Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-10-25 / 1499. szám
1947. október 25. BÉRMUNKÁS 7 oldal HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL — KŐVÁRI MIHÁLY TUDÓSÍTÁSA — gyűjtés a lánchíd újjáépítésére Budapesten két napon át utcai gyűjtést rendeztek a Lánchíd újjáépítésére. A gyűjtés eredménye 1,013.000 forint volt. A kormány 1949. decemberére fel akarja építeni eredeti állapotában a Lánchidat. A Lánchíd roncsainak kiemelését máris elkezdték. Az anyagiak előteremtésére a kormány a külföldi, különösen az amerikai magyarok adományait akarja igénybe venni, mert a magyar kormányzat az anyagiak terén nagyon szűkös helyzetben van. NAGY A LISZTHIÁNY MAGYARORSZÁGON A hónapokon át tartó száraz, esőnélküli időjárás teljesen megváltoztatta a termés eredményeit. A termés gabonában jelentősen megromlott és igy nagy hiány állott elő kenyérgabonában. A kormányzatnak nagy gondot okoz a kenyér és liszt kérdés megoldása a lakosság igényeinek megfelelően. így a már leszállított kenyéradagokon kívül az újabb rendeletben a kenyérhez a sütéskor 20 százalék kukoricát kell keverni. Azonkívül a megállapított heti két napokon kenyér helyett kukoricalisztet adnak. A liszt kiutalása a megállapított 1.20 kilogramos havi személyadagolásban sem a szeptemberi, sem az októberi hónapokban teljesen kiosztani a hatóságok nem tudták készlet hiánya miatt. Ennélfogva a lakosság teljesen liszt nélkül áll, csak akinek módjában van megfizetni a jelenlegi 7 forintos lisztet, annak van lisztje. Ezzel szemben áll a feketézők lelkiismeretlen hadának tevékenysége, akik eddig már hivatalos megállapítás szerint a termés 20 százalékát elfeketézték. A Gazdasági Rendőrség a napokban az egész országra kiterjedő országúti razziát tartott, mikor is az összes teherautókat átvizsgálták. A razzia eredménye 500 vaggon feketézésre szolgáló liszt és burgonya elkobzása volt és 300 egyént vettek őrizetbe áruhalmozás és feketézés miatt. A csepeli és diósgyőri munkások nagyobb fokú elégedetlenségbe törtek ki az élelem hiánya miatt. A dolgozó munkásság és az állandóan emelkedő árak nagy része a köztisztviselői réteggel együtt a formális nélkülözések közepette él. Már a parlamentben is elhangzott, hogy a Martin müveknél, az öntödékben dolgozó munkások összeesnek az éhségtől. TERJED A LÉGIFORGALOM Lengyelország kiterjesztette légiforgalmát és két uj légijá- ratot indított meg. Az első Varsó—Budapest, a másik Varsó— Budapest—Belgrád között indult meg. A VORNYEZSI HÓHÉR A BÍRÓSÁG ELŐTT A budapesti Népbiróság több napon át tárgyalta Jany-Haut- zinger Gusztáv a 2. magyar hadsereg parancsnokának népellenes és háborús bűnügyét. Ismeretes, hogy a 2. magyar hadsereget 1943, január 10-én Voro- nyezsnél az orosz Vörös Hadsereg teljesen tönkre verte és valósággal megsemmisítette. A másfél-két méteres hóban és 40 fokos hidegben kis összetákolt, földbe ásott bunkerokban hiányos öltözékekben és még hiányosabb fegyverzetben védte a voronyezsi szakaszt a Jány féle hadsereg. Az orosz Vörös Hadsereg hatalmas offenzivája két nap alatt teljesen szétverte a 150.000 főnyi magyar 2. hadsereget, amelyből csak egy kis töredéknek sikerült megmenekülnie. A 2. hadsereg teljes egészében megsemmisült. A Népügyészség háborús bűntettel vádolta meg Jany Gusztáv parancsnokot, mert felsőbb helyen nem jelentette