Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-08-30 / 1491. szám
1947. augusztus 3(L BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------ígb) ROVATA--------------------------NÉHÁNY SZÓ A LÉGI UTAZÁSRÓL Az előző rovatomban már bejelentettem, hogy azon nagyszámú munkástársaknak, akik arra kértek, hogy a California utammal kapcsolatosan bizonyos kérdésekre vonatkozólag írjak nekik,, itt, a rovatban fogok válaszolni, mert teljes lehetetlenség lenne, hogy mindegyiküknek külön-külön ily terjedelmes levelet Írjak. Azonban dacára annak, hogy nem én vagyok az első, aki ebbe az “idegen világba” messze Californiába jött a legtöbbünk által otthonnak tartott Keletről s igy nem tartozom az úttörő pionirek közé, mégis hosszabb időre van szükségem arra, hogy valami érdemleges dolgot írjak, — hacsak elő nem veszem az utazók számára irt kézikönyveket s abból irok ki egyet-mást, mint ha én fedeztem volna fel az ott felsorolt dolgokat. Miután megszoktam már, hogy az ily dolgokban a magam lábán járjak, igy türelmet kérek barátaimtól és azon olvasóktól, akik ezt a rovatot mindig nagy figyelemmel kisérték. így egyenlőre csak az utazásról, jobban mondva a repülésről fogok egyet-mást elmondani, amennyiben repülőgépen, még hozzá nem is egyen, hanem négy különböző gépen tettem meg az utat. Sietek kijelenteni, azt is jól tudom, hogy nem én vagyok az első légiutas s egyáltalán semmi okom sincs arra, hogy az ilyen utazással eldiqse- kedjem, amennyiben a légiutazás ma már éppen olyan közönséges, mint a vasút, vagy az autóbuszokon való közlekedés. Azonban dacára annak, hogy már száz és százezrek utaznak repülőgépeken, mégis nagyon sokan vannak, akik idegenkednek, félnek felmenni a levegőbe. Amikor gyerek voltam, még hallottam egyes öreg emberektől, amint nagy határozottsággal mondották: “Én ugyan fel nem ülök arra az ördög masinájára!” Az az “ördög masina” természetesen a vonat volt. Valahogyan erre emlékeztetnek engem azon ismerőseim, akiktől hallottam, midőn légiutazásra került a beszéd: “Én már csak azt tartom, hogy a földön mégis csak biztosabb!” Vagy valami hasonló kifejezéssel adták tudtomra, hogy ők bizony már nem fognak repülni. Jól tudom, hogy ezen sorok olvasói között is akad elég, aki magára ismer ezen szavakból. NAGY LÉGIFORGALOM Nos, én nem akarok senkit se rábeszélni, hogy a “terra-firmát” otthagyva a levegőbe emelkedjen. Nem akarom idézni a repülő társaságok által kiadott azon statisztikai adatokat, hogy a repülés a legbiztosabb utazás, mert legkevesebb baleset esik egy millió utas-mérföldre. Utas-mérföld alatt értik az ut hosszának és az utasok számának a szorzatát. így például, ha egy gép 400 mérföldet repül 20 utassal, akkor húszszor négyszáz, vagyis 8,000 utas mérföldet (passanger-mile) tett meg. Ha a balesetek és az áldozatok számát a passanger-mile számával viszonyítjuk, akkor a repülés a legbiztosabb utazás, utána a vasút következik és legtöbb áldozatot szed az automobil, de azért mindenki szeretne keríteni egy uj gépet, — még én is. Hogy ma már mennyire elterjedt a légi utazás, azt csak akkor látjuk valójában, ha a repülőtereken járunk. Az ily terek, miután nagy területet foglalnak le, rendesen messze esnek a város közepétől és azonkívül a legtöbbnél a látogatókat nem engedik valami közel, azért a nagyközönség nem látja és nem