Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-08-16 / 1489. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. augusztus 16. Egyről-Másról ELMONDJA : J. Z. ------­Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás fentartói AUGUSZTUS 31-én, VASÁRNAP D. E. 9 ÓRAI KEZDETTEL ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban 8637 Buckeye Roadon levő Verho- vay .teremben. Kérjük a magyar nyelvű ipari unionistákat és a Bérmun­kás olvasóit, hogy augusztus 31-én Clevelandon legyenek, hogy további irányát megszabják az ipari unionizmust hirdető Bér­munkásnak. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. Hot Spring, Ark. 1947 aug. 7. Tisztelt Lefkovits Munkástárs: Mint utóbbi levelemben jelez­tem, egészségem helyreállitása céljából néhány hetet itt fogunk tölteni abban a reményben, hogy itt megfogom találni a gyógyirt, amit otthon (Chica­góban) hónapok óta kutattam, de nem találtam. Az elmúlt héten a készülődés, szombat és vasárnap az utazás, itt pedig a megváltozott körül­mények meggátolták, hogy az eseményeket figyeljem és igy e héten nincs módomban, hogy a Bérmunkás olvasóit a szokott heti rovattal untassam, ezért csak pár sorban számolok be az úti tapasztalatokról. Az utazás nem a legkelleme­sebb volt. Éppen amikor a ko­csiba ültünk az eső is elkezdett esni és mennél jobban távolod­tunk az otthontól, annál jobban vert az eső. Kankekee-be (ül.) érve az utcák mind elvoltak öntve és egy helyen kicsit gyor­sabban hajtottam keresztül az áradáson, a viz felcsapott és a motorom bedöglött. Persze nem tudtam vele semmit csinálni, mert az eső ömlött és ki sem szánhattam a kocsiból. Vagy félórai vesztegelés után, végre sikerült elindítani a gépet (Pi­ka munkástárs segítségével, aki szintén ez irányba tartott) és folytathattuk az utat. Vagy három órai szakadó eső zak, aki megveszi, azt akarja, hogy az egyetlen lakója fizesse ki az egész házat. A lakáshiány tehát nem csökkent, hanem in­kább fokozódott és a helyzetet még inkáb tarthatatlanná teszi, mert most már a veteránok nagyrésze akik eleinte csak ket­ten laktak a szülők lakásában, most már hárman négyen van- | nak és nincs semmi kilátásuk arra, hogy rövidesen saját laká­sukba költözhetnének. Érthető tehát a nagy zúgolódás az ilyen munkáscsaládok otthonában, és egyedül csak az baj, hogy a helyzet igazi okát nem látják tisztán. Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy azért van New Yorkban lakáshiány, mert túl sok néger jött be a délről, mig vannak olyanok, akik sokalják a zsidó menekültek számát, akiknek nagyrésze New York­ban telepedett le. Az ilyenek ép­pen a kapitalista propaganda alapján elvakulva, nem látják azt az igazi okot, ami egyetlen ( magyarázata a lakáshiánynak, a kapitalista nem lakáshiányt akar enyhíteni, hanem kizáró­lag profitot akar növelni. Az építkezés több mint 5 éven át teljesen szünetelt, amit azonban egy év alatt utána lehetett vol­na pótolni, ha az az uralkodó osztály érdekének megfelelt vol­na. Láthattuk, hogy Amerika nem volt a háborúra fölkészül­ve és egy éven belül olyan válto­zást idézett elő az ipari terme­lésben, mely a repülőgépek, a után, csaknem minden átmenet- nélkül, fullasztó forróságba ér­tünk és mennél távolabb halad­tunk dél felé, a hőség annál kel­lemetlenebb volt és itt Hot Springen sem találtunk mene­déket a tűrhetetlen forróságtól. Az