Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-11-01 / 1500. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL VVURKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio underlhe.^Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1947 NOV. 1 NO. 1500 SZÁM Sajtószabadság HETI KRÓNIKA Az Egyesült Nemzetek “Economic and Social Council” nevű bizottságának gyűlésén újból vita támadt a sajtószabadság igen fontos kérdése felett. Ez alkalommal a vitában vezető- szerepet az orosz delegátus, Alexander P. Morozov vezette, aki kiméletlen őszinteséggel bírálta az angol és az- amerikai sajtót. Elmondotta azt a már jólismert tényt, hogy az angol, de különösen az amerikai sajtó és vele együtt a rádió meg a mozgókép ipar is, amelyek a közönséget informálják és a közvéleményt irányítják, magántulajdonban vannak és a tulajdonosok senkinek felelőséggel nem tartoznak. A tény az, hogy ezen intézmények ma már teljesen monopóliumot képeznek néhány kiváltságos ember birtokában, ennélfogva felhasználhatók arra, amire a tulajdonos érdeke megkívánja. Morozov számos példával bizonyította, hogy az amerikai sajtó tulajdonosai mily módon prostituálják a máskülönben tisztességes újságírókat is, akik ha meg akarnak élni mesterségükből, kénytelenek a híreket kiszínezni, torzítani és általában tudatosan hazudni. Ez aztán nagymérvű korrupcióra vezet. Angliában, de különösen Amerikában a sajtószabadság jelszavát hangoztatva teljesen kiirtották ezt a szabadságot, miután a laptulaidonosok senkinek, sem tartoznak felelőséggel, — mondotta Morozov. A sajtószabadságért kiáltozva elejétveszik annak, hogy bármily módon is korlátozzák azt a szabadságukat, amivel csak a saját, de máskülönben népellenes érdekeket szolgáljanak. Misem bizonyítja jobban az amerikai ujságtuíajdonosok felelőtlen voltát, mint az a vehemencia, amivel háborúra izgatják olvasóikat. A sajtószabadság álcája alatt hirdethetnek fajgyűlöletet, idegen gyűlöletet és minden más antidemokratikus eszméket. Morozov állítása szerint ezzel szemben Oroszországban és néhány más államban nagyobb a sajtószabadság, mert ott a lapkiadók felelőséggel tartoznak bizonyos “demokratikus és békeszerető intézményeknek”. Az eddigi gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy az említett országokban nem “demokratikus és békeszerető intézmények”, hanem a saját érdekeiket szolgáló politikai csoportok, legtöbb esetben pedig a néhány emberből álló politikai hierarchia kezében összpontosul a sajtó feletti uralom. Sőt azt is láttuk, hogy a diktatórikus államokban a sajtó feletti kontrol teljesen a diktátor érdekeit szolgálja. Az ily kontrol káros vagy hasznos jellegét a diktátor személyisége és a diktátorságot támogató csoport jellege szabja meg. Nyíltan mondva, az a módszer, amelynél a sajtót az “állam” kontrolálja, éppen olyan korrupttá és népellenessé teheti a sajtót, mint a magántulajdon. Hogy tovább ne is menjünk bizonyítékért, láthattuk ezt a Hitler vagy a Horthy uralom sajtóján. Mi tehát nem fogadhatjuk el az orosz delegátus azon érvelését, hogy az ilyen állami kontrol biztosítja a sajtószabadságot. Sőt éppen' ellenkezőleg, mi jól tudjuk, hogy ez a kontrol képes megfojtani még azt a parányi sajtószabadságot is, amit a magántulajdon rendszer mellett megtarthatunk. Mi tovább is csak azt hirdetjük, hogy az igázi sajtószabadságot csak akkor érjük el, ha a sajtó (a rádió és egyéb informálási ipar) az alkalmazottak kollektiv birtokát képezi. Ha azokat semmi más érdek nem köti, mint a közvélemény informálása, amelyért megkapják azt a díjazást, amit általában elérnek másféle munkások is. Csak akkor, amikor már ezt a módszert is kipróbálják, — és reméljük, hogy egyszer csak ki fogják próbálni, — beszélhetünk majd igazi sajtószabadságról. Mi tehát megmaradunk továbbra is azon állításunk mellett. hogy a közönséget informáló ipar, éppen úgy, mint minden más ipar, csak akkor nyújthat tökéletes szolgálatot, ha kivesszük abból a profit érdekeltséget, ami viszont csak ugv történhetik, ha az ily intézmények átmennek; az általuk alkalmazott munkások kollektiv birtokába. ‘ , Szerintünk ez a sajótszabad- ság elengedhetetlen első feltétele. NAGY ERDŐTÜZEK A New England-i erdőtüzeket, amelyek néhány nap óta pusztítják az erdőket, a legutolsó jelentés szerint nem sikerült lokalizálni. A fokozódó szél nehezíti a mentést. 