Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-11-08 / 1501. szám

1947. november 8.

U E it iVl L .N l\ A .'

7 oldal

Siófok elfoglalása

Irta: BOLDIZSÁR IVÁN

Asszonyom:—

Azaz, hogy Nagyságos Asz- szonyom, (mert ön csak erre a megszólításra hallgat), ne lepődjék meg, hogy tegnapesti beszélgetésünket írásban folytatom. A társaság, amelyben tegnap este ültünk, először természetesen a kánikuláról beszélt, majd amikor “hiszen demokrácia van!” felkiálltással a férfiak ingujjra vetkeztek és behozták a ginnel ízesített citromos leveket, a társaság megtárgyalta a Truman-elvet, a Marshall- tervet és a párisi konferenciát. Ha a ginből még nem is, az itt elhangzott érvekből még az idecsöppent Mars-lakó is hamarosan megállapíthatta volna, hogy úgynevezett pesti jótársaságban van.

A külpolitikáról vissza-vissza kanyarodtunk a belügyekre és én rövid negyedórák leforgása alatt megtudtam, hogy ilyen szörnyű és igazságtalan rendszer, mint ma, még soha sem volt Magyarországon. Miközben a tejszinhabos ribizliszeleteket kanalaztuk, általánosan kialakult a vélemény, hogy azt, ami ma van, egyszerűen nem lehet kibírni. Ön, nagyságos asszonyom, különösen a szegény munkásokat sajnálta, akiknek sokkal rosszabb a sorsuk, mint a régi rezsimben. Jómagam és néhány elenyésző kisebbségben levő barátom hiába válaszoltunk ezekre a kijelentésekre.

Végső tromful egy személyes élményemet hoztam fel. Elmondottam, hogy múlt hét végén Aligán tartottam előadást egy ifjúsági táborban és szombaton a déli órákban hazafelé jövet úgyszólván szakadatlan sorban gurultak a gyári teherautók a Balaton felé. A teherautókon húszasával, harmincasával ültek a munkások, öregek és fiatalok, férfiak és nők mentek le a nagy tó mellé fürödni, napozni, pihenni. Hát volt ez azelőtt — kérdeztem. Mire ön, nagyságos asz- szonyom, azzal tisztei meg, hogy először szólt bele a politikai vitába és pedig imigyen:

— Ez aztán igaz. Nem is lehet lemenni Siófokra, mert tele van büdös prolival.

SÖTÉT KOPONYA

Ezek azok a kijelentések, amikor az embernek torkán akad a vitatkozó virtusa és meggyőző kedve, ilyenkor szeretne akkorát ütni a csiszolt üvegasztalra, hogy a plafonig repülnek a poharak, vagy ha nem hölgyről van szó, ilyenkor támad kedve egyszerűség okából, nem is az asztalra csapni. Én azonban nem ezt tettem. Morogtam valamit, felkeltem és hazamentem és most itthon egyedül, mint a szerelmes, levelet irok. Nem önbe vagyok szerelmes asszonyom, hanem a meggyőzés tiszta elvébe, az érvek harcának szárnyaló szénségébe, minden tollforgató embernek abba a mániájába, hogy szóval és betűvel világosságot lehet vinni a legsötétebb helyekre is, még ha ez a sötét hely az emberi koponyán belül van is.

Látja asszonyom, a szerelmeslevél hangulata annyira elfog,

hogy szinte pathetikus leszek. Itt van előttem a papír, fehéren és az ön finom arcocskája rajzolódik ki rajta gondosan megvonalazott szájával, amint csippentve a szavakat és hegyes fogakkal kimondja: “büdös proli”. Még ha ön egyedül lenne ebben az országban, aki megvető jelzőkkel illeti a munkásokat és a szegényeket, még ha ön egyedül lenne asszonyom, akit dühbe gu- ritanak a siófoki proli nyaralók, akkor is levelet Írnék önnek, mert egyetlen ember tévedése vagy eltévelyedése is megéri azt, hogy egy másik ember megpróbálja felvilágosítani.