itteni régi lakosok szerint a jelen hőség hullám itt is szokat­lan és legalább is 10 fokkal ma­gasabb az átlagos augusztusi hőmérsékletnél. Utunk három államon át ve­zetett, Illionis, Missouri és Ar­kansas, bár útközben Kentucky és Tennessy határát is érintet­tük, de alig van ami megemlí­tésre méltó volna. Illinois álla­mot az északi határtól a legtá­volabbi délig végig utaztuk, de mennél jobban távolodtunk Chi­cago környékétől, annál szegé­nyebb vidékeken mentünk ke­resztül. Az utmentén minden olyan kopár, a farmok, sőt még a városok és faluk is oly szegé­nyeknek látszanak, hogy na­gyon távol esnek az északi és keleti vidékektől. Illinois államot Caironál hagytuk el, ahol egy dollár vám leszurkolása után a Missouri és Ohio folyókat áthidaló hídon át­haladva Missouri államba ért­tünk. A láthatár ott sem javult, hanem inkább rosszabb lett. Az utmenti farmok és az azokon levő lakásoknak használt kuny­hók siralmasan néznek ki. A farm tulajdonosok, — de legna­gyobb részben valószínűleg bér­lők — négerek és ha egyáltalán muníció és általában a gyilkoló eszközök, olyan halmazát állí­totta elő, hogy bámulatba ejtet­te az egész világot. Egyszóval a kapitalizmus úgy termeltet és úgy építtet, aho­gyan a saját profitérdeke meg­kívánja és a saját érdeke szem­pontjából állítja szolgálatba az egész munkásosztályt. A könyö­künkön kinövő lakáshiányba és a most már tömegesen megin­dult kilakoltatások jajkiáltása­iba, megint bele kell szóljunk, még pedig a régi hangon, mert a régi és állandó bajainkat fáj­laljuk. Unalmasan hangzik, de igy van, minden bajnak a nép minden szenvedésének a kapita­lista profit rendszer az okozója. Ezt a rendszert el kell törölni a föld színéről és megindul az építkezés, meg lesz a legtelje­sebb jólét és a dolgozó emberi­ség a dolgozók javára fog ter­melni mindent. Ne dűljenek be többé soha a munkások, annak a métely ező propagandának, mintha bűnösök lennének ak­kor, ha a kapitalista termelési rendszer megváltoztatá s á r a szervezkednének, sőt inkább a legjoblp és a legcsodálatosabb tervszerű munkának lesznek résztvevői, mely a mai igazság­talan helyzet helyett, a legtelje­sebb igazságot varázsolja a földre. Igen ez is egyrésze a munkásosztály fölszabadulásá­nak, mert fölszabadítja a dolgo­zók osztályát a lakáshiány és kilakoltatás mizériájától is. különbözik életnívójuk a nagy városokban általunk ismert né­ger negyedektől, akkor még rosszabbnak mondható. A leg­több lakás egy szobából áll, ami nem nagyobb egy közepes disz- hóólnál és rosszabb állapotban van, mint sok disznóól. Mivel legtöbben sem ajtó, sem ablak — vagy ha van is azok nyitva voltak — és igy sok lakásba be­láttunk, amikor elhaladtunk melletünk és bizony hihetetlen­nek tartottuk, hogy emberek ilyen helyeken laknak, amig sa­ját szemeinkkel nem láttuk. De hintaszék, a legrosszabb kony­ha verandájáról sem hiányzik. Természetesen nem csak a néger lakosság él igy, hanem a fehérek is. Amikor amerikai új­ságírók beszámolnak külföldi tapasztalataikról, mindig kieme­lik, hogy egyes európai, vagy ázsiai országokban mily ala­csony a lakosság életszínvonala és az amerikaiak csodálkoznak, hogy hogyan élhetnek embe­rek oly viszonyok között. Pedig ha nyomorról és alacsony élet­színvonalról akarnak Írni, nem is kell külföldre menni, csak itt­hon a déli államokba szétnézni és könyvtárakra való