Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-08-16 / 1489. szám
1947. augusztus 16. BÉRMUNKÁS 5 oldal Egy referendum szavazás tanulságai A több mint 600,000 tagot számláló International Association of Mechanists (IÁM) a napokban tette közzé azon referendum szavazás eredményét, amellyel döntött abban a kérdésben, hogy visszamenjen-e az American Federation of Labor kötelékébe. A Harvey Brown elnök által közzétett jelentés szerint 69,388 a visz- szacsatlakozás ellen, 45,570 pedig a csatlakozás mellett szavazott. Már a Bérmunkásban is megemlítettük, hogy ez a szervezet, amely az amerikai vas- és fémmunkásoknak legrégibb és legnagyobb szervezete, három évvel ezelőtt kilépett az American Federation of Labor kötelékéből, — jobban mondva megtagadta a “per capita” fejadó befizetését az anyaszervezetnek, mert azt állította, hogy egyes műhelyekben vagy ipartelepeken előnyben részesítették a kárpenter és egyéb unionokat. Szóval úgynevezett “juriszdikcionális” okok következtében tagadta meg a fejadó fizetését. Ez a juriszdikcionális harc már évek óta folyik a vas- és fémmunkások meg a többi szervezetek között. Mi már százszor és százszor rámutattunk, hogy a mimkásságra nézve milyen károsak azon harcok, amelyek nem a munkáltatók, hanem csak más munkásszervezetek ellen irányulnak. És rámutattunk már igen sokszor arra is, hogy a szakszervezkedési forma mily nagymértékben segíti elő az ilyen belső harcokat. A mi szemünkben, akik az IWW által hirdetett “Egy Nagy Szervezet” hivei vagyunk, nevetségesnek látszik az, hogy az ugyanazon anyaszervezethez tartozó unionok egymással marakodnak azért, hogy egyes munkáscsoportokat melyikük szervezzen. És nevetnénk is rajta, ha nem látnánk azt, hogy az ily harcok milyen tragikus eredményhez vezetnek. Hiszen nem egyszer láttuk már, hogy az ily harcok következtében egyes munkáscsoportok jobban gyűlölték egymást, mint közös ellenségeiket, a munkáltatókat. Ezúttal azonban nem a juriszdikcionális harcok káros voltával akarunk foglalkozni, mert hiszen arról már nagyon sokat irtunk és csak az elmondottakat ismételnénk meg. Az International Association of Machinists referendum szavazatával inkább arra a nagyon de nagyon nagy bajra akarunk rámutatni, hogy az amerikai szervezett munkásság milyen keveset törődik szervezetének ügyeivel. Erre szolgáltat eklatáns példát ez a referendum szavazás. Mint említettük, ennek a szervezetnek több mint 600,000 tagja van. Az AFL-lel, vagyis az anyaszervezettel való huza-vona már három éve tart. Az IÁM vezetősége most mindent elkövetett, hogy a visszacsatlakozás kérdésében megszólaltassa a tagságot. Hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt már röplapokat osztottak ki minden műhelyben, ahol a szervezet tagjai dolgoznak és úgy kérték a tagságot, hogy mindenki szavazzon a kezébe adott szavazólapon. Nem hisszük, hogy valaha is fejtettek volna ki nagyobb erőfeszítést bármely szervezetben is arra, hogy a tagság véleményét megismerjék. És az eredmény? Mint a fenti adatok mutatják összesen csak 114,958 szavazat volt; nagyjából minden hat tagból csak egy szavazott, vagyis 16-17 százalék. Ha arra gondolunk, hogy egy ilyen referendum szavazólap kitöltése milyen kevés munkát igényel és ha figyelembe vesszük a vezetőség szerfelett nagy erőfeszítését, hogy a tagságot elérje, akkor ez az eredmény igazán nagyon szomorú, mert azt mutatja, hogy a tagság nem törődik a szervezet ügyeivel. De tudjuk azt is, hogy általában véve az IÁM az American Federation of Labor szakszervezetei között még a legprogresszívebbek közé tartozik, igy bátran kimondhatjuk, hogy ennél jobb eredményt a többi AFL vagy CIO szervezetek sem tudnak elérni, amikor a tagjaikat be akarják vonni a szervezetük ügyeinek intézésébe. Az IÁM ezen referendum szavazata arra a szomorú valóságra mutat rá, hogy az amerikai munkások nagytömegei nem törődnek a szervezeti kérdésekkel. Rábízzák a unionok ügyeinek intézését a tisztviselőkre, akik állandósítják az ily tisztségeket. A union tisztviselő állás már valóságosan professzionális foglalkozási ág lett, amelyre iskolákban (méghozzá munkásellenes iskolákban) készítik elő a jelölteket. Az ilyen professzionális tisztviselők éppen olyan megélhetési forrásnak, élethivatásnak tekintik az ily tisztségeket, mint például a könyvelő, a mérnök, az orvos, stb., az ő foglalkozását. És mint minden megélhetési forrásnál, úgy ennél is az érdekeltek elsősorban is a munkaalkalmat és az abból várható jövedelmet igyekszenek biztosítani, idővel a tagság érdeke csak másodrendűvé válik. Ezért természetesen a tagság csak önmagát okolhatja, mert tunyán visszavonul a szervezet ügyeinek intézésétől. Sok esetben az örökös tisztviselők felhasználják a tagság nemtörődömségét és a uniont teljesen a saját gazdasági érdekeik előmozdítására használják fel. Ennek megfelelőleg sokszor