Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-11-29 / 1504. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL, XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1947 NOV. 29 NO. 1504 SZÁM Az osztály harc rabjaiért AZ IWW EGYETEMES VÉDELMI BIZOTTSÁGÁNAK LEVE­LE A BÉRMUNKÁS OLVASÓIHOZ. — A HAAS-ÜGY ISMERTETÉSE Munkástársak: — Az Indu vezet Egyetemes Védelmi Bizc óta kérő szóval fordul az öntuc ezt még az első világháborút ki a tőkések szervezett hatalma s: tette börtönbe azon munkáso­kat, akikben volt elég bátorság a kizsákmányolás ellenzésére. Akkor kezdtük meg és azóta intézménnyé lett nálunk, hogy a karácsonyi ünnepekre, amikor a világ a “békét és jóakaratot” ünnepli, mi is némi vigasztalást, bátorítást nyújtsunk az osztály­harc foglyainak, hogy biztosít­suk őket szolidaritásunkról és arról, hogy nem feledkeztünk meg azokról, akik értünk van­nak a börtönökben. Bizonyos mérvű megnyugvás tölt el, amikor jelenthetjük, hogy tudomásunk szerint az Egyesült Államokban jelenleg igen kevés olyan fogoly van, akit az osztályharc rabjainak tekinthetünk. Ennek oka azon­ban nem az, mintha az uralkodó osztály engedékenyebbé lett vol­na, hanem inkább az, hogy most más módszereket használnak a szervezett munkásság erejének letörésére. Tudomásunk szerint Ameriká­ban csak a baltimorei hajós sztrájkból kifolyólag bebörtön­zött Haas és társait tekinthet­jük az osztályharc foglyainak. Ezzel szemben azonban a világ többi országaiban a militáriz- mus vaspatkói alá kerültek szo­cialisták, anarchisták és más társadalmi és gazdasági eszmé­ket valló egyének. Ezek közül ma igen nagy számmal szenved- nak börtönökben, vagy élnek igen nagy nyomorban, száműze­tésben, közöttük külön kiemel­jük a spanyol fasiszta diktátor, Franco által bebörtönzött vagy kiüldözött munkásokat és csa­ládjaikat, akik méltán várhat­nak tőlünk támogatást. Úgy véljük, hogy szerveze­tünk tagjai és a velünk szimpa­tizálók, akik a karácsonyi ala­pot évről-évre összeadták, he­lyeselték azt a módot, amint mi azt elosztottuk s úgy tartjuk, hogy ezt a szokást továbbra is fel kell tartanunk. És most, mi­után az ilyfajta támogatásból jelenleg kevesebb teher esik re­ánk itt, Amerikában, segítsük azokat, akiket nagyon is meg- görnyeszt ez a teher, küljünk egy kis támogatást, küldjünk vigasztalást és bátorítást oda, ahol most arra igen nagy szük­ség van. Szétoszthatnánk a rendelke­zésünkre álló kis összeget min­den különösebb és fokozottabb mérvű gyűjtő kampány nélkül is. Azonban most, amidőn lát­juk, hogy az erőszakos reakció miként emelkedik itt is napról- napra, arra is el kell készülve lennünk, hogy az osztályharc foglyai itt is megszaporodnak és akkor azoknak védelmet kell nyújtanunk. Kérésünk befejezése előtt pár szóval ismertetni akarjuk a “Haas ügyet” is. Ez az ügy a múlt év szeptember havában kezdődött, amikor Baltimore város kikötőjében sztrájkba mentek az AFL szervezethez tartozó hajósok. A hajóstársu­latok sztrájktörőket toboroz­tak, akiket a Thomas Street egyik boarding-házában szállá­soltak el. A szkebeket (sztrájk­törőket) “védelem” alatt tar­tották, ami azt jelenti, hogy nemengedtek hozzájuk senkit és őket sem engedték ki. Októ­ber 31-én tűz ütött ki a tűzfész­ket alkotó boardingházban s a tűznek hat bennlakó esett áldo­zatul. A tüzért azonnal a sztrájko­ló hajósokat okolták és Walter Haas, Ken Langham és Martin Vickos hajósokat vád alá he­lyezték, majd életfogytiglani börtönre Ítélték. Az elitéltek ta­gadják, hogy a tűzhöz bármi közük is lett volna, azonban Walter Haas, aki energikus uni­on munkás, nyiltan bevallotta, hogy a tüzet megelőzőleg egy vasdarabra erősített levelet do­bott be a ház ablakán. A levél­ben felszólította a sztrájktörő­ket, hogy hagyják abba osztály­ellenes munkájukat. Ezen nyilt beismerés alap­ján vannak, akik úgy vélik, hogy egy újabb McNamara esettel állunk szemben. (McNa­mara testvérek felrobbantották a Los Angeles Times épületét, amit később beismertek). Az Egyetemes Védelmi Bizottság azonban úgy véli, hogy az ily­fajta ügyeket még abban az esetben is az osztályharc fejle­ményeinek kell tekintenünk, ha nem helyeseljük azokat. Az Egyetemes Védelmi Bizottság­nak nem az a hivatása, hogy mérlegelje, vájjon az áldozat meggondolt és helyes lépést tett-e a munkásosztály felsza­badításának érdekében, hanem inkább az, hogy az