Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-12-27 / 1508. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. december 27. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. ■■■■ —EZT JÓL MEGCSINÁLTÁK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK törekvése Görögország “megmentésében'” nem valami kecsegtető Amerikára, Thomas F. Reynolds amerikai újságíró szerint, aki jelenleg Görögországban tartózkodik és tudósítását helyszíni tapasztalatok alapján írja. “Amerikai beavatkozás Görögországba, -amely 350 millió dollár előleggel vette kezdetét az elmúlt tavasszal, csak nem teljes kudarcnak bizonyult az elmúlt öt hónapban és még nagyobb anyagi és katonai kötelezettség felé tart az Egyesült Államok részéről. “Amig a kongresszus az európai ideiglenes téli segély folyósítását tárgyalja, amely meghaladja az 500 millió dollárt, a Görögországban időző amerikaiak tapasztalaik alapján nagyon kétségesnek tartják az ily segélynyújtás hatásosságát. “Az Egyesült Államok kísérletezése Görögországban sokkal tökéletesebb beavatkozást ért el, mint amely lehetséges volna bárhol egyebütt Európában. Az alapvető cél természetesen az volt, hogy megakadályozzák, hogy Görögország az orosz vonalba essen; ami ablakot nyitna Szovjet Oroszországnak a Földközi tengerre látni. “Eltekintve azon ténytől, hogy Görögország nem esett a Szovjet érdekkörébe, itt közlöm az American Mission Aid for Greece (AMAG) aktivitásának eddigi eredményét: 1) Az elmúlt tél kezdetén egy amerikai katonatiszt vallomása szerint észak Görögországban volt 2,000 ét talán néhány guerilla a hegyekben, akik aktivan ellentálltak a kormány intézkedéseinek. A jelen tél kezdetén, ugyan azon amerikai tiszt szerint a guerilla csapat 20 és 25 ezer között van és azoknak kevesebb, mint 10 százaléka kommunista. 2) Eltekintve a nagy városok és azok közvetlen környékétől, a görög kormánynak nincs kontrolja a vidék felett. E tudósitó észak Görögországban tartózkodása idején a guerilla csapatok razziát tartottak egy vidéki városban, amely csak 18 kilométerre van a görög katonai hadoszlop központjától. 3) A görög infláció, amelyet megállítani terveztek és aztán az ősz folyamán amerikai árukkal tömve szabályozni, fenyegetően rohan astratosphere felé. 4) A politikai központ, amelyre az Egyesült Államok remélte alapozni az újjáépítést és a politikai erődítést a kommunizmus ellen, teljesen a szélső reakció jobbszárny kezébe került, amelyet Konstantin Tsaldaris helyettes miniszterelnök képvisel. Themistocle Sophoulis miniszterelnök e tudósítóval folytatott beszélgetés folyamán beismerte, hogy ő egy “liberális fogoly” a a kiábrándult nem-kommunista Tsaldaris politikai markába. És liberálisok, most azt állítják, hogy Sophoulis nem több, mint “nemzetközi politikai dekoráció” arra, hogy védelmi színezetet adjon ahoz, ami veszélyesen megközelíti az amerikaiak által kezdeményezett görög fasizmust. 5) A belföldi kereskedelem és ipar teljesen stagnál. Az üzleti forgalom Szalonika kikötő városban például csak 50 százaléka az egy év előttinek, vagyis az amerikai beavatkozás előtti kereskedelemnek. 