megkérdeztem: Beszélnek-e itt más nyelven is az emberek? Hogy a kép teljes legyen, alig voltam félórát Elsinoreban, mi­kor már meglátogatott egy régi jó ismerősöm, Minarick Kálmán­ná, akit még Chicagóból isme­rek. Minarickék akik az 1920-as éveket megelőzőleg aktiv tagjai voltak az IWW mozgalomnak, most Los Angelesben laknak, de itt, a tó parton vettek maguk­nak egy házhelyet, amelyre há­zat építettek és a közeljövőben idejönnek lakni véglegesen. Ez a “végleges” ittlakás természe­tesen egyben a gyári munkától való visszavonulást is jelenti. A HOSSZÚ ÉLET REMÉNYE Azért irom a Minarick esetét ily részletesen, mert nagyjából ez áll az Elsinore tó környékén lakók többségére. Igen sokan közülök a környező nagyváro­sokban, Los Angeles, Riverside vagy San Diegoban dolgoztak, kijártak a tóhoz hétvégi szóra-, kozásra, fürdésre; vettek egy- egy darab földet, amire aztán részben saját maguk, részben némi segítséggel házat épitet- 1 tek és amikor elérték a “nyug­díjazás” korát, (már mint a Social Security nyugdijat) — kiköltöztek s azóta egy keveset dolgozva, nyugodtan töltik öreg napjaikat. i Itt általában az a feltevés járja, hogy az itteni időjárás, a napsütés, száraz levegő és a viz legalább 15 évvel meghosszab­bítják az ember életét. Igaz vagy sem, bizony én nem tu­dom. Azonban az is tény, hogy amikor automobilon elszalad­tunk egy terjedelmes, igen szé­pen parkírozott terület mellett, megkérdeztem, mi van ott? Er­re azt a választ kaptam, hogy a temető. — Szóval végeredmény­ben itt is csak odajutunk. De visszatérek újból az itteni magyarokra, akik közül még mindig csak igen keveset isme­rek, de akikről annál többet hal­lok, amikor egymás között be­szélgetünk. így többek között találkoztam Bustya Károllyal, aki a közeli Perris falucskában lakik. Bustya negyedszázaddal ezelőtt New Yorban lakott és élénk résztvett a Bérmunkás műkedvelő körének működésé­ben. Egy másik régi ismerősöm Balogh István, (nem Tuta), aki a régi S.P. mozgalomban vett részt. De itt találtam Adlerékat is, akiket még Chicagóból isme­rek. (Adlerné és Hojemé nővé­rek, a férjeik szintén résztvet- tek az IWW mozgalomban a 20- as évekig). Aztán találkoztam még Ácsékkal, Farkasékkal és másokkal, akik a régi S.P. vagy az S.L.P. mozgalmakban vettek részt. A legtöbbjük már évtizedek­kel ezelőtt elmaradt a munkás- mozgalomtól. Most, amikor ta­lálkoztam velük, természetesen a mozgalomra került a szó. Szá­mukra azonban a mozgalom megállt ott, ahol elhagyták. Az­ért a velük való beszélgetésem olyan volt rámnézve, mintha a Bérmunkás vagy a már régen megszűnt Előre régi köteteit forgattam volna. Ezek még min­dig a “detroiti” meg a “chica­gói” IWW-ról beszélnek. Ezen fogalmak olyan régiek, hogy magam is csak az IWW irodal­mából ismerem azokat, noha, már több mint három évtizede figyelem ezt a szervezetet. TROPIKUS NÖVÉNYZET Hallottam aztán valami Szé- key nevű orvosról, aki egyideig itt élt és gyümölcs meg vizku- rára fogta a betegeit. Vannak, akik esküsznek rá, hogy “nagy professzor” az illető, kigyógyit- ja még a félholtakat is. Viszont pár los-angelesi ismerősöm sze­rint közönséges “faker” az ille­tő. Ezt a vitát sem kívánom el­dönteni, csupán azért irom meg, mert ezen magyar orvos révén is sok magyar került erre a vidék­re. Ez is segíti magyarázatát adni annak, hogy itt, ezen isten­háta mögötti völgykatlanban, miért akadtam annyi magyarra. Ezzel aztán be is fejezhetném az Elsinore tóra vonatkozó leí­rásomat. Azonban, mint látom, oly erősen kihangsúlyoztam, hogy mennyi magyarra akad­tam itt. hogy szinte már az ál­talam annyira gyűlölt túlzó so­viniszta hangnemet veszi fel ez a mai rovat. Pedig igazán nem AKRON ÉS CLEVELAND FIGYELEM! MOST VASÁRNAP, szep­tember 7-én családi kirándu­lás a Scherhaufer Farmon. Ételek és hűsítőkről gondos­kodva van. Részvételi dij nin­csen. Clevelandiak indulnak d. e. 10 órakor a Buckeye és 112 St.-től. Van autó hely bő­ven. Útirány a 87-es road a 306- osig, ott balra és az első kavi­csos ut a Pekin Rd., amelyen jobbra a 4-ik ház. akarom utánozni azt a “telek­ügynököt,” aki a “California Balaton” nevet adta ennek a.tó­nak. Mert bizony, bizony ez a vidék, — leszámítva a pár ma­gyar családot, akiknek gyerme­kei már úgysem magyarok, bi­zony semmi sem emlékeztet itt Magyarországra. Ha szabad valamihez hasonlí­tani, akkor inkább a New York államban fekvő Ashoken Reser­voir hoz hasonlítom. Mint ott, úgy itt is a völgykatlanban fek­vő tavat nagy hegyek veszik környes-körül. De ezzel aztán be is fejezhetjük a hasonlatot. Mert amig ott a hegyeket zöld fenyvesek borítják, itt kopár, kietlen kősziklákból állnak. A völgyek azonban igen terméke­nyek, de a fauna (növényzet) egészen más, mint az East-en. A tó környékén igazán gyönyö­rű narancs, citrom, grapefruit, dió, mandula, korai barack (ap­ricots) és egyéb hasonló ültet­vényeket látunk. A házak körül cédrus fák, a bors-fa, az ernyő- fa és az örökösen virágzó lean­der, amely itt igen nagy bokro­kat alkot, helyettesítik a Kelet árnyékfáit. És hogy a kép teljes legyen, megemlítem, hogy a házakat va­lóságos virágerdő veszi körül, ami igakán kellemes látványt nyújt és ellensúlyozza a nagy hőség által barnára égetett hegyoldalak és mezők nyújtotta szánalmas képet. A növényzetet természetesen öntözik, mert az eső ezen a vidéken igen ritka vendég. BOSZORKÁNYÜLDÖZÉS NAGYBAN WASHINGTON — Hivatalos jelentés szerint a kormány vég­re megkezdte a két millióra ru­gó szövetségi alkalmazottak “hűség” átvizsgálását. Mint is­meretes, pár hónappal ezelőtt Truman elnök bejelentette, hogy az összes kormányhivatalnoko­kat felülvizsgálják. Azt fogják kutatni, hogy van-e közöttük olyan, aki a kommunisták felé hajlik. Ezt a vizsgálatot a United States Civil Service Commission fogja megejteni. Az összes kor­mányhivatalok megkapták már azon űrlapokat, amelyeket min­den hivatalnoknak ki kell tölte­ni. Az ily űrlapokon számos kér­désre kell felelni a tisztviselők­nek s ha a feleletekben valami “gyanúsat” találnak, akkor az illető hivatalnokot vallatás alá veszik. Szóval megkezdődött a nagy “boszorkány üldözés”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents