Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-08-16 / 1489. szám

1947. augusztus 16. BÉRMUNKÁS 5 oldal Egy referendum szavazás tanulságai A több mint 600,000 tagot számláló International Association of Mechanists (IÁM) a napokban tette közzé azon referendum szavazás eredményét, amellyel döntött abban a kérdésben, hogy visszamenjen-e az American Federation of Labor kötelékébe. A Harvey Brown elnök által közzétett jelentés szerint 69,388 a visz- szacsatlakozás ellen, 45,570 pedig a csatlakozás mellett szavazott. Már a Bérmunkásban is megemlítettük, hogy ez a szervezet, amely az amerikai vas- és fémmunkásoknak legrégibb és legna­gyobb szervezete, három évvel ezelőtt kilépett az American Fede­ration of Labor kötelékéből, — jobban mondva megtagadta a “per capita” fejadó befizetését az anyaszervezetnek, mert azt ál­lította, hogy egyes műhelyekben vagy ipartelepeken előnyben ré­szesítették a kárpenter és egyéb unionokat. Szóval úgynevezett “juriszdikcionális” okok következtében tagadta meg a fejadó fi­zetését. Ez a juriszdikcionális harc már évek óta folyik a vas- és fém­munkások meg a többi szervezetek között. Mi már százszor és százszor rámutattunk, hogy a mimkásságra nézve milyen káro­sak azon harcok, amelyek nem a munkáltatók, hanem csak más munkásszervezetek ellen irányulnak. És rámutattunk már igen sokszor arra is, hogy a szakszervezkedési forma mily nagymér­tékben segíti elő az ilyen belső harcokat. A mi szemünkben, akik az IWW által hirdetett “Egy Nagy Szervezet” hivei vagyunk, ne­vetségesnek látszik az, hogy az ugyanazon anyaszervezethez tar­tozó unionok egymással marakodnak azért, hogy egyes munkás­csoportokat melyikük szervezzen. És nevetnénk is rajta, ha nem látnánk azt, hogy az ily harcok milyen tragikus eredményhez ve­zetnek. Hiszen nem egyszer láttuk már, hogy az ily harcok követ­keztében egyes munkáscsoportok jobban gyűlölték egymást, mint közös ellenségeiket, a munkáltatókat. Ezúttal azonban nem a juriszdikcionális harcok káros voltá­val akarunk foglalkozni, mert hiszen arról már nagyon sokat ir­tunk és csak az elmondottakat ismételnénk meg. Az International Association of Machinists referendum szavazatával inkább arra a nagyon de nagyon nagy bajra akarunk rámutatni, hogy az ame­rikai szervezett munkásság milyen keveset törődik szervezetének ügyeivel. Erre szolgáltat eklatáns példát ez a referendum szava­zás. Mint említettük, ennek a szervezetnek több mint 600,000 tag­ja van. Az AFL-lel, vagyis az anyaszervezettel való huza-vona már három éve tart. Az IÁM vezetősége most mindent elkövetett, hogy a visszacsatlakozás kérdésében megszólaltassa a tagságot. Hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt már röplapokat osztottak ki minden műhelyben, ahol a szervezet tagjai dolgoznak és úgy kér­ték a tagságot, hogy mindenki szavazzon a kezébe adott szavazó­lapon. Nem hisszük, hogy valaha is fejtettek volna ki nagyobb erőfeszítést bármely szervezetben is arra, hogy a tagság vélemé­nyét megismerjék. És az eredmény? Mint a fenti adatok mutat­ják összesen csak 114,958 szavazat volt; nagyjából minden hat tagból csak egy szavazott, vagyis 16-17 százalék. Ha arra gondolunk, hogy egy ilyen referendum szavazólap kitöltése milyen kevés munkát igényel és ha figyelembe