Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-07-26 / 1486. szám

1947. julius 26. BÉRMUNKÁS 7 oldal MOZGALMI HÍREK Egyről-Másról I.W.W. GYŐZELEM A HAJÓZÁSI IPARBAN (Folytatás a 2-ik oldalról) HOUSTON, Texas — Az 510- es Marine Transport Workers Industrial Union (IWW) szer­vezet már régebb idő óta inten­ziven szervezi a Mexicoi öbölben dolgozó vontató hajók és bár­kák alkalmazottait. Miután az érdekelt munkások nagyrésze már régebben kiváltotta az IWW vöröskártyát, a Marine Transport Workers Industrial Union szavazás elrendelését kér­te a National Labor Relation Boardtól, hogy igy állapítsák meg, melyik szervezet jogosult a bárkák és vontató hajók mun­kásainak a képviseletére. Miután a hajótulajdonosok látták, hogy a szavazásból az IWW szervezet kerül ki győzte­sen, mindenáron meg akarták akadályozni a szavazást, vagy legalább is el akarták odázni, számítva arra, hogy később esetleg rájuk nézve lesz kedve­zőbb az alkalom. A munkások sürgetésére azonban a NLRB végre is julius 7-et jelölte ki a szavazás nap­jául. A szavazás helyét pedig Houston, Texas városba tette. A kijelölt julius 7-ikére azonban Houstonban nem mutatkozott az NLRB képviselője. Amikor a munkások a Forth Worth vá­rosban székelő kerületi iroda vezetőjét, Dr. Elliottot megkér­dezték telefonon, hogy miért nem jött az iroda megbízottja, Dr. Elliott azt felelte, hogy az iroda nagyon el van foglalva és senkit sem küldhet. Ugyanezt mondotta 8-ikára meg 9-ikére vonatkozólag is. Sőt mi több, a munkások ugyanezt a választ kapták a new orleansi irodától is. DIREKT AKCIÓ A hajómunkások végre is megunták a huzavonát és tudat­ták a munkáltatókkal, hogy ha záros határidőn belül nem ad­nak határozott dátumot a sza­vazásra, akkor a munkások ab­bahagyják a munkát és nem dolgoznak mindaddig, amig el nem rendelik a szavazást. Ez a bátor fellépés aztán használt. A szavazást kitűzték julius 10-ére, New Orleans szék­hellyel. Az eredmény az IWW szervezet százszázalékos győzel­me lett. A munkáltatók gyors intézke­déséhez bizonyára hozzájárult az, hogy a hajómunkások már előzőleg érintkezésbbe léptek az AFL-hez tartozó rakparti mun­kásokkal, valamint a CIO-hoz tartozó olajmunkásokkal. Mind­két szervezet megígérte, hogy szolidáris lesz a hajósokkal és ha piketvonalat állítanak fel, akkor azt nem lépik át. I.W.W. VESZTESÉG Amig a Mexcoi öbölből a győ­zelem és a szolidaritás hírét je­lenthetjük, addig Cleveland vá­rosban éppen az ellenkező tör­tént. A Republic Brass Com­pany ipartelepét, amelynek munkásai az IWW-ban voltak szervezve, eladták egy nagyobb cégnek, amelynél CIO munká­sok dolgoznak. A United Automobil Workers Union (CIO) szervezői ellepték a megvásárolt gyárat és eget- földet ígértek a munkásoknak arra az esetre, ha szavazást kémek és a CIO szervezetre szavaznak. Noha ez az úgyne­vezett “raid” a munkásszolida­ritás csúnya arculcsapása volt, a CIO szervezők a végletekig mentek és annyira befolyásol­ták a Republic Brass munkása­it, hogy a szavazásnál ők kap­tak többséget. A szavazás után azonban a munkások hiába vártak a beí­gért nagy béremelésekre. Ehe­lyett azt mondották nekik, hogy már úgyis a legmagasabb bért kapják, — amit az IWW kebelében vívtak ki maguknak, — most tehát várniok kell a legközelebbi