110 ezer acre erdő égett el eddig. A polgári újságok telve vannak a Bar Har- bor-i milliomos kastélyok elpusztulása feletti sírásaikkal. Hogy a tűz eddigi 17 halottja a népek és nem a milliomosok sorából került ki, az nem aggasztja őket. ÖSSZEGYŰJTI . . . <f.) . . . Ha nem fenyegetné ennyire megdöbbentő gyorsasággal az infláció hurrikánja az amerikai népet, úgy Truman elnök beszédét a kongresszus rendkívüli ülésszakának az egybehivására a hét legjobb viccének lehetne nevezni. Mint tudjuk a képviselő uraink pár hónappal ezelőtt mintegy félévi vakációra vonultak vissza, pár hónapi ülésezés után amit most már határozottan láthatunk, kizárólag az infláció, a szervezkedési jog megnyirbálása és általában a munkásnép életnívójának a csökkentésére töltöttek el. Most aztán ugyanezeket a honatyákat egybehívni azért, hogy döbbeni ténykedésüket változtassák meg és az eddigi minden igyekezetükkel a tőkés osztályt szolgáló energiájukat, állítsák a, munkásnép szolgálatába, hát ezen még a szomorú helyzetben is csak mosolyogni lehet. Ha az elnök ur kijött volna azzal a ténnyel, melyet mi munkások már jó hosszú idő óta látunk, hogy a mai profit termelési rendszer teljes csődjében vergődik és ezt a helyzetet tőkés uraink már többé megoldani nem tudják, legfeljebb csak mint szemfényvesztést, lehet a kongresszusi intézkedést a nép szeme elé tárni, igy legalább megmondta volna az igazat, hogy a kongresszusi honatyáink rendkívüli szemfényvesztési bűvészeire, kell összejöjjenek, november 17-én, Washingtonba. Persze ilyesmit nem várhatunk attól, aki jó maga is a szemfényvesztési bűvészet fő irányítója. A politikai államforma mindig szemfényvesztési művelet volt és mindig eltudták hitetni a néppel, hogy az államgépezet a nép összességét képviseli. Régebben azonban sokkal biztosabbak és ügyesebbek voltak a szemfényvesztési műveletekben mint ma, amikor csak ide-oda való kapkodással teljes tehetetlenségüket leplezik le. Ott volt pl. az inflációs árak enyhítésére az az ajánlatuk, hogy együnk kevesebbet, akkor amikor már a hús csak kivételes esetekben került a münkásnép asztalára. Majd behozták a kenyér, hús, tojás és csirke nélküli napokat, már már úgy nézett ki, hogy csak a levegő használat marad meg teljes egészében, amikor a csirke farmok rendkívüli tiltakozást nyújtottak be. Ugyanis ők azt állítják, ha egy nappal tovább etetik a csirkéket, többet esznek meg, mint amennyit a kenyérnélküli napokon megtakarítunk. így aztán ott vannak a nagy hűhóval, ahol kezdetben voltak az árak szöknek fölfelé, a dollár vásárló ereje állandóan csökken, mellyel szemben a munkabérek lassankint semmivé váll- nak ha az inflációs lavina mindig gyorsabb ütemű hömpölygé- sét megállítani nem tudják. Ezért kell a rendkívüli kongresz- szus és ez a nagy begyulladás, amely a politikai körökben van csak azt bizonyítja, hogy nagyon de nagyon komoly a helyzet. Persze a munkástömegek most is mint mindig, a helyes szervezett erő hiánya miatt tehetetlenek a helyzettel szemben igy a politikai szemfényvesztés ideig-óráig ismét érvényesülni fog. Nem volna teljes a rendkívüli kongresszus egybehivására történt előzményekről a beszámolónk, ha nem említenénk meg, hogy az inflációs veszélyen kívül, van egy másik ok a rendkívüli ülésszakra. Ez aztán még az előbbinél is nagyobb vicc és ugyanakkor még annál is szomorúbb. Intézkedni kell, ahogyan Truman elnök mondotta, az urópai testvéreink éhínségének az enyhítésére és demokráciájuk megvédelmezésére. Ezt is nagyon sürgősen kell végrehajtani. még mielőtt a tél hidege és éhínség folytán olyan cselekvések történnek, mélyek a mi demokráciánk ártalmára volnának. Csaknem egyidőben ezzel a beszéddel, jött a jelentés Görögországból. hogy a múlt hét folyamán 43 egyént végeztek ki, azzal a segítséggel, melyet Amerika nyújtott a görög demokrácia védelmére. Ezek ellen a vád az volt, hogy harcoltak az angol és amerikai importált demokrácia ellen, mely kizárólag az urak és papi oligarchia érdekét szolgálja. A rendkívüli kongresszus ahogyan Truman elnök kihangsúlyozta azért fontos, hogy más országoknak is hasonló segítséget nyújtsunk. Szóval ahogyan a görög helyzetet látjuk. Amerika az egyik kezében dollárt, mig a másik kezében kötelet tart. Az itteni néptömegek éppen a politikai szemfényvesztés folytán Csak a dollárt látják, a kötelet nem és legtöbben elhiszik, hogy nagy szívvel jótékonykodnak. A mi kötelességünk a néptömegeket fölvilágosítani, hogy véere már ne dűljenek be a politikai szemfényvesztésnek és fölismerjék azt, hogy az a navy politikai lárma melv most már mindig gyakoribb időközönként