6) Az eredeti 350 millió dollár amerikai előleg csak egy cseppnek bizonyult a tengerben. Dwight Griswold, az AMAG főnöke, Eugene Clay, gazdasági tanácsadóját Washingtonba menesztette az 1949 évre szóló görög költségvetés tervezetével, amely minden valószínűség szetatása adott elvitathatatlan tanúbizonyságot. Ő valóban a magyar nép összességét képviseli, mint ahogyan a fogadtatásnál ott volt az amerikai magyar társadalom minden rétege, akik megértették azt a fejlődési folyamatot, amelyre a magyar nép a feudális uralkodási rendszer megszüntetésével rálépett. Amikor ez az alakilag kis öreg emberke szólásra emelkedett és elmondotta program beszédében, hogy a magyar népet mindenkor az igazság érdekében fogja képviselni, az uj Magyarország harci szelleme tükröződött felénk. Vámpéry személyében a magyar nép szive és szellemi képességének hatalmas ereje állott előttünk. De mesteri képességével átplántálta ezt a szellemet a helyszínen megalakult Centenális Bizottságba, melynek tagjai egymásután jelentkeztek arra a nagyfontosságu feladatra, amely a közeljövőben ezen bizottságra vár. így aztán csak természetesnek tartjuk, hogy az itteni reakciós magyarok, akik a Horthyt szolgáló Magyar Szövetség mögött tömörülnek, távolmaradtak erről az ünnepségről és úgy halljuk, hogy a 48-as magyar forradalom száz éves évfordulóját külön, még pedig gyászünnepségekkel számítják megünnepelni. Hát mi ezen nem is igen ütközünk meg. Utóvégre gyászmagyarok csak gyászünnepségeket rendezhetnek. Azok a magyarok, akik most Magyarország elbukását gyászolják, de a Hitler- Horthy uralom alatt Magyarország föltámadását ünnepelték, a gyászmagyarok leggyászosabb alakjai. Ezekkel nem vállalhat közösséget egyetlen olyan amerikai magyar, akinek legparányibb hite van, a kossuthi eszmék nemzeti népszabadságában és függetlenségében. Még kevésbé mehetnek velük azok az amerikai öntudatos munkáselemek, akik a népszabadságot világi értelemben képzelik el, még pedig kapitalista uralom nélkül. Ezekre vár aztán az ünnepségeken kívül egy másik föladat, egy nagy és erőteljes harc irányítása a reakciós gyászmagyarok ellen. Ebben a harcban szoros egységre kell találjon az amerikai magyar munkásmozgalom minden rétege. rint felülmúlja az eredeti költségvetést. 7) Végül az Egyesült Államok tisztjei bevannak osztva a görög katonai osztagokba mint taktikai és stratégiai “tanácsadók” az irtóhadjárat megindítására a guerilla csapatok ellen. Ami azt jelenti, hogy aktuálisan az Egyesült Államok irányítja a görög polgárháborút.” BÁR a fent elmondottak az eseményeket figyelőknek nem tartalmaznak semmi olyant, amit már e lap hasábjain időről időre nem szögeztünk volna le, mint a tényeket a görög kérdéssel kapcsolatban. A görög kérdéssel való foglalkozás azért időszerű ma is, mert a kongresz- szus rendkívüli ülésén most foglalkozik azzal, hogy Görögország részére újabb 500 millió dollárt menesszenek, amelynek, mint Reynolds cikke is igazolja nincs más célja, mint legyilkol- tatni a görög haladó elemeket és megerősíteni és állandósítani a fasiszta görög kormányt “SZERVEZETT” SZTRÁJKTÖRŐK JELENTÉSSEL voltunk a Bérmunkás előző számaiban a chicagói szedő sztrájkról, amely november 14-én vette kezdetét és még ma is változatlanul tart. A hat napi újság még mindig megjelenik, bár nélkülözik az “utolsó perc híreit” amire a múltban nagyon hivalkodtak az egymás közötti versenyben. Különösen a két reggeli újság — a “Tribune” és a “Sun” az előbbi McCormick, mig az utóbb Marshall Field tulajdona — a szedők sztrájkja előtt, ha csak egy pár percei előbb hoztak valami fontosabb hirt, igyekeztek abból tőkét kovácsolni. A sztrájk kitörése óta azonban megszűnt közöttük az ellentét és versengés és annyira szolidárisak egymással, hogy mielőtt az egyik megjelenik, felhívják a másikat,* hogy készen vannak-e. hogy egyszerre kerüljenek az újságárusokhoz. Megtörtént még a sztrájk kitörése előtti napon, hogy a Tribune előbb elkészült, mert a Sun néhány szedőt kivágott, mert megtagadták a nevüket a szedésre rátenni, azonban a Tribünét visszatartották, amig a Sun is