Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-10-25 / 1499. szám
1947. október 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------(gb) ROVATA-------------------------CALIFORNIA i. Pár nappal ezelőtt a califor- niai újságok dicsekvő cikkekben hozták a hirt, hogy a statisztikai hivatal előzetes számitása szerint ez az állam még ez év vége előtt eléri a 10 millió lakosságot. California, amely területre nézve második helyet foglalja el a unionban, lehet, hogy a lakosság tekintetében is a második helyre került, feltéve, hogy Pennsylvánia, amely eddig ezt a helyet tartotta, nem mutat ily nagymérvű szaporodást. Ha a lakosság számának ily gyors emelkedése dicsekedésre okot adó érdem, amiben kételkedhetünk, akkor California valóban dicsekedhetik, mert ezt a vidéket nagyon későn kezdték benépesíteni és még 1850-ben, amikor ezt az államot is bevonták a csillagsávos zászló alá, a lakosság száma csak 82,592 volt. De még azután is pár évtizedig nagyon lassan szaporodott itt a lakosság. Az igazi “rush” csak, a múlt század közepe táján kezdődött, amikor hire ment, hogy a hegyek kövei között s a folyók kavicsos medreiben aranyat lehet találni. California sokáig tartó elzár- kozottságát földrajzi topográfiája magyarázza meg. Mert ez a roppant terület, 158,297 négyzet mérföld, többé-kevésbé el van zárva a világtól a körülfogó nagy hegyekkel, vagy pedig át- járhatatlan sivatagokkal. A földrajzi meghatározás szerint California déli határa az északi szélesség 32 fok és 30 perces vonalánál kezdődik és a 42 fok vonalig terjed északra; szélessége pedig a 114 fok és a 124 fok 29 perc vonalak közé esik. A hossza észak-déli irányban 780 mérföld, a szélessége pedig 150 és 350 mérföld között váltakozik. KÉT NAGY FENSIK Ez a nagy terület valójában két nagy fensikot alkot. Az északi, nagyobb fensikot a “Great Valley” név alatt emli- tik, amelyet északról a Klamath, a Siskiyou és a Cascade hegység rendszerek határolnak; keleti részén az igen magasra emelkedő Sierra Nevada hegység húzódik végig. Déli részén a Santa Ynez, San Bernardino és a San Babriel hegyláncok zárják el a déli, kisebb fensiktól, amelyet megint más hegyek öveznek. Ks végre a fensikok nyugati oldalán, a tengerpart mentén is magas hegyek húzódnak. Ezt a “Coast Range” név alatt említik. Mindezen hegyekre jellemző, hogy nagyon meredekek. Különösen áll ez a hosz- szu Sierra Nevada hegyláncra, amelynek keleti részén 8-9000 láb magasban találhatók a legalacsonyabb áthágok is. Ezért az ilv hegvek jóidéig útját állták a népvándorlásnak. Mi sem jellemzőbb California tagoltságára, mint az, hogv eredeti őslakói, az indiánok is nagyon keveset érintkeztek egymással, több mint 21 különböző nyelven, 100-nál több tájszólással beszéltek. Ha egy indiánt 50 vagy 75 mérföldnyire lakó más indiánok közé vittek, már nem tudott velük beszélni. Az indián családok, vagy kisebb törzsek évezredeken át éltek egy-egy völgykatlanban, vagy folyó mentén, ahol vizet, élelmet és az égető nap ellen árnyékot találtak maguknak. TENGERFENÉK VOLT A geológusok állítása szerint Celifornia azért annyira tagolt, — vagyis van telítve hegyekkel, mert részben marin (vizi), részben pedig vulkanikus (tűz) eredetű. Azt mondják, hogy California földje valaha tengerfenék volt". Persze, ez már jórégen lehetett, a tudósok szerint valami 25 millió évvel ezelőtt, nem csoda, ha nem emlékeznek minden részletre. Azonban azt mondják, hogy a föld egyik hülési periódusában