Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-11-29 / 1504. szám

1947. november 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal Hol van a hiba? A társadalmi forradalom ak­kor esedékes, amikor már az uralkodó osztály, nem tud úgy intézkedni mint szokott, és ugyan akkor a nép nem tud úgy élni, mint szokott. Ha ezen tényezőket tartjuk szem előtt és körülnézünk az egész vilá­gon, vagyis figyeljük az esemé­nyeket és azokat analizáljuk a társadalmi tudás segítségével, hogy azokat ne értsük félre (mint ma is látjuk, hogy a nagy többség még mindig a sötét­ben tapogat) akkor azon követ­keztetésre jutunk, hogy roha­mosan közeleg ezen idő, mert most több mint két évvel a há­ború befejezése után a munkás milliók életszinvonala nem hogy javulna, hanem mindig kétség- beejtőbb lesz napról-napra, nem csak a vesztes, hanem a hábo­rút megnyert országokban is. Ugyanakkor a profitharácsolók bőségben úsznak, dőzsölnek, nem tartva attól, hogy egyszer csak a tömegek tudatára ébred­nek és meglátják, hogy hol van a hiba, kik az okozói szenvedé­seiknek és a cselekvés terére lépnek ahelyett, hogy örökös imádkozás által valami mennyei érőktől várná a segítséget mint még ezt ma teszik és igy termé­szetes a leckéért rettenetes árat kell fizetniük. Ugyan akkor az uralkodó osz­tály hasonlóképen nincs tisztá­ban a társadalmi fejlődések fo­lyamatával. Ezt kell megállapí­tanunk azon kétségbeesett eről­ködésekből, amellyel szeretnék és próbálkoznak megoldani a helyzetet vagy legalább is elo­dázni egy időre. Lecsendesiteni a háborgó tengert, hogy még felszínen maradhassanak, szó sincs róla, vannak közöttük, akik sejtik, hogy napjaik meg­vannak számlálva, de ezek sem értik meg teljesen, hogy mi is a nyomor, aki mindig jólétben él az csak sejtheti, de nem érti azt meg. Mária Antoinette francia császárnő sem tudta megérteni, hogy a nép miért olyan buta, hogy ha nincs kenyere, miért nem eszik kalácsot, talán nem is sejtette, hogy ezen tudatlan­ságáért a feje gurul a porba a goulettin alatt. De mivel a jelenlegi rendszer hivatását betöltötte és igy a szór, nem tudom felidézni emlé­kezetemben, hogy én bármikor is aláírtam volna “Special Me­morandum” photostatic copyt a “Foundation for America”-val kapcsolatban. Lehetséges azon­ban, hogy egy az első összejöve­telnél talán odaírtam nevemet, mint jelenlevő magyar, de azó­ta sem hallottam az alakulatról, soha nem hívtak meg semmifé­le további gyűlésekre, amelyre úgy sem mentem volna el. Úgy vélem, hogy az alakulat terve­zője, valami Colonel, a mostani kommunista vadászatban ki­használja — mint papír organi­zációt esetleges anyagi előnyök­re, hiszékeny és mindier vöröset látó amerikaiak bekefélése által. Ez a gyűlés, mely alakuló gvü- lés akart volna lenni, körülbe­lül egy évvel ezelőtt történt. Kö­szönöm, hogy felhívta figyelme­met erre. Kézszoritással Izsák Ignácz | pusztulás jár neki osztályrészül 'nem is annyira fontos, hogy ők hogyan értelmezik, mert úgy sem tudják megoldani a társa­dalmi kérdéseket, sem a UN, sem a Marshall terv, sem a Tru­man doktrína és semmi más módszerrel sem, amit még ezu­tán fognak megpróbálni. Mert egyik terv sem tölti meg az éhe­ző gyomrokat, nem ad meleg ru­hát, meleg lakást, ami megvé- dené a szenvedő emberiséget a tél hidegétől. Hanem az a fon­tos, hogy a munkásosztály értse meg, hogy hol van a hiba. Azért igen fontos ez, mert a jövő az övéké. Minél előbb fogja ezt megérteni, annál előbb szaba­díthatja fel önön magát és