Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-11-08 / 1501. szám
„ 6 oldai BÉRMUNKÁS 1947. november 8. A kapitalizmus dühöngő harca (a.l.) A napi események során, a szokottnál sokkal nagyobb a lárma. Itt is vörös, ott is vörös. És tulajdonképpen hol a vörös? A fenti jelekből Ítélve a kapitalizmus nem talál érveket társadalmi rendszerének igazolására. Mert ha volnának érvei, nem törnének oktalan orditozásba, hanem nyugodtan összehasonlítanák a kapitalista rendszer előnyét egy tényleges szocialista társadalommal, ha ugyan volnának ilyen előnyei a kapitalizmusnak a szocializmussal szemben. Egy szintiszta szocialista társadalomban nem létezhetnek paraziták, mert minden egyes tagja a társadalomnak hasznos munkát kell, hogy végezzen. Ez már egyedül is felháborító azoknak véleménye szerint, akik a mai kapitalista rendszerben mások munkájának kizsákmányolása révén, parazita életet élnek. A legnagyobb ellenvetés a szocializmus ellen, tehát csak az lehet, hogy abban a társadalomban ilyesmi nem létezhet. Ma, amikor a szocializmus kibontakozása utat tör magának, azért fogja el a kapitalizmust a félelmetes rettegés. A kapitalista társadalom minden törvényét, saját uralmának további biztosítására örökítette meg, azért azután minden olyan cselekedet vagy csak agitáció, ami a magántulajdon rendszere ellen történik, a kapitalista törvények szerint büntetendő. Azok, akik a szabadságjogakkal annyira kérkednek, ténylegesen a leg- elkeseredettebb ellenségei minden szabadság megvalósításának. A kapitalista társadalom telítve van ilyen képmutatókkal. A kapitalista rendszerbeli “demokrácia” abban nyilvánul meg, hogy az erősebbnek jogot ád a gyengébbek kihasználására, vagy a tömegeknek kizsákmányolására. Ma például itt az Egyesült Államokban azzal kérkednek, hogy lássátok itt a kapitalista rendszerben a népek életszínvonala magasabb, bármelyik ország népének életszínvonalánál. Arról azonban sohasem beszélnek, hogy nagyon sok országban a régi feudalista rendszer még a kapitalizmus fejlődését is gátolta, mert ők akartak teljhatalmú urai lenni a társadalomnak. A fejlődés kibontakozásának megakadályozására nagy segítséget nyújtottak a maradiságba burkolt vallásos intézmények. Azokban az országokban, ahol a szocialista eszmék előtérbe jutnak, ott már a volt uralkodó osztály annyira kifosztotta a népeket a múltban, hogy sok idő kell, még fokozott munkával is, hogy a népek életszínvonalát rövid időn belül emeljék. Ezeket az országokat állítja oda az amerikai kapitalizmus példának, nagy hangon, minden történelmi adat mellőzése nélkül mondván: lássátok ilyen a szocializmus. Természetesen ilyenkor azután azt is hozzáfűzik, hogy Marx Károly elmélete nem vált be. Azonban, akik a szocializmus elméletével tisztában vannak, azok azt is tudják, hogy a szocializmus ott valósulhat meg a legköny- nyebben, ahol a termelési eszközök a legjobban kivannak fejlődve. A szocialzimus kategóriájába tartoznak mindazon szervezetek, amelyek gazdasági rendszer változását tűzték ki célúknak. Sokan azután nem tudják megérteni, hogy tulajdonképpen mi is a külömbség szocialisták, kommunisták vagy a forradalmi ipari unionisták között. Ezzel kapcsolatban azt mondhatjuk, hogy , szocializmus tulajdonképpen csak egyféle van. Ez pedig a közös termelési rendszeren alapszik, amikor a társadalom összes munkabíró tagja elvégzi a ráeső részt és amikor a termelés már többé nem profitra, hanem csak az emberi szükséglet kielégítésére történik. És ugyan igy a termelt javaknak igazságos elosztása. Hogy azután a különböző szervezetek, amelyek a szocializmusért küzdenek, miért szakadoznak különböző csoportokra? Azért van, mert