általános béreme­lésig. A munkások tekintélyes része megtartotta az IWW tag­ságát is és igy ez az ügy még nem nyert végleges elintézést. ÜZEN A SZERKESZTŐ: Julius Siket, East Chicago, Ind. — Miután Siket munkás­társhoz hasonlóan többen is kérdezték ugyanazt a dolgot, itt adjuk meg a feleletet, hogy mindenki olvashassa. Ha valamelyik munkástár­sunk beküld két és fél dollárt azzal az utasítással, hogy azért valamely hazai munkásszerve­zetnek küldjük a Bérmunkást 1 évig, de nem tudja a szervezet biztos címét, avagy nem is vá­lasztott ki szervezetet, hanem csak a várost, ahová küldeni szeretné lapunkat, mint Siket mt. is teszi jelen levelében, ak­kor mi azonnal értesítjük erről légiposta utján a budapesti kép­viselőnket, aki nyomban megin­dítja a lapot a hozzáérkezett csomagos küldeményből s min­ket is azonnal értesít a pontos címről. Miután legtöbbünk már régen eljött Magyarországról, innen mi sem ismerjük sem a címeket, sem a jelenlegi munkásszerve­zeteket, azonbban a fent emlí­tett módszert kielégítőnek ta­láltuk. Miután Csepelre már megyen Bérmunkás, ha a mun­kástárs megírja, hogy az ön ál­tal említett városok közül me­lyikbe akarja küldetni lapunkat azonnal intézkedni fogunk. Az eddig hozzánk beérkezett magyarországi levelek bizonyít­ják, hogy minden munkásszer­vezet nagy érdeklődéssel olvas­sa és köszönettel fogadja a Bér­munkást. Egy másik munkástárs pedig azt kérdezi, hogy ha az általa kiolvasott Bérmunkást haza akarja küldeni, mennyi bélyeget tegyen rá? Ha úgy csomagolja a lapot, hogy két vége nyitva van, vagyis látszik, hogy az új­ság, akkor a Bérmunkás egyes számaira másfél centes bélyeg kell, amiért elviszik Európa bármely országába. ni megbízható vélemények sze­rint ilyesminek semmi nyoma nem volt és a “kommunista puccsot” maga a fasiszta görög kormány találta ki, hogy azzal leplezze korruptságát, hogy mi­kor Truman személyes megbí­zottja megérkezik Görögország­ba az ottani viszonyok megvizs­gálására, legyen mit felmutat­ni és egyben megszabadulni né­hány ezer, vagy tízezer anti- fasiztától, akik kétségtelenül veszélyeztetik a fasiszta görög kormány fenállását és a “Tru­man doktrína” sikerét. így tehát szükséges volt, hogy ha nem voltak “kommu­nisták“ Görögországban, hogy teremtsenek, mert nyúl nélkül nem lehet nyulat lőni. EZER DOLLÁR 111 BÁNYÁSZ ÉLETÉÉRT MÉG élénk emlékezetben van az elmúlt márciusi dél-illinoisi bányarobbanás, amelynek 111 bányász esett áldozatul. A rob­banás a Centrália Mine 5-ös szá­mú tárnájában történt, amely­ről a bányafelügyelő és az utó­lagos hivatalos vizsgálatok is megállapították, hogy a tárna poros és száraz volt, valamint minden szükséges óvókészülék hiányzott. A vizsgáló bizottságok megál­lapították, hogy a robbanásért és a 111 bányász haláláért első sorban a bányatulajdonosok — a Centralia Coal Co. — és an­nak igazgatói, másodsorban az Illinois állami bányafelügyelő­ség igazgatója és annak helyet­tese, Robert M. Medill és Robert Weir, felelősek. Az egyik tárgyalás a közel­múlt napokban zajlott le Nash- villeben (111.) és a tárgyalást vezető biró két rendbeli vétség­ben találta bűnösnek a vállala­tot és egyenként 500 dollár pénzbüntetésre Ítélte a vádlott vállalatot, tehát összesen EGY EZER (1.000) dollárra. EGY EZER dollárra