a 2. magyar hadsereg hiányos fölszerelésének mivoltát és ezzel tízezrek halálát okozta, valamint a nem harcolni akaró nazarénus katonákat kivégeztette, sőt parancsban mindenkit felkoncolás- sal fenyegetett meg, akik élve visszemernek vonulni. Ezt be is tartotta, mert a katonák és tisztek tömegét végeztette ki és a súlyosan^ sebesült katonákat lovaglópálcájával verte és úgy kényszeritette újra a harcvonal- ba őket. A tárgyaláson a szakértők és a tanuk mind Jany ellen vallottak és ismertették egész parancsnoki tevékenységét. A Népbiróság golyó általi halálra ítélte Jany Gusztávot. Védője kegyelmet kért számára, amelyet a bíróság határozatban kimondta, hogy felterjeszti a köztársasági elnökhöz. FALVAK MEGSEGÍTÉSE Az építési és közmunkaügyi minisztérium a háborús kárt szenvedett falvak lakóinak épületanyag, cserép és tégla formájában kölcsönöket nyújt. A minisztérium pénz helyett építési anyagutalványokat ad, amelyeket a téglagyárakban váltanak be. Októberben egyenlőre 154 község igényjogosultjai kaphatnak építési anyagutalványokat. NEM SZERETIK BUDAPESTEN BUDAPEST — A magyarországi mozikép vetítők országos nem fogják ezután vetíteni azokat a képeket, melyekben Clark Gable játszik, mert tudomásuk van róla, hogy “jobboldali és szovjet ellenes.” i A most vasárnap esedékes francia választásoknál, a legnagyobb segítség a szocialista törekvések felé, hogy De Gaulle is szervezett egy pártot, amely a reaciósokat még több csoportba osztja szét. Legnagyobb részt a most második helyen álló republikánusoktól fogja elvonni a szavazatokat, ezzel megerősíti az első helyen álló kommunista jpártot. Majd meglátjuk, milyen hatással volt a most hirtelen adott 95 millió amerikai dollár. TÁRCA A DUNÁNÁL Irta DÉRY TIBOR A gyerek megállt a rakparton és mégegyszer szemügyre vette az alsó lépcsőkön üldögélő öregembert. Már egy félórája figyeli: szétvetett lábakkal, mozdu- lalanul ül a kövön, arcát a Duna izzó tükre fölé hajtva. Ha felhő szalad el fölötte, a hibátlan, illatos májusi égen, egy kissé összébbhuzza vállát, mintha fáznék. Erős, üde vizszag kavarog a lépcsők fölött, olykor egy kis kátrányszag is bele-belenyom- kodja vastagabb testét. Mi baja ennek, gondolta a gyerek. Nadrágzsebébe süllyesztette mind a két kezét, lelépegetett a lépcsőkön s az öreg mellé telepedett. — Mit néz, bácsi? — kérdezte hangosan. Az öreg nem felelt. — Mit néz bácsi? — ismételte a gyerek. — Á lakásomat — mormogta az öreg. A gyerek elnevette magát. — A Dunába akar ugrani, bácsi? — kérdezte. Az öreg megint nem felelt. A nadrágja lila volt, a kabátja pedig zöld, a foltok bánatosabb színűek. Félrövid, őszes szakállt viselt, de már rég nem gereblyézte ki, egy szalmaszáll is villogott benne: Testes, jólmegter- mett öregembernek látszott, kár lett volna érte. A gyerek a szeme sarkából figyelte. — Hol a lakása, bácsi? — kérdezte egy idő múlva. Az öreg szótlanul kinyújtotta karját s a túlsó part felé irányította, ahol épp szemben egy szétmorzsolt, tetőtlen romház mutogatta beleit a budai napnak. — Príma! — mondta a fiú elismerően. — Fürdőszoba is van hozzá? — Volt fiam, — felelte az öreg. — S most is ott tetszik lakni ? — Most is, te vénasszony — morogta az öreg. A gyerek elgondolkodva piszkálgatta apró, napsütötte lábujjait. — Igaz, hogy Budán kevesebb a poloska? — kérdezte. Mert