De ön nem egyedül van. Száz és száz, ezer és ezer önhöz hasonló nagyságos asszony háborodik fel azon, hogy Siófokot elfoglalták a munkások, a Balaton partját ellepték a szegények. Mi sem volna egyszerűbb, mint hogy most gúnyolódó hangon párhuzamot vonok a régivilágbeli nyaralók és a mostaniak között. Elmondanám, milyen alapvetően szükséges önnek, barátainak és barátnőinek, hogy az egész heti fáradtságos váci-utcai komissiózás után verejtékes testüket a Balaton habjai hűsítsék. Elmondanám, milyen méltó és igazságos, hogy a meghívások, vacsorák és koktélpartik után shortot öltsenek és a Nap 1 ibolyántúli sugarában frissítsék fel vérkeringésüket. Rámutathatnék arra, milyen fontos az, hogy más ne heverhessen a fü- vön, más ne boríthassa be testét a homok bársonyköntösével.

AZ ÉRTELMISÉG IS

De nem megyek bele ebbe a meddő csúfolódásba. Nem ilyen egyszerű a dolog. Nemcsak a Váci-utca sétálói, a Gerbeaud “ülősztrájkjának” résztvevői, nem csak a koktélek keverésének mümesterei húzzák le az orrukat, az uj siófoki honfoglalóktól, hanem komoly és értelmes szellemi munkások, hivatalnokok és orvosok, ügyvédek és kereskedők és természetesen azok feleségei is. Nem olyan egyszerű a képlet, hogy csak önök, a szórakozók, a henyék, a férjükből élők akarnak kizárólagossági jogot a Balaton partján, hanem ebben a felülről lefelé intézett osztályharcban ott találjuk maguk mellett, nem is olyan bátortalan segédcsapatként azt a réteget is, amelyet mi már kissé bátortalanabbul haladó értelmiségnek szoktunk nevezni.

Vannak itt is kivételek természetesen, de az arány körülbelül az volt, mint tegnap este abban a társaságban: húszán elégedetten mosolyogtak, amikor ön kimondta a szentenciát és túloznék ha azt mondanám, hogy háromnál többen akartunk a kris- tályüveg-asztalra csapni.

ROSSZINDULAT

Azt hiszem asszonyom, itt nemcsak rosszindulatról és értelmetlenségről, hanem elsősorban előítéletekről és tudatlanságról van szó. Ezért engedjen meg egy tanitóbácsis módszert nekem: mos+ kézenfogom és beülünk együtt egyik üzemi gépkocsiba. De előbb képzelje el, asszonyom, hogy szombat délután van, képzelje el hogy egész héten az esztergapad mellett állt. Képzelje el, hogy a nagykalapács dübörgését hallotta. A munkások jelekkel beszélnek, mint a süketnémák! Képzelje el, asszonyom, hogy a Martin-kohó előtt áll és a 40 fokos kánikulát hűvös szellőnek érzi a kohókból áradó folyékony vas füzéhez képest. Képzelje el asszonyom, hogy egész héten szövőgép előtt ült sokadmagával egy teremben, nyelte a fonalak porát és azt a levegőt beszivta, amelyhez képest zsúfolt autóbusz illata a Lomnici csúcsé.

Képzelje el asszonyom, hogy hétfőtől-szombatig cipőgyárban görnyedt a felsőrész fölé. Képzelje el, hogy nyomdában állt a flach-gépnél és két másodpercenként egyszer be kellett tennie és ki kellett emelnie egy papírlapot. Vagy képzeljen el egyszerűbbet asszonyom, gondoljon arra, hogy kalauzkodott egy hétig vagy még ennél is egyszerűbbet: képzelje, hogy munkás felesége és négy gyereket nevel fel szoba-konyhás lakásában. Bocsásson meg asszonyom ezekért a fárasztó képekért. Csak azért említem őket, hogy egy lépéssel tovább juthassunk.

Képzelje el, hogy szombat délután gépkocsi áll meg a gyár; udvarán és erre felkapaszkod- hatik férjestül-gyerekestül és irány a balatoni országút. Ön már sokszor tette meg ezt az utat a trieszti gyors étkező-kocsijában vagy egy magánautó párnás ülésén. Higyje el, asszonyom, a Waggons Restaurants vagy a Buick kiskutyafüle ahhoz a gyönyörűséghez, amit egy ilyen nyitott teherautó okoz a poros tüdőnek, a fáradt agynak, a petyhüdt bőrnek, egy-egy júliusi szombat délután. Énekelne ön is asszonyom, már a Kamaraerdő kanyarában, mert érezné, hogy egyre szűkülő körben kerülgeti és szárnyával simogatja egy ritka madár, a boldogság.

