Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-11-15 / 1502. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio undor- the Act of March 3. 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1947 NOV. 15 NO. 1502 SZÁM HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI ; . . (f.) . . . Az a nagy fejnélküli kapko­dás, mely a kapitalista osztály vezető férfiai részéről, mindig nagyobb és nagyobb méretek­ben nyilvánul meg, mindjobban csak azt bizonyltja, hogy nagy bajok vannak ottan. Itt volt pl. Molotov beszéde, melyet az orosz forradalom évfordulóján tartott és azt mondotta, hogy “nincs többé atomtitok” úgy megzavarta a nagy vezéreket, hogy egymással homlokegye­nest ellentétes nyilatkozatokat adtak le a sajtóban. Ugyanazok a vezetők, akik azt mondották eddig, hogy az oroszok csak az­ért szeretnék az atombombát törvényteleniteni, mert nekik1 nincs meg, most azzal jöttek ki, látjátok már az oroszok az atombombával fenyegetőznek. Mások viszont azt mondották, akik eddig az Ural hegység tö­vében levő atom telepekről fe­csegtek, hát ez már megint sem­mi más, mint egy Molotov ha­zugság. A sokfajta ellentétes nyilat­kozatokból annyit könnyen kile­hetett hámozni, hogy az atom­bombára épített kapitalista tár­sadalmi rend alaposan megin­gott és azok akik hár holnap szerették volna az atombombás háborút megindítani, egy kissé gondolkozóba estek. Hátha még is az oroszoknak is van mond­juk olyan kisebb fajtájú atom­bombájuk, melyből esetleg egy darabbal ugyan New Yorkot nem lehetne a föld színéről el­tüntetni, de egy olyan nagyságú városnak mint pl. Washington csak a helyét lehetne megtalál­ni egy atombomba támadás után. ilyesmire csak rá gondol­ni is, borsódzik a hátuk, a kapi­talista urainknak, akik eddig az atombombáról úgy beszéltek, mint olyan amerikai divat talál­mányról, mely washingtoni pa­tent engedély nélkül nem hasz­nálható. A bomba szakértők látva a megzavart helyzetet, azonnal kijöttek megnyugtató nyilatko­zatokkal a közvélemény lecsilla­pítására és kijelentették, hogy maga az atombomba összetétele, az lehetséges, hogy nem titok az oroszok előtt, de annak techni­kai előállítási módja, kizárólag Amerikának van meg, igy tehát nincs semmi alapja Molotov ki­jelentésének, olyan szempontból, mintha egy esetleges háború al­kalmával, Amerika atombombás veszélyben lenne. Szóval oly nagy biztonságban vagyunk, hogy a vezető uraink a nagy biz­tonságba belezavarodtak és emi­att történtek olyan kijelenté­sek; hogy úgy látszott mintha megijedtek volna. És amikor a vezetőinkről beszélünk akkor jól figyelmünkbe kell vésni, hogy nem az amerikai népről van szó. Az amerikai népnek, bármilyen sokat hangóztatott széles de­mokrácia van itt, egységes veze­tői nincsennek. Mindegyik vala­melyik párt, avagy különféle gazdasági érdekeltség szolgála­tában áll és a saját pártja vagy üzleti megbízatása szerint cse­lekszik. És különösen akkor, ahikor háborúról van szó, nép­képviselet nincs, ha igazi nép­képviselet volna, akkor háború nem következhetne be. Az ipari­lag teljesen kifejlődött Ameri­kának több mint 80 százaléka a népnek, ipari munkás, ezeknek az érdeke közvetlenül az iparo­kon belül és nem kívül van. Ezek részére az iparokon kívül álló képviselet nem népképviseletet, hanem inkább népellenes képvi­seletet jelent. Nem akarjuk azt mondani, hogy minden tekintetben ez áll Oroszországra is, de valahogy Molotov beszéde, inkább pártér­deket szolgáló beszédnek nevez­hető, mint az orosz nép általá­nos érdekét képviselő beszédnek. Eltekintve attól, hogy a végle­tekig túlzásba menő öndicséret és önimádás, az orosz forrada­lom eredményeit illetőleg, ami nagyon sok oldalról inkább vita tárgyát képezhetné, ha ugyan vitatkozási jogról szó lehetne akkor, ha valamelyik orosz pártvezér beszél. Én nem aka­rom az orosz kommunisták ér­demeit legkevésbbé lekicsinyel­ni, de ugyanakkor a hibáikat sem szeretném mint nagy ered­ményeket elkönyvelni. Ami nem valami jó szint vet az orosz kom­munista párt működésére és in­kább a szomorú múlt emlékeit tükrözik vissza, hogy ott bizony a más országokra annyira üd­vösnek nyilvánult munkás koa­líciónak a nyomait sem találjuk. Nem láttuk Molotov beszédé­ben egyetlen egy kitételt sem arra, hogy az orosz szocialisták, vagy mondjuk az ipari szervez­kedésben hivő, orosz munkások részéről, milyen koalíciós műkö­dések voltak, az orosz nép álta­lános érdekeit illetőleg. Mert az biztos és még Oroszország ellen a legelfogultabb egyénnek is el kell ismernie, hogy az orosz ipar rövid időn belül olyan fej­lődést