Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)

1947-11-01 / 1500. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL VVURKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio underlhe.^Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1947 NOV. 1 NO. 1500 SZÁM Sajtószabadság HETI KRÓNIKA Az Egyesült Nemzetek “Eco­nomic and Social Council” nevű bizottságának gyűlésén újból vita támadt a sajtószabadság igen fontos kérdése felett. Ez alkalommal a vitában vezető- szerepet az orosz delegátus, Alexander P. Morozov vezette, aki kiméletlen őszinteséggel bí­rálta az angol és az- amerikai sajtót. Elmondotta azt a már jólis­mert tényt, hogy az angol, de különösen az amerikai sajtó és vele együtt a rádió meg a moz­gókép ipar is, amelyek a közön­séget informálják és a közvéle­ményt irányítják, magántulaj­donban vannak és a tulajdono­sok senkinek felelőséggel nem tartoznak. A tény az, hogy ezen intézmények ma már teljesen monopóliumot képeznek néhány kiváltságos ember birtokában, ennélfogva felhasználhatók ar­ra, amire a tulajdonos érdeke megkívánja. Morozov számos példával bi­zonyította, hogy az amerikai sajtó tulajdonosai mily módon prostituálják a máskülönben tisztességes újságírókat is, akik ha meg akarnak élni mestersé­gükből, kénytelenek a híreket kiszínezni, torzítani és általában tudatosan hazudni. Ez aztán nagymérvű korrupcióra vezet. Angliában, de különösen Ame­rikában a sajtószabadság jelsza­vát hangoztatva teljesen kiir­tották ezt a szabadságot, miu­tán a laptulaidonosok senkinek, sem tartoznak felelőséggel, — mondotta Morozov. A sajtósza­badságért kiáltozva elejétveszik annak, hogy bármily módon is korlátozzák azt a szabadságu­kat, amivel csak a saját, de máskülönben népellenes érdeke­ket szolgáljanak. Misem bizonyítja jobban az amerikai ujságtuíajdonosok fe­lelőtlen voltát, mint az a vehe­mencia, amivel háborúra izgat­ják olvasóikat. A sajtószabad­ság álcája alatt hirdethetnek fajgyűlöletet, idegen gyűlöletet és minden más antidemokrati­kus eszméket. Morozov állítása szerint ezzel szemben Oroszországban és né­hány más államban nagyobb a sajtószabadság, mert ott a lap­kiadók felelőséggel tartoznak bi­zonyos “demokratikus és béke­szerető intézményeknek”. Az ed­digi gyakorlat azonban azt bizo­nyítja, hogy az említett orszá­gokban nem “demokratikus és békeszerető intézmények”, ha­nem a saját érdekeiket szolgáló politikai csoportok, legtöbb eset­ben pedig a néhány emberből ál­ló politikai hierarchia kezében összpontosul a sajtó feletti ura­lom. Sőt azt is láttuk, hogy a diktatórikus államokban a saj­tó feletti kontrol teljesen a dik­tátor érdekeit szolgálja. Az ily kontrol káros vagy hasznos jel­legét a diktátor személyisége és a diktátorságot támogató cso­port jellege szabja meg. Nyíltan mondva, az a mód­szer, amelynél a sajtót az “ál­lam” kontrolálja, éppen olyan korrupttá és népellenessé teheti a sajtót, mint a magántulajdon. Hogy tovább ne is menjünk bi­zonyítékért, láthattuk ezt a Hit­ler vagy a Horthy uralom sajtó­ján. Mi tehát nem fogadhatjuk el az orosz delegátus azon érve­lését, hogy az ilyen állami kont­rol biztosítja a sajtószabadsá­got. Sőt éppen' ellenkezőleg, mi jól tudjuk, hogy ez a kontrol ké­pes megfojtani még azt a pará­nyi sajtószabadságot is, amit a magántulajdon rendszer mellett megtarthatunk. Mi tovább is csak azt hirdet­jük, hogy az igázi sajtószabad­ságot csak akkor érjük el, ha a sajtó (a rádió és egyéb informá­lási ipar) az alkalmazottak kol­lektiv birtokát képezi. Ha azo­kat semmi más érdek nem köti, mint a közvélemény informálá­sa, amelyért megkapják azt a díjazást, amit általában elérnek másféle munkások is. Csak akkor, amikor már ezt a módszert is kipróbálják, — és reméljük, hogy egyszer csak ki fogják próbálni, — beszélhe­tünk majd igazi sajtószabadság­ról. Mi tehát megmaradunk to­vábbra is azon állításunk mel­lett. hogy a közönséget infor­máló ipar, éppen úgy, mint min­den más ipar, csak akkor nyújt­hat tökéletes szolgálatot, ha ki­vesszük abból a profit érdekelt­séget, ami viszont csak ugv tör­ténhetik, ha az ily intézmények átmennek; az általuk alkalma­zott munkások kollektiv birto­kába. ‘ , Szerintünk ez a sajótszabad- ság elengedhetetlen első feltéte­le. NAGY ERDŐTÜZEK A New England-i erdőtüzeket, amelyek néhány nap óta pusz­títják az erdőket, a legutolsó je­lentés szerint nem sikerült lo­kalizálni. A fokozódó szél nehe­zíti a mentést. 