Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-11-15 / 1502. szám
4 oldal bérmunkás 1947. november 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ............................ 1-00 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ..............— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50 “Bérmunkás” P, O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még sem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás aivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Bankárok uralma Az utóbbi években az amerikai lapok rövid jelentésekben számoltak be az “Association of Investment Bankers” nevű egyesület évi naggyüléseiről. A bankárok ezen évi kongresszusai nem vertek fel' nagy port, noha oly határozatokat hóztak ott, amelyek, midőn gyakorlati megvalósulás alá kerültek, nagy mértékben érintették nem csak az Egyesült Államok lakóinak, hanem úgyszólván az összes emberiség sorsát. Talán éppen ezért nem akartak a bankárok nagy publicitást adni ezen gyűléseknek. Az “Association of Investment Bankers” név alatt az Egyesült Államok 18-20 legnagyobb bankháza szerepel. Ezen bankházak tartják kezükben Amerika gazdasági életének 65 százalékát s ezen bankárok akarják'most kiterjeszteni gazdasági hatalmukat az egész világra. Ennek a gazdasági terjeszkedésnek a reflexe az a politikai manővereskedés, amit ma közönséges nyelven háborús uszításnak nevezünk. A modern nemzetgazdászok már régen kimutatták, hogy a tőkés termelési rendszer fejlődésével a mind gyorsabb tempóban felhalmozódó profit következtében úgy az ipar-, mint a kereskedelmi vállalatok bizonyos idő múltán teljesen a bankok kezeibe kerülnek. Ugylátszik, hogy az Egyesült Államokban elértünk ehhez az időponthoz és mondhatjuk, hogy most itt a BANK-KAPITALIZMUS korszakát éljük. Ezt bizonyítja maga az amerikai igazságügyminiszter is azzal, hogy vádat emelt a fenti bankár-egyesület ellen. A vád szerint az egyesülethez tártozó bankházak megegyeztek, hogy nem versenyeznek egymással, vagyis a szabadvállalkozásból (free enterprise) kizárták a szabadságot és csak a vállalkozás maradt meg az általuk felállított .szigorú korlátozások mellett. A vád további pontjai a következők: Megállapodtak abban, hogy az ipar- és kereskedelmi részvények árusításánál egyforma profitot számítanak, ami szintén a verseny kizárását célozza. Csak olyan vállalatokkal dolgoznak együtt, amelyek minden bank- üzletet velük bonyolítanak le. Az ipar- és kereskedelmi vállalatokba igazgatósági tagokat helyeznek el, igy kontrolálják és limitálják a velük összeköttetésben álló cégek üzleteit úgy, hogy a verseny kizárása révén magas legyen a hozadék (profit). Igyekeznek az egymással versenyző cégek egyesítésére. És végre, “kijárókat” alkalmaznak úgy az állami, mint a szövetségi törvényhozó testületeknél olyan törvények hozására, amelyek az egyesület érdekeit elősegítik. Mindezek természetesen a trösztellenes törvényekbe ütköznek és azért a Department of Justice tisztviselői már össze is állították a vádiratot, azonban a pörből még eddig semmi sem lett, mert a vád alá vett 18 bankház tulajdonosai közül három az Egyesült Államok miniszteri bársonyszékeiben ül, mások pedig államtitkárok és egyéb magas kormányhivatalokat töltenek be. Az amerikai gazdasági életet kontroláló bankházak egyesületében vezetőhelyen áll a Dillon, Read & Co., amelynek egyik tulajdonosa és nemrégen még vezetője volt James Forrestal, jelenleg az egyesitett haderő minisztere. W. Averell Harriman, a kereskedelmi miniszter pedig még ma is társtulajdonosa a Brown Brothers, Harriman & Co. bankcégnek. Ugyancsak ebben a bankházban van érdekeltsége Robert A. Lovettnek is, aki mint Undersecretary of State, Marshall külügyminiszter segítője. Ugyancsak ezen bankházakból került ki William H. Draper, a hadügyminiszter első asszisztense is. A vádiratban megemlített 18 bankház tulajdonosai és igazgatói az amerikai “legelőkelőbb” társaság névsorát szolgáltatják, az igazi “kék vérüeket”, akiknek vagyoni állapota legalább is a mülió dollárnál kezdődik. így nem csoda, hogy az ellenük indított pör még mindig csák a vádirat megszerkesztésénél tart és azon sem csodálkozunk, ha a vétkesek megbüntetése helyett a törvényszegést kiszimatoló alacsonyabb rangú tisztviselőket csapnák el. Mert ennek a bankár csoportnak nem csak a gazdasági, hanem a politikai hatalma is igen nagy. Az évi közgyűléseiken hozott határozatokról bizonyos idő múltán mint törvényekről értesül a közönség. Kezeikben vannak a törvényhozó testületek, amelyek engedelmeskednek parancsaiknak. De a kezükben tartják a sajtót, a rádiót és a közvéleményt informáló és irányitó minden eszközt is, amelyek révén előkészítik a közhangulatot, hogy a népellenes intézkedéseket ellenállás nélkül keresztülvihetik. Ez a bankárcsoport határozta el a háború végefelé, hogy a profitjukat