Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-11-01 / 1500. szám

1947. november 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------(gb) ROVATA--------------------------­CALIFORNIA n. A VASUTAK SZEREPE California fejlődésének újabb lökést adott a vasúti vonalak ki­építése 1869-ben, amelyek most már valóban könnyen hozzáfér­hetővé tették az eddig keletről elég hathatósan elzárt nagy te­rületet. A vasút kiépítésének előmozdítására a vasúttársasá­gok óriási területeket kaptak “kárpótlásul”, aminek a vége az lett, hogy az állam kormányát, beleértve a törvényhozást is, a vasúttársaságok uralták, ame­lyek hamarosan egy uj “boom” korszakot teremtettek. A vasutak ügynökei minden­felé terjesztették a “csodaor­szág” hírét és megint özönlött a nép Californiába, különösen akkor, amidőn hire ment, hogy most meg ezüstöt találtak és olajforrásokra bukkantak. No­sza, megint a nagy spekuláció, mindenki ezüst és olajrészvé­nyekbe fektette a pénzét, ha volt, akinek pedig nem volt az kölcsönökért, vagy lopott erre a célra. Néhányan milliomosok let­tek, de a nagytöbbség persze ve­szített, mert a gazdagodási bu­borék megint csak elpattant. 1875 augusztus havában nagy pánik támadt és még a legna­gyobb pénzintézet, a Bank of California is bezárta kapuit. Nehéz napok, nagy nélkülözé­sek következtek a californiai népre. A politikusok az elége­detlenség lecsapolására a faj­gyűlöletet rántották elő, a kína­iakat okolták a nagy nyomorért. Azt hirdették, hogy a kínaiak nagyon olcsón dolgoznak, igy annyira leverik a munkabére­ket, hogy mindenkinek nyomo­rogni kell. Oly nagymérvű agi- tációt fejtettek ki, hogy Végre is számos helyen megtámadták a kínaiakat, lerombolták moso­dáikat, kis farmjaikat feldúlták és 1871-ben a felbőszített tömeg behatolt Los Angeles kínai ne­gyedébe, ahol 19 ártatlan em­bert meglincseltek. TELEKSPEKULÄNSOK A vasutak terjeszkedésével p á r h u zamosan megindult a “real estate boom”, a telekspe­kulánsok hirdetései, amelvek el­feledtették az előbbi “boom” nagy kudarcait. A 80-as évek táján a keleti és a déli államok­ban mindenütt terjesztették az ily hirdetéseket, amelyekre tipi­kus példát nyújt a B. F. Taylor ügynökség által 1880-ban kia­dott ez a hirdetés: “Azt kérded tőlem, hol talá­lod Los Angeles várost? Fi­gyelj ide, megmondom: Túl a könnyen áthatolható sivatagon, túl a lejtős hegyeken . . ,s, ott, ahol a virágok tüzbegyuladnak a szépségtől; ott, ahol a pome- gránát koronás virágát találod; ott. ahol a honolul banána fák virágai integetnek feléd; ott, ahol a mandulafák fényes leve­lei verik vissza a napfényt . . . ott, a gyönvörü, virágzó kertek közenén. ott van Los Angeles!” Nem csoda, hogy az ilyen hir­detések özönével hozták az em­bereket Californiába. De ezen­kívül hozzájárult az újabb nép- vándorláshoz a vasúttársaságok versenye is, akik egyremásra szállították le a viteldijakat, hogy elhalásszák egymástól az utasokat. A versenyt megelőző­leg 125 dollárért vittek el egy utast Chicagóból, vagy a Közép­nyugatról Los Angelesba. Az­tán kezdték leszállítani a vitel­dijat 100 dollárra, majd ötven- re, végre 10-re, majd 5 dollárra és 1884-ben egy rövid ideig 1, az az egy 'dollárért is vittek utasokat keresztül csaknem az egész kontinensen. INFLÁCIÓS ÁRAK A beözönlő nagy tömeg ter­mészetesen inflációs árakat te­remtett különösen a telekvásár­lásnál. Los Angelesban a 100 vagy 200 dollárt érő “lot”-ok (házhelyek) árai 4-5,000 dollár­ra szöktek fel; a citrus ültetvé­nyek acre-jáért pedig 10-15,000 dollárt is adtak. És miután a be­özönlő idegenek mitsem tudtak a narancsültetvényekről, — ol­vassuk az egyik