tudja, hogy ma már a repülőgépek az ilyen repülő tereken éppen olyan menetrendszerűen érkeznek meg és indulnak el, mint a vonaton az állomásokról. A forgalmasabb repülő tereken az ember alig győzi figyelemmel kísérni a leszálló és elinduló gépeket. Természetesen az ember az első repüléstől fél legjobban, de ugyanakkor a kíváncsiság is legjobban furdalja, hogy hát tulajdonképpen milyen érzés is lehet a felhők közötti kalandozás ? Én sem tudtam ellenállni ennek a kíváncsiságnak, de hogy palástoljam, hát ilyenformán indokoltam meg az első repülő utazásomat: Tegyük fel, hogy ha elpatkolok és “odaát” összetalálkozom Spinoza, Marx, Bebel vagy más hasonló nagyságokkal, akik esetleg kérdéseket intéznek hozzám az utóbbi évek fejleményeiről. És tegyük fel, hogy valamelyik majd igy szól hozzám:-— Hát öcsém, hallottam, hogy ti már repültök is? Ugyan, mond meg már, milyen is az a repülés ? Hát bizony mindjárt kisülne a szemem, ha azt kellene válaszolni, hogy elhagytam az árnyékvilágot anélkül, hogy repülőgépen ültem volna. NAGY ÉLVEZETET NYÚJT Szóval nem akartam beadni a kulcsot addig, amig ki nem tapasztaltam a repülést és mondhatom, hogy a légiutazás olyan élvezetet nyújt, amely elfelejteti velünk a félelmet, — sőt még a kicsit borsos költségeket is. Én julius 21-én, reggel 7 órakor hagytam el Cleveland várost és aznap este 5 óra 30 perckor Houston, Texas városba értem, ahol két napot töltöttem rokonaimnál. Az ilyen ut nem esik a fővonalakba, azért nem lehet az úgynevezett “mainlainer” gépeken megtenni, amelyek csak igen nagy távolságokban szállnak le. így például, ha egyenesen jöttem volna Clevelandból Los Angelesbe, akkor csak Chicagóba kellett volna leszállni. gépet cseréim és a következő állomás már Los Angeles. így A 35-ik esztendejébe lépő Bérmunkás megünnpelésére AUGUSZTUS 30-án, szombaton este 8 órai kezdettel Clevelandon, 8637 Buckeye Roadon levő Verhovay Hall nagytermében az alkalomnak megfelelő VACSORA lesz, amelyen Cleveland és környékén kívül megjelennek Chicago és New York közötti magyar telepek ipari imionistáinak delegátusai is, akik a Bérmunkás másnapi országos értekezletére jönnek Clevelandba. Az ünnepi vacsorát elsőrangú zenei program egészíti ki, amelyet pittsburghi magyar szülők zenei pályán levő gyermekei adnak elő. Ugyancsak teljes kórusával lép fel a Cleveland West Sidei Munkás Dalárda. A vacsora kettő dollár. Ezúton is kérjük olvasóinkat, hogy a lehetőségig postakártyán jelentsék be, hogy hány személyre készítsük a vacsorát. azonban a United Air Line gépén mentem Clevelandból Tole- doba. Ott át kellett szállni a Chicago Southern Airlines vonal gépére, amely levitt ugyan Houston, Tex. városba, de letett és felyett utasokat Fort Wayne, Ind., Indianapolis, Ind., Evansville, Ind., Paducah, Ky., Memphis, Tenn., Little Rock, Ark., Shreveport, La., és Houston városokban. Szóval ez úgy dolgozik, mint a local vonatok, megállnak (illetőleg leszállnak) sok helyen. Miután én rendkívül élvezem azt a látványosságot, amit a repülőgépről nyerünk, úgy választottam meg a menetrendet, hogy csak nappal utazzam. Az ilyen közepes nagyságú, két pro- pelleres gépeken 21 ülőhely van, beosztva 7 sorba, a baloldalon 7 dupla ülés, a jobboldalon a másik 7, köztük a folyosó. így 14 ülés van ablaknál s aki nézegetni akar, az üljön az ablakhoz, mert a középső