itt nagy tengerek voltak, amelyek fenekén lerakódások utján homokkő képződött, amelyben megmaradtak a halak lenyomatai. Később a vulkánikus kitörések felemelték a tenger fenekét s csak itt-ott a horpadásokban maradt viz, ami idővel elpárolgott s a tófenékből szárazföld lett. Ez a föld azonban a vulkanikus erők hatása alatt különböző “tolódásokon és gyűrődéseken” ment át, aminek eredményei a mai hegyek. Azonban még ez sem maradt változatlanul, mert később nagyon hideg korszak következett, mikor jégmezők borították csaknem az egész északi félgömböt, a hideget megint egy melegebb korszak váltotta fel, amikor a jég jórésze elolvadt és a jégmezők lejebb csúsztak, (glacier) magukkal ragadva óriási kő és földtömegeket. Az eredmény a californiai hegyek jórészének mai elkopárodása lett. Ez most történt, nem valami régen, mindössze úgy 25-30,000 évvel ezelőtt. A KERESZT ÉS A KARD Nem sokkal Amerika felfedezése után a spanyolok a mai Panamán keresztül eljutottak a Csendes óceánhoz és onnan északra terjeszkedtek. 1535-ben a spanyol Hernando Certés felhajózott a mai Alsó-California félszigetig és ő adta ennek a földnek a California nevet. Pár évvel később, 1542-ben a portugál Juan Rodriguez Cebrillo kikötött a mai San Diego öbölben. Courtés a következő években újabb hajókat küldött északi felfedező útra, amelyek egyike eljutott a mai Santa Cruz öbölbe. Ezen és a többi spanyol következtében California spanyol birtok lett. A spanyolok csak a tengerpart mentén alapítottak telepeket, előbb a jezsuita, majd a fe- rencrendi szerzetesek vezetése alatt. A telep alapítására összeállítottak 10-15 szerzetesből álló csoportot, melléjük rendeltek 50-60 főből álló katonát. Ezek aztán a kijelölt helyen kolostort építettek. A spanyol király, később a mexicoi helytató kijelölt az ilyen missziós csoport részére egy-egy óriási darab területet, amelyeken rájuk bízták a pogány indiánok megtérítését. Az indiánoknak választani kellett a kard és kereszt között. Miután csak kezdetleges fegyvereik voltak, felvették a kereszténységet, amely abból állott, hogy azután rabszolga módon dolgozni kellett nekik a szerzetesek számára. Aki megszökött s elfogták, vagy aki lázadozott, azok részére olyan kínzó kamrákat tartottak, amiket Hitlerék is megirigyeltek volna. Mindezeket még ma is mutagot- ják az ilyen “mission” romokban. ELDORADO Az első települők között az a hir terjedt el, hogy a hegyeken túl van a tejjel-mézzel folyó ország, “Eldorádó”. Ez a rege újabb meg újabb kutatókat hozott. Az angolok is hallottak El- dorádóról és Francis Drake az egész Délamerikát megkerülve 1579-ben felhajózott.a mai San Francisco öbölbe. Drake naplója szerint, amikor partra szálltak, ott nagy megrökönyödésükre mezítelen embereket találtak, akik nem törődtek ezzel az “is- tentelenséggel”, de máskülönben ajándékokat hoztak nekik, táncoltak, majd számos szónoklat után kérték, hogy legyen a királyuk. A vallásos Drake bizonyára nem gondolta még akkor, hogy valamelyik nudista telep elődjére érkezett és nem ismerte az amerikaiak azon szokását, hogy egy csomó mezítelen, vagy legalább is nagyon kevés ruhával takart leányt gyűjtenek egybe, táncoltatják őket s aztán nagyhangú szónoklatokkal kérik, hogy legyen a királynőjük. Persze, ma már mindenki tudja, hogy ezt szépségversenynek nevezik. Ha Drake megijedt is a mezítelen emberektől, nem a későbbi jövevények, akik attól az időtől kezdve mind nagyobb számmal érkeztek. Bizonyos’ idő