történelmi leí­rásban, — a lelkiismeretlen te­lekspekulánsok kivitték a vevő­ket a tüskés Joshua fákkal bo­rított műveletlen bozótosokba, ahol előzőleg a Joshua tüskék­re néhány narancsot szurdal- tak és ezt a bozótot narancsliget gyanánt adták el a “szerencsés” vevőnek, aki potom pár ezer dollárért jutott ilyen “jövedel­mező citrus farmhoz”. Persze ez a “boom” sem tar­tott sokáig, 1887-ben megint csak nagy válság vonult végig az államon. A városokban me­gint csak hosszú sorokat alkot­tak az ingyen-leveseket kérege- tők. Az elégedetlenség lecsapo­lására megint előrántották a fajgyűlöletet. Ezúttal nem a kí­naiak, hanem a japánok ellen kezdtek agitálni és az egész ál­lamot évtizedeken át izgatott­ságba tartották a “yellow peril” (sárga veszedelem) elleni véde­kezéssel. Közben természetesen a föld­műveléssel egyetemben az ipa­rok is némi fejlődésnek indul­tak. Agrár téren leginkább a gyümölcs és a konyhai kerté­szet fejlődött nagy arányokban. Miután az ily földművelésnél na­gyon sok a szezon munka, a vándorló szezon földművelő munkások száma is egyre gya­rapodott. Ugyancsak szaporo­dott a városi proletárság száma is. A pangás idején keletkezett politikai feszültséget a már éle­dező munkásmozgalom elfojtá­sára igyekeztek kihasználni. Ugyancsak a munkások elleni hadjárattal igyekeztek palástol­ni az egész államban elharapód­zott magasfoku politikai kor­rupciót is, amely különösen a városi adminisztrációkban ütöt­te fel a fejét. LETÖRIK A MUNKÁSMOZGALMAT California következő “boom” korszaka az 1910-es évekkel kez­dődött. Ez nem volt olyan szen­zációs, mint az előzők, de azért szintén nagyszámú népet von­zott az államba, különösen a Pa­nama csatorna megnyitása után. Az első világháború alatt szá­mos uj ipárvállalat nyitott gyá­rat a nyugati parton, ahol a ke­reskedelem egyre nőtt. A mun­kásmozgalmat a McNamara testvéreknek azon beismerő val­lomásai után, hogy 1910-ben ők robbantották fel a munkáselle­nes Times újság épületét, telje­sen elnyomták és attól kezdve azzal csalogatták a gyárosokat, hogy ebben az államban nem kell félniök a munkás unionok- tól. Ugyanezt a célt szolgálta később a Tom Mooney elitélteté­se is a San Franciscóban felrob­bant bombavtetés alapján, vala­mint az Industrial Workers of the World (I.W.W.) letörésére hozott “kriminális szindikalista” törvények is, mert ez a szerve­zet minden veszéllyel dacolva szervezte a migratori munkáso­kat és vetett végett a korlátlan kizsákmányolásuknak. De mint előzőleg, úgy most is szétpukkant a buborék. A tel­kek árai leestek s az inflációs árakon vett házak nem érték 'meg a rájuk táblázott kölcsönö­ket. A gyárak is bezárták kapi- kat, az agrár termékek árai annyira leestek, hogy alig fizet­ték a termelés költségeit. Az or­szágos nagy pangás Californiá- ban még jobban érezhetővé lett, mint a többi államokban. így nem csoda, hogy itt mindenféle fantasztikus tervek kerültek napfényre a válság megoldásá­ra. Ezek közül országosan is­mertté lett a “Townsend plan”, amelynek értelmében minden bajt, orvosolni lehetne, ha min­den 60 éven felüli polgárnak ha­vi 200 dollárt adnának költő­pénz gyanánt. A MOZI-IPAR De Califomiában legnagyobb port vertek fel a Upton Sinclair iró vezetése alatt működő “EPIC” (End Poverty In Cali­fornia) terv hívei, akiknek majdnem sikerült Sinclairt kor­mányzóvá választani ezen terv megvalósítására. Más hasonló tervek a “Ham and Eggs”, to­vábbá a “Thirty Dollars Every Thursday” nevek alatt jöttek a forgalomba. Ezt az egész országra kitérj é- dő nagy pangást természetesen nem ezen fantasztikus tervek, hanem részben a New Deal ad­minisztráció jóléti