ren­dezheti be az uj társadalmat sa­ját részére. A hátsó udvaromon van egy kis edény, amelybe madarak ré­szére szokunk vizet tartani, melyből isznak és fürdenek. Amikor pár héttel ezelőtt lege­lőször fagyott be a viz az ősz folyamán, megfigyeltem amint két veréb odaszállt, körül ugrál­ták, csőreikkel kopogtatták a jeget, szárnyaikkal csapkodták, szerettek volna inni és fürödni mint szokták. Azt a benyomást keltették, hogy tudták, hogy valami nincs rendjén, valami baj van, de halvány sejtelmük sem lehetett, hogy mi a baj és mi le­hetett az okozója, végre is csa­lódottan tovább repültek. Önkéntelenül is az emberiség jutott eszembe és .eme két ve­rébhez hasonlítottam őket s úgy hiszem, hogy jogosan. Sőt erre a bizonyíték halmaza áll rendel­kezésemre. Ugyanis egy arány­lag még kis számú osztálytuda­tos munkás kivételével, az iga­zi okokat nem ismerik, mert ha ismernék, akkor nem történhet­ne meg olyasmi sem, ami most Angolországban is végbe megy, ahol az élelmiszer szabályozás mindig lejebb és lejebb szorítja az élelmezést. Most már még a krumplit is csak 3 fontot kap­nak hetenként, ami pedig a sze­gény népnek egyedüli élelmisze­re volt. Éppen ezen sorok Írása­kor beszélnek Londonból a rá­dión, hogy milyen keveset kapT hatnak. Olyan csekélység ez, hogy alig hihető, hogy ezen meg lehet élni, de ha nem lesznek jó fiuk az angolok és valami olyat csinálnak, ami nem tetszene Sa­mu bácsinak, bizony még any- nyit sem fognak kapni, mert a világbirodalmuk düledezik és igy teljesen Amerikára vannak utalva, igy hát mindenre igent kell mondaniok. Nem azért említem az angol­országi helyzetet, mintha ott rosszabb volna talán a helyzet, mint másutt, sőt egyes orszá­gokban sokkalta rosszabb, ellen­ben most éppen ott ötlik szem­be legfeltűnőbben a nép sze­génysége és a semmittevő ural­kodó osztály pazar fénye. Az angol királyleány esküvőjét ér­tem ezalatt. Mire ezen sorokat olvassák, már lezajlott a lako­dalom, tehát mindenki értesül róla, hogy milyen volt, mert vi­lághírűvé tették. Már előre ösz- szegyülekeztek az egész világ­ból a még meglevő királvok, ki­rálynők, herczegek, volt ural­kodók, elzavart, levitézlett néD- nyuzók és azok elkorcsosodott csemetéi és oly pazar ajándé­kokkal halmozták el az uj há­zaspárt, amely sok millióra rúg. Valóságos halmaza a drágakö­veknek, gyémántoknak és min­den elképzelhető ajándékoknak. Ezenkívül már hetekkel előbb elkezdték a vendégeskedést, zül­lést. Az egyik elő-mulatságon több mint ezren vettek részt. Ahogy ez a díszes társaság pa­zarol, egyáltalán nem csoda, hogy a világ munkássága nyo­morog, mert azok tartják el ezeket. Még ugylátszik, hogy a már régebben elzavart uralko­dóknak is van mit aprítani a tejbe. Állítólag az egész angol nép ünnepi hangulatban van (ezt kötve hisszük) és az úgy­nevezett munkás kormány, haj­landó hozzájárulni a költségek­hez. A munkások pedig hizlal­hatják szemeiket, nézhetik kí­vülről befelé és szorathatnak a nadrágszijjon. Itt Amerikában, New York­ban november 10-én, amikor a Metropolitan opera mégnyitot­ta a szenzónját, olyan díszes társaság ment megnézni, ahol a hölgyek ruházata és ékszerei ötszáz millió dollár értéket kép­viseltek. Olyon nő is volt, hogy A LOS ANGELESI IWW CSOPORT December 6-án, szombaton es­te 8 órai kezdettel kitűnő mű­sorral és tánccal egybekötött estét tart az EGYETEMES VÉDELEM alapjára a VLA- DECK CENTERBEN, 126 N. St. Louis Street, a 2100 utcá­nál E. 1st St. a “P” car line. A Bérmunkás olvasóit ezú­ton hívja