Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-11-22 / 1503. szám

1947. november 22. HEtíMLMKAa 7 oldal A hároméves terv demokratikus kultúrpolitikája Irta: Dr. CSERNIK JÓZSEF A népi demokrácia csak ak­kor érdemli meg a nevét, ha nemcsak magasabb életszínvo­nalat biztosit a dolgozó népnek, hanem lehetővé teszi számára a kulturális, szellemi felemelke­dést is. A hároméyes terv ma már az egész nemzetet foglal­koztatja. Nem érdektelen, ellen­kezőleg nagyon időszerű, hogy a nevelő társadalom, mi pedagó­gusok, részleteiben is közelebb­ről megismerjük, foglalkozzunk különösképpen a hároméves terv demokratikus kultúrpolitikájá­val, hogy mit ad és mit kell ne­künk is adnunk és tennünk az­ért, hogy sikeres megvalósítá­sát előmozdítsuk és biztosítsuk. A hároméves terv döntő fon­tossága éppen abban áll, hogy nemcsak gazdasági intézkedése­ket foglal magában, hanem felö­leli a kultúra, köznevelésünk és közoktatásunk, egész szellemi életünk újjáépítésére vonatkozó minden fontos és szükséges te­endőket is. Ezért jogosan vető­dik fel minden haladó szellemű és demokratikus gondolkodású nevelőben, pedagógusban a kér­dés, hogy miben áll a hároméves terv demokratikus kultúrpoliti­kája? Az ország gazdasági életének újjáépítése, termelőerőinek fo­kozottabb továbbfejlesztése, az ipar, mezőgazdaság és közleke­dés átszervezése és fellendítése arra való, hogy a magyar nép élete gazdagabb, szebb, sokolda­lúbb és egészségesebb legyen. De az élet gazdaságába, szépsé­gébe és sokoldalúságába szerve­sen beletartozik a magasabb kul­túra, a nép részvétele a kultúra javainak élvezetében és fejlesz­tésében. A szebb és gazdagabb élet nemcsak több kenyeret, ru­hát, szebb lakást jelent, hanem több és jobb iskolát, több köny­vet, több színházat, végső fo­kon: igazi'és nagyobb műveltsé­get a nép számára. A három­éves terv az adott viszonyaink között a legnagyobb anyagi erő­forrásokat nyújtja a kulturális és szellemi újjáépítés számára. Ezzel valóban inegveti a ma­gyar nemzet kulturális és szelle­mi újjászületésének alapját, ha­ladó szellemű, demokratikus nemzeti kultúránk megteremté­sének reális lehetőségeit. KULTURÁLIS ÚJJÁÉPÍTÉS A hároméves terv kultúrpoli­tikája nemcsak a hábonm pusz­tulások következtében előállott anyagi károk helyrehozását, nemcsak az anyagi értelemben vett kulturális újjáépítést fog­lalja magában, hanem a szelle­mit is. Mert amilyen fontos az anyagi, éppen olyan döntő fon­tosságú a szellemi újjáépítés. A kulturális újjáépítés során be kell hozni a magyar dolgozó nép, munkásság és parasztság kultu­rális és szellemi elmaradottsá­gát, melyért nem maga a néo; hanem a letűnt régi uralkodó rendszer és osztály, a félfeudá- lis-ellenforradalmi úri reakció felelős és bűnös. A kultúrpolitikai reakció ki- rakat-kulturát, “mandarin-mű­veltséget”, Klebesberg- és Hó- man-féle “kulturfölényt” terem­tett, mialatt a milliós szegény parasztság nyomorult helyzete, embertelen munkaviszonyai kö­vetkeztében kultúrához, művelt­séghez, olvasáshoz és Íráshoz nem jutott. Ellenben a kultúr­politikai reakció döntő befolyá­sa és érvényesülése lehetővé tet­te, hogy még kulturális és szel­lemi téren is a fasizmus meg­mérgezze és megmételyezze az ifjúságot. Ezért a demokrácia érdekében elkerülhetetlenül fon­tos és szükséges az ellenforra­dalmi korszak teljes felszámo­lása szellemi téren is. A hároméves terv kultúrpoli­tikája az egész ország kulturá­lis felvirágoztatásának átfogó elgondolásából kiindulva, a kul­túra és szellemi élet összes te­rületein végrehajtható és szer­ves egészet alkotó intézkedések sorozatát jelenti. A kulturális és szellemi újjáépítés magában foglalja a tudomány és