minden különböző csoport saját taktikáját tartja a legalkalmasabbnak a társadalmi forradalom megvívására. A fent- nevezett társadalmi törekvések megvalósítását igyekszik a ipái kapitalizmus, vagy akár a feudalizmus minden rendelkezésére álló eszközökkel megakadályozni. Mi, fölismertük, hogy az igazi szocializmus a legtökéletesebb gazdasági rendszr. Azonban nem lepődünk meg azon, hogy a kapitalizmus a legádázabb harcot folytat ellene, mert hiszen, egész életükben gond nélkül élvezik az élet összes javait anélkül, hogy annak ellenében tényleges hasznos munkát végeznének. Ma az látjuk, hogy a kapitalizmus különleges gyűlölettel viseltetik minden kommunista jelszó ellen. Ez annak tudható be, hogy ott, ahol a kommunisták magukhoz kaparintsák a hatalmat, nem sokat haboznak a volt uralkodó osztály elnémitására. Ezzel szemben a szocialisták valahogyan még mindig a kapitalizmus megj avulásában bíznak és nagyon sokszor karöltve a kapitalista osztály védnökeivel, a kommunisták ellen foglalnak állást, mert nem akarják a kapitalizmus azonnali megszüntetését. Ezzel a cselekedeteikkel hozzájárulnak a már a tönk szélére jutott kapitalizmus megerősítéséhez. Egy fejlett ipari rendszerben, egy jól megszervezett forradalmi ipari szervezet a legalkalmasabb a termelő eszközök átvételére és a termelés minden fenakadás nélkül folytatására. Amikor a kapitalista osztály látja, hogy egyik országot a másik után veszítik el a szabadkereskedelmükkel járó kizsákányo- lás részére, akkor éppen úgy cselekszik, mint egy csapdába jutott róka. Inkább saját lábát képes lerágni, mint sem a csapdába maradjon. A kapitalizmusnak följajdulása a saját szempontjukból teljesen igazolt, de nem igazolt az emberiség szempontjából. Hol van az emberszeretet ? A keresztényi erkölcs, amellyel olyan nagy hangon kérkednek? Vagy talán az olyan nagy bűn, hogy minden eszközzel elnyomni kell azoknak törekvését, akik azon egyszerű jogokért küzdenek, ami a természet törvénye szerint ténylegesen igazságos, hogy minden embernek egyforma joga legyen az élet javaihoz, aki született. A gazdagok saját képmutatásaikat leplezik le, amikor bibliai tanításra hivatkoznak, amikor a biblia azt tanítja, hogy akik a földön gazdagok voltak, nem juthatnak a mennyországba. A kapitalizmus dühöngő harca a szocializmus ellen jogtalan és hiábavaló, mert a társadalmi változás jönni fog, akármilyen harcot is folytatnak ellene. Kongresszusi komédia (Vi.) Még Martin Dies idejében komédia színvonalra sülvedt le az az “Un-American” bizottság címen ismert bohóc társulat, mely leginkább munkászer- vezetek ellen, no meg a szocializmus eszméje ellen végzett vizsgálatokat. Ezen vizsgálatok- -ban akkoriban mint a kormányt segítő tanukat, sokszor közismert náci vezéreket hallgattak ki. Most már ezt nem teszik, hanem az ismeretlen fasisztákat vonják be, hogy minden haladó szellemű irót, színészt, munkásvezért vörösre festhessenek. Amidőn az európai országokban Nagy Ferencet és Mikolaj- czykot a saját paraszt pártja kizárja, mint az amerikai tőkés rendszer ügynökeit, akkor mindjárt vörös terrorról prédikálnak, jegyzékeznek. De amikor itt egy amerikai és legtöbb esetben csak liberális színészeket és írókat dobáltatnak ki a rendőrökkel, — némely esetben hat rendőr egy ellen — azt elnevezték kongresszusi vizsgálatnak. De nem álltak meg ott, a kormány- hivatalokból már régen kidobál- tatták nem csak a munkás, vagy New Dealistákat, hanem még az olyan közismert liberálisokat is, mint Henry Wallace, Ickes, Rogge és más sok kisebb- nagyobb kormányembert, akik a reakció ellen, a nagytőkések ellen mertek megszólalni. Most, amint némely újságszerkesztő is ijedten