ért el; hogy csaknem utol­érte az évszázados kapitalista ipari fejlődést. Hát az is biztos, hogy hatalmas és a kommunis­ta párt tagságot többszörösen felülmúló ipari munkástábor kw;,--' alakult ott ki. Ezeknek a tevé­kenységét és az ipari munkás­ság vezetőinek gigászi harcát, alig látjuk, vagy legfeljebb csak olyan kitételben, mely harmad­rendű vagy még annál is lejebb- re degradált szerepben találhat­juk meg őket. A magam részéről ezt súlyos hibának tartom és nem hiszem, hogy továbbra is az egypárt uralmi rendszer dicsőségére való hivatkozás, a világ dolgozó osz­tályának egységesítését illető­leg eredményes szolgálatot ten­ne. Egy ország és az egész nem­zetközi világ jövője, jóléte vagy leromlása, az ipari termelésen nyugszik, ennek az erőnek kell mindig nagyobb és nagyobb hi- í vatást megalapozni, úgy az egyes országok, mint az egész világ jólétének szempontjából. Ha, jó a kommunista pártok ré­szére a koalíciós együttműkö­dés kifelé, akkor annál inkább kellene erre jó példát mutatni befelé. A múltak szomorú ta­pasztalatai vagy észretéritik a munkásosztály harci irányítóit, vagy még jobban elvakitják őket. Ha az észretérités idejéhez ért, akkor jaj az uralkodó osz­tálynak és nincs az az atombom­ba, mely megmenteni volna ké­pes. Viszont ha az elvakulás módszerét folytatják tovább, a kapitalista rendszer tovább is atombomba nélkül is győzedel­meskedni fog. Nincs az az erő, mely a nemzetközi munkásosz­tály egységét megdönteni tudná, különösen akkor ha a munkás- osztály ipari erejével van alátá­masztva. Ezt kellene fölismer­je a nemzetközi munkásság, mi­előtt még nem késő. GENERAL DEFENSE COMMITTEE Az IWW kebelében dolgozó segélybizottság 40-ik esztendeje, hogy végzi munkáját. Neveze­tesen a munkásharcokból kifo­lyólag jogi segélyre szorulók tá­mogatását. A GDC nem csak az IWW harcosai ügyét karolták fel, de minden munkás segítségére ké­szen állt, valamint a kenyérke­resetétől megfosztott családot is anyagi segélyekben részesítet­te. Ez a tervékenysége, különö­sen Karácsonykor sok börtön­ben levő munkáshoz juttatott jobb ebédet, mig a családjaik­nak melegebb ruhát és alkalmat szükségleteik beszerzésére. A General Defense Committee ezirányu tevékenységét az osz­tálytudatos munkások és a Bér­munkás olvasói minden eszten­dőben anyagi hozzájárulásukkal segítették. Ezt a segítséget kéri a bizottság most is, hogy műkö­désének 40-ik esztendejében is elvigye a munkások szolidaritá­si megnyilatkozását oda, ahol azt legjobban megértik, ahol azt igazán értékelik. Minden ado­mány General Defense Commit­tee, 2422 N. Halsted St., Chica­go 14, 111. küldendő vagy a Bér­munkáshoz, ahonnan az össze­geket átutaljuk. AZ ÚJABB HÁBORÚT ELŐKÉ­SZÍTŐK ZÁSZLAJÁRA AMI NEM IS OKOZ MEGLE PETÉST Az elmúlt háborúban megle­petést nyújtott a hadseregnek uj kiképzése, amellyel az ellen­ség hátamögé kerülve két tűz között igyekezett azt elpusztí­tani. A repülőgépekből leeresz­kedő ejtőernyősök seregére gon­dolunk. De most látva az amerikai reakció túlsúlyba kerülését, sen­kit sem lephet meg az amerikai hadseregnek uj kiképzése arra, hogy Európában a népi demok­ráciát ellenző politikusokat mi­ként szöktessék ki az illető or­szágokból. Ennek a csoportnak a létezé­se magyarázatul szolgál arra a kérdésre is, hogy miként jöhet Nagy Ferenc, Mik olajozik s más bukott politikus negyvennyolc óra alatt Amerikába, amikor it­teni polgárok esztendőkkel eze­lőtt küldték el az affidavitet vérrokonaiknak, akik még nem jutottak a bevándorlás lehető­ségéhez. George C. Marshall, az Egye­sült Államok külügyminisztere egy jelentést hozott nyilvános­ságra, amely szerint az elmúlt háborúban Í5 millió katona és tengerész vesztette életét. A jelentés szerint az Egye­sült Államok 295.904 halottat veszített, vagyis minden 500 la­kosra esik egy halott. Az angolok háborús halottai­nak száma 315.770. Minden 150 lakosra esik egy halott. A Szovjet unió halottainak száma 7.500.000. Minden 22 la­kosra esik egy halott. Franciaország halottainak a száma 200.000. Minden 200 la­kosra esik egy halott. Németország 2,800.000 em­bert veszített, minden 25 em­berre esik egy halott. Olaszország halottainak szá­ma 300.000, Kínáé 2,200.000, Japáné 1,006.000. A jelentés nem tesz említést a polgári egyének pusztulásáról, ami bizonyára túl haladja a ka­tonai személyek veszteségét. És ha tudjuk, hogy minden nagyhatalom a gyilkoló fegyve­rek tökéletesítésén dolgozik, minden túlzás nélkül ideirhat- hatjuk, hogy a következő hábo­rúban mindannyian elpusztu­lunk.

Next

/
Thumbnails
Contents