kötete­ket írhatnának az itteni lakos­ság hihetetlen alacsony életszín­vonaláról. Itt Hot Springen a helyzet nagyon különbözik a fent vázol­taktól. Lévén gyógyfürdő, az emberek az egész országból, sőt az egész világról felkeresik gyógyulást remélve. Köszvény, ideg-zsába és hasonló betegsé­gekre. A fürdőházak, szállodák és a magánházak is a legmoder­nebb berendezésüek. Az állandó lakosságnak legalább is egyhar- madát orvosok képezik és a bel­városban akármelyik épületben az iroda bérlők nagyobb része orvosok. Viszont az is bizonyos, hogy talán sehol a világon any- nyi nyomorékot nem lehet látni, mint itt. Ha az ember végig sé­tál a főuccán, ahol van a fürdő­ház, minden lépésbe nyomorék­ba ütközik és ezt látva, még ha az én ideg-zsábám nem is gyó­gyul ki teljesen, könnyebben fo­gom viselni, miután láttam azt, hogy mások még sokkal rosz- szabb állapotban vannak, mint én. Otthon csak a magam baját éreztem, itt azonban látom, hogy vannak emberek még sok­kal rosszabb állapotban és még­is ragaszkodnak az élethez. Remélem, hogy miután átes­tem a kezdet nehézségein, a jö­vő héten ismét segítségére lehe­tek a lap előállításánál. Mindenkit üdvözölve, va­gyunk munkástársi tisztelettel Záráék LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ Tisztelt Szerkesztő Ur: Már egyszer panaszkodtam és megbotránkozásomnak adtam kifejezést azért, mert a Bér­munkás nem ir elég ihlettséggel és örömmel, Elizabeth angol trónörökösnőnek Philip Mount- batten hadnaggyal kötendő há­zasságáról. Pedig, hogy az mi­lyen nagy, világraszóló ese­mény, láthatnák abból, hogy milyen sokat írnak róla az ame­rikai lapok. Sőt még az ameri­kai magyar lapok is televan­nak a lelkesítő cikkekkel 's lát­hatják, hogy a magyar szer­kesztőknek is majdhogy szét nem robban a szivük afeletti örömükben, hogy végre ez a sze­gény királylány is részesülhet a házasság áldásaiban. Látom, hogy még azt sem Ír­ták meg, hogy most már az egész világon keresik azt a ki­váló tehetségű férfiút, akinek elég szép kézírása van arra, hogy a házassági szerződést rá­írja arra a kutyabőrre, amit a Westminster templom irattárá­ban fognak elhelyezni. Mert hát ennek a párnak az első szülöttje a nagy angol biro­dalom trónörököse lesz és egy ilyen szépen kicifrázott irásu kutyabőrrel kell bizonyítani, hogy ez az újszülött valóban “törvényes gyerek”, akinek te­hát “istenadta jogai” vannak az angol trónhoz. így tehát ez az irás nagyon fontos s a régi szo­kásnak megfelelően a speciáli­san erre a célra nevelt kutyáról húzzák le a bőrt, amelyre nem holmi modern pennával, hanem igazi, eleven libából kihúzott tollúból faragott tollal írják be a szöveget. Sőt azt mondják, hogy azt a libát azonnal megölik, nehogy más, hasonló tollat is készítsen belőle. És biztosra vesszük, hogy amilyen készséggel adta a kutya az egyetlen bőrét, éppen olyan szívesen és örömmel szol­gáltatja be a liba a tollát meg a nyakát az uj pár boldogságá­hoz. Ebből persze az is következik, hogy a pennaforgató egyénnek is levágják a kezét, nehogy más valami szentségtelen dolgot is Írjon még azután. És az is bizo­nyos, hogy az ülető is készség­gel fogja feláldozni azt az egy kezét, hiszen láttuk, hogy milli­ók áldozták már fel nem csak az egyik kezüket, hanem mind a kettőt, sőt még az életüket is a királyokért. Szóval, levágják azt a bizo-

Next

/
Thumbnails
Contents