akkor esetleg átköltöznék a bácsihoz. — Hát te hol fészkelsz? — morogta az öreg, bozontos arcát, rövidlátón hunyorgó kék szemével a fiú felé fordítva. A szagukról felismerték egymást: mindketten árvák voltak, mint a csordából kimart farkasok. — — jelenleg a fatelepen a Bulcsu- utcában — mondta a gyerek. — De minden reggel hatkor el kell mennem, ha az őr leadja a kontroli-órát ... — összeállhatnánk a bácsival — tette hozzá tűnődve. Az öreg mégegyszer szemügyre vette a gyereket. Egyide- ig némán elnézte, aztán a hasa hirtelen rázkódni kezdett, félig nyitott szájából, nagy, sárga fogai közül vékony nyikorgó hang hallatszott. Olyan lelkesen rázta a hasát, hogy egy idő múlva még a szemét is meg kellett törülnie. — Sir a bácsi, vagy nevet? — kérdezte a gyerek sértődötten. — Mert el is mehetek! — Mutasd csak a sapkádat! — dörmögte az öreg s egy hirtelen mozdulattal lekapta a fiú fejéről a'paradicsomszinü svájci sapkát. — Nincs benne tetü? — Nézze meg távcsővel! ■— tanácsolta a gyerek. Egy felhő szállt föléjük, az öregember újra összehúzta fá- zós vállait. Mindketten hallgattak. Egy motoros húzott el mellettük s apró hullámokat kavart a partra. A gyerek sóhajtva bámult utána. — Beleülnél, mi ? — kérdezte az öreg? — Aztán, hogyan állnánk össze? — A gyerek megráncolta a homlokát. — A bácsi elmehetne vak koldusnak, én meg vezetném — mondta. — Egy fehér botot kéne beszerezni, meg egy fekete szemüveget. — Hány éves vagy te? — kérdezte az öreg. — Az nem érdekes, — mondta a gyerek. — Tizennégy, de ha akarom, akkor tízévesnek se látszom. — Hirtelen fellelkesült. — A bácsi sem olyan öreg — vélte, miközben összecsípett szemmel alaposan felmérte a szomszédja gondszántotta, kövér ábrázatát . . — Ha levágná a szakállát, elmehetne hadirokkantnak is, vagy orosz hadifogolynak. Akkor csak egy zubbonyt kéne szerezni. — S,azt honnét? — kérdezte az öreg s a hasa újra rázkódni kezdett. — Tessék csak rámbizni! — kiáltotta a gyerek s vékony arcocskája egyszerre kitüzesedett a buzgalomtól. — Udvarokra járhatnánk énekelni, vagy villamoson gyűjteni, de még vonaton is lehetne dolgozni, Érdig vagy Aszódig és vissza, úgy, mint a cigányok. Vagy be lehetne szerezni egy kutyát, egy nagyon aprót, azzal jól lehet főzni a nőket. — Tán meg akarsz házasodni? — kérdezte az öreg. — Arra még ráérek — felelte a gyerek engondolkodva s lassan, férfiasán megvakarta a fejebubját. Az öregember ismét megtörölte a szemét, mintha egy porszem szállt volna belé — Nagy lókötő vagy te — mondta csendesen, mialatt feltápászko- dott s egy zsineggel a hasa fölött lekötötte a nadrágját. —• Akasztófán fogod te végezni! — Megfordult, felballagott a lépcsőn s lassan elindult az uj hid felé. A gyerek csak most látta, hogy sánta; egy ideig elgondolkodott, hogy utánaför- medjen-e, de aztán csak megve- tőn beleköpött a Dunába és elkezdett fütyörészni, mint egy felbosszantott rigó. Másnap az öregember már kora reggel lebandukolt a vízhez. De dél is elmúlt, — s már szinte letett minden reményről — amikor végül is felfedezte a kis paradicsomszin svájci sapkát, amely már messziről úgy hányta magából az életkedv minden édes szemtelenségét, hogy az öregnek egy pillanatra elszorult a szive. A gyerek zsebretett kezekkel állt meg fölötte a rakparton. — Hol fogom végezni, bácsi? — kérdezte gúnyosan. — Akasztófán ?
