Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-11-15 / 1502. szám
1947. november 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal KÉRDÉSEK TESTVÉRHARCOK Ha beismerjük, hogy az Egyesült Államokban a szélső jobboldal van a nyeregben és kutatjuk aflnak a ténynek az okait, talán a baloldali mozgalmakban dúló általános frakcióharcot is érdemes vizsgálat alá venni. (A gazdasági helyzetet, mint a legfőbb okot előző cikkben tárgyaltuk.) MIK A TESTVÉRHARC OKAI? Először nézzük meg, hogy mik okozzák a testvérharcot? Azt a harcot, amelyben nem “idegen” országok, nem teljesen ellentétes fölfogásu csoportok, hanem “elvtársak”, “osztálytársak” és mondhatjuk, hogy “érdektársak” harcolnak egymás ellen. Tehát nem gazdasági érdekek okozzák a harcot. Vannak izgága, összeférhetetlen emberek, de ezek száma elenyésző és ezt sem lehet a testvérharcok okának tartani. Én mindég fájlaltam és elleneztem a testvérharcot/de állandóan benne voltam. Mióta nem vagyok aktiv, könnyűnek találom elitélni a baloldali testvérharcokat. És azt mondom, hogy együtt kellene dolgozni az összes baloldali mozgalmaknak a reakció ellen. Továbbá, nagyon jóba tudok lenni mindenféle árnyalatot és frakciót képviselő emberekkel, ámjpár vitatkozunk kérdések és dolgok felett. Sőt megtanultam barátságosan beszélgetni és sakkozni egy “Republikánus” szomszédommal is. Tehát mi az ami egyszerre “vérszomjas” frakcióharcossá tenne újra, ha valamelyik csoportnak aktiv tagja lennék? Úgy vélem, hogy az egyik oka a testvérharcnak az a tény, hogy a “testvérek” az elérendő célt nem egyformán képzelik el a részleteikben. A másik és szerintem, a fő oka az a tény, hogy a cél utáni törtetésben mindegyik “testvér” más eszközt, más utat talál helyesnek. Például vehetünk más mozgalmakat, mondjuk az egyházakat. Ugyebár, az istenben és a túlvilágban elég általános a hivés. Senkisem akar a pokolba jutni s majdnem mindenki vágyik a mennyországba. Ámde tüzetesebben vizsgálva a tárgyat azt találjuk, hogy majdnem mindenki másképpen képzeli el az istent és a kétféle túlvilágot. Szerintem a hindu vallás, “nirvája” rvan a legközelebb a valósághoz. Ez az az állapot, amely az örök pihenéssel egyértelmű. Mindenesetre sokkal kívánatosabb, mint a keresztények mennyországa , amelyben a felhőkön vagy pláne a hig levegőn ülve kell pengetni a hárfát és dicsérni az úristent nap-nap után örökké, méghozzá 24 óra hosszat. De miért kívánatosabb az örök pihenés, mint az örök munka? Mert én már eddig is túlsókat dolgoztam. Ugyebár az amerikai indiánok szerint a mennyország egy olyan vadászterület, ahol bőven van vad és a vadászat kellemes. A törökök és más bujább természetű népek szerint a mennyország egy nagy hárem. Erre aztán persze a magyar is áment mond. Legalább abban a népdalban, amelynek egyik strófája szerint: “Ha én volnék az úristen minden máskép volna, Hej tenéked kedves rózsám, de jó dolgod volna. Feljönnél a mennyországba, egyebet sem tennél, Mint engem, az atyaistent, csókolnál, ölelnél.” Ezzel szemben vegyük az eszkimókat. Nem letetetlen, hogy a keresztények pokla, ahol állandóan ég a tűz, nekik kívánatos hely volna, vagyis úgy képzelték el a “mennyországot”. Ami “magát az istent illeti, valamikor minden természeti erőnek vagy titokzatos tudománynak meg volt a maga istene, mint például a régi görögök felfogásában. Az a hit, hogy minden törzsnek külön istene van még a legutolsó időkig is megnyilvánul ilyen kifejezésben például: “a ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található » dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. , E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egv iparban __ vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beBüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak ,vala melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. 1 , ........ E maradi jelszó helyett:“Tisztesseges napibert. tjsztesseges napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL?” A munkásosztály történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kel1 szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel av nj társadjüoir szerkezeté* éoUink •- '»e Ur«n<)nloni keretein helfiJ > magyarok istenére esküszünk” j “Magyarok istene rontsd a la- I banc hadát.” És ez a hit üti fel a fejét ki- mondottlanul, tudatalatt abban a tényben, hogy még a legutolsó háború alatt is, a papok és általában a vallásos emberek győzelmét kérték az istentől, annak a tábornak a számára, amelyik a saját országukat képviselte. Nos, ilyen különböző, sőt ellentétes felfogások természetesen nem testvéri barátságot, hanem testvérharcot szülnek. De még ha ezekben a kérdésekben a toleráncia és nem a bi-> gottság uralkodna is, az elérendő cél elérésére vezető utak megválasztása körül okvetlenül kiüt