meg a Rendezőség. csupán az ékszer volt rajta 1,200.000 értékű. Hol vették mindezekre a pénzt? Itt van a hiba munkások, a ti munkátok gyümölcse mindez, amelyet eltulajdonítottak tőle­tek. És nem lehet addig béke az emberek között, amig egyik bő­ségben él, a másik nyomorog. Görök, Francia, Olaszország­ban és több helyen a nyomor harcra kényszeritette a munká­sokat, a harc nem szűnhet meg. Készüljetek az utolsó nagy pró­bára. Akroni Proli HETI KRÓNIKA (Folytatás az bizonyítványt annak kellő érté­ke szerint bírálja el. Amikor tehát Nagy Ferenc, Eckhardt Tiborral ment egy- tálból cseresznyézni Chicagóba és hozzájuk csatlakoztak a töb­bi jövevények, akik annyi min­dent kiabálnak a mostani ma­gyar rendszer ellen, akkor mi amerikai magyar munkások, jól tudjuk azt, hogy a magyar nép érdekében éppen az ellenkezőjét kell csináljuk mint amit ezek mondanak. A Magyar Szövet­ség vezetői vígan lakmározhat- nak a magyar egyleti tagság pénzén, amihez azonban nem a munkástagság jószántából ju­tottak hozzá. Hanem éppen el­lenkezőleg, a munkástagságon élősködő reakciós vezérek pénz­tári bemarkolása adja nekik azt meg. Ha mondjuk pl. a Verho- vay Egylet munkástagságának a kívánsága teljesülne, akkor mind megfulladtak volna azon a banketton, melyre az egylet pénzén utaztak le a Magyar Szövetség vezér urai. Az a nagyhangú kiáltvány a mai Magyarországot illetőleg pusztába kiáltó szó, az itteni helyzetre vonatkozólag pedig csak azok fogják meghallani és követni, akik mindenkor a kirá­lyi, papi, grófi, földesúri Ma­gyarország dicsőítői voltak. Vagy pedig azoknak félreveze­tett követőik. Hogy ezek minél kevesebben legyen az viszont az amerikai öntudatos magyar munkásság egyik fontos köte­lessége lesz a közeljövőben, azál­tal, hogy hatalmas propagandá­val ellensúlyozza és ha lehet tel­jesen megakadályozza a volt magyar Horthy legények uj élet­re kelését. Mint már többször hangsú­lyozottan kijelentettem, hogy a mi osztályharcos fölfogásunk és meggyőződésünk szerint, Magyarországon nincs olyan változás, mint amilyent mi sze­retnénk látni, de változás van 1-ső oldalról) olyan értelemben, hogy a régi feudális uralkodási rendszer megszűnt minden reakciós sal­langjaival együtt. így tehát mint osztályharcos munkások­nak nem lehet és nem szabad a nemtörődömség és semlegesség álláspontját követni ennél a kér­désnél, mert azzal a régi nép- nyuzó kormányrendszer támo­gatóinak színvonalára kerülünk. Az Amerikai Magyar Szövetség a magyar ipari munkásság el­lensége, különösen ma, amikor az ipari munkásság odaát az üzemi tanácsokon keresztül, ál­landóan több és több beleszólást nyer az ipari munkaviszonyok intézésébe, a régi rendszerrel szembe. Az ipari szabadság jo­gok védelmét fogjuk szolgál­ni akkor^ ha minden erőnkkel azon leszünk, hogy a régi Ma­gyar Szövetség és hozzájuk csatlakozott uj jövevények Ma­gyarország elleni támadásait visszaverjük és megakadályoz­zuk a magyar nép elleni törek­véseiket. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe ? PITTSBURGH ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! 1947. november hó 30-án, vasárnap délután pont két órakor BESZÁMOLÓ ELŐADÁS a volt International Socialist Lyceum harmadik emeleti ter­mében, 805 James Street, N. S., Pittsburgh, Pa. SZÁND FERENC, aki most tért vissza több hónapi ma­gyarországi tartózkodás után. ismertetni fogja a magyaror­szági helyzetet és az ott ta­pasztaltakat, a falu és város életét. Belépti dij nincsen.

Next

/
Thumbnails
Contents