110 ezer acre er­dő égett el eddig. A polgári új­ságok telve vannak a Bar Har- bor-i milliomos kastélyok elpusz­tulása feletti sírásaikkal. Hogy a tűz eddigi 17 halottja a népek és nem a milliomosok sorából került ki, az nem aggasztja őket. ÖSSZEGYŰJTI . . . <f.) . . . Ha nem fenyegetné ennyire megdöbbentő gyorsasággal az infláció hurrikánja az amerikai népet, úgy Truman elnök beszé­dét a kongresszus rendkívüli ülésszakának az egybehivására a hét legjobb viccének lehetne nevezni. Mint tudjuk a képvise­lő uraink pár hónappal ezelőtt mintegy félévi vakációra vonul­tak vissza, pár hónapi ülésezés után amit most már hatá­rozottan láthatunk, kizárólag az infláció, a szervezkedési jog megnyirbálása és általában a munkásnép életnívójának a csökkentésére töltöttek el. Most aztán ugyanezeket a honatyá­kat egybehívni azért, hogy döb­beni ténykedésüket változtas­sák meg és az eddigi minden igyekezetükkel a tőkés osztályt szolgáló energiájukat, állítsák a, munkásnép szolgálatába, hát ezen még a szomorú helyzetben is csak mosolyogni lehet. Ha az elnök ur kijött volna azzal a ténnyel, melyet mi mun­kások már jó hosszú idő óta lá­tunk, hogy a mai profit terme­lési rendszer teljes csődjében vergődik és ezt a helyzetet tő­kés uraink már többé megolda­ni nem tudják, legfeljebb csak mint szemfényvesztést, lehet a kongresszusi intézkedést a nép szeme elé tárni, igy legalább megmondta volna az igazat, hogy a kongresszusi honatyáink rendkívüli szemfényvesztési bű­vészeire, kell összejöjjenek, no­vember 17-én, Washingtonba. Persze ilyesmit nem várhatunk attól, aki jó maga is a szem­fényvesztési bűvészet fő irányí­tója. A politikai államforma min­dig szemfényvesztési művelet volt és mindig eltudták hitetni a néppel, hogy az államgépezet a nép összességét képviseli. Ré­gebben azonban sokkal biztosab­bak és ügyesebbek voltak a szemfényvesztési műveletekben mint ma, amikor csak ide-oda való kapkodással teljes tehetet­lenségüket leplezik le. Ott volt pl. az inflációs árak enyhítésére az az ajánlatuk, hogy együnk kevesebbet, akkor amikor már a hús csak kivételes esetekben került a münkásnép asztalára. Majd behozták a kenyér, hús, tojás és csirke nélküli napokat, már már úgy nézett ki, hogy csak a levegő használat marad meg teljes egészében, amikor a csirke farmok rendkívüli tilta­kozást nyújtottak be. Ugyanis ők azt állítják, ha egy nappal tovább etetik a csirkéket, töb­bet esznek meg, mint amennyit a kenyérnélküli napokon megta­karítunk. így aztán ott vannak a nagy hűhóval, ahol kezdetben voltak az árak szöknek fölfelé, a dollár vásárló ereje állandóan csök­ken, mellyel szemben a munka­bérek lassankint semmivé váll- nak ha az inflációs lavina min­dig gyorsabb ütemű hömpölygé- sét megállítani nem tudják. Ez­ért kell a rendkívüli kongresz- szus és ez a nagy begyulladás, amely a politikai körökben van csak azt bizonyítja, hogy na­gyon de nagyon komoly a hely­zet. Persze a munkástömegek most is mint mindig, a helyes szervezett erő hiánya miatt te­hetetlenek a helyzettel szemben igy a politikai szemfényvesztés ideig-óráig ismét érvényesülni fog. Nem volna teljes a rendkívüli kongresszus egybehivására tör­tént előzményekről a beszámo­lónk, ha nem említenénk meg, hogy az inflációs veszélyen kí­vül, van egy másik ok a rendkí­vüli ülésszakra. Ez aztán még az előbbinél is nagyobb vicc és ugyanakkor még annál is szo­morúbb. Intézkedni kell, aho­gyan Truman elnök mondotta, az urópai testvéreink éhínségé­nek az enyhítésére és demokrá­ciájuk megvédelmezésére. Ezt is nagyon sürgősen kell végre­hajtani. még mielőtt a tél hide­ge és éhínség folytán olyan cse­lekvések történnek, mélyek a mi demokráciánk ártalmára vol­nának. Csaknem egyidőben ezzel a beszéddel, jött a jelentés Görög­országból. hogy a múlt hét fo­lyamán 43 egyént végeztek ki, azzal a segítséggel, melyet Ame­rika nyújtott a görög demokrá­cia védelmére. Ezek ellen a vád az volt, hogy harcoltak az angol és amerikai importált demokrá­cia ellen, mely kizárólag az urak és papi oligarchia érdekét szol­gálja. A rendkívüli kongresszus ahogyan Truman elnök kihang­súlyozta azért fontos, hogy más országoknak is hasonló segítsé­get nyújtsunk. Szóval ahogyan a görög helyzetet látjuk. Ame­rika az egyik kezében dollárt, mig a másik kezében kötelet tart. Az itteni néptömegek ép­pen a politikai szemfényvesztés folytán Csak a dollárt látják, a kötelet nem és legtöbben elhi­szik, hogy nagy szívvel jóté­konykodnak. A mi kötelességünk a néptö­megeket fölvilágosítani, hogy véere már ne dűljenek be a po­litikai szemfényvesztésnek és fölismerjék azt, hogy az a navy politikai lárma melv most már mindig gyakoribb időközönként

Next

/
Thumbnails
Contents