a testvérharc. És minél őszintébbek és buzgóbbak a különböző utak hivei, annál elkeseredettebb a testvérharc köztük. Vegyük csak a zsidó és a keresztény vallást képviselő egyházak történelmét nagyon röviden. A zsidó vallás alapitóinak az istenfogalma jóval érettebb volt mint az akkoriban élő más népeké. A Tíz Parancsolatban foglalt erkölcsi szabályok némelyike még ma is megszívlelhető. (Ne ölj! Ne kivánd a másét!) De ugylátszik, hogy az egyházat képviselő főpapok eltértek a vallott és hirdetett szabályoktól és jött egy őszintén vallásos fiatal zsidó, aki felvette a harcot — testvérharcot — ellenük. Nem csak beszéddel, hanem hogy úgy mondjuk “direkt akcióval” is, nekikment. Állítólag korbáccsal verte ki a templomból az ott kufárkodó főpapokat. Persze ezek sem hagyták magukat. Hamis vádak alapján és a félrevezetett szegény zsidók támogatásával halálra Ítéltették. 4 Hihetetlenül hangzik, de ha egyáltalán hihetők a történelmi források beleértve az Ő- és Uj- Testamentumot, a főzsidók a rebellis zsidót a közös elnyomóik a “pogány” római helytartóval, Pontius Pilátussal Ítéltették el. Vagyis sem a főpapok és gazdag zsidók, akik ellen a rebellis harcolt, sem a kizsarolt szegény zsidók, akikért harcolt, de még csak a rebellis követői sem a közös ellenség ellen harcoltak, hanem egymás ellen. Krisztus követőinek egyrésze felvette a harcot végre nem csak a zsidó főpapokkal, hanem a rómaiakkal is. Hosszú és keserves küzdelem állott be, mig végre elismert vagy törvényes egyházzá lettek a római katho- likusok és megalapították az úgynevezett keresztény vallást. (Csak röviden említem meg, hogy még a protestáns forradalom előtt is volt testvérharc a katholikus papok között, állítólag azon, hogy egy bizonyos szót igy vagy pedig amúgy ir- ják-e. Azt is tudjuk, hogy a ka- tholikusok két részre szakadtak — a görög és római katholikus egyházra.) Hosszú ideig ez az egyház egyöntetű volt, szigorú fegyelem és dogmatikus elvi felfogások alapján. Azonban végre megjött a nagy robbanás. Luther Kálvin, Húst és mások vezetésével reformokat követeltek a lázadók. Protestáltak az ózsdi felfogások, a dogmák ellen. A fegyelem helyett szabadságot követeltek. Megindult a történelem legnagyobb és talán a legvéresebb testvérharca. A keresztény isten és Krisztus nevében szorgalmasan kinozták és égették a máglyákon az “eretnekeket”, akik nem tértek vissza a római katholikus egyház kebelébe. A pogányokkal nem bántak oly kegyetlenül, mint a keresztény “testvérekkel”. Idővel a kiváltak megerősödtek bizonyos országokban minden üldözés dacára, ámde már eleitől kezdve frakciókra szakadtak. Nem egy, de sok egyházat alapítottak meg a kiváltak. Csak természetes, hogy ezek egymás ellen is folytattak testvérharcot. Ma Amerikában (E. Ä.) 252 különféle egyház van, a “protestáns” gyüjtő-név alatt. Ezek egyike a baptisták. Ezeket csak azért említem meg, mert volt alkalmam tanulmányozni a testvéHiarcot baptisták és baptisták között. Ugyanis egy fiatal baptistával együtt dolgoztam. És egymást gyúrtuk. Ő eljött a mi gyűléseinkre. Én elmentem az ő templomába. Ő tudta, hogy mi miként frakciózunk. Én tudtam, hogy az ő csoportja a“fundamentális baptistákból” az ellen csoport pedig a “reform baptistákból” áll és hogy milyen nagy gyűlölet volt a két csoport között. A kettőnk között nem volt gyűlölet. Legalább is udvariasak voltunk egymással szemben. És okom van hinni, hogy elég sok jóindulat is volt köztünk. Ama kérdésre, hogy mik a testvérharcok okai, nem elégséges minden alkalommal a gaz'- dasági érdekeket emlegetni. (Természetesen a nagy reformációnak főleg gazdasági okai voltak.) Azonban sehol sem látom a nyomát a gazdasági érdeknek a szerepét például a Marxisták és a Bakuninisták között, az S.L.P. és az S.P. közötti testvérharcban. Azt pedig bátran állítom, hogy az amerikai magyar munkásmozgalomban a testvérharcokat nem gazdasági érdekek okozták. Erről a jövő alkalommal irok bővebben. A kérdésem egyelőre az, hogy a szélső jobboldal jelenlegi uralmának okait keresve, vájjon nem mutathatunk-e a baloldalban dúlt és dúló testvérharcokra, mint egyik főokra? (?) ÉPITŐGÁRD A 1947-48-ik évre: Jimy Farkas, Akron......... 1.00 L. Fishbein, New York__ 5.00 J. Gyurcsek, Columbus .... 2.00 Paul Hering, Buffalő....... 1.00 A. Kucher, Pittsburgh __ 3.00 Jós. Kollár, Cleveland...... 2.00 L. Lefkivots, Cleveland .... 1.00 A. Lelkó, Pittsburgh ....... 2.00 J. Mácsay, Detroit ........... 1.00 J. Mogor, Cleveland ......... 1.00 A. Molnár, Cleveland ..... 1.00 John Munczy, Cleveland .. 2.00 Louis Páll, Ambridge ....... 2.00 Paul Pika, Chicago ........... 1.00 J. Policsányi, Elmgrove .... 2.00 St. Visi, Lincoln Park....... 1.00 Jos. Vizi, Akron _______ 2.00 Ch. Udvarnoky, Flint ___ 2.00 J. Zára, Chicago ............... 1.00