veszélyeztető munkásmozgalmat megtörik. Határozatuk eredménye a Taft-Hartley törvény lett. Ez év október 10-ik napján ezen bankárok egyik csoportja gyűlést tartott Lake Placid, N. Y. városban. A lapok rövid beszámoló hire szerint a gyűlésen meghallgatták Dr. William A. Irwin “gazdasági tudóst”, az egyesület hivatalos ekonomistáját, aki azt magyarázta és bizonyította a bankár uraknak, hogy az inflációt a sok munkaalkalom okozza Dr. Irwin véleménye szerint arra, hogy a “free enterprise” haszonnal dolgozzon, bizonyos mennyiségű munkanélkülire van szükség. Ha a munkanélküliek száma a “veszélyes pont” alá száll, akkor a munkabérek nagyon emelkednek, tehát veszélyeztetik a profitot és igy a szabadvállalkozást is. Ez a “nemzetgazdász” tehát azt ajánlja a bankároknak, hogy amennyiben tehetik, korlátok között tartsák a termelést úgy, hogy mindig bizonyos mennyiségű munkanélküli legyen a munkapiacon. Semmi kétség, hogy a bankárok, akik most már uralják az ipar- és kereskedelmi vállalatok legnagyobb részét, követik majd ezt a tanácsot is, már amennyiben tőlük telik. Hogy ugyanekkor ez milliók számára hoz nélkülözést és szenvedést, azzal egyáltalán nem törődnek. Ez a tőkés termelési rendszer jellemzője. Mindezekből viszont azt is láthatjuk, hogy az amerikai tőkés termelési rendszer, amely elért a bank-kapitalizmus korához, miért lett olyan harcias és miért halljuk a külpolitikában a nagy kardcsörtetést és az atombombával való fenyegetést. A bank-kapitalizmus korában úgy a belföldi mint a külügyi politika a bankárok gazdasági érdekeinek az alátámasztója. Régi módszer uj köntösben A katholikus egyház által vezetett spanyol inkvizíció lényege abban állott, hogy az egyház meg akarta menteni a “bűnösök” lelkét a bűnözők akarata ellenére is. Akire ráfogták, hogy “eretnek”, annak a testét rettenetes kínzások alá vették, kerékbekötötték, elevenen elégették vagy valami más borzalmas módon végezték ki, hogy ha a szegény pária már fizikailag nem is, de legalább lelkileg az egyház kebelében maradjon. Ma már mindenki elitéli a katholikus egyház középkori borzalmas tetteit, még maguk a tisztességes katholikusok is. Azonban ennek dacára az Egyesült Államok ugyancsak ezt az elvet követi jelenleg, csupán a mai viszonyoknak megfelelő változott formában. Az Egyesült Államok kormánya is megszab bizonyos fajtájú kormányrendszert és rá akarja erőszakolni egyes népekre azok akarata ellenére is. Megegyezik a spanyol inkvizícióban abban is, hogy az ellenzőket bűnösnek, — jelen esetben “banditáknak” nevezik ki és most is tiizzel-vassal pusztítják őket. Ez az állítás egyáltalán nem túlzó. A bizonyítékot megtaláljuk abban a levélben, amit a görögországi Amerikai Misszió katonai csapatának helyettes parancsnoka, Charles H. Lohner ezredes intézett az egyik amerikai szenátorhoz, aki megkérdezte tőle, hogy a 150.000 főt számláló görög hadsereg, amelyet angol és amerikai katonák tanítanak be és vezetnek és amelyet Amerika olyan jól felszerelt már, miért nem tud elbánni a 15,000 főbői álló, rosszul felfegyverzett görög guerilla csapattal? Lohner ezredes leveléből, amelyet most hoztak nyüvánosság- ra a lapok, igen érdekes dolgot tudunk meg. Szószerint idézzük a fontos levél néhány sorát, azonban meg kell jegyeznünk az érthetőség kedvéért, hogy az ezredes a hivatalos felfogásnak megfele- lőleg “banditáknak” nevezi a görög kormány ellen küzdő csapatokat. És dacára annak, hogy csak “banditákkal” állnak szemben, mégis ezt Írja Lohner ezredes: • A banditáknak határozott előnyük van a kormánycsapatokkal szemben. Először is a bandita csapatok tagjai közül sok olyan helyen szolgál, ahol született, tehát igen jó ismerője a terepnek. De azonkívül nagyszerű információs szolgálatuk van. Minden faluban, városban működik az “ötödik oszlop”, amit ők “önvédelemnek” neveznek. Ez az “önvédelem” szervezet irányítja a banditák harcait. A banditák elhíresztelik, hogy valamely város ellen indulnak, mire oda megy a görög katonaság. Erre a banditák egész más irányban tűnnek fel. A jelentések szerint a kormány április óta kilenc offenzivát indított a banditák ellen. Az első igen sikeres volt, de a többi nem. De még igy is körülbelül 7,000 banditát fogtak el, vagy öltek meg. A baj azonban az, hogy az elesettek, vagy elfogottak helyébe újabbak lépnek. Lohner ezredes levele, valójában tehát azt mondja, hogy a görög nép támogatja a “banditákat”, akik tehát valójában nem banditák, hiába adják nekik ezt a gyalázó nevet, hanem szabadságharcosok, akik nem akarják elfogadni azt a kormányformát, amit Amerika rájuk akar erőszakolni. Amerika azonban elhatározta, hogy megmenti őket az amerikai demokrácia számára még akaratuk ellenére is. Azért küld oda katonai szakértőket és modern öldöklő gépeket. így értelmezi manapság a népek szabad akaratának megnyil- vánitását az Egyesült Államok uralkodó osztálya.