elkészült, igy négy órai késéssel, de egyszerre kerültek az árusokhoz. A LAPKIADÓK minden tekintetben a legmesszebbmenő szolidaritást vállalják egymással, ezt azonban nem mondhatjuk a munkásokra. így például a He- arst chicagói lapjának kocsijai nagybetűs táblákat hordanak és hirdetik, hogy “ezt a lapot szervezett munkások állítják elő, akik 21 szervezet tagjai” és felsorolja a szakszervezeteket, melyek tagjai állítják elő a lapot és ezek: Chicago Journeymen I Plumbers, Chicago Window Washers, Office and Janitor’s Union, Web Printing Pressmen’s Union, Photoengravers No. 5, Printing Pressmen’s No. 3, Paper Handlers No. 2, Ink Workers Union No. 8, Newspaper Delivery Drivers, Franklin Association of Chicago No. 4. Electrical Workers Union No. 134, Carpenters and Joiners, International Association of Machinist, International Alliance of Bill Posters, Billers and Distributors, Elevator Operators and Starters Union, Painters District Council, Stereotypers No. 4, Chicago Editorial Association, Chicago Mailers Union No. 2, Electrotypers Union No. 3. BÁR A LAPOK előállítása az uj processzus szerint sokkal költségesebb és lassúbb, azonban ez nem befolyásolja a lapkiadókat, mert a cél nekik minden áldozatot megér. A cél pedig: megtörni a szakszervezeteket. Ma a szedők és betűöntők sztrájkolnak. A jövő hónapban a dist- ributorok szerződése jár le, pár hónap múlva pedig egy harmadik szakszervezeté és igy tovább. Azonban mire a másik szervezet szerződése lejár, a jelenleg sztrájkolok már kimerülnek és visszamennek dolgozni s ők fognak segíteni a munkáltatóknak leverni az akkori sztrájkolok harcát. Mert ez a szakmai szervezkedés rákfenéje. Ily szervezkedési módszer mellett kérkedhetnek a munkáltatók azzal, hogy “szervezett munkások állítják elő a lapokat” és még csak a hazugság bélyegét sem lehet rájuk sütni, mert valóban a lapok előállításánál foglalkoztatott összes munkások — ma még — szervezetekhez tartoznak. Azonban kérdés, hogy ily “szervezett sztrájktöréss el’’ meddig lesz 100 százalékos szervezet a lapoknál. EZ A SZTRÁJK nagyon is megszivlelésre méltó tanulságot nyújt a munkásságnak a szakmai szervezkedés elavultságát illetőleg. Az International Typographical Union (ITU) egyike a legrégibb és legerősebb szak- szervezeteknek, amely már több mint fél évszázad óta “zárt piü- helyt” tart a nyomdaiparban. Még egy-két évtizeddel ezelőtt, ha a szedők és linotyperek beszüntették a munkát, az üzem megakadt a nyomdákban. Az ipari fejlődés azonban éppen úgy nem kerülte el a nyomdaipart sem, mint más iparokat és a szakmai szervezkedés ott is a munkások hátrányára és csakis a munkáltatók javát szolgálja és különösen áll ez oly szervezeteknél, amelyek nem a munkásosztály érdekeit tartják a szem előtt, hanem csakis saját tagjaik érdekeit. Ily szervezeteknél, ahol az osztáíyharc szelleme hiányzik, kétszeresen káros a szakmai szervezkedés, mert ezeknél a szerződés szentsége fontosabb, mint osztálytársaik sorsa és minden lelkifurdalás nélkül segítenek a munkáltatóknak leverni testvéreik harcát. Az Ipari Szervezkedés szerint ilyesmi nem fordulhatna elő, mert a lapok előállításánál foglalkoztatott összes munkások EGY szervezetbe tartoznának. I Amint fentebb láttuk a Hearst lap felsorolja a vízvezeték szerelőket, ablaktisztítókat, felvonó kezelőket, söprögetőket, stb., akik bármi módon hozzájárulnak ji lapok előállításához. ____ Äz IWW által hirdetett Ipari Szervezkedés szerint ezen munkások kivétel nélkül mind egy szervezetbe tartoznának és akár a sönrögetőknek, vagy ablaktisztítóknak, akár a szerkesztőségi alkalmazottaknak, vagy a