mulasztásért, amely 111 bányász életét oltot­ta ki. A társulat ügyvéde szerint a vállalat ugyan nem ismeri el a bűnösségét, “de hogy a hossza­dalmas és költséges törvényes eljárásnak véget vessenek” nem fellebbezik meg a döntést és in­kább megfizetik az l.QpO dollár büntetést. Ugyan akkor a másik 2 vád­lott — a bányafelügyelők — kérték a tárgyalásnak más vá­rosba való elhelyezését, amit a biró teljesített, mert “ha figye­lembe vesszük, hogy ebben a megyében 111 bányász veszítet­te életét és a nagyszámú tömeg, akik összegyűltek ott és látták amint az ambuláncok hordták el az áldozatokat, beismerem, hogy megvan az eshetőség az elfogultságra azon egyének el­len, akik azért felelősek” mon­dotta a biró. Amikor a borzalmas szeren­csétlenségről beszámol tunk, megírtuk, hogy a vizsgálatok ] több irányból megindultak, de j a 111 bányászt feltámasztani i már nem lehet és ismerve a múltból hasonló vizsgálatok eredményét, még arra sem szá­míthatunk, hogy a jövőbeni ha­sonló szerencsétlenségeknek ele­jét veszik. A fenti bírói döntés kétségte- lenü igazolja akkori állításun­kat, mert amikor 111 bányász életéért egy ezer dollárra bünte­tik azok halálának okozóit, az sokkal olcsóbb, mint a biztonsá­gi készülékek beállítása. Ez is­mét figyelmeztetésül kell szol­gáljon a bányászoknak és álta­lában a munkásságnak, hogy saját életük biztonságát csakis szervezett erejükkel védhetik meg. JUGOSZLÁVA ÉRVELÉSE BELGRAD — A jugoszláv kormány azzal indokolta meg az International Labor Organi­zation (ILO) szervezetből való kilépését, hogy ennek a szerve­zetnek az összetétele “ellenszen­ves” a Jugoszláv Szövetséges Népköztársaság társadalmi és gazdasági céljaival. Az ILO szervezetben jelenleg egyforma arányban képviselte­tik magukat a csatlakozott or­szágok kormányai, a munkaa­dói és a szervezett munkások. Vagyis éppen a szervezetben egyforma erővel foglalnak he­lyet a munkáltatók, a szervezett munkások és a kormányok. A jugoszlávok szerint a Nemzet­közi Munkás Irodában a mun­káltatóknak semmi keresniva­lójuk sincs, ha ez az intézmény a munkásokat akarja szolgálni. Az ILO szabálya szerint a szervezetből való kilépést két évvel előzőleg kell bejelenteni, így Jugoszlávia kilépése csak 2 év múltán lesz esedékes, ha ad­dig meg nem változtatja a je­lenlegi határozatát. Ebben a szervezetben az ame­rikai munkásságot csak az AFL delegátussai képviselik. Az ILO szervezet központi irodája Genf városban van, ahol most aggo­dalommal figyelik, hogy vájjon a többi, úgynevezett “orosz or- bitba” eső országok követni fogják-e Jugoszlávia példáját? A BÉRMUNKÁS 35 ÉVES A Bérmunkás közeledik 35 évfolyamának a befejezéséhez. Harmincöt év még egy ember életében is hosszú idő, de annál inkább az az erős küzdelmeket, vérzivatarokat átélt munkás­lap életében. Azért a Bérmun­kás hívei ezt az évfordulót a Labor Day napján rendezett évi konvenciónk előestéjén, Szombat este, Augusztus 31-én fényes műsorral összekötött nagy banket keretében fogják megünnepelni. Az ünnepség részleteiről további lapszáma­inkban majd bővebb informáci­ót adunk. Ezúttal csak arra kér­jük a Bérmunkás Cleveland és környéken lakó barátait, hogy azt az estét tartsák fenn ezen ünnepély részére. A Bérmunkás Lapbizottsága

Next

/
Thumbnails
Contents