múltán az indiánok is megunták a kereszténységet, amelybe kilenctized részük belepusztult, többször fellázadtak, de a spanyolok, később pedig az amerikaiak is leverték őket. Közben Mexico felszabadította magát a spanyol uralom alól, California pedig elszakadt Mexicotól, majd az Egyesült Államokhoz csatiakozott. Már ezt megelőzőleg a Sierra hegységen átjöttek a szőrmevadászok. Ezek révén is egyre jobban terjedt a hir kelet felé, hogy a magas hegyeken túl valami csodaország fekszik. Megindultak tehát a tetős szekerek a közép-nyugati államokból a pionírokkal, akik jobb földek után vágytak. Ezek egyike, a New Jersey államból jött James Wilson Marshall 1849 január havában megtalálta az első darabka aranyat, amely megindította az első igazi nagy népvándorlást California felé. i AZ ELSŐ NAGY “RUSH” Egy nanlótöredék szerint, “az . arany hirére a kovács ledobta a I kalapácsot, az ács a gyalut, a kőműves a malterozó kanalat, a pék a félig kisütött kenyeret hagyta a kemencében, mentek mind aranyat keresni. Sőt még a katonák is elszöktek, mentek a hegyek közé. És odavesztek az őrjáratok is, amelyeket az elfo- gatásukra küldtek”. De elfogta az aranyláz az egész országot és a következő tiz év alatt a százezernél kevesebb lakosság száma, közel 400,- 000-re emelkedett. Az arany “rush” idején nem csak a bányászok, hanem azok is, akik kereskedtek velük, igen nagy, szinte mesés összegeket kerestek s igy nem csoda, hogy a nép özönlött minden irányból. Ez a “Great Bonaza”, mint ahogyan ezen uj gazdagodási lehetőséget nevezték, nem tartott valami sokáig, 1854-ben már alig találtak számbavehető mennyiségű aranyat és a kiábrándult aranykeresők serege lepte el az államot. Az aranybánya részvényeken alapuló nagy vagyonok egyszerre semmivé váltak. A jövedelem nélkül maradt aranykutatók letelepedtek a termékenyebb völgyekben, mitsem törődve azzal, hogy ezen területeket az eredeti spanyol tulajdonosok utódai bírták. (Befejezés a jövő számban) SZENÁTOR TAFT SZERENCSÉJE Drew Pearson kiváló kolum- nista rovatában olvastuk az alábbi jóizü történetet. Az elnöki tisztségre aspiráló szenátor Robert Taft a mult hetekben körutat tett a nyugati államokban, tehát Californiá- ban is, mindenfelé kortes beszédeket tartva. Ezen a kortes körúton tette Taft azt a hírhedt kijelentését, hogy az amerikai nép egyen kevesebbet s akkor nem okoz bajt az élelmiszerdrágaság. Más szíenátorpk erre megjegyezték, hogy Taft a szenátus vendéglőjében mindig dupla adag húst rendel. Ismeretes, hogy Taft gyűléseit a nyugati körút alkalmával politikai ellenzői több helyen pi- ketelték. Ez aggasztotta a nagyreményű szenátort és panaszkodott miatta Harry Cain californiai szenátornak. — Harry, — mondotta Taft, — nem gondolod, hogy ezek a piketek nagyon sokat fognak ártani nekem? — Ugyan kérlek, — válaszolta a californiai kollega, — éppen azon gondolkodom, miként lehetne őket megjutalmazni, hogy nagyobb számmal piketel- jenek. — De kérlek, hogy mondhatsz ilyesmit? — szömvükö- dött Taft. — Miért szeretnél látni még több piketelést? — Azért, — válaszolta szenátor Cain csendesen, — mert eddig téged Californiában a kutya sem vett észre, most legalább a piketek hirdetik, hogy közöttünk vagy. Professzor David Goldman, a New York College tanára, a nagv lakásínséget nem házak építésével, hanem uev akarja megoldani, hoyv iskolákban tanítják az embereket, miként élhetnek me«- szardínia módra ö«szegvömöszölve is. — ha gondosan kerülik egymást.