ülésről nem sokat lehet látni. De még az ablak melletti ülések között is csak a két utolsó az igen jó, mert a többiek a szárny felett vannak és onnan nem lehet közvetlenül lelátni a földre, hanem csak ferdén, a szárnyfelületen túl, ahol már minden összemosódik és homályos. FELSÉGES PANORÁMA De akinek aztán jó helye van, annak igazán felséges látvány tárul szemei elé, amely pillanatról pillanatra változik. Szavakkal igen nehéz leírni azt a panorámát, amit a zöld mezők, erdők, hegyek, városok, az utsza- lagok, folyók, tavak, hegyek és völgyek keveréke nyújt. Néha a mozgóképeken adnak egy kis kóstolót, azonban bármilyen ügyesen vették is fel a képet, az mégis csak “kép” marad a valósághoz hasonlítva. Ez a bámulatos panoráma természetesen változik az átrepült állam karaktere szerint. Ohio, Indiana és Lousiana gyönyörű, szépen kicirkalmazott. zöld park képét mutatják, addig utam második felében, Houstontól Los Angelesig a riasztó sivatagok, borzalmas nagy ha- sadékok (cannon) és a kietlen kopár óriási hegyek ejtettek bámulatba. De élvezetes, kedves vagy riasztó is a kép, mindenkor oly éles benyomást gyakorol a szemlélőre, hogy egész életén emlékszik reá. Amint az utas elfoglalja a helyét a repülőgépen, az előtte fekvő ülés hátuljának zsebében megtalálja a repülés irányát mutató térképet, amelynek segélyével követheti a repülést és megállapíthatja, hogy milyen folyó, vagy tó, esetleg városok felett repülnek el. Szóval tudja, hogy mit lát a magasból. Az ily gépek rendesen 4-9,000 láb magasságban repülnek. Ötezer láb magasságból még ki lehet venni az utón haladó automobilt, magasabbról azonban már nem. Az utak, különösen a fehér cementezettek, még 10,000 lábnyi- ról is jól kivehetők feltéve, hogy tiszta a levegő. ENNI IS ADNAK Hosszabb utakon enni is adnak az utasoknak. Leginkább gyümölcsleveket (juices) szolgálnak fel. Az ebéd azonban egy pici, de nagyon elegánson elkészített szendvicsből és saláta félékből áll. De felszolgálnak kávét, teát, sőt még tejet is. Igaz, hogy a legtöbb utast ez az élelem nem elégíti ki s igy amint a gép leszáll, azonnal szaladnak a repülőállomás éttermébe, ahol elég jutányosán adják az ily helyeken már megszokott ételeket. Vannak, akik a repülőgépen “tengeri betegséget” kapnak s az ételt kihányják éppen úgy, mint a hajókon. Erre az eshetőségre minden ülés alatt készen tartanak egy papirdobozt. A hosszú utam alkalmával nem láttam, hogy bárkinek is szüksége lett volna a dobozra. Egy harmincöt év körüli ember azonban elég beteg lett arra, hogy a felszállás után alig pár percre már nyögni kezdett és a következő állomáson befejezte a légi- utját. Hallottam azonban, hogy az ilyesmi igen ritka eset. Azonban annyi tény, hogy vannak emberek, akik 8-9,000 láb magasságban már rosszul lesznek. Jó lesz. ha mindjárt felelek arra a kérdésre is, amit rendesen csak “súgva” szoktak kérdezni. Igen is van toilet a gépen, azonban azt az olyan gépen amelyik elég gyakran leszáll, nem igen használják, mert az utasok legtöbbje bemegy az állomásra, miután a gép úgyis ott áll 10 vagy 15 percig. Amikor egv-egy utas igy kimegy a gépből. egy kártyát tesznek az ülésre jelezve, hogy az el van foglalva, máskülönben verekednének a jó ülésekért. A REPÜLŐ KORSZAK Noha a két részből álló utániban összesen 18-szor szálltunk (Folytatás a 7-ik oldalon) i