művé­szet fejlődésének anyagi meg­alapozását és biztosítását, a de­mokratikus iskolapolitika teljes és maradéktalan megvalósítá­sát, és uj, demokratikus kultúr­intézmények létesítését. • A RÉSZLETREFORMOK NEM SEGÍTENEK A mai magyar társadalom szerkezete a három év előttiéhez kénest teljesen megváltozott. A földreform elpusztította a félfe­udális úri rend életformájának anyagi alapjait, megrendültek a nagytőke egveduralmának alap­jai is, aminek következménve- ként az uralkodó osztálytól füg­gő köztisztviselői oligarchia is gyökértelenné vált. Ennek a helyzetnek logikus folyománya és következménye, hogv kultur- és iskolapolitikai, valamint a köznevelés elvei és célkitűzései sem maradhatna meg régi kere­teik között, hanem követniük kell az uj viszonyok által létre­hozott uj politikai és társadal­mi kívánalmakat és követelmé­nyeket. Ezzel szemben az isko­lapolitika és köznevelés formái — eltekintve némi változásból — megmaradtak a hagyományos régi keretek között vagyis nagyjából annak a félfeudális uralkodó osztálynak a törekvé­seit tükrözik vissza, amely lé­nyegileg már el is pusztult — állapítja meg Alexits György, közoktatásügyi államtitkár Köz­nevelésünk demokratizálásának alapproblémái cimü, iránytmu- tató tanulmányában. Ma tehát az a helyzet, hogv nevelési gya­korlatunk nem felel meg többe a társadalom valóságos szük­ségteleinek, köznevelési rend­szerünk ellentmondásba került a társadalmi fejlődés anyagi fel­tételeivel és a belőlük fakadó ideológiai törekvésekkel. Ezen a tarthatatlan helyzeten részlet- reformokkal nem lehet segíteni, hanem csakis egész iskolapoliti­kai és köznevelési rendszerünk gyökeres átállításával. Ezért a hároméves terv a kul­túra és köznevelésünk újjáépí­tését nem felülről kezdi, hanem alulról, az analfabétizmus felszá­molásánál és folytatja egész is­kolapolitikánk gyökeres megvál­toztatásán keresztül egészen a magas kultúráig, amelyet szin­tén a népi műveltség széles alap­jaira épit. AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA A kultúra demokratizálása te­rén a legfontosabb feladat az általános iskola teljes megvaló­sítása és kiépítése a három év folyamán. Az általános iskola kiépítése már folyamatban van ugyan, de egyáltalán nincs még biztosítva annak következetes végrehajtása. Az általános isko­la a demokratikus köznevelés kiinduló pontja. Ez az első ko­moly lépés a nép kultúrájának emelésére. Az általános iskola kéipitése és megvalósítása a hároméves terv 5000 uj osztály­terem, 100 uj tanítói lakás épí­tését és 500 uj tanító alkalma­zását irányozta eló. De a demok­ratikus állam nem mondhat le arról, hogy a magyar nép gyer­mekeinek oktatását ne egysé­ges szellemben irányítsa, éppen ezért a hároméves terv célul tűzte ki a tankönyvkiadás egye­sítését az állam kezében. A közoktatás és köznevelé­sünk demokratizálása, a dolgo­zók műveltségének emelése el­képzelhetetlen a nevelők létszá­mának növelése, tudásának és megbecsülésének gyarapítása nélkül. A magyar demokrácia a nevelői karra bízza a nemzeti közösség, a magyar nép legfél­tettebb kincsét: a gyermeket. A régi úri rendszerben a nevelői kar, különösen a tanítóság az értelmiség soraiban a “müveit” és tanult emberek közt mosto­ha, lenézett gyermek volt. Az uralkodó osztály nem töreke­dett a tanítóság kulturszinvo- nalának emelésére. A demokrá­ciának ezen is változtatnia kell: le kell bontania azt a szinte osz- tálvkülönbségszerü válaszfalat, mely a tanítók és tanárok kö­zött fennáll: egységesítenie kell a nevelőképzést. A jövő nevelőinek képzése köznevelésünk demokratizálásá­nak egvik igen fontos problémá­ja. Az általános iskola szinvona­lának emelése és a szakszerű