vesszük a vezetőség szerfelett nagy erőfeszítését, hogy a tagságot elérje, akkor ez az eredmény igazán nagyon szomorú, mert azt mutatja, hogy a tagság nem törődik a szervezet ügyeivel. De tudjuk azt is, hogy általában véve az IÁM az American Federation of Labor szakszervezetei között még a legprogresszívebbek közé tartozik, igy bátran kimondhatjuk, hogy ennél jobb eredményt a többi AFL vagy CIO szervezetek sem tudnak elérni, amikor a tagjaikat be akarják vonni a szervezetük ügyeinek intézésébe. Az IÁM ezen referendum szavazata arra a szomorú valóság­ra mutat rá, hogy az amerikai munkások nagytömegei nem tö­rődnek a szervezeti kérdésekkel. Rábízzák a unionok ügyeinek in­tézését a tisztviselőkre, akik állandósítják az ily tisztségeket. A union tisztviselő állás már valóságosan professzionális foglalko­zási ág lett, amelyre iskolákban (méghozzá munkásellenes isko­lákban) készítik elő a jelölteket. Az ilyen professzionális tisztvi­selők éppen olyan megélhetési forrásnak, élethivatásnak tekintik az ily tisztségeket, mint például a könyvelő, a mérnök, az orvos, stb., az ő foglalkozását. És mint minden megélhetési forrásnál, úgy ennél is az érde­keltek elsősorban is a munkaalkalmat és az abból várható jöve­delmet igyekszenek biztosítani, idővel a tagság érdeke csak má­sodrendűvé válik. Ezért természetesen a tagság csak önmagát okolhatja, mert tunyán visszavonul a szervezet ügyeinek intézé­sétől. Sok esetben az örökös tisztviselők felhasználják a tagság nemtörődömségét és a uniont teljesen a saját gazdasági érdekeik előmozdítására használják fel. Ennek megfelelőleg sokszor elri­asztják a tagságot attól, hogy a szervezet ügyeivel törődjön. Tekintetbe véve az itt elmondottakat, az olvasók belátják, hogy nem nagyítunk, amikor azt mondjuk, hogy az amerikai munkásmozgalom legnagyobb rákfenéje a tagság nemtörődöm­sége a union ügyeivel. Az amerikai munkásság igen nagy árat fizet és még nagyob­bat fog fizetni a jövőben azért a léhaságért, tunyaságért, amely- lyel lemond szervezetének demokratikus vezetéséről még akkor is, ha sztrájkok és egyéb bérmozgalmak idején képes harcias meg­mozdulásokra is. A munkásszervezetek általában véve nem valami sok időt és munkát kívánnak az átlagos munkástól. A baj az, hogy az utób­bi években az amerikai munkások nagy tömegei még ezt a kis időt, ezt a kis mimkát sem adják meg szervezeteiknek. Ezt látják és tudják a munkáltatók és éppen azért indítanak olyan merész munkásellenes támadásokat az utóbbi években. Jó lesz ezt figyelembe venni minden szervezett munkásnak! JEGYEZD MEG * * Ajánlja: St. Visi.­Harc a szocializmus ellen. Mi ezt már régen mondtuk. Lee Hills Nankingból jelenti, hogy minden drótozás, fódozás dacára a kinai gazdasági és po­litikai rendszer repedezik, nem hiszi, hogy meglehetne azt men­teni az elpusztulástól. A Taft-Hartley munkáselle­nes törvényt elnevezték munkás törvénynek, dacára, hogy min­denki tudja, hogy a Gyárosok Szövetsége sugalmazta és azo­kat szolgálja, nem a munkáso­kat. így inkább gyárosok törvé­nyének kellene nevezni. Újabb vihar jelek. Az oro­szok átvették azon olajtelepe­ket, melyek a háború előtt ame­rikai-angol tulajdonok voltak ausztriában, de azt eladták a náciknak. Most mint náci va­gyont, az oroszok ragadták meg. Augusztus 