intézkedései, részben pedig a mindinkább kö­zeledő második világháború fegyverkezésére szóló rendelé­sek szüntették meg. Meg kell itt említenünk, hogy a Dél-Califor- niában elhelyezkedett mozgókép ipar mindjárt az első háború után rendkívüli fejlődésnek in­dult és ez is valóságos népván­dorlást indított Hollywood felé, ahol nem csak a színészek, irók, rendezők és egyéb művészek, hanem a legkülönbözőbb foglal­kozású szakmunkások tízezrei nyertek alkalmazást. Időközön­ként természetesen ezen a téren is “több lett az ember, mint a fóka” s a törtetők százai, I job­ban mondva ezrei távoztak el csalódottan. A második világháborút meg­előzőleg még egy nagyobbszabá- su népvándorlást jegyzett fel California történetírója. Ebben az időben már meglehetősen | nagyméretűvé fejlesztették a gyümölcstermelést és a gyű- I mölcsszedés idejére hangzatos hirdetésekkel csőditették a ván­dormunkásokat, hogy igy a munkakeresők nagyszáma ala­csonyan tartsa a munkabéreket. A harmincas éveket követő ha­talmas szárazságok Arkansas, Missouri, Oklahoma és a kör­nyező államokban kiégették a termést, majd a szélviharok le­fújták a termőtalajt. Ennek kö­vetkeztében a farmerok tízezrei maradtak megélhetés nélkül a “Dust Bowl” név alatt ismert területen. Ezek, mint hajdan a közép-nyugatiak a fedeles ko­csikon, most mendenféle ócska automobilokra felpakolva indul­tak útnak California gyümölcsei felé, ahol jó munkát reméltek kapni. A HÁBORÚS LENDÜLET Ez volt az “arky” s az “oaky” emigráció, amely 1936-ban 100,- 000 munkakeresőt, 1937-ben 105,000-ret, a következő évben pedig havi 10.000 bevándorlót hozott Californiába, akik csak akkor tudták meg, hogy meny­nyire becsapták őket, amikor lá- zitóan éhbérekért kellett dolgoz- niok, amiből nem lehetett meg­élni. Később a National Labor Board vizsgálatai vetettek vé­get ennek a szégyenteljes csalás- , nak. A második világháború uj “boom” lökést adott Cáliforniá- nak. Egyrészről a kikötők fej­tettek ki rendkívüli tevékenysé­get, de azonkívül nagyon sok hajógyárat, repülőgép gyárat és a háborús ipar számos más ágát építették és nyitották meg villámgyorsan. Egyszerre olyan sok munkásra lett szükség, hogy New York és egyéb keleti városokból különvonatok hozták a hirtelen összeverbuvált mun­kásokat. A háború befejeztével természetesen ezen munkaalkal­mak jórésze megszűnt, de ebben az esetben a “bevándorlók” tud­ták, hogy miért jönnek és nem érte őket olyan csalódás, mint elődeiket. Mint minden előző “boom”, úgy ez is nagyszerű alkalmat nyújtott a telekspekulánsoknak. Most is a házak, a telkek értéke rohamosan emelkedett, még job­ban, mint az általános lakásín­ség azt igazolhatta. De minde­zek dacára ez a legutolsó fellen­dülési hullám nem végződött oly összeeséssel, mint az előzők, sőt bizonyos tekintetben még most is tart. A legutóbbi “bevándoló- kat” azonban már nem annyira a munkaalkalom és a hirtelen meggazdagodás, avagy a hír­szerzés vágya hozza, hanem in­kább a kiima, — jobban mond­va az a nagymérvű hirdetés, amit California éghajlatáról or­szágszerte terjesztenek. A CALIFORNIAI KLIMA A californiaiak állítása sze­rint ennek az államnak van a “legegészségesebb” éghajlata az egész Amerikában. Ezt a tenge­ri áramlatok üdvös befolyásá­nak, a száraz levegőnek, a ma­gas fekvésnek (California átla­gos magassága 2,800 láb) és fő­leg annak a jó. áldott napsütés­nek tulajdonítják. És nehogy vi­tába eredj velük, nyájas olvasó, mert akkor mindjárt zúdítják feléd a statisztikai adatok töme­gét, hogy vannak itt olyan me­gyék, amelyekben a hőmérsék­(Folytatás a 8-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents