Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-11-01 / 1500. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. november 1. Egyről-Másról ELMONDJA : J. Z. = KÉT KONVENCIÓ MARGÓJÁRA A KÖZELMÚLT napokban zajlott le Amerika két n'agy munkásszervezetének konvenci­ója és akik sokat vártak a két konvenciótól, akár a munkás­ság harcának intenzivebbé, ha­tásosabbá tételére, akár a Taft- Hartley “rabszolga törvény” hatástalanná tételére, vagy pe­dig a munkásosztályt, mint osz­tályt érdeklő aktivitás kezdemé­nyezésére, azok nagyon csalód­tak, mert ilyesmi ott nem tör­tént. Annál több szónoklat hang­zott azonban el “generálisoktól” nagy nevű politikusoktól, üzlet­emberektől, a kapitalista osz­tály képviselőitől, akiket ezen konvenciókra meginvitáltak az­ért, hogy a delegátusokat szóra­koztassák és tanáccsal lássák el, hogy hogyan kell a munkászer- vezeteknek működni a jövőben, hogy megmentsék az országot a “vörös veszélytől” amely szerin­tük a küszöbön van. AZ AMERICAN FEDERATI­ON OF LABOR (a szakszerveze­tek szövetsége) San Franciscó­ban tartotta 66-ik évi konvenci­óját, melyen 700 delegátus volt jelen a szövetségbe .tartozó száz és egynéhány szakszervezettől. Ez a 700 delegátus azonban annyi, mintha ott sem lettek volna, mert a konvenciót most is azok irányították, akik a szakszervezeteket egész éven át dirigálják és csak oly határoza­tokat hozott a konvenció, amit a nagy mogulok szugeráltak, vagy jóváhagytak. A konvenció egyhangúságát csak John L. Lewis a bányász szervezet elnöke fűszerezte, ami­kor a Taft-Hartley rabszolga törvény került napirendre. Le­wis már pár héttel ezelőtt az AFL központi vezetőségi gyűlé­sén Chicagóban, éles ellentétbe került a többi vezetőségi taggal, amikor megtagadta beleegyezé­sét a rabszolga törvény azon kö­vetelményének, hogy a központi mutatkozik, semmi egyéb, mint a tőkés termelési rend csődjé­nek a takarása. Az uralkodó osztály ismeri a saját helyzetét, ezért állítja a saját részére vé­delmi munkába politikai cselé­deit akik készek minden munká­ra és még a hóhérokkal is szö­vetkeznek, mint most a görög események is mutatják, ha az érdekeikről van szó. A munkásnépnek tehát első­sorban azt a segítséget kell gya­núsan fogadni, melyet az ural­kodó osztály nagyképűen ad oda, mert a háttérben olyasmi lappang, amellyel a néptömegek további és még mélyebb elnyo­matását akarják végrehajtani. Ne dűljünk hát be a rendkívüli kongresszus lármájának, nyis­suk ki szemeinket és lássuk meg végre azt, hogy ne várjunk se­gítséget felülről, hanem marad­junk csak ott, ahol vagyunk a munka szinterén, mert az ott folytatott harc az egyetlen és igazi segítség a munkásnép ja­vára. vezetőség egyhangúlag Írja alá [ azon hűségnyilatkozatot, rhely szerint a szervezet tisztviselői “nem tagjai a kommunista párt­nak, bármely front szervezet­nek, amely a kormány erősza­kos megdöntését hirdeti”. Lewis kijelentette, hogy ő nem kommunista, de ő “inzul­tusnak” minősiti, hogy őt ily nyüatkozat aláírására kötelez­zék és ezen felfogása mellett a végsőkig kitartott. A National Labor Relation Board ügyvivője eredetileg úgy döntött, — amit azonban a NL RB többsége később megváltoz­tatott, — hogy a központi veze­tőség minden tagjának alá kell írni a nyilatkozatot ahoz, hogy az AFL kötelékébe tartozó szak- szervezetek jogosak legyenek a NLRB elismerésére. Mivel Lewis megtagadta a nyilatkozat aláírását, a konven­ció elé indítvány került, amely­nek célja volt megváltoztatni az alapszabályt úgy, hogy az AFL központi vezetősége csak két tagból álljon — az elnök és tit- kár-pénztárnokból. Jelenleg ez a vezetőség a fent említetteken kí­vül még 13 al-elnök, összesen 15 tagból áll. Lewis éles harcot vezetett ezen indítvány ellen és a vita so­rán valódi nevükön nevezte a központi vezetőséget. Többek között “hasoncsuszóknak”, akik minden aljasságra hajlandók, hogy a munkáltatók kegyét el­nyerjék. Kijelentette, hogy “en­nek a testületnek nincs feje, ha­nem csak a nyak nőtt magasra és az behajasodott.” Dacára azonban az ellenzék­nek a konvenció többsége elfo­gadta az alapszabály módosítá­si indítványt és a jövőben a 13 al-elnök csak statiszta lesz; a központi vezetőséget csak Green elnök és Meany titkár- pénztárnok fogják alkotni. A 13 al-elnök azonban tovább­ra is megmarad, Lewis azonban nem fogadta el a jelölést s mert ezután még kevesebb kilátásai lesznek, hogy az elnöki pozíciót elnyerje, nagy a valószínűség, hogy ismét kivonja a bányász szervezetet az AFL kötelékéből. Egyéb megemlítésre méltó ha­tározatok voltak: Elfogadta a konvenció a “Marshall terv” in- dorszálását; felhatalmazta a központi vezetőséget egy három millió dolláros “politikai alap” gyűjtésére, mely összeget a rab- szolgatörvény mellett szavazó képviselők kibuktatására fog­nak felhasználni a következő választásokban; elvetette a CIO ajánlatát közös politikai akció­ra a fent említett képviselők ki­buktatására, mert Green elnök szerint az AFL csak úgy hajlan­dó a CIO-val közösködni, ha az visszamegy az AFL-be, ahon­nan 12 évvel ezelőtt kivált. MÉG FOLYAMATBAN volt az AFL konvenció, amikor a Congress for Industrial Organi­zation (CIO) delegátusai össze­ültek Bostonban a szervezet 9- ik évi konvenciójára. Ez utóbbi nagyobb érdeklődést váltott ki minden oldalról, mert mint isme­retes a CIO-hoz tartozó szerve­zetekben már hosszabb idő óta folyamatban van a “boszorkány üldözési” mánia és arra számí­tottak — különösen a felsőbb körökben — hogy ezen a kon­vención fog kitörni a nyílt harc a két frakció — a vörösek és vörös ellenesek — között <:s a reakció végleg a kezébe keríti a CIO gyeplőjét. Hogy ez sikerült-e a reakci­ónak, a jövő fogja megmutatni, mert a konvención nem tört ki a nyílt harc, a reakció legna­gyobb bosszúságára. Phillip Murray a CIO elnöke és társai, akiknek betekintésük van a CIO-hoz tartozó szervezetekbe, valószínűleg nem látták az időt alkalmasnak, hogy most a kon­vención lángralobbantsák a pa­razsat, amely a hamu alatt, iz­zik. A VESZÉLY azonban egyál­talán nem mult el a CIO felett és az osztálytudatos tagságnak nagyon is résen kell lenni, hogy a reakciós terveit meghiúsítsák. Ez a veszély egyáltalán nem mú­ló természetű, amely önmagától szétfoszlik, mert nem kisebb egyéniségek állnak annak háta mögött, mint Carey a CIO köz­ponti titkár-pénztárosa, McDo­nald az acélmunkások szerveze­tének titkára, Curran a National Maritime Union elnöke, Reuther az autómunkások szervezetének elnöke és mások, akik a saját szervezeteikben nyílt harcot folytatnak a “vörösek” ellen. Ezt az áldatlan harcot a “kommunisták” ellen a fen tneve­zett egyének nem individuálisan folytatják, hanem amint a Uni­ted Electric Radio and Machine Workers szervezet közelmúlt­ban lezajlott konvencióján ki­tűnt, amelynek James Carey el­nöke volt, amig reakciós volta miatt ki nem vágták, hogy ezt az akciót a CIO-n kívül álló tes­tületek támogatják. Leghatásosabb támogatást az “Association of Catholic Trade Unionist” nevű testülettől kap­ják, amely mint a nevéről is lát­ható vallásos és természetesen papok irányítása alatt működik. Állítólag ezen szektának sok kö­vetője van különösen a nagyobb ipari központokban és gyűlései­ket a templomok pincéiben és termeiben tartják és a papok irányítása alatt működnek, ami már magában is bizonyítja azt, hogy a munkáltatók érdekeit szolgálják. A “UE” konvencióján bebizo­nyítást nyert, hogy Carey en­nek a munkás ellenes testület­nek szolgálatában áll és bár a UE szervezetben amióta az elnö­ki tisztségből kirúgták nem so­kat árthat, a CIO-ban magában, mint annak központi titkár­pénztárosa, meglehetős tél nyí­lik neki aknamunkájának vég­zésére. EGYÉBKÉNT a CIO konven­ció sem nélkülözte a politikusok szónoklatait. Többek között Marshall külügyminiszte ■ is megjelent ott és felszólította a konvenciót, hogy indorszálják a “Marshall tervet” amit a kon­venció meg is tett. Ugyancsak beszélt ott Schwel­lenbach munkaügyi miniszter, aki ajánlotta a konvenciónak, hogy a “kommunistákat” közö­sítsék ki a szervezetek tisztvise- lőségéből. Ezekkel szembe Pepper flori­dai szenátor beszédében figyel­meztette a delegátusokat, hogy ) SEGÉLYMULATSÁG BRIDGEPORTON A Magyar Postások Segély- ző bizottsága felül három­száz fontra menő gyerek és felnőtt ruhaneműt és lábbelit gyűjtött össze a magyar pos­ta levélhordói részére, hogy a téli szükséget valamennyire enyhítse. A bizottság Dr. Ud­varhelyi Ödön, magyar Posta vezérigazgató bridgeporti elő­adása nyomán alakult és a múlt héten küldött át több mint 340 fontot nyomó 9 cso­magot. Ezen szállítás költsé­geinek fedezésére November 2-án, azaz most vasárnap dél­után 3 órai kezdettel Kávé Délutánnal egybekötött tár- sasöszzejövetelt rendez a bi­zottság. Fishbein László, New Yorkból lesz az összejövetel szónoka, ki az ő megszokott alaposságával fogja ismertet­ni a segélyzés céljait. A ren­dezőség szép műsort állított össze erre az alkalomra. ’ Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy a Gottfried Fur Shop ál­tal ajándékozott $225.00 dol­láros Fox Fur Jacket is ezen alkalommal lesz értékesítve igy kérjük, hogy akiknek ily jegyük van, rfűnden bizonnyal jelenjenek meg. Külön belép­ti dij nincs. Hisszük azt, hogy a Fair- fieldi Munkás Otthont Nov. 2- án megfogja tölteni Bridge­port, Fairfield és Norwalk osztály és öntudatos magyar munkássága.' “nem engedhetjük meg; hogy a munkásság és a haladó elemek erejét szétforgácsoljuk a kom­munista mumussal, melyet a reakciós sajtó oly nagy elővi- gyázattal épített fel abból a cél­ból, hogy a munkásság erejét gyengítsék. Az ellenség nem a kommunizmus, hanem az inflá­ció és a gazdasági összeomlás és a külügyi politika, amely há­borút szül.” EGYÉBKÉNT az események­ből megállapítható, hogy a CIO évről évre jobban a reakció felé tolódik. Mig a múltban inkább a radikális, vagy haladó szelle­mű munkásság kontrolálta a konvenciókat, ez évben a reak­ciós elemek voltak ott többség­ben és ez figyelmeztetésül kell szolgáljon a CIO osztálytudatos tagságának. Az egymás elleni harc, me­lyet a kizsákmányolok mestersé­gesen ébren tartanak a munkás­ság között, csak a munkásság hátrányára válhat. Ez pedig nem újkeletű, mert már több­ször sikerrel alkalmazta a kapi­talista osztály, de ugylátszik még mindig alkalmas eszköz és még mindig vannak elég nagy számmal tudatlan munkástöme­gek, akiket fellehet használni sa­ját és osztálytársaik érdekei el­len. SZÉP AZ ELŐRE LÁTÁS Az angol trón örököse, Erzsé­bet, közeli házassága alkalmá­ból a nagy lapok híradása sze­rint a világ minden részéből ka­pott nászajándékokat. Truman elnöktől kristályvázát, Portugá­liából ezüst virágvázát, Bermu­dából rubin nyakláncot, szóval olyan tárgyakat, amit könnyen útitáskába csomagolhat, ha az angol nép elunja őket.

Next

/
Thumbnails
Contents