meglátta, ez csak a kezdet, ha filmszínészekkel, írókkal eltudtak bánni kényük-kedvük szerint, akkor jönnek az iskolák, lapok, tanítók. Mert a reakció éppen olyan mint a lavina, ha egyszer sikeresen útra indul, maga alá temet minden haladó szellemet és haladó egyént. De a tőkésosztály agyon van ijedve, igy eszeveszetten kapkod és minden eszközt megragad, melyen keresztül uralmát gondolja megvédeni, csak az a jó, hogy sokszor az ijedt ember, igy osztály is, olyan sok hülyeséget csinál, hogy éppen azzal végzi ki minden eshetőségét a megmaradásra, sokan öngyilkosságot is elkövetnek ijedtségükben. Ezt csinálja az amerikai tőkésosztály ahelyett, hogy önön magát igyekezne erősíteni, az amerikai tömeget, saját oldalára megnyerni és a termelő munkásságnak megélhetést biztosítani, a munkanélküliség veszedelmétől felmenteni, éppen az ellenkezőjét csinálja. Mind amellett, az egész világra kiterjedő megvesztegetési akciót indított a munkásságtól behajtott adók igénybevételével. A vásárló képességétől megfosztott amerikai munkásság nem lesz képes vásárolni, mivel az adó és magas árak mellett nem marad elegendő pénze arra, hogy a szorosan szükséges élelmiszer mellett még mást is vásárolhasson, a munkanélküliség mind nagyobb arányokat fog ölteni, igy legjobb agitátor lesz a tőkés- osztály a saiát rendszerük ellen. Mindezt törvényekkel, vizsgálatokkal, az előrelátó és megmondó egyének kirúgásával, el- halgattatásával próbálják megoldani. A Taft-Hartley munkásellenes törvény, a munkásság elleni hadjárat, az árak rohamos emelkedése, az “Un-American” bizottság hisztériája, az egész világon a kapitalizmus megmentése, csak jobban rombolja az amerikai tőkés rendszert és összeláncolja a sorsát más világrészek döglött tőkés rendszer rothadó testéhez. Sietteti azt a napot, amikor a nagy teher alatt az amerikai munkásság is összeroskad. Amikor még több előrelátó iró, tanító és szónok megfogja azt látni és mondani a tömegnek még akkor is, ha azért börtönre ítélik, vagy munkájából kirúgják, mint azt most teszik. De mivel még kevesen látják az írást a falon, úgy csak hiába beszéltek, figyelmeztettek, kevés lett az eredmény. De később mindég többen lesznek, akik meglátják, ha figyelmüket felhívják mindazt a veszélyt, melyet még ma csak nagyon kevesen látnak meg. És az ilyen vizsgálati komédiák, elnyomó törvények és az esetleges deportálási hisztéria, csak sietteti azt a napot, amikor milliók fogják meglátni, hogy a tőkés rendszer nem csak Kínában és Európában, hanem itten is rothadásnak indult és akkor fogja előhívni azokat az Írókat, színészeket, munkásvezéreket, akiket most mártírokká, esetleg rabokká fognak tenni csak azért, mert előbbre láttak a tömegeknél és a vakvezéreknél, politikusoknál és a tőkés osztály fizetett prókátoroknál. AZ UN PROPAGANDA SZOLGÁLATÁBAN A National Association for Advencement of Colored People, (az amerikai négerek szervezete) 155 oldalas beadványt juttatott az UN gazdasági és szociális "bizottságához. “Arra kérjük a szövetséges nemzeteket, hogy hassanak oda Amerika kormányánál, hogy legyen igazságos saját népével szemben is” — mondja a beadvány. Az UN 57 nemzet delegátusának alkalma nyílik megismerni, hogy mennyi söpörni valója volna Uncle Sam-nek is. ELKÉSZÜLT A SZOLNOKI TISZAHID Ünnepélyes külsőségek között avatták fel és adták át a forgalomnak a Szolnok-Szájol közötti vasúti Tiszahidat. Az avatóünnepélyen megjelent Tildy Zoltán köztársasági elnök és a kormány több tagja. Az uj hid 450 méter hosszúságban íveli át a Tiszát és az hónapokkal a kitűzött idő előtt elkészült. A hid építése 32 millió forintba került. Ez a hid az ország legerősebb vasúti hídja lett.
