Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-11-22 / 1503. szám
> uidai BÉRMUNKÁS 1947. november 22. Mikor fognak tanulni? (a.l.) Teljesen igaznak bizonyult, hogy a történelem mindig megismétlődik, nem csak a nemzetek története, hanem ez magára a munkásmozgalomra is alkalmazható. Különösen az amerikai munkásmozgalomban számtalanszor tapasztaltuk az eredmény nélküli balkezes taktikát. Ilyen eredmény nélküli taktikát folytattak és folytatnak még ma is úgy a szocialisták, mint a kommunisták. Mivel a munkás- mozgalomról van szó, azokat az eredménytelen belülről való fúrásokat akarom példának fölhozni, amelyek itt az Egyesült Államokban történtek. Az AFL, amely az angol szakszervezetek mintájára épült, kizárólag gazdasági szakszervezet lévén, semilyen politikai pártot nem indorszált hivatalosan. Vezérei állandóan azzal kérkedtek, hogy a párt politikát mindenki egyéni véleményének megfelelőleg gyakorolhassa. Az itteni szocialista mozgalmak, mint politikai pártok bontottak zászlót anélkül, hogy szerves részei lettek volna bármilyen gazdasági munkásszervezetnek. Amikor azután belátták, hogy teljesen szélmalom harcot folytatnak, mert semilyen erőt nem képviselnek a munkások gazdasági szervezetei nélkül, akkor kezdték el a belülről való fúrást az AFL-ben, de sohasem nagy eredménnyel. Sokszor láttunk eseteket, hogy egy-két szocialista párt tag vezető álláshoz jutott az AFL-ben és akkor nem azon igyekeztek, hogy a szocializmust a tagokkal megismertessék, hanem minden igyekezetük odairányult, hogy minél magasabb poziciót tölthessenek be. A jól jövedelmező szakszervezeti hivatalok elfelejtették velük proletár mivoltukat. Az amerikai Szocialista Párt 30 éven keresztül végezte a belülről való fúrást az AFL-ben minden eredmény nélkül. A CIO megalakítása csak a véletlennek tudható be, mivel a szakszervezeti basák egymás között nem tudtak a jobokon megegyezni. így történt meg azután, hogy ugyan az a John L. Lewis, aki nem régen a CIO megalakítása előtt mindenkit kiüldözött a bányászunióból, aki az ipari szervezkedést csak megpengette. De, hogy hiúságát legyezgesse kivált az AFL-ből és a bányász szervezet pénzével rövid időn belül naggyá épitette a mostani CIO-t. Az elvtársak kapva kaptak az alkalmon, hogy a CIO-t házi gazdasági szervezetüknek tegyék meg. Nagy volt a lárma minden oldalról, mi azonban sem akkor, sem mostan nem tévedtünk, nem hagytuk magunkat megtéveszteni a nagy hangoktól, hogy a CIO most már megoldotta a forradalmi ipari unionizmus kérdését. Úgy éreztük és annak idején meg is irtuk, még annak dacára is, hogy a CIO nagy ipari harcokat vívott, hogy akárhogyan vélekednek sokan, de az amerikai munkásoknak még mindig szükségük van egy megalkuvást nem ismeri forradalmi ipari szervezetre, mint az IWW. A történelem megint megismétlődött. A CIO ugyan taglétszámban naggyá nőtt, de ugyan akkor az AFL nyomdokán halad a megalkuvásban. A nagy lárma már alább szállt. A Taft-Hartley rabszolga törvényekkel szemben úgy az AFL, mint a CIO nagy vezérei megalázkodva aláírják és fogadalmat tesznek, hogy nem kommunisták vagy azokkal szimpatizálók. Most, hogy a különböző CIO szervezetek tartották az évi konvenciójukat, majdnem mindegyike örömrivalgásba tört ki, hogy megszabadították a CIO vezetőségét a vörösöktől. Mostan a kommunista elvtársak éppen úgy jártak a CIÖ-val, mint a múltban a szocialisták az AFL-ben. A fúrás megint eredménytelennek bizonyult. Mi meg csak még mindig megmaradtunk a tiszta forradalmi ipari unionizmus zászlaja alatt. Hol van az a sok energia, amit az elvtársak a reakciós AFL vagy a CIO felépítésére elfecséreltek ? Ugylátszik, hogy a párt hívők