Bérmunkás, 1947. július-december (35. évfolyam, 1483-1508. szám)
1947-10-25 / 1499. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1947. október 25. Egyről-Másról FT MONDJA : J. Z. ======= RÁDIÓHÁLÓZATOK A REAKCIÓ SZOLGÁLATÁBAN A KÖZVÉLEMÉNY formálásának egyik legsikeresebb eszköze a rádió. Nem csak azért is, mert az emberiség mindig lustább lesz, az olvasás nehezére esik és az események informálására a sokkal kényelmesebb módszert fogadja el, a rádió hallgatását. Ezt a tényt a kapitalista osztály is felismerte és mivel tisztában van azzal, hogy a rádió hallgatók lusták arra, hogy a saját fejüket használják annak kikutatására, hogy a hallottak megfelelnek-e a valóságnak, mind nagyobb mértékben veszik igénybe a rádiót a közvéleményt a saját érdekük szerinti informálása és felrevezetésére. Ezt pedig úgy érik el, hogy az események közlésére és azok magyarázására oly egyéneket alkalmaznak, akik vagy teljesen a kapitalista osztály szolgálatában állnak, vagy teljesen meggyőződés nélküliek és a koncért hajlandók az uralkodó osztályt szolgálni minden ellenvetés nélkül. Hogy a reakció mennyire hatalmába kerítette a levegőhullámait, George Seldes “In Fact” cimü heti közlönyében kimutatást közöl, amely figyelmeztetésül kell szolgáljon minden gondolkodó embernek, mert az minden kétséget eloszlat aziránt, hogy a rádió ma már kizárólag osztály érdekeket képvisel és pedig a kapitalista osztály érdekeit. SELDES kimutatása szerint a jelenben az összes rádió hálózatokon, csak három “liberális” kommentátor nyer szót, azokból is kettő a közei jövőben lekerül a rádióról. Az utóbbi hónapokban több mint 12 országos jóhimevü kommentátort “rúgtak le” a rádiómint az egyetlen helyes utat mutatja, az egyetemes munkás- osztály pillanatnyi érdekének és fölszabadulása jövőjének szempontjából. Soha nem volt nagyobb szükség egy egységes munkástáborra mint ma, amikor a belső reakció fasiszta kibontakozását napról-napra tisztábban láthatjuk, mely nagyon könnyen előidézheti az atom- bombás háborút. Az az idő már elmúlt, amikor arra lehetett gondolni, hogy a reakciós vezérek kezében levő szakszervezetet belülről átlehet formálni és az igazi munkás- harc szolgálatába állítani. Erről szomorú történelmet nyújtottak különösen a németországi szak- szervezetek. A jelenben, a harcok idejét éljük és ebben a harci korszakban csak úgy lesz történelmi harc a munkásosztály javára, ha osztálytudatos szervezettel veti bele magát a küzdelembe. Nincs mit várni tehát a sok milliós szakszervezeti akcióra. Ott csak a reakció és megalkuvás él. Az igazi harci szellem csak az osztályharcot képviselő osztály szervezetben létezik. Ily szervezet az IWW. ról, akik jelenleg “displaced” kommentátorok. Hét leadó, akik százszázalékos reakciósok, a hét minden köznap estéjén 1,460 állomás közvetítésével beszélnek és vasárnap estéken még 264 leadó állomás közli mérgező propagandájukat, összesen 31 miihó hallgatónak. Egy tucat más “konzervatív” leadó, akik a középtől jobb felé hajlanak és csak egy lépés választja el a fenti héttől, szintén több ezer leadó szócsővel s több milliós hallgatósággal. A nagy újságok, amelyeknek a tények elhallgatása és korrupciója általánosan ismert, mindig több leadó állomást kerítenek a kontroljuk alá és jelenleg a leadó állomásoknak több mint fele a kezükben van. A Federal Communications Commission szerint 886 rádió állomásból 508 az újságok kontrolja alatt van. Négy nagy hirdetési vállalat, amelynek kliensei a National Association of Manufacturers tagjai dominálja a rádió hálózatokat. Ezek: Walter Thompson; Batten, Barton, Durstine és Osborne; Young & Rubican és Ruthrauff & Ryan. Ezek vásárolják meg az idő legnagyobb részét, választják meg a programot és a szereplőket és határozzák meg, hogy kik szerepelhetnek a levegőn és kik mennek a széllel. A REAKCIÓ azonban nem elégszik meg a levegő hullámainak jelenlegi kontroljával, hanem ráadásul a csendes cselszövéshez, ami lehetővé tette, hogy a legreakciósabb üzleti érdekeltségek kezébe került ezen fontos közvéleményt formáló eszköz, most újabb két vakmerő lépésre készülnek a rádió hálózatok tulajdonosai. Január 12-én megfognak jelenni az FCC előtt és “örökös” engedélyt fognak kérni a jelenlegi három évi helyett, melyet minden három évben meg kell újítani, ami némileg visszatartja a rádió tulajdonosokat a teljes felelőtlenségtől. Ez jelentené, a levegő hullámainak teljes kontrolját és még színlelni sem kellene, hogy betartják az FCC rendeletéit. Ugyancsak követelni fogják, hogy a saját nézeteiket szellőztethessék a levegőn át. Ez egyébként is csak szemfényvesztés, mert az általuk kiválasztott kommentátorok már most is a tulajdonosok nézeteit tolmácsolják. Amit tényleg elakarnak érni ezen lépéssel az, hogy a tulajdonosok diktálhassák, hogy mi jelenhet meg a levegőn és mi nem anélkül, hogy a FCC felelőségre vonhatná őket részrehajlás, hamisítás, eltorzítás és rágalmazásért. AZ UTÓBBI hónapokban a liberális kommentátorok csaknem teljesen lekerültek a rádióról és a jelenben hetenként csak egy és háromnegyed óra áll a rendelkezésükre. Ezek Leland Stowe minden szerdán este 15 perces programmal szerepel a CIO United Electric, Radio and Machine Worker szervezet megbízásából a Mutual hálózaton, melynek 450 állomása közül 55 továbbítja Leland beszédét, amely 12 százaléka a leadó állomásoknak ,s amelyért a UE évi 225 ezer dollárt fizet. A hallgatók száma hozzávetőleges számítás szerint 1 és fél millió. Cecil Brown szintén a Mutual hálózaton beszél hétfő és pénteken délelőtt, ami nem a legalkalmasabb idő és többnyire a nyugati állomásokon hallható. Beszédét 100 leadó továbbítja, 3 millió hallgatóval. Raymond Swing az ABC hálózaton csak vasárnap, de a hálózat nem tudja, hogy hány állomás közvetíti és mennyi hallgatósága van. Eszerint a liberális kommentátorok összhallgatósága 4 és fél millióra becsülhető. Ezzel szembe az országos hálózatokon hét vad reakciés kommentátor szerepel és ezek: Gab- riek Heatter a Mutual hálózat 35 leadó állomáson: H. V. Kaltenborn NBC 80 állomás 7 millió hallgatóval; Fulton Lewis Mutual, 350 állomás, 4 millió hallgatóval: Samuel Pettengill ABC 264 állomás két és fél millió hallgatóval; Henry J. Taylor Mutual, 380 állomás két és fél millió hallgató; Lowell Thomas CBS hálózat 165 állomás 8 és fél millió hallgatóval, ami a fenti 4 és fél millióval szemben, 31 millió hallgatót jelent, a reakció hirdetőinek. A VIZSGÁLAT megállapitot- ta, hogy a levegő hullámaitól le- kényszeritett liberális kommentátorok száma oly nagy, hogy a rádión a liberális hangok már suttogássá zsugorodtak össze. A liberális leadok már sem üzleti érdekeltséget nem találnak, amely alkalmazná őket, sem rádió hálózatot, amely időt adna nekik az eseményeket az ő meglátásuk szerint továbbítani a levegőn. Azon leadok névsora, akiket igy lekényszeritettek a rádióról a következők: William L. Shirer, Olson Welles, Robert St. John, Quentin Reynolds, John Vandercook, Johannes Steel, Mac Lerner, Don Goddard, Henry Morgenthau Jr., Sydney Walton, Hans Jacobs, Susan B. Anthony, Bryce Oliver. A fent említettek némelyike sohasem szerepelt a nagy hálózatokon, de volt nagyszámú helyi hallgatóságuk. Orson Wel- lesnek, akinek országos reputációja volt, ugyan felajánlottak időt, de egy feltétellel, hog\ ha az eseményeket illetőleg szá kosarat alkalmaz és csakis drama- tikai szerepben lép fel. Shirérnék, amikor az elmúlt áprilisban megvonták tőle az alkalmat hat és fél millió hallgatósága volt, ami legnagyobb vasárnap délutáni hallgatóság a rekordon. A “Saturday Review of Literature” pár héttel eze lőtt azt irta, hogy Shirert a CBS hálózatról a Wall St. és szövetséges érdekeltségek nyomására távolították el. Shirer a fenti lap részére tett nyilatkozatában kijelentette, hogy “A legmélyebb meggyőződésem, hogy ami velem történt, csak egy kis része az általános nyomásnak Amerikában”. EZ ÉV ELEJÉN a “Commission on the Freedom of the Press”, amely bizottságnak az elnöke Robert Hutchins volt, a chicagói university elnök« és amely szigorúan elitélte az amerikai sajtót, amely a legaláva- lőbb módon visszaél a sajtószabadsággal, a rádióra vonatkozólag is tett néhány figyelmezte- tető megjegyzést és többek között minden kertelés nélkül kijelentette, hogy mielőtt a rádiót tisztességesnek lehetne nevezni, ki kell venni a programok irányítását a hirdetők kezéből. “A rádió nem lehet felelőségteljes eszköze a közlésnek, amig annak programját a hirdetők kontrolálják. Egy újság sem nevezheti magát tiszteletre méltónak, ha szerkesztői rovatát a hirdetők irányítják és a hirdetéseket, híreket és vélemény nyilvánítását annyira összekeveri, hogy az olvasó képtelen azokat egymástól megkülömböztetni“, állítja a bizottság. Ez pedig nagyon is általános tény az amerikai sajtónál. Aki figyelemmel kiséri az eseményeket, kétségtelenül el kell ismerje, hogy a fenti megállapítások egyáltalán nem túlzottak és ma a rádión vagy marhaságokat, vagy a közérdeket teljesen mellőző kapitalista osztály propagandát lehet csak hallani. Ez természetes nem a véletlen müve, hanem szerves része annak a munkás és szervezet ellenes tervszerű propagandának, mely a háború befejezése óta mindig nagyobb lendületet ölt. Mivel a rádió nagyszerű eszköznek bizonyult, a kapitalista osz- tálv azt teljes egészében kihasználja a hallgatóság agyának megmérgezésére. FOGHÁZRA ÍTÉLTE A TÁBLA A DOROGI BÁNYASZERENCSÉTLENSÉG BŰNÖSEIT Többnapos tárgyalás után a tábla ítéletet hozott a dorogi bányaszerencsétlenség bűnügyében. A törvényszék, amint ismeretes, felmentette a vádlottakat. A tábla megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és bűnösnek mondotta ki Schmidt főmérnököt, Szilárd bányafelvigyázót és Sárdi bányamestert 32 rendbeli gondatlanságból okozott emberölés vétségében és ezért Schmidtet három-, Szilárdot és Sárdit fejenként egyhavi fogházra ítélte. — Időt vesztegettek, időt mulasztottak és ezzel 32 ember halálát okozták — mondotta indokolásában Lányi elnök. — A vádlottak tudták, hogy építőanyag nincs a helyszínen, tudták, hogy rossz a felszerelés, ez tehát nem szolgál mentségükre, mert intézkedéseiket ezek tudatában kellett volna megtenniök. Schmidt a füst kiszüremlésekor nem ment le a tűz fészkéhez, hanem alantasát, Sárdit hívta fel telefonon és érdeklődött, tud-e a tűzről. Szilárd az utasítást nem kellő eréllyel és gondossággal hajtotta végre. A tábla ítélete ellen a vád képviselője és a védelem is semmiségi panasszal fordult a Kúriához. (Népszava) A chicagói gabonabörzén ebben az évben már eddig 8 billió bushel búzát adtak el, noha az Egyesült Államok ez évi összes búzatermése csak másfél billió bushelt tett ki. Ezt a börze spekulációt az amerikai nép az élelmiszerek drágulásánál fizette meg.