EGYFORMÁK VAGYUNK

Pedig ez még csak az eleje. Énekszó és tréfálkozás között érnek föl az aligai. dombokra. Aki minden héten látja a Balatont, annak is újra meg újra be- lesajdul a szive a gyönyörűségtől. Képzelje el asszonyom, hogy a legtöbb munkás most látja először a nagy vizet. Elhalkul az ének, szinte megilletődve szállnak ki a kocsiból. Hamar le a ruhát. Egy perc és fenn van a fürdőnadrág, azután bele a vízbe. Nem vagyok eléggé irómü- vész ahhoz, asszonyom, hogy megérzékeltessem önnel, mit is mond a Balaton vize a fáradt és elnyűtt bőrnek, hogyan simogatja, masszírozza az izmokat, hogyan mossa le a homlokokról a gondokat. Jöjjön, asszonyom, nyújtózzunk el mi is itt a parton a munkások között. Nézze csak, milyen egyformák vagyunk igy ruha nélkül. A fürdőruha demokráciájában, ime, nagyon nehéz megkülönböztetni naevságos asszonyt és prolit.

Siófok “elfoglalása” nagy és uj lehetőséget ad önnek, nekem és mindenkinek, aki nem a munkások közül való! Ha hallgatna tanácsomra, épnen most menne le barátnőivel és azok férjeivel Siófokra. Fa hallgatna tanácsomra, nem a^almazná most a

rugalmas elszakadás stratégiáját Siófokkal szemben, hanem bevárná ott a munkások tízezres felszabadító csapatát és megpróbálná milyen velük együtt az élet, milyen velük együtt a pihenés.

Az emberek közti gyűlöletnek oka legtöbbször a nemismerés. Ismeri azt a régi magyar földesúri és méltóságosuri mondást a zsidókról: “Minden zsidó gazember, kivéve akiket én személyesen ismerek) mert azok mind nagyon kedves és tisztességes magyarok.” Valahogy igy van ez középosztálybeliek és munkások között is. ön, asszonyom be- lénevelt gépiességgel, jó adag elfogultsággal, indokolatlan félelemmel rávágja a Siófokon pi- hető munkásokra “büdös prolik”, ne csodálkozzék hát, ha azok meg leburzsujozzák, lein- gyenélőzik önt, engem és mindenkit, aki húzódozik tőlük.

Siófok, a gazdagok egykori paradicsoma, kitárja kapuit a munkások előtt, de nagyon téved asszonyom, ha azt hiszi, hogy ez a kapu most bezárul ön előtt, mielőttünk. A weekend gontalanságában, a Balaton édesanyai ölelésében, a napfény javainak egyenlő elosztásában nincs különbség ön között és a kalauz felesége között, asszonyom. Használja ki, használjuk ki ezt a lehetőséget. Csak mi nyerhetünk rajta.

(Uj Magyarország)

JEGYEZD MEG

(Folytatás a 3-ik oldalról)

kéme és még az angolok ellen is kémkedett. Ezen piszkos áruló munkájáért 1,500 angol font fizetést kapott. Most meg az amerikai bankárokat szolgálja ép olyan hűségesen és még talán nagyobb fizetésekért.

A színjátszás legjobb nevelési forma, ha rendes kezekben van és a nevelést, nem az ámítást célozza. Szovjet Oroszországban 791 állandó színtársulat van, 36 opera társulat és 42 “light opera”, vagyis énekes színmű társulat. Minden 50,000- nél nagyobb I városban van egy vagy több állandó színtársulat. Hasonlítsuk ezt össze az amerikai színjátszással és a színtársulatok mennyiségével.

Stassen ur, az elnöki székre pályázó politikus azt merte állítani, hogy mostan az amerikai kormány a szocializmust segíti Európában. És még nem zárták a bolondok házába.

Az osztályharc egyszerű kenyérkérdés, mi úgy láttuk és irtuk már nagyon régen. Valamint azt is mondtuk, hogy a közös termelési rendszer több és biztosabb kenyeret, ellátást biztosit a munkások részére, mint a kapitalizmus. Most ezt a tőkések is félig meddig beismerik és azért akarnak több kenyeret szállítani az európai munkásságnak. ha mindjárt az amerikai adófizetőkkel fizettetik is meg annak az árát, mivel az európai tőkés rendszer már nem bir annyit adni nekik, mint a szocializmus, a közös termelési rendszer ad.