5-ikén esedékes volt 108 ezer Ford munkásnak a sztrájkja, de mivel nem mentek ki a munkások a union nem ren­delte el a sztrájkot, igy a Ford lezáratta a telepeit és nyolc nap­ra hazaküldte a munkásokat. A TUDOMÁNY “ÁTKA” FORT DEVENS, Mass. — Arthur G. Hildreth, Massachu­setts állam egyetemének tanára rámutatott arra, hogy a tudo­mány nem csak áldást, de nagy károkat is hozhat. így például ne örüljünk annak, hogy a DDT név alatt ismert rovarirtók oly hatásosak és ezentúl nem kell majd annyit szenvednünk a le-’ gyektől és szúnyogoktól, mert ugyan ezen szerek megdöbbentő mennyiségben ölik ki a méhe- ket is. Már pedig méhek nélkül nem lehet gyümölcsöt termelni, de nem lenne számbavehető ter­més a kertivetemények nagyré­széből, továbbá a lucerna, lóhe­re és egyéb szénafélékből sem, amelyeknél a virágport a mé­hek viszik virágról-virágra és végzik el a termékenyítést. Truman elnök elment a sze­nátusba és elfoglalta a régi he­lyét, amit az elnöklő szenátor Vanderberg állítása szerint, “igen nagy tisztelettel és méltó­sággal töltött be”, mielőtt az elnöki székbe került. Igazán nagy kár, hogy a szenátort szé­ket felcserélhette az elnöki szék­kel. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? Az angol felsőház, “A Lordok Háza” helybehagyta az angol villanytelepek államosítás á t, megvevését. Hát hogyne, a kor­mány fizet háborús árakat érte, valami öt billió dollárt és ezt ne­vezik szocializmusnak ottan. Frankfurt, Németországban 3gy moziban mutatták azt az amerikai filmet, melyben ismer­tetik, hogy a nácik valami hat millió zsidót öltek ki. Erre nagy iárma tört ki és azt kiabálták i németek, hogy még az nem ílég, ki kell ölni még azt a né­hány megmaradt zsidót is. Eny- lyi demokráciát tudtak, vagy akartak az amerikaiak két év alatt tanítani a németekkel. * Douglas Chandlert, az ameri­kai nácit, életfogytiglani börtön­re ítélték. De az áruló a tár­gyaláson megismételte azon a náci propagandát, hogy ők voltak a helyes utón és hogy majd az utókor neki ad igazat. Kínában felfüggesztették az amerikai UNRRA bizottság mű­ködését, mert Chiang Khai csa­patai, repülői megakadályozzák, hogy Észak-Kinában is ossza­nak ki UNRRA segélyeket, ne hogy a vörösök kezeibe, vagy gyomrába kerüljön. A General Motors társulat ez év első felében 147,622,834 dol­lár hasznot csinált. De az még nem elég nekik, igy felemelték az autó árakat megint 2-től 6 százalékig. Május hónapban 176 millió dollárral kevesebbet vettek a nagykereskedők a gyárosoktól, mint április hónapban, már annyira megteltek a raktárak. Most meg kezdik lezárni még az autó gyárakat is, különböző ürügyek és címek alatt, de a tény az, hogy igen sok kész al­katrész van felhalmozva. A háborús csalásoknak se szé­le se hossza. Azonban csak azo­kat szellőztetik, melyekből poli­tikai előnyöket, eszközöket tud­nak kovácsolni. Dániel De Luce, aki Magyar- országról is irt egy tisztességes jelentést, most Jugoszláviáról írja, hogy csak úgy zug a nehéz épitó munkától. Úgy néz ki mint egy amerikai “boom town” vi­rágzó tetőfokán. Ez sokkal több, mint amit akár Angliáról, akár Franciaországról mondhatnak. Most már azt hangoztatják az amerikai újságírók, vezér- cikkezők, hogy a Marshall Plan egyrészben “Harc Európáért”.

Next

/
Thumbnails
Contents