tanítás megvalósítása azt kíván­ja, hogy az uj nevelők egységes, hároméves nevelőképző főisko­lákon nyerjenek kiképzést. Ezzel megszűnik az eddigi alacsony színvonalú tanitókénzés. A há­roméves terv 10 állami nevelő­képző főiskola s ugyancsak 10, egyenként 250 személyes főis­kolai kollégium felállítását irá­nyozza elő. A nevelőképző főis­kola megvalósítása döntő jelen­tőségű lépés ui. demokratikus szellemű nevelők kialakulása felé! A FALU KULTÚRÁJA A hároméves terv a falu kul­túrájának további emelését a falusi tanulóotthonok létesítésé­vel kulturális centralizáció­val, nénkönyvtárak felállításá­val,, vidéki kulturházak építésé­vel. valamint a falusi és tanyai tanítóság anyagi és szellemi helyzetének megjavításával, a falusi és tanyai tanítók külön 10—-30 százalékos működési pótlékával szolgálja. A népi demokrácia kultúrpo­litikájának központi gondolata: szabad utat a dolgozó osztályok gyermekeinek az értelmiségbe való felemelkedésre! Ezt a fela­datot azonban csak a kultúrpo­litikai eszközeivel nem lehet megvalósítani. A vagyonos osz­tályok műveltségi egyeduralmá­nak megtöréséhez a dolgozók anyagi helyzetének általános emelése szükséges, aminek biz­tosítása a népi demokrácia egész politikájának a hivatása és feladata. A hároméves terv kultúrpolitikája e cél elérését nemcsak az általános iskola tel­jes megvalósításával, nemcsak a dolgozók középiskoláinak kié­pítésével, hanem az eddigi kö­zépiskolák gyökeres újjászerve­zésével akarja elérni. A demok­ratikus iskolapolitika célja: megnyitni a középiskolák kapu­it a munkások és parasztok gyermekei számára. A középis­kolát a szakemberképzés, tehát az ország felvirágoztatásának szolgálatába kell állítani! A kö­zépiskolák ne a néptől elszaka­dó bürokráciát, hivatalnokural­mat, értelmiségi kasztot nevel­jenek, melynek tagjai szinte ki­zárólag a vagyonos osztályok gyermekeiből kerülnek ki, ha­nem népi szakembereket, akik tudásukkal a nemzet, a nép, a népi demokrácia anyagi és szel­lemi felemelkedését szolgálják. A hároméves terv kultur- és iskolapolitikája ezt a célt szol­gálja, valósítja meg, amikor a régi középiskolákat átszervezi szakirányú középiskolákká. A terv a humanisztikus gimánzium típusát korántsem szünteti meg, csak korlátozza és azt, , ami a humanisztikus nevelésben hala­dó és általános érvényű, átviszi a létesítendő szakirányú közép­iskolákba is. A középiskolai re­formok gyökeres végrehajtásá­val 60 ezer középiskolai tanuló lesz az országban, akiknek meg­oszlása a következőképen ala­kul: 20 százalék gimnáziumok­ban tanul, 30 százalék termé­szettudományos középiskolák­ban, 17 százalék ipari középis­kolákban, 17 százalék mezőgaz­dasági középiskolákban, 6 szá­zalék szociálpolitikai és közi­gazgatási középiskolákban, 10 százalék kereskedelmi és szövet­kezeti középiskolákban. A dolgozó osztályok gyerme­kei kulturális felemelkedésének és a népi értelmiség kifejlődésé­nek támogatására a hároméves terv messzemenően felkarolja a népi kollégiumokat, valamint 10 ezer uj közép- és főiskolai ösz­töndíjat létesít. A KULTUR SZÍNVONAL EMELÉSE A hároméves terv kultúrpo­litikája ezeken a széles, demok­ratikus s népi alapokon lát hoz­zá a magas kultúra ügyének fel­karolásához és hathatós tovább­fejlesztéséhez is. A népi demok­ráciának nem az a célja, hogy a kultúrát alacsonyabb átlagon vizszintesitse, hanem az, hogy az általános kulturszinvonalat felemelve, a magyar tudományt, művészetet és irodalmat a leg- magasabbrendü teljesítmények­re sarkalja, olyanokra, melyek a világkultúra legmagasabb ér­tékeivel egyenrangúak. Éppen ezért a hároméves terv kultúr­politikája nagy gondot fordít,

Next

/
Thumbnails
Contents