elriasztják a tagságot attól, hogy a szervezet ügyeivel törődjön. Tekintetbe véve az itt elmondottakat, az olvasók belátják, hogy nem nagyítunk, amikor azt mondjuk, hogy az amerikai munkásmozgalom legnagyobb rákfenéje a tagság nemtörődömsége a union ügyeivel. Az amerikai munkásság igen nagy árat fizet és még nagyobbat fog fizetni a jövőben azért a léhaságért, tunyaságért, amely- lyel lemond szervezetének demokratikus vezetéséről még akkor is, ha sztrájkok és egyéb bérmozgalmak idején képes harcias megmozdulásokra is. A munkásszervezetek általában véve nem valami sok időt és munkát kívánnak az átlagos munkástól. A baj az, hogy az utóbbi években az amerikai munkások nagy tömegei még ezt a kis időt, ezt a kis mimkát sem adják meg szervezeteiknek. Ezt látják és tudják a munkáltatók és éppen azért indítanak olyan merész munkásellenes támadásokat az utóbbi években. Jó lesz ezt figyelembe venni minden szervezett munkásnak! JEGYEZD MEG * * Ajánlja: St. Visi.Harc a szocializmus ellen. Mi ezt már régen mondtuk. Lee Hills Nankingból jelenti, hogy minden drótozás, fódozás dacára a kinai gazdasági és politikai rendszer repedezik, nem hiszi, hogy meglehetne azt menteni az elpusztulástól. A Taft-Hartley munkásellenes törvényt elnevezték munkás törvénynek, dacára, hogy mindenki tudja, hogy a Gyárosok Szövetsége sugalmazta és azokat szolgálja, nem a munkásokat. így inkább gyárosok törvényének kellene nevezni. Újabb vihar jelek. Az oroszok átvették azon olajtelepeket, melyek a háború előtt amerikai-angol tulajdonok voltak ausztriában, de azt eladták a náciknak. Most mint náci vagyont, az oroszok ragadták meg. Augusztus 5-ikén esedékes volt 108 ezer Ford munkásnak a sztrájkja, de mivel nem mentek ki a munkások a union nem rendelte el a sztrájkot, igy a Ford lezáratta a telepeit és nyolc napra hazaküldte a munkásokat. A TUDOMÁNY “ÁTKA” FORT DEVENS, Mass. — Arthur G. Hildreth, Massachusetts állam egyetemének tanára rámutatott arra, hogy a tudomány nem csak áldást, de nagy károkat is hozhat. így például ne örüljünk annak, hogy a DDT név alatt ismert rovarirtók oly hatásosak és ezentúl nem kell majd annyit szenvednünk a le-’ gyektől és szúnyogoktól, mert ugyan ezen szerek megdöbbentő mennyiségben ölik ki a méhe- ket is. Már pedig méhek nélkül nem lehet gyümölcsöt termelni, de nem lenne számbavehető termés a kertivetemények nagyrészéből, továbbá a lucerna, lóhere és egyéb szénafélékből sem, amelyeknél a virágport a méhek viszik virágról-virágra és végzik el a termékenyítést. Truman elnök elment a szenátusba és elfoglalta a régi helyét, amit az elnöklő szenátor Vanderberg állítása szerint, “igen nagy tisztelettel és méltósággal töltött be”, mielőtt az elnöki székbe került. Igazán nagy kár, hogy a szenátort széket felcserélhette az elnöki székkel. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? Az angol felsőház, “A Lordok Háza” helybehagyta az angol villanytelepek államosítás á t, megvevését. Hát hogyne, a kormány fizet háborús árakat érte, valami öt billió dollárt és ezt nevezik szocializmusnak ottan. Frankfurt, Németországban 3gy moziban mutatták azt az amerikai filmet, melyben ismertetik, hogy a nácik valami hat millió zsidót öltek ki. Erre nagy iárma tört ki és azt kiabálták i németek, hogy még az nem ílég, ki kell ölni még azt a néhány megmaradt zsidót is. Eny- lyi demokráciát tudtak, vagy akartak az amerikaiak két év alatt tanítani a németekkel. * Douglas Chandlert, az amerikai nácit, életfogytiglani börtönre ítélték. De az áruló a tárgyaláson megismételte azon a náci propagandát, hogy ők voltak a helyes utón és hogy majd az utókor neki ad igazat. Kínában felfüggesztették az amerikai UNRRA bizottság működését, mert Chiang Khai csapatai, repülői megakadályozzák, hogy Észak-Kinában is osszanak ki UNRRA segélyeket, ne hogy a vörösök kezeibe, vagy gyomrába kerüljön. A General Motors társulat ez év első felében 147,622,834 dollár hasznot csinált. De az még nem elég nekik, igy felemelték az autó árakat megint 2-től 6 százalékig. Május hónapban 176 millió dollárral kevesebbet vettek a nagykereskedők a gyárosoktól, mint április hónapban, már annyira megteltek a raktárak. Most meg kezdik lezárni még az autó gyárakat is, különböző ürügyek és címek alatt, de a tény az, hogy igen sok kész alkatrész van felhalmozva. A háborús csalásoknak se széle se hossza. Azonban csak azokat szellőztetik, melyekből politikai előnyöket, eszközöket tudnak kovácsolni. Dániel De Luce, aki Magyar- országról is irt egy tisztességes jelentést, most Jugoszláviáról írja, hogy csak úgy zug a nehéz épitó munkától. Úgy néz ki mint egy amerikai “boom town” virágzó tetőfokán. Ez sokkal több, mint amit akár Angliáról, akár Franciaországról mondhatnak. Most már azt hangoztatják az amerikai újságírók, vezér- cikkezők, hogy a Marshall Plan egyrészben “Harc Európáért”.