illetőnek vé­delmet nyújtson, ha az osztály­HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Sokszor úgy elgondolom ma­gamban, hogy milyen jó azok­nak, akik nem tudnak magya­rul és nem kell foglalkozzanak magyar ügyekkel. Itt volt pl. a Magyar Szövetség chicagói kon­venciója, mennyire semmit je­lentő gyülekezet volt azok ré­szére, akik magyar ügyekkel nem foglalkoznak. Az amerikai lapokban az angol királykisasz- szony esküvői készülődésének a papucsa, sokkal több publicitást kapott, mint az egész chicagói gyülevész társaság. Nekünk sem kellene a Magyar Szövet­ség levegő rontásának nagyobb fontosságot tulajdonítani, ha azoknak erőlködéseik nem kizá­rólag a magyar munkásság el­len irányulna, s mivel magyar nyelvű bérmunkások vagyunk, igy nekünk kell a levegőrontók ellen a villamos legyezőt megin­dítani, még pedig olyan erővel, hogy kipusztuljanak az ameri­kai magyar léghatár köréből. Az Amerikai Magyar Szövet­ség nem uj keletű alakulat, lé­tezése visszanyúl az első háború előtti időkre, amikor még a régi harccal kapcsolatos aktivitás­ért börtönbe került. Hisszük, hogy úgy ez a felfo­gásunk, valamint az is, hogy az osztályharcnak más országok­ban börtönbevetett foglyai és családtagjainak szenvedéseit is enyhiteni akarjuk, találkozik az önök helyeslésével és őszinte szavainkra fokozottabb adako­zással fognak felelni. A kam­pány bezárulásával minden ada­kozónak elküldjük a részletes kimutatást, hogy hová fordítot­tuk adományaikat. Úgy véljük, hogy az öntuda­tos munkás csak úgy élvezheti igazán a karácsonyi ünnepeket, csak úgy adhat kifejezést an­nak a karácsonyi szellemnek, amit a “béke a földön és jóaka­rat az emberek között” szólam fejez ki, ha nem feledkezik meg azokról, akik azért szenvednek, azért nélkülöznek és sínylődnek a börtönökben, hogy valóban egyszer csak békesség és jóaka­rat lehessen a földön. Munkástársi üdvözlettel egy jobb és szabadabb jövő remé­nyében W. A. Unger Az Egyetemes Védelmi Bi- \ zottság titkára. Adományokat készséggel to­vábbit a Bérmunkás, vagy pe­dig egyenest erre a címre kell küldeni: General Defense Com­mittee, IWW, 2422 N. Halsted Street, Chicago 14, Hl. Habsburg dinasztia hűséges ki­szolgálói voltak. Nem egyszer utazgattak haza a magyar egy­leti tagság pénzén az amerikai magyarság nevében tisztelegni a magyar népnyuzók előtt és fo­gadalmat tettek a magyar szent koronára, hogy az csak úgy csillog szépen, ha az osztrák­német fején díszeleg. Egyidő- ben erős hangulat volt a Ma­gyar Szövetség körében aziránt, hogy Horthy Miklóst meg kell koronázni mint Magyarország királyát és csak aztán hagytak föl vele, amikor Ottó fickó kö­zibük vágott Washingtonban, lejebb az agarakkal urak, hát hol vagyok én. Ottó fejéről a Magyar Szövet­ség vezetői vették a mértéket aztán, hogy pontosan hozzáillik a magyar koronához és állandó­an házaltak érdekében a wash­ingtoni körökben. Egyidőben ál­lítólag magát az akkor külügy­minisztert is megnyerték ilyen célokra és kidolgozott terv volt, hogy Ottó amerikai megszer­vezett hadsereggel vonul majd be Ausztria-Magyarországba. A Magyar Szövetség királyi ter- vezgetése dugába dőlt és ami­kor már látták, hogy itt Ameri­kában mozdulatlan maradt a királyi szikla, Ottót hazaküld- ték, hogy ott a határnál várja az alkalmas pillanatot a királyi trón beszékelésére. Állítólag már megvolt a teljes megegye­zés ebben az időben Horthyval is, akinek odaígérték továbbra is Ottó királysága alatt a ma­gyar kormányzói tisztséget. Eb­ben az időben már egyes ma­gyar templomokban istentiszte­leteket tartottak a jövendő ki­rály egészségére. Ez csak egy kis részlete az Amerikai Magyar Szövetség történelmi múltjának, ami azon­ban pontosan megmagyarázza azt, hogy mindennek úgy kel­lett történni a Szövetség chica­gói konvencióján, ahogyan tör­tént. Az ott résztvevő újonnan érkezett nagy magyarok ponto­san hozzá illenek ehez a társa­sághoz, mint a magyar nép el­lenségei foglalták el itten hiva­tásukat. Ezek most harcra hív­ják az amerikai magyarokat a mostani magyar helyzet ellen, de elfelejtik azt, hogy “madarat tolláról, embert barátjáról”. Az amerikai magyarság harcra ké­pes rétege, nagy többségben már több mint harminc eszten­deié van itt. ismeri a Magvar Szövetség jó firmáit tetőtől talpig, általuk kiadott erkölcsi (Folytatás a 3-ik oldalon) I

Next

/
Thumbnails
Contents