sohasem fognak, még a saját keserű tapasztalataikból sem tanulni. A kapitalizmus szócsövei duzzadnak a lelkesedéstől, hogy az itteni szervezett munkásokat még mindig a minden megalkuvásra hajlamos reakciós vezérek irányítják. Ha már a Taft-Hartley rabszolga törvényekbe simán bevezették a milüós tagságot, akkor már lehet tovább is menni a munkások gúzsbakötésével, ezt gondolják itteni törvényhozóink, mert mindenért ma a munkásokat teszik felelősé. A drágaságot is már a munkások rovására könyvelik el, azt állítják, hogy azért van drágaság, mert a munkások rövid időt dolgoznak és a rövid 40 órás friunka hétért túl sok fizetést kapnak. A munkáltatók szövetsége azzal érvel, hogy ha a munkásokkal hosszabb időt dolgoztatnak, több áru kerül forgalomba és az árak esni fognak. Arról azonban sem a gyárosok szövetségében, sem pedig a törvényhozók nem tesznek említést, hogy a kapitalisták milyen horribilis profitot vágtak zsebre csak a legutóbbi kilenc hónap alatt. A Wagner féle munkásvédő törvény szerint a heti törvényes munkaidő 40 óra. Azonfelüli munka 50 százalékkal emelendő. Ebbe nem tudnak sem a törvényhozók, sem a munkáltatók belenyugodni. Azt mondják, hogy a törvényhozásnak semmi köze nincsen ahhoz, hogy a magántulajdon rendszerében a munkáltatók hány órát dolgoztatnak a munkásaikkal. Mivel a Taft-Hartley törvényt olyan könnyen tudták foganatosítani, azért mostan újabb gúzsbakötéssel fognak a munkások ellen fölvonulni. Az amerikai kapitalizmus tudja, hogy a megalkuvásra hajlamos munkásvezérek, hűen szolgálták mindig a múltban a munkáltatók érdekeit. Ők azt is tudják, hogy úgy a kommunistáknak, mint a szocialistáknak a belül való fúrása a munkásszervezetekben mindig a reakció megerősödésével végződött. Azzal is tisztában vannak, hogy az itteni elvtársak is máskülönben mindig jó fiuk igyekeznek lenni. A meggyanusitás elkerülése végett, már jól előre be is jelentették, hogy nem fognak résztvenni a Belgrádiján székelő negyedik internacionáléban a sajátságos amerikai viszonyokra való tekintettel. Pedig az osztályharcot nem szabad fölfüggeszteni mindaddig, amig győzelemre nem visszük. Mikor fognak az elvtársak tanulni? Nagysikerű volt a Segélybizottság tea délutánja A Magyar Postásokat Segély- ző Bridgeport-Fairfieldi Bizottság Tea Délutánja, mely november 2-án volt a Farfieldi Munkás Otthonban, úgy erkölcsileg, mint anyagilag kitünően sikerült. A délután szónoka Fish- bein László volt New Yorkból. E sorok írója nyitotta meg a délutánt, ismertette az összejövetel célját, majd párhuzamot vont két levél között. Az egyik Sárospatakról jött, Török Ferenc nevű levélhordótól, aki az amerikai lapbokból szerzett tudomást a helyi bizottság működéséről és címéről. Három gyermeke van. Aprók., Ruhanemű segítséget kér, vagy legalább valamilyen használt gyerekjátékot, hogy gyermekeinek szerezzünk vele egy kis örömet. “A helyzet nehéz és nagyon komoly, de szentül hisszük, hogy talpra állunk.” írja levelében. A másiknak a küldője Tasnády Rudolf (gyönyörű úri név) / Bajorországból. Ez a Tasnády ur (ipszi- lonnal a végén, 1935-től Budapesten töltött szolgálatot a rendőrség bűnügyi osztályánál, mint detektív, (náci Magyarországon ez csinos állás volt). 1944 december havában menekült el feleségével és hét éves gyermekével Budapestről az orosz körülzárás elöl, először Bécsbe, majd az orosz henger közeledtével Bajorországba. Ez a nyilas csirkefogó nem 1udja elképzelni, hogy kérő szava a pusztába elhangzó kiálltás legyen, hogy temérdek szenvedésük “jajszava” ne jusson el oda, ahová szánva van, írja levelében. Az emberben tótágast áll még az is, amit egy fél éve megevett, mikor ennek a csirkefogónak a levelét olvassa. Ki tudja, hány ártatlan embernek a vére tapad ennek a “pusztába kiáltó, szenvedő és jajveszékelő” fenevadnak a nevéhez, aki az orosz henger elől menekült el. (Biztosan oka volt rá a piszkosnak). Ki tudja hány árva gyermek siratja anyját, apját vagy testvéreit, kiket ez a Horthy-nyilas hóhér tett el láb alól. Ez a vértől mocskos emberi ábrázattal biró szemét mitőlünk segítséget kér. Ruhát, élelmet és pénzt kér, mert három évi németországi tartózkodásuk alatt értékeiket felemészetették. Az első levelet, mely Sárospatakról jött megértéssel fogadta a közönség és Ígéretet tett irra, hogy a jövőben még szorgalmasabban dolgoznak e mozgalom érdekében, melyet feállással fogadtak meg. A másik levelet, mely a Horthy-nyilas-uri-be- tyártól jött, mély utálattal és a legnagyobb megvetéssel vetette el a közönség. Ezek után Fishbein László vette át a szót. Csaknem egy órás beszédben, mely alapos meggondoltsággal és nagy körültekintéssel volt felépítve ismertette a mai általános helyzetet. Különösen kitért a magyar- országi átalakulásokra és a legmesszebb menő támogatást kérte a mostani rendszerű ó-haza részére, mely ezer éves szenvedés és többszöri megkísérlés után végre megszabadította magát igazi ellenségétől. De ez csak akkor lehet végleges, ha minden tőlünk telhető anyagi, de leginkább erkölcsi támogatást megadunk otthoni véreinknek, hogy a háború és az azt követő rablási károkat kiheverje. Ennek elengedhetetlen kelléke az, hogy a külföldre menekült Horthy-nyilas renegát és a régi rendszert visszaállítani akaró rabló-bandát, mely itt szervezi a magyar paraszt és munkás felszabadulását meggyilkoló akcióját, egyszer és mindenkorra lehetetlenné tegyük. Különösen kihangsúlyozta, hogy az amerikai magyar munkás intézményeknek az a legnagyobb bűne, hogy évtizedeken keresztül egymás ellen pazaroltuk fiatalos energiánkat, miközben a reakció háborittatlanul végezte és megduplázott erővel még most is végzi megdöbbentően káros és lelkiismeretlen munkáját. Most éljük a tizenkettedik órát és félre téve minden kicsinyeskedést, közösen összefogva jóvá 'kell tegyük a múlt hibáit. Most ne azt keressük, “ki a hibás”, hanem végre találjunk egymásra és végezzük el történelmi kötelességünket, mely abból áll, hogy összefogva erőnket, olyan hatalmasat sulytsunk az itteni magyar reakció söpredék hadára, hogy az örökre elnémuljon. Ez nem csak magyar szempontból szükséges, hanem általános és nemzetközileg is, mert csak az összetartás menthet meg bennünket egy újabb és könnyen örökidőkre végzetessé válható katasztrófától. Ismételten közös akcióra hívja fel a hallgatóság figyelmét. Előadását nagy megértéssel és tetszéssel fogadta a közönség. A Gottfried Fur Shop által ajándékozott szőrme kabát is ki lett játszva, mely 300.00 dollárt eredményezett, ami a magyar postások segélyezésére és csomagok szállításának fedezésére lett és lesz fordítva. Eddig több mint háromszáz fontot nyomó tiz csomag ment el, most viszont átutalás alatt van 150.00 dollár értékű liszt, cukor és kávé. A délután sikere és a jegyek eladása körül a következők segédkeztek: Mrs. Szepesy, Mrs. Németh, Mrs. Somogyi, Mrs. Horváth, Mrs. Borona, Mrs. Koszta, Mrs. Chehy, Mrs. Varga, Mrs. Hornyák, Mrs. Sacher, Mrs. Koczi. A műsoron szerepeltek: Somogyi Elemér egy kitünően felépített szavalattal és kupiéval, Varga András nagyszerűen előadott énekszámokkal és e sorok írója, mint gvü- lésvezető. Ugyancsak itt említjük meg, hogy Fishbein László 4.00 dollárt kitevő útiköltségét New Yorkból, vissza ajándékozta a segélyalapra. A minden tekintetben kitünően sikerült